Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-10-05 / 80. szám
tenger színe felett. Az erős besugárzás következtében ebben a magasságban a levegő olyan ritka, mint Európában 4000 méter magasságban. Következésképen az európai embert itt álmatlanság, szívdobogás és hevés fejfájás ggötri, s gyakran szenvedőn--, sőt fálvérzésben is. JEbben az alpesi magasságban a motorok húzóereje ténylegesen csökken, az autók, tankok és repülőgépek sokkal több benzint és olajai fogyasztanak, mint lent a tengerparton. A repülőgépek számára az indulás és a leszállás is nehezebb. Ez az oka annak, hogy az asmarai repülőteret hamarosan meg kelleti nagyobbítaui, 1935. október 5. .. ; [,i„ . . Komáromi ucca Néhány tisztaságkedvelő komáromi lakos azon ábrándozik: mi lenne, ha egyszer rendeletet bocsátana ki a város köztisztasági hivatala, — ha van ugyan ilyen, — hogy mindenki söpörjön a saját háza előtt. Ennek a közmondásszerű rendeletnek meg volna az a haszna, hogy a város legalább felerészben tiszta volna. Az utóbbi napok szeles délelőttjein afrikai számum-szerű homokfelhők vonultak végig a város mellékesebb s főbb uccáin, szalmaszálak, faágak s röpke bacillusok tarkították a levegőt. Förtelmes a pop s a piszok különösen a vásártereken. A szalmamenynyiségből s állati hulladékokból tekintélyes számú holdakat lehetne trágyázni. S az ember elnézi, hogy például a Vársor-ucca kies ligeteit, pázsitját milyen széppé lehelne varázsolni, ha a város a lakóházak gazdáival egyetértve rendezné a komáromi, uccai dzsungeleket... Az a néhányszori seprés, ünnepélyes karmozdulataival, nem elég. Csak arra jó, hogy a futó szél még jobban belekaphasson a fűbe-fába s az összesepert piszokcsomókat nagyobb élvezettel szórja szét. Egyszóval: történjék már valami a város vigasztalan piszkossága ellen. S különösen, ha a perifériák felé megyünk, akkor hülünk el: ez is lehetséges? Hát a belváros tisztasága valóban tisztaságként kezelhető a külvárosi gondozatlansághoz képest? hányja-veti meg minden oldalról, s csak aztán közli döntését vele. Ö is így tett három év előtt, amikor egy nap így szólt Frilzhez: »Te Fritz, ne utazz el holnap, ugyanis nagyon szeretném, ha te leiméi az egyik vőfély az esküvőmön.« — Könnyen lehet, hogy ilyesmire készülődik Fritz is. Hiszen már a második üvegnél tartanak s még egyszer sem nézte meg az óráját. Sőt néha úgy kap a levegő után, mintha hirtelen vallomást akarna tenni, aztán a pohárhoz nyűi, iszik és magába öblíti, amit mondani akart. Franc már unta a hosszú hallgatást, mely mélyen belenyúlt az éjszakába. Ilyenkor már régen aludni szoktak. Hát egyre pislogott a faliórára s minden célzás nélkül arról kezdett beszélni, hogy Ida az utóbbi napokban feltűnően nyugtalanul tölti éjszakáit, nappal álmos és fáradt, éjszaka fel-alá jár a szobában s ha ő lámpát gyújt és átszól, hogy mi baj, hirtelen elcsendesedik. — fin nem is tudom, hogy mi van ezzel az Idával... Nem folytathatta, mert Fritz átnyúlt az asztalon és egy gyöngéd mozdulattal hallgatásra kényszerítette. — Mondani szeretnék neked valamit, Franc. Az idősebb testvér ravaszul elraoso»KOMAKOM1 LAPOK« oldal. 11. «■ romi rendét? Szakadt, piszkos drótok Az egyedekből hiányzik a rendérzék, avagy a közszellem vet gátat a rendcsinálásnak? Kidült-bedült kerítések, mocskos, repedt házfalak, piszkos raktárak, poros udvarok,, kertek hámlott vakolatok: minél kijebb haladunk a város széle felé, annál vigasztalanabb a kép. Hogy a szélső uccák lakói nem lázadnak fel, egyszer önmaguk ellen! A Vághíd hörül rozsdás, szegesdrötökül csavart egy zseniális el. me a düledező betonkerítés oszlopára. Talán ezzel tákolják össze a komáösszeroskadt oszlopok s végül, hogy teljes legyen a kép: a Vághíd közepén hönyökmji lyukak, hogyha ,a kocsis nem vigyáz lovára, ott töri össze lábát az állat. Legalább ezeket a furfangos, keskeny, de mély gödröket javítanák ki! Tekintet nélkül, hogy az állam, vagy a város felelős-e a lovak törött lábáért. Ha már az embereket nem kedveljük, legalább az oktalan állatokat kíméljük attól, hogy a Vághíd közepén kitörjék nyakukat! Móra-esttel kezdi őszi kulturciklusát a Jókai Egyesület. A Jókai Egyesület szűkebbkörű vezetősége legutóbbi gyűlésén felvázolta az egyesület idei munkaprogrammját s műsort állított össze, amely remélhetőleg a nagyközönség tetszésével s megértésével is találkozik. A Jókai Egyesület reméli, hogy á kultúrakeűvelő közönség megérti a Jókai Egyesület intencióit s támogatja az egyesületet törekvéseiben, előadásait szívesen fogja látogatni. Az első előadóest október 13-án, vasárnap esti 6 órai kezdettel lesz. A halhatatlan, aranyhumorú Móra Ferenc emlékének áldoz előadások, felolvasások, szavalatok keretében az egyesület. Az est bővebb ismertetésére visszatérünk. — Ugyancsak sikerült az egyesületnek Mécs Lászlót is meghívni egy őszi szavalóestre. FALU Dl KAROLY: Vadludak. Ködös, borongás, őszi alkonyat... Oly észrevétlen elsuhant a nyár S most fennt az égen síró vadludak Csapatja messze-messze jár. Figyelem 1 Új üzlet! Sárkány és Társa üveg és porcellán kereskedése KOMÁRNO, Kishid utca. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát, figyelmes kiszolgálás és olcsó árak mellett. Nagy választékban kaphatók: karlsbadi porcellán, ebédlő, kávé, mocca és tea servicék. Tükrök, mosdókészletek. Alpacca evőkészletek, tálcák stb. Vállal szakszerűen, előnyös árban: épület és portál üvegezéseket, képkeretezéseket, valamint tükrök javítását. Lebontották az ágotai csárdát, Rózsa Sándor búvóhelyét. Boszorkánycérna lágyan imbolyog Kopár, ködlepte, tar mezőn lebeg, Míg fenn magasban búsan felriog, Suhogva száll egy gágogó sereg. 30 elásott emberi csontvázat találtak a romok alatt. — október 4. A műit hét folyamán kezdlek hozzá az egri káptalan birtokán, Karcag közvetlen közeiében fekvő ágotai csárda lebontásához, mely annak idején Rózsa Sándor, a legendás naramia állandó búvóhelye volt. A már évtizedek óta romokban heverő épülettömb használható köveiből az egri káptalan most magtárt akar építettni. A bontással kapcsolatban harminc emberi csontvázat találtak. Rózsa Sándor és társai harminc gyilkosságáról lebbent így fel a lepel. harminc gyilkosságról, amelyet a törvény keze nem tudott megtorolni. Előkerüli még a földből három igazi betyár-kés is és egy József császár korabeli pénzekkel leli bögre, amelyet a nagy haramiának úgylátszik már nem volt ideje magávalvinni. Az ágotai csárdát eredetileg a XIV. században zárdának építették. Buzgón imádkoztak is ott az apácák egész a XVIII. századig, amikor is a már akkor is omladozó épület égjük szárnyába csárda került. Az ágotai csárda a Debrecen—Budapest közötti országút delizsánsz állomása volt, ahol bizony nem egy gazdag utas fordult meg és így nem csoda, hogy ezt a forgalmas, de mégis elhagyatott helyei választotta ki magának főhadiszállásnak Rózsa Sándor. Az egykor híres és betyár-kurjongatásoktól, puskalövésektől hangos csárda helyére most egy csöndes magtár kerül és csak a környékbeli nép ajkán fog továbbélni a rettegett, de mégis tisztelt, becsült haramia, Rózsa Sándor neve. A hervadásról zúg mesét a fának A síró szellő őszi alkonyon... Az elmúlásról mond mesét a bánat Szívemnek méla hárfahúrokon. Ködös borongás őszi alkonyon Avarba hullott, elsárgult levél S szemétre száradt száz színes szirom Az elmúlásról halk mesét regél. Megvételre keresünk jóállapotbanlevő vasláliliákal. Cim a kiadóhivatalban. ft lyodolt. Hiába, az ő orra nem csat. Alighanem holnap már fel is öltheti fekete szalónkabátját, hogy segédkezzék Fritznek az oltár előtt. Meghitt, rokoni szeretettel gondolt az ismeretlen hölgyre, aki oly szerencsés, hogy Fritz választja párjául. Gyöngéden, sőt egy kis elérzékenyüléssel az öccsére nézett, aztán bátorítóan mondta mély orgonahangján: — Hát csak mondjad, Fritz, mondjad. Az tenyerének gyors mozdulatával elterelte maga elől a füstöt, bogy a fivére szemébe lásson és talán azért is, hogy az is láthasson az övébe. — Csak azt akarom neked megmondani, Franc, hogy mi az Idával már három éve szeretjük egymást. Francnak egy egész kevés pirosság gyulladt ki a homlokán. — I-da? — kérdezte aztán iszonyú lassúsággal, s mivel az a gondolat, mely e név említésére röppent fel az agyában, egyszerűen lehetetlenségnek látszott, emlékezetében kutatni kezdett a lehetséges Idák után. Várta is, hogy Fiütz bővebbi magyarázattal szóljon arról a bizonyos Idáról. De Fritz hallgat s ha ő nem tartja szükségesnek a bővebb magyarázatot, úgy arra nyilván nincs is szükség. A nyaka két medveválla közé húzódott s mialatt egyre Fritzet nézte, a fejével irtózatos vonakodással arra mutatott, amerre áz asszony távozott el az ajtón. — A fe-le-sé-gem? — kérdezte aztán rekedten s azzal a végső kételkedéssel, amit már a bizonyosság tudata előtt táplál magában az ember. Fritz némán bólintott. Franc alatt rnggreccsent a szék. Lehunyta a szemét pár pillanatra s bőgj' valami foglalatosságot találjon magának, bort töltött a poharakba. Szürcsölt egyet és ismét felnézett. A hallgatásban megmerülve, egészen megváltozott arckifejezéssel emelte fel a fejét. Mindössze csodálkozást fejezett ki ez a nagycsontú és állatian nyugalmas arc, de a csodálkozásból sem többet annál, mint amennyit bármi más váratlan hír váltana ki belőle. — No mit nem mondasz? —mondta a legegyszerűbb dolgok hangján. — Erről semmit sem tudtam, még csak nem is sejtettem. — Hát igen, így van — folytatta Fritz — és azt is meg kell mondanom, Franc, hogy nii szeretnénk mielőbb egybekelni, ha te hozzájárulsz ahhoz, hogy Ida elváljon tőled. Franc sűrűn bólogatott: — No persze, ez magától értetődik, ha ti egyszer szeretitek egymást. Fritz is bólintott annak jeléül, hogy ő is így 'gondolta. A megállapodás ezzel létrejött közöttük. A részletek megbeszélésével várhatnak holnapig. A látható változás úgy sem lesz nagy, mindössze annyi, hogy Fritz felköltözik az emeletre, Franc pedig az ő helyét foglalja el a földszinten. Végére értek a második üvegnek is és mind a ketten a faliórára bámészkodtak. Fritz most is azt mondta, hogy későre jár az idő és Franc, mint máskor is, azt felelte rá, hogy azám. Barátságosan elbúcsúztak egymástól, mint máskor hs a szobalány kivilágította a lépcsőházat, épp úgy, mint máskor. Franc visszasomfordált és lábujjhegyen belopakodott a szobájába, de nem feküdt le rögtön, mint máskor, hanem az ágy szélén üldögélve, maga elé tűnődött. Szép dolog ettől aFritztöl, hogy eléje állt és nyíltan bevallotta az igazat. És ami Idát illeti, az lenne a csodálatos, ha nem szerette volna meg Fritzet. Fritz a legkitűnőbb ember, Ida a legderekabb asszony, méltók egymáshoz. Aztán hosszan elnézett az asszony szobájának ajtaja felé. A szeménél szokatlan, meleg nedvességet érzett s belül hangot hallott, még soha nem hallott, kicsit nyögdécselő, kesernyés hangot: — Azért, Ida, ez mégis fájt kissé. Aztán, mintha elszégyelle volna magát, gyorsan bebújt az ágyba, magárá húzta a takarót, eloltotta a villanyt és olmotkereső, mély szusszanással feje alá gyűrte a kispárnát — mint máskor.
