Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-07-20 / 58. szám

2. oldal

»KOMAROMI LAPOK*

1935, július 20.

kék viszonyainak és gazdasági érdekeinek megfelelő mértékben rendeli el a kormány a termelés redukciójának arányát. Az új rendelet augusztusban jelenik meg és azonnal életbelép.

700.000 ember. 2000 repülőgép.

A Venkov című lap genfi jelentése szerint ennyi a kisantant haderejének békeállománya. A lap jelentése arról szól, hogy a népszövetség titkársága a népszövetség tagjaitól információ céljából adatokat kért a különböző európai hadseregek békeállományára vonatkozóan. A kisantant államai is közölték a kívánt adatokat, amelyeket az agrár párt prágai főlapja következőképen ismertet: Románia 88, Jugoszlávia 58 és Csehszlovákia 48 gyalogsági ezreddel rendelkezik, Romániának 773 katonai aeroplánja van, amely összesen 214.000 lóerőt képvisel. Ezenkívül van 2G hidroplánja. Jugoszlávia 568, Csehszlovákia pedig 546 hadirepülőgép felett rendelkezik. A csapalfelosztás a következő: Románia: 241.000 emberből álló szárazföldi hadsei'eg, 63.000 emberből álló pótformáció, 12.000 emberből álló repülő hadsereg, összesen 315.000 ember. Jugoszlávia: 184.000 emberből álló hadsereg, 11.000 emberből álló repülőhadsereg, összesen 195.000 ember. Csehszlovákia: 172.000 emberből álló hadsereg, 13.000 ember pótformáció, 7000 emberből álló repülőhadsereg, összesen 192.000 ember. Eszerint a felállítás szerint tehát a kisantanlnak van 702.000 emberből álló békehadserege és 1913 repülőgépe.

A Komáromi Járási Általános Ipartársulat közgyűlése.

A Komáromi Járási Általános Ipartársulat folyó hó 14-én délelőtt 11 órakor tartotta rendes közgyűlését székházának tanácstermében Koczor Gyula elnöklete alatt.

A közgyűlésen az elsőfokú iparhatóságot Soltész Pál főbiztos, iparhatósági megbízott képviselte, akit az elnök megnyitójában melegen üdvözölt s ezután a közgyűlés több hozzászólás után elfogadta a társulat 1934. évi működéséről szóló jelentést.

Az 1934. évi zárszámadásokat a közgyűlés ugyancsak egyhangulagelfogadta és megadta a felmentvényt, majd letárgyalta az 1935. évi költségvetést Az 1935. évi költségvetés letárgyalásánál Koczor Gyula elnök részletesen ismertette az ipari árucsarnok cim alatt felvett tétel rendeltetését. Kifejtette, hogy nézete szerint a kisipar értékesítés legnagyobb nehézsége abban rejlik, hogy a kisiparnak nem áll módjában készítményeit a vevők elé tárni, s ezzel megmutatni, hogy nemcsak ugyanolyan kivitelben, minőségben és árban tud termelni, mint a gyáripar, hanem jobbat olcsóbban is tud adni. Amig azonban a gyáripar készítményei a fényes kirakatokban szinte önmagukat kínálják a vevőknek, addig a kisipar műhelyeibe van temetkezve, ahol a vevők nem keresik fel, a legtöbb esetben már azért sem, mert hozzászoktak a kész áruhoz és ilyent kívánnak venni. A kisipar tehát a gyári és kereskedelmi versennyel csak úgy tudja a versenyt felvenni, ha ugyanazokat az eszközöket veszi igénybe, mint amaz. A kisiparnak is módját kell tehát találni, hogy készítményeit ugyanúgy, nyilt üzletben a vevők elé tárja, ezt a célt szolgálná az ipari árucsarnok létesítése, melybe egyelőre a bútorasztalos ipar, a lábbeli készitő ipar és a szabó ipar lenne bevonva. Meg van arról győződve, hogy ha ezek készítményeiket igy a vevők elé tárhatják, úgy feltétlenül nagyon tekintélyes forgalmat érnek el és olyan jelentős munkatöbbletet szereznek a kisiparnak, amely érezhetően javit annak helyzetén. Úgy gondolja, hogy a kezdet nehézségein az árucsarnokot átsegítené és boldogulását biztosítaná az a körülmény, ha annak az üzlelhelyiség bére biztosíttatnék. A költségvetésbe felvett 6000 korona az üzlethelyiség bérösszege volna, melyet úgy gondol megoldani, hogy egy megfelelő helyen ilyen árucsarnokot épit, melynek amortizációját évről-évre ilyen összeg szolgálná, vagy pedig egy építkezéshez évenként ilyen összeggel járulna hozzá, mely épület azután bizonyos évek múlva az építő társ tulajdonába menne át. Ez a legolcsóbb megoldási mód, mert egy megfelelő üzlethelyiség kibérelése sokkal többe kerülne. Ezután ismertette az üzlethelyiség építésével kapcsolatban felmerült terveket és kérte a közgyűlést úgy ezen tétel, valamint az 1935. évi költségvetés elfogadására, melyen egész vonalon a legmeszszebbmenő takarékosság vonul végig, tekintve, hogy az előző évi zárszámadásokkal szemben kb. 20000 koronával kevesebb kiadás van előirányzatba véve. A közgyűlés az 1935.

deztem kissé kihívóan.

Nem nézett rám. Éreztetni akarta velem a megvetését.

— Holnap mégy Földeákra.

Elhültem.

— Földeákra? Minek?

— Beszéltem az ottani jegyzővel.

Nem szóltam. Nem akartam hinni a

fülemnek. Szóval apám jegyzőt akar csinálni belőlem. El akar küldeni Földeákra, engem, aki mint író máris minden mélységet és magasságot megjártam és fejemben már teljesen kész az a regény, amellyel megrendítem az egész világegyetemet. Olyan düh rohant meg apám példátlan vakmerőségére, hogy büntetésből meg akartam alázni. 1

— Helyes. Holnap utazom — mondtam szárazon és sarkon fordulva otthagytam.

Másnap amikor vonatra ültem, még mindig zajlott bennem az indulat. A vonal azonban lassan döcögött s ez a bús vánszorgás, az elmosódó tájak vigasztalan egyhangúsága hamar kezdett kijózanítani. A puszta gondolat, hogy majd odaállok a jegyző elé, bemutatkozom, megmondom, hogy apám küldött, olyan lealacsonyító volt, hogy arcomba szökött a vér.

Gondolat gondolatot kergetett az agyamban és egyszerre úgy találtam, hogy a vonat, amely az imént még csigalassúsággal rázott, egyszerre megvadult és olyan fékevesztett robogással rohan előre, mintha megbolondult volna.

Lángolt minden porcikám, amikor megérkeztem Földeákra. Máig sem emlékszem, hogyan állítottam be a

évi költségvetést elfogadta.

Ezután kisorsolta a közgyűlés az évenként kiváló választmányi tagokat és megejtette az uj választásokat, majd hasonlókép megválasztotta a turócszentmártoni ipartársulati szövetség közgyűlésére kiküldendő póttagokat.

A közgyűlés ezután foglalkozott az ipartársulat székhazában leégett épületrész ügyével és egyhangú határozatban kimondotta, hogy a leégett régi épületrészt nem kivánja felépíteni, azt lebontatja és a társulati szolga részére egy megfelelő lakást épit. Az építésre vonatkozó pályázatok kiírásával az elnökséget, a munka kiadásával a választmányt bizza meg, melyet ha szükséges, épitési költség megszerzésével is megbiz.

Több tárgy nem lévén, az elnök köszönetét mondva a megjelenteknek, berekesztette az ülést.

Szép sikerrel zárult a komáromi

Kath, Tanulmányi Hét.

Beszámoló a leányifjusági vezetők részére rendezett kurzusról.

XI. Pius pápa szavát értette meg és kövelte az a lelkes, fiatal, ambiciózus tanítónőkből álló gárda, mely a Komáromban rendezett Kath. Akciós Tanulmányi Héten megjelent és résztvett. A Tanulmányi Hetet a leányifjúsági Országos Moderátorság rendezte azon célból, hogy a Nyugatszlovenszkón működő falusi leányegyesületi vezetők részére vezetői szakképzést nyújtson. A programm ennek a célnak megfelelően volt öszszeállítva és felölelte mindazt az elméleti és gyakorlati tudást, amire egy modern katholikus vezetőnek szüksége van.

A katholikus leányegyesületi vezetők, speciálisan a tanítónők áldozatosságára jellemző, hogy egy hosszú és fárasztó tanév után, kiérdemelt és megszolgált pihenésükből egy hetet a komoly tanulásnak és munkának szenteltek csak azért, hogy a következő iskolaévben annál nagyobb képzettséggel és szakértelemmel folytassák, vagy kezdjék meg azt az önként, szeretetből vállalt egyesületi munkát, mely csak terhet, gondot és fáradsáságot jelent.

A résztvevők naponta négy-öt előadásban részesültek. Ezeket az előadásokat Schalk ház Sára szociális testvér, Esterházy Lujza egy-* házmegyei moderatrix és Kowalcze Anilla szociális testvér tartották, akik mindhárman hosszú idő óta dolközségházára, kihez kopogtam be, ki fogadon, mii mondott, annyit tudok csupán, hogy délben a jegyző bekiáltott a szobámba:

—• No gyere koma, elviszlek a kvártélyodra.

Amikor kiléptünk az utcára, az érzékeim egyszerre fölengedtek. Ismét láttam és hallottam, lázas elmém isméi váltott. Takarosnak találtam a községházát, szépnek és rendezettnek a falut, barátságosaknak a fehérre meszelt nádfödeles házakat.

Befordultunk az első utcába. A jegyző lenyomta az első ház kapukilincsél. (

— Aggj-on Isten — köszönt be.

Vénassszonj', olyan lietven-helvenötéves matróna lépett ki a pitvarból.

— Jaj Istenöm!... — kapott a kötőjéhez, amikor megpillantott benn linkel, majd beszólt a házba. — Gyüjjék mán ki kelméd, a jegyző úr van itt.

Még öregebb, szikár, gyanakvó tekintetű paraszt jelent meg a küszöböli. Testvérek között is megvolt nyolcvan esztendős.

Mutató ujjával megbökte a kalapja karimáját.

— Aggyon...

A jegyző kezelt vele.

— Hát Zsótér gazda, elhoztam az új gyakornokot.

Az öregasszony egyszerre meghatódott

— Isten éltesse leiköm — simogatott végig tekintetével.

Kezeltem velük én is. A jegyző néhány szól váltott velük, aztán elment. Rólam, az ellátásomról árva szó sem esett Már előbb megbeszéllek

goznak a Kath. Akció leánjnfjúsági ágában s így teljes hozzáértéssel beszéltek az egyes témákról.

Korunk egyik legégetőbb és legaktuálisabb problémáját a szociális kérdést három előadás tárgyalta. Nemesik Valter O. S. B. ; Katholikus szociális elvek« címen két igen értékes és nagy tudásra valló előadásban foglalkozott a pápai szociális enciklikákkal, különösen a Quadragesimó Annoval s rámutatott azok nagyjelentőségére. Ulolső előadásában ismertette a kath. szociális irodalmat s ezzel nagyiuln elősegítette a vezetők jövőben való szociális önképzését. Koivalcze Anitta testvér »Szociális magatarlás a mindennapi életben« címen tartotta a harmadik szociális előadást, metyben részletesen kitért a leányok s általában a nők szociális és antiszociális tulajdonságaira.

Zsilinszky Kázmér O. S. B. »Az apostoli lelkűiét forrása« és »Együttélés az Egyházzal« c. komoly, nagy felkészültséget eláruló előadásaiban feliária a hallgatók előtt a liturgikus lelkiélet végtelen szépségeit és mélységeit.

Az elméleti előadásokon kívül a résztvevők naponta két gyakorlati előadásban is részesültek. Ezek között első heljret foglalja el a »hitoktatási módszertan«, melyet Molnár József érsekujvári káplán tartott. Előadásait komoljF tudás, érdekes előadási mód és különösen sok gyakorlati útbaigazítás jellemezte. — Előadásai nagyban hozzájárulnak a tanítónők hitoktatási nehézségeinek leküzdésére. Bíró Lucián O. S. B. pedig a rajzzal való hitoktatási szemléltetést mutatta be igen érdekesen.

Dr. Bar dó ez József orvos Az elsősegélynyújtás és a betegápolás technikájáról két ízben beszélt, de a magjarázó oktatás mellett mindjárt be is mutatta az ezzel kapcsolatos összes tudnivalókat: mesterséges légzés, különféle kötözések, betegszállítás stb. s így előadásai nemcsak hasznosak, hanem igen érdekesek és élénkek is voltak.

N a g j- Erzsébet rozsnj ó-egj házmcgjTei moderatrix a társasjátékokról tartott praktikus előadást, s mutatta be a hallgatóknak a legszórakoztatóbb egyesületi társasjátékokat.

A Tanulmányi Hét ünnepélyes Veni Sanctéval kezdődött s ugyanilj en Tedeummal végződött. Mindkettőt dr. Máj er Imre prelátus, apát-plébános tartotta, aki mind a kezdetkor, mind a befejezéskor szívbőljövő szeretetteljes szavakat intézett a hallgatókhoz s őket a kitartó munkára buzdította.

mindent.

A vénasszony megmutatta a tiszta szobát, ametyben majd lakom, aztán a pitvarban nekiláttunk az ebédnek. A szüle marhapaprikást tett elénk.

— Szereti ugy-é galambom — nyájaskodott.

— Nagyon — mondtam magam is parasztosan, hogy otthoniasságot teremtsek magam körül.

Félóráig ettem egyíoljüában, akkor kifordult a kezemből a villa.

Zsótér föltekintett rám:

— Tán nem ízlik?

Pihegtem, annyit ettem a finom, illatos ételből.

— Köszönöm, nem tudok többet enni.

A két vénember csodálkozó pillantást váltott.

— Jóllakott? — fordult felém az öregasszony.

— Bettenetesen néni — mondtam a teljes elteltség hangján.

Nem szóltak. Zsótér tovább folytatta az evést. Óra múltán végzett maga is. Két csontszilánkot hagyott mindössze a vaslábosban.

Félelemmel vegyes ámulattal töltött el a csodálatos teljesítmény. Már az is föltűnt, hogy ez a csuda két vénember milyen mozgékony, életképes, de ez a döbbenetes étvágy egyenesen megdermesztett.

Délután bementem a hivatalba. Este siettem haza.

— Jó, hogy gyün, mer éppen megfőtt — fogadod a szüle.

Hm! Friss vacsora. Nem is rossz. Zsótér már ott ült a zsámliján. Az

Az utolsó paprikás.

Irta: Bíró Lajos.

Hát bennem aztán gyönyörűsége telhetett mindenkinek, akinek megvolt hozzá az érzéke, hogy érdeme szerint meg tudja becsülni a kiválóságot, meg a rendkívüliséget. A huszadik évemet tapostam, de olyan koromat meghazudtoló tehetséggel tüntettem ki magam mindenfajta gazságban, hogy anyám szegény feje miattam őszült meg idő nap előtt. Apám végül is megsokalta a dolgot és egy alkalommal odaszólt anyámnak:

— Ezt a gazembert pedig nem tűröm tovább a házban. Mondja meg neki, hogy ilt holnaptól kezdve se szállása, se kosztja.

Anyám könnyes szemmel közölte velem apám elhatározását. Mondanom se kell, mód fölött fölháborított ez a goromba igazságtalanság. Magam sem tagadtam ugyan, hegy nap mint nap reggel jártam haza és az éjszakákat nem a Gecsemáné-kertben töltöttem, nadehát az a kis kuglizás, kártyázás, meg ivás, amelyekkel lobogó ifjúságom erőfölöslegét levezettem, ha nem is bíztattak valami vérmes reményekkel jövőmet illetőleg, még mindig nem voltak olyan szörnyű bűnök, amelyek indokolttá tették volna apám minden férfias megértést nélkülöző önkényes föllépését.

Kolozsvárott elbuktam az első alapvizsgán, apám újságja, melybe én írtam a helyi szenzációkat, nem túlságosan lelkesített, este tehát odaálltam az öreg elé.

— Mit akar velem apám? — kér-