Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-10-05 / 80. szám

2. oldal. »KOMAROMI LABOR« 1935. október 5. zárták. A költségvetés negyedmillió nyereséggel számolt, remélve a láto­gatottság emelkedését. Ez a várakozás nem teljesedett, mert az összes álla­mi fürdő mindössze 30 ezer vendéget ért el az 1933. évi 32 ezerrel szemben. Az állami fürdők 1934. évi vesztesége 900.000 Kc-val nagyobb az 1933. évi veszteségnél. Az állami fürdők anmlt évben négy milliót fordítottak beru­házási célokra. Tátralomnic vesztesé­ge 300 ezer ívé, Csorbatóé 170 ezer, Lubochna 180 ezer, Szliács 1 millió 250 ezer Ive veszteséggel zárta a sze­zont. Tilos az Isten neve a katonai zászlón. A Lúd. Politika a következőket idézi az olmützi Nasinec c. lapból: — Prossnitzban a múlt vasárnap tűz­tek szalagot a lovas és repülőezred zászlóira. Az Orol-egylet prossnitzi szervezete ezt hímeztette a szalagra: »A honvédőket Isten segítse«. A ka­tonai parancsnokság azonban meg­üzente, hogy a szalagon nem állhat­nak ezek a szavak: »Isten segíts«, mert állítólag vallásfelekezeti meg­nyilatkozásról van szó, ami a katonai előírások szerint állítólag tilos. Köve­teljük, hogy a katonai parancsnokság nyilatkozzék haladéktalanul, hogy milyen katonai előírás szerbit tilos szerepelni az »Isten« nevének katonai zászlóinkon? Ha nincs megengedve a katonai zászlókon az »Isten« nevének használata, miért szerepelhet egyes ezredek zászlaján a kehely, a huszita kehely, mely inkább politikai, mint vallásos meggyőződést fejez ki. Az Orol-üdvözlet: Zdar Boh, fájt valaki­nek és katonai előírások mögé bújt. Furcsán üt el ez handseregünk er­kölcsi alapjának szükségességétől. Wells a jövő világháborújáról. A tank és repülőgép csak szép játékszer ! Senki sem tud uralkodni a tudományon Katasztrófák sorozata M. Lebas-nak H. G. Wells-szel, a világhírű angol íróval folytatott érde­kes beszélgetéséi közli a Petit Pári­sién. Egy rombadőll város füstölgő falai között beszélt Wells-szel, miközben ré­mült tekintetű, rongyos menekülők ro­hantak el előttük. Wells ugyanis most egy nagy film felvételeit irányítja, mely a jövő század borzalmas hábo­rúit és az utánuk következő nagy megváltást és felszabadulást mutatja be. A füstölgő város ennek a filmnek egyik díszlete és a rongyos, rémült meneküllek: statiszták. Ebben a kör­nyezetben nyilatkozott a világhírű író a jövő háborújáról. — A háborús készülődések, a mo­dern fegyverek ... — mondta eltűnőd­ve. — Én csupán a hagyománynak a józan ész fölött aratott győzelmét látóm bennük. És ez a borzasztó. Olyan háborúk következnek, mint ez — és a díszletekre mutatott — teljesen romboló, korlátlanul pusztító háborúk, mi pedig amolyan IDl l-es, elavult há­borúra készülünk. A régi háborúknak volt valami határozott céljuk, főleg az ellenséges fővárosi akarták elérni, hogy megbénítsák az ellenség élet­­müködösönek legfontosabb szerveit. A legközelebbi háború azonban már csak egyszerű és általános pusztítás lesz, mert a legutóbbi háborúban bebizo­­nyult, hogy a fontos szervek műkö­dése nincs meghatározott helyekhez Fritz és Franc. Irta: Szitnyai Zoltán. A vacsorának vége volt s már a feketét is elfogyasztották, amikor az asszony felállt és magára hagyta a két férfit. Az egyikhez mélyen leha­jolt, hogy' megcsókolhassa az arcát, a másiknak a kezét nyújtotta arra a gavalléros és hódolattal teli kézcsók­ra, amivel az minden esetben viszo­nozta ezt a mozdulatot. A két férfi némán utánanézett, amint szép tes­tének hosszú lábszárakon imbolygó mozgásával az ajtóig távolodott és onnan még egy mosolyt küldött a két férfi felé, mielőtt magára zárta az ajtót. Aztán tekintetük visszatele­pedett az asztalra, amelyen már csak a borosüveg maradt, két pohár és egy dobozban szivar, cigaretta. Az asztal főhelyén halványkék füstsza­lag emelkedett fel a félig elfojtott cigarettából, amit az imént gyűrt, a hamutartóba az asszony'. Azt nézték mind a ketten, míg az asszony jelen­létének ez az utolsó nyoma is végleg el nem oszlott a levegőben s az el­szunnyadt parázs végsőt villant a pa­pírhüvely elszenesedett testén. Franc oldalt dőlt az asztalnak, messzire kinyújtott lábakkal s őszü­lő, kókadt bajuszát mélyren a melle fölé lógatta. Vele átellenben az öccse, Fritz, aki oly gyakori és megszokott vendég, hogy állandó helye van az kötve, éppúgy ide-oda lehet vinni őket, mint a harci frontokat. A tankokat és a repülőgépeket nem nagyon tiszteli Wells. — Igen, a tankok, a repülőgépek! — kiáltott fel. — Szép játékszerek! Szép játékszerek, amelyek hamar elromla­nák, amelyek felhasználását éppen bonyolultságuk teszi majdnem lehe­tetlenné, de viszont maga az a tény, hogy léteznek, elkerülhetetlenné te­szi a háborút. Igen, a katona urak­nak van mivel szórakozniok. De mind­ezzel nem lehel tényleges hatást el­érni, a tank, a repülőgép, a gáz nem fog eldönteni semmit. Egyáltalán sém­in isem fog dönteni, a népeknek át keli szenvedni az egész sorozatot: a háborúkat, forradalmakat, diktatúrá­kat, amelyek keveredni és váltakozni fognak, mielőtt felvirradna az új rend. — Nem lehel-e arra számítani, hogy egy fiatal, hatalmas fajta, amelynek új ,vagy megújhodott ideáljai lesznek, végül is felülkerekedik és diktatúrá­ját az egész földkerekségre kiterjeszti? — Ilyen fajta nem él a földön. Az oroszok? Kísérletük nem sikerült. A németek? Éppen az elnyomás túlzása mutatja, hogy a szabad gondolat még él náluk és az elnyomás csak erősíti... Most minden népnek egyformák a harci eszközei és minden hódításra törekvő nép diktatúrája egyformán bu­kásra van kárhoztatva. — A jövő háborújában részt fognak asztalnál, a pohárszék fiókjában kü­lön karika jelöli meg a szájkendőjét, külön pohara van s az ő számára töltött cigaretták várják a dobozban, úgy, ahogy ő szereti. Sőt gyakorta az ételek ‘is kétféleképpen kerülnek az asztalra, az Ő szájaízéhez alkalmaz­kodva. Ez így van Franc házasság­­kötésének jóformán az első napjától kezdve, mert ha Franc feleségül is vette Idát, Frilzről sem akart lemon­dani, akivel a közös családi tető alatt nevelődött és azóta is együtt vannak, mint közös tulajdonosai a Hermann Testvérek útépítő cégnek. Francnak mogorva arca volt, bár könnyebben hajlott a vidámságra, mini öccse, Fritz, akinek szelíd, asz­­szonyos vonásai s tűnődő kék szemei a költőkéhez hasonlítottak, jóllehet mindenki tudta, hogy ő volt a kemé­nyebb és hajlílhatallanabb, üzleti ügyekben is. Szerették egymást s ez a szeretet sokkal több volt a testvérek szokásos szereteténél és becsülésénél. Ez már rajongás volt s kölcsönösen nem ismerték egymással szemben a bírálat legkisebb mértékét sem. Franc meg volt győződve arról, hogy Fritz - nél nincs tökéletesebb ember és kép­zettebb útépítő mérnök, Fritz viszont úgy nézett bátyjára, mint a tökéletes­ség mintaképére, akihez sohasem le­het felérnie. Franc bármely pillanat­ban tűzbe ment volna Fritzért, Fritz pedig ugyanúgy" tűzbe ment volna Francért. venni az angolok is? — Abban a különös meglepetésben fognak részesülni egy szép napon, ők, akik eddig sérthetetleneknek hitték magukat a szigetükön, hogy megro­hanják és bombákkal árasszák el őket. De ez csak mellékes ága a nagy’ prob­lémának. Mégis, minthogy nincsenek személyes háborús szándékai, talán az angolszászokra hárul majd a szerep, hogy jóvátegyék a katasztrófái. — A németeknek és olaszoknak há­borús céljaik vannak, — fajtájuk ex­panziója. Franciaország pedig nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megmarad­jon Európa központjának, mint egy VIII. századbeli hatalom. Nekünk nin­csenek ilyen pontos céljaink. Az ame­rikaiak is csupán belső problémáikat akarják megoldani. De túlságosan gyorsan halad a tudomány is. És sen­ki sem elég okos ahhoz, hogy ural­kodjék rajta, ahelyett, hogy egysze­rűen csak követné... A nagymegyeri hangos mozi látogatói megvédték a mozi pénztárát a végrehajtóval szemben. — október 4. Igen érdekes ügyben folytatott tár­gyalást a komáromi kerületi bíróság, az ügy’ előzménye az volt, hogy Nagy­­megyeren, néhány hónappal ezelőtt, hangos mozielőadást hirdettek. A han­gos mozi iránt nagy volt az érdeklő­dés, ámde nemcsak a látványosságra szomjazó nagymegyeri látogatók jöt­tek el, hanem megjelent a mozi pénz­táránál Palicska Félix bírósági végrehajtó is és adótartozás fejé­ben még az előadás megkezdése előtt le akarta foglalni a pénz­tárt. A pénztáros tiltakozott s a pénztár körül áldogáló mozivendégek is be­leavatkoztak az ügybe, a pénztáros­nak lógva pártját. Mintegy tizenhárom férfi fogta körül a végrehajtói, aki igen szorongatott helyzetbe került. Palicska Félixel tettleg is bán­talmazták, nyolc napon túl gyó­gyuló sérülést ejtve rajta. A végrehajtó feljelentette az erélyes mozilátogatókat, akik közül Léli Árpádot, Boros Józsefet, Fe­hér Miklóst, Végh Józsefet, Mi­­kulai Vincét és Győri Károlyt csoportosulás és könnyű testi sértés miatt, fejenként tizennégy' napi fog­házra s 200 korona pénzbüntetésre, Deutsch Nándort és Stem Lászlót cso­portosulás vétsége miatt 600—600 ko­rona fő- és 100—100 korona mellék­­büntetésre ítélte. Néhány vádlott ügy'é­­ben később lesz tárgyalás. Vangel Pé­tert bizonyítékok hiányában felmen­tették. AZ OLASZ TECHNIKA BRAVÚRJAI A VAD AFRIKÁBAN. Közismert, hogy a keletafrikai part­­szegély végtelenül vízszegény vidék s ezért érdekes, ha megtudjuk, hogyan oldotta meg az olasz műszaki tudo­mány Olaszország afrikai vállalkozá­sának egyik iegsúly'osabb problémáját, a vízellátás kérdését. Ezen a vízben szegény területen messziről kell a csa­patok után szállítani a vizet. Az ola­szok szervezőtehetségének fényes bi­zonysága az, amit rövid néhány hónap alatt a vízszolgáltatás terén alkottak. Számtalan új kutat fúrtak, hatalmas víztartályokat és vízvezetékeket épí­tettek és desztilláló üzemeket rendez­tek be, ahol a sós tengeri vizet feldol­gozzák ivóvízzé. A csapatokat nyomon követik az autóciszternák és motorizált víz­tankok, Ilyenkor, vacsora után, már alig volt valami közölnivalójuk egymással, a hivatalos dolgokat napközben meg­beszélték s ami egyéb lenne, az nem olyran érdemes, hogy szót fecsérelje­nek rá. Különben is szűkszavú em­berek voltak, akik órákig is elültek szótlanul, egymással szemben. Franc busa fejét a mellére lógatta, míg Fritz két karjával az asztalra könyökölt s szinte rádőlt a cigarettára, mely szünet nélkül füstölgőit összekulcsolt ujjai között. Hogy ilyenkor mit gon­doltak magukban, azt sohasem közöl­ték egymással. Beszéltek az időjárás­ról, a körülöttük lezajló események­ről, egymás egészségi állapotáról, a dohány ízéről, az ital zamatjáról s néha, ha már nagy'on unták magukat, a politikáról is, de azt például már egyenesen illetlen cselekedetnek tar­tották volna, hogy vallomásokat te­gyenek holmi érzésekről és hangula­tokról, ami nem méltó józan és a valóságok világában élő komoly úri­emberekhez. Franc szivarozott, Fritz egyik cigarettát szíttá a másik után, közben szürcsölték a bort s ha már végére értek az üvegnek, Fritz meg­nézte az óráját és megállapította, hogy későre jár az idő, Franc a szem­­beníévő faliórára nézett és csaknem minden alkalommal azt felelte: »Az ám.« Mire Fritz azt javasolta, hogy' tegyék el magukat másnapra, Franc pedig kiszólt a cselédnek, hogy vilá­gítsa "ki a lépcsőházat a fiatal nagy­amelyek a katonákat hűtött vízzel lát­ják el. Minden emberre naponként tíz, minden öszvérre, lóra vagy' tevére na­ponként húsz liter vizet számítanak. Ha az expediciós sereg létszámát 120 ezerre becsüljük és tekintetbe vesz­­szük, hogy' még hatvanezer öszvért, lovat és tevét kell itatni, akkor ki­derül, hogy’ az olasz expedicióssereg napi vízszükséglete 2Í00 tonnára rúg. Nem csoda tehát, hogy a trén nagy' része af Vízellátás szolgálatában áll és külön gőzhajók száz és száz ki­lométer távolságból szállítják az ivó­vizet. Az ivóvízellátáson kívül egészen különös problémát jelent Olaszország számára az abesszin fensík, amely 2400—3000 méter magasságra van a ságos úrnak. A két férfi búcsúi vett egymástól, s a fiatal nagyságos úr, már maga is deresedő ember, negy­venedik évének határán, leballagott a földszinten lévő lakására, az öreg nagyságos úr pedig lábujjhegyre csön­­desítette lépteit, hogy fel ne riassza az asszonyt, aki ilyenkor már régen aludt a szomszédos szobában. Ezen az estén is így üldögéltek és bort szürcsölték egymással szemben szótlanul. Franc szokatlan és gyanús dolgokat észlelt Fritznél és ezeken tű­nődött magában. Például a napokban szóba hozta előtte, hogy új gépkocsi kellene, Fritz ránézett, néhány szó­rakozott szippantást tett a cigarettájá­ból, aztán magára hagyta, anélkül, hogy válaszolt volna. Vagy például a családi ház átépítésének ügye, ami­re nézve már meg is állapodtak, s Fritz váratlanul ellent mond, amire talán még nem is volt példa. Vagy az is, ami ma délelőtt történt, ami­kor Franc benyitott az irodába és Fritz hirtelen félbeszakított valami te­lefonbeszélgetést ... Nem kétséges, hogy valami történt vele, de hogy’ mi, azt nem lehet tud­ni és még kevésbé illik tudni-akami. Ha olyasmi, amiről neki is tudomást kell szereznie, akkor Fritz majd úgy’is előáll vele, ha meg nem olyan, akkor érdeklődni sem való felőle. Az is le­het, hogy asszony van a dologban. Aminő alapos és körültekintő ember Fritz, az ilyesmit előbb önmagában

Next

/
Oldalképek
Tartalom