Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-09-28 / 78. szám

2. oldal.

»KOMÁROMI LAP.OK<

1935. szeptember 28.

Noviny legutóbbi számában — amikor a kisiparos nem pihent. Volt munka, jöhetett a tél. A mai idők a régitől csak annyiban különböznek, hogy jön az — adóvégrehajtó. De ha régen bőven jutott az adóhivatal fizetési meghagyására, ma, emelkedő lendenciája melleit erre már régen nem jut. Nyakunkon a házbér, az adó, a végrehajtó. A nyomorgó kisiparoscsalád étlapja egyre szerényebb s mellékes kiadásokra gondolni sem lehet. A kisiparos bolyong a városok uccáin, nézi a nagy kereskedelmi paloták, egységárú üzletek kirakatait, a gyárak elárusító fióklerakatait kerülgeti s agyában folyton az a gondolat motoszkál, hogy saját kis üzletét, műhelyét mikor lesz kénytelen bezárni? Az újságokban, a rádióban bőven van Ígéret. De csak Ígéret. Ama politikai pártok sajtója, melyek egységárú üzletek ellen harcolnak, vígan közlik ezen üzletek jól megfizetett hirdetéseit. A kisiparosok pedig dobra kerülnek. És a kisiparos családjával és alkalmazóllaival együtt az uccára kerül. Ez a — sok kisiparos által drágán megfizetett — tapasztalat természetesen sok kisiparos szemét felnyitja.

Romániából importálnak talpfát Csehszlovákiába.

»A vasutügyi minisztérium érthetetlen politikája« címen a Slovensky Deunik c. koalíciós újság többek között írja: »Erdeinkben a fa a tövén rothad, mert nincs keletje, s a vasutügyi minisztérium teljesen süket az egész közvélemény ama követelésével szemben, hogy ne hozzanak be talpfát Romániából. Az egész szociáldemokrata sajtó visszautasította figyelmeztetésünket és óvaintő szavunkat demagógiának nevezte. Ma már a vasutügyi minisztérium szerződést kötött a losonci Fischer céggel, amely a romániai talpfa behozatalát közvetíteni fogja. Valamennyi szlovenszkói képviselő párlkülönbség nélkül interveniált a vasutügyi minisztériumban, hogy romániai talpfát ne importáljanak. Azt az ígéretet kapták, hogy

nem fognak importálni, ha a belföldi készlet fedezni fogja a szükségletet. Az ajánlatok beérkezésekor a sajtó megelégedéssel vette tudomásul, hogy a kínálat kielégítő és hogy talpfaimportra nffics szükség. Itt vannak az állami erdők, amelyek régebben is sok talpfát szállítottak. Itt nem lehet azt mondani, hogy csak egyesek gazdagodnának, mert a nyersanyag az állam, a járás, az ország kezében van. A vasutügyi minisztérium tehát aláássa a községek, a járások és az állam gazdálkodását.

BESZÁMOLÓ

a IX Nemzetközi Dermatologiai Kongresszusról.

II. rész.

Ami a kongresszus lényegét, az orvosi témák megtárgyalását illeti, olyan hatalmas anyag gyűlt össze, hogy a már előre beküldött kéziratok egy 750 oldalas könyvet lesznek ki, amelyet még a kongresszus előtt áttanulmányoztam. Még hatalmasabb kötet lesz, amelyik az elhangzott előadásokat és vitákat foglalja magában. Nagyon fontos, hogy ez is megjelenik nyomtatásban, mert tekintve a sok bejelentett thémát. 3 teremben — a Vigadó termeiben — egyszerre tartották az előadásokat, úgy, hogy az én beszámolóm csak hézagos lehet.

A kongresszus megnyitását megelőzőleg már szept. 13. és 11-én a Magyar Tud. Akadémia termei Íven sok előzetes tárgyalás folyt le apró komissiók és konferenciák alakjában, amelyek szintén igen tanulságosak voltak.

Az első napon a nemzetközi dermatológiai társaság állandó bizottsága foglalkozol! a következő X. kongresszus helyével, majd külön bizottság a bőrgyógyászati terminológia reformjával, amelyre már nagy szükség volt, hogy a bőrbetegségek terén uralkodó zavaros helyzetnek és önkényességeknek véget vessen. A bizottság egyöntetű véleménye abbau csúcsosodott ki, hogy a régi. egyszerű elnevezéseket még akkor is meg kell tartani, ha azok sem kórokLanilag, sem kórbonctanilag nem jelentenek semmit. A fő, hogy mindenki megérti őket. Az új és igen hoszszú nevek elhagyandók és felállítandó egy állandó bizottság, amely hivatva lesz újabb elnevezéseket mintegy patentirozni a litteratura számára. A harmadik bizottság a bőrbetegségek

osztályozásával foglalkozott és igyekezett egy keretet felállítani pl..

1. Élőlények által okozott betegségek.

2. Külső fizikai, chémiai, időjárási, foglalkozási slb. ártalmak.

3. Belső eredésű bajok (anyagcscrehormonalis zavarok).

4. Daganatok, anyajegyek.

5. Fejlődési rendellenességek.

6. Mirigyek, haj, köröm dermatologiai kórfolyamatai stb.

A negyedik bizottság a dermatológia tanításával foglalkozott és nemcsak az orvostanhallgatók bőrgyógyászati kiképzéséről kívánt gondoskodni, hanem a szakorvosság nemzetközi szabályozásával, a klinikai assist ensek egyes államok közötti cseréjére!, a kívánatos szakirodalom olcsóbbá tételével is foglalkozott.

Az ötödik bizottság a bőr- és veneriológiai tudományos csereközpont felállításál telte mérlegelés tárgyává, hogy a ritka és érdekes esetekről szövettani készítményeket, fényképeket, moulage-okat, parasitákat, kultúrát, serumot lehessen — lehetőleg díjmentesen — csere útján közkincscsé vagy vizsgálat tárgyává tenni. Ezáltal a kisebb forgalmú intézetek nívója is emelkedik.

A hatodik bizottság a bőr- és veneriológiai orvos gyakorlat kérdéseit tárgyalta különösen a szomszédos szakmák benyomulása elleni védekezés szempontjából. Fontos nemzetközi megállapodásokat hozlak az iparos kozmetikusok — ma már egészen olyan, mint fogtechnikus ügy — borbélyok, kuruzslók működésének kihalására nézve a dermatológiai gyakorlatban. A bőrgyógyászat és a betegségek megelőzése, a bőrgyógyász mint iskolaorvos slb.

Ezen hat bizottságon kívül még négy konferencia is volt.

Az első a bőrtuberkulózissal, mint népbetegséggel foglalkozott és az ellene való nemzetközi küzdelemnek egységes megszervezését tűzte ki céljául.

A második konferencia a nemibetegségek elleni védekezésnek egyes kérdéseit tárgyalta. Az első osztályos elemi iskolás gyermekek rendszeres közegészségügyi vizsgálata a törvényhozás útján, hogy a fertőző betegségek (különösen tuberkolózis és syphilis) ne terjedjenek. A nemi dispansairek felállítása különösen fonlos, mert a nehéz szociális és gazdasági helyzet miatt sok munkanélküli nem részesül megfelelő szakorvosi kezelésben. A lex veneris szempontjából az abolilionizmus — amely ma már Európa majdnem minden államában teljesen vagy részben van érvényben, csak úgy válik be. ha a népesség, fiatalság oktatása és felvilágosítása nemcsak a legszélesebb mederben és a legnagyobb intenzitással lesz végrehajtva, hanem a fertőzés forrásának kinyomozására is a legnagyobb gondot fordítjuk. E tekintetben Németországban egy újabb törvény van készülőben, amely a rendőrhatóság kikapcsolása dacára is eredménnyel kecsegtet. — Erre én is igazán kiváncsi vagyok, nehéz és kénves kérdés. — Tárgyalás alá került a házassági tanácsadó kérdése és ezzel kapcsolatban, hogy milyen feltételek mellett lehet házasságot engedélyezni gonorrhoea és syphilis fertőzés után. Csupa fontos, életbevágó és nehéz kérdés.

A harmadik konferencia az ipari betegségekkel foglalkozott. Részletesen megtárgyalta a különböző ipari- és agrármérgek listáját, a kórházi kezelés szükségességét, a pályaválasztást, a megelőzést, a százalék megállapítást és a kötelező bejelentést.

A negyedik konferencia az összehasonlító bőrbetegségeket tárgyalta, amelyen a bőrgyógyászok, zoológusok és állatorvosok az emberre is átvihető fertőző állatbetegségeket vették boncolás alá. Érdekes volt a megállapítás, hogy a szárnyasok tuberkolózisa nem is olyan ártalmatlan az emberre és gyakrabban fordul elő fertőzés, mint gondolnék. Az erysipeloid nem egyéb, mint serlésorbánc, sőt a légylárvák is okoznak emberi bőrön megbetegedéseket, nem is említve az állatokon is élősködő rüh-atkákat és bőrgombákat.

Külön nagyteremben ülésezett az Union Internationale contre le Péril Vénérien, melynek vezértitkára D’Cavaillon (Páris) tartott beszámolót az egyesület működéséről.

Az előadást filmbemutató tette érdekesebbé. A filmet a francia hadsereg részére készítették és igen szemléltetően, érthetően ismerteti a nemi betegségeket.

(Folytatom.)

Keresek 1 vagy 2 szobás száraz lakást, ifam

Címem a kiadóban.

Boldog házasság.

Irta: Székely Tibor.

Kovács János jó barátom. Együtt jártunk iskolába és az érettségi után is fenntartottuk á barátságot. A múlt héten találkoztam vele. Meghízott, megkopott és fantasztikusan megöregedett néhány év alatt, mint ahogyan meghíztunk, megkoptunk .és fantasztikusan megöregedtünk valamennyien, akik 1926-ban valószinűtlenül frissen és fiatalon mentünk neki a matúrának.

Ahogy ke^elfogtunk, észrevettem, hogy a jobbkeze ujján karikagyűrű csillog.

— Mi az, Jani? Te megnősültél?

— Meg én, barátom! — felelte büszkén, boldogan.

— Gratulálok. Kit vettél el?

— Hát kit vehettem én el? — mondta idegesen. — Na? Nem találod ki?

A homlokomat masszíroztam kínomban. Biztosan kötelességem volna tudni, hogy Jani kit vett feleségül, — gondoltam — és rettenetes botrány lesz,, ha kiderül, hogy sejtelmem sincs róla. Olyan gyanakvóan néz rám, mint aki azt hiszi, hogy «ugratják«. Pedig hát igazán nem tudom, iiogy kit vett feleségül. Nem és nem.

Hosszas várakozás után segítségemre jött.

— Palaky Évát vettem el. Gyönge fejed van, ha nem emlékszel rá!

Boldogan lélegeztem fel. Hogy én ne emlékeznék Pataky Évára? Én? Ki meri ezt mondani rólam?

Dolgunk volt, hamarosan elváltunk. És úgy sem mondhattam volna el neked azl, ami alább következik. Te

bizonyára gyakran és élvezettel meséled cl a házasságod történetét. De átlói tartok, hogy nem jól meséled el, mert néhány mellékes körülményre már nem emlékezel. Én azonban még emlékszem rájuk.

Engedd meg hát, hogy baráti nyíltsággal elmondjam neked házasságod előzményeit.

Hetedikes gimnázista voltál, amikor feleséged őnagyságát megismerted. Az önképzőkörben Jókai Mór születésének századik évfordulóját ünnepeltük, harsány szavalatokkal és látványos színjátékokká]. De gimnáziumunkban egyetlen egy hölgy sem volt, ezért a Práter uccai leánygimnáziumtól kértünk kölcsön három szál hajadont, a hölgyszerepek eljátszására. Köztük volt feleséged őnagysága is. Ekkor láttad meg őt és ekkor tudtad meg a nevét is, beszélni azonban aligha beszéltél vele, mivel a körmödet rágtad kínodban és a nadrágod szárát vakarásztad, ha egy leánnyal szóba kelleti állnod. Kizártnak tartom, hogy Pataky Éva kisasszony csak annyira is felkeltette volna az érdeklődésedet, mint egy tolltartó.

Barátságunk túlélte a gimnáziumi éveket. Meglehetősen ragaszkodtál hozzám, gyakran felkerestél s olyankor kellemesen eldiskuráltunk. A fantáziád élénk volt, erre emlékszem. Egyébként teljesen épelméjű és százszázalékosan beszámítható, húszéves ifjú voltál. Kortársaidtól csak annyiban különböztél, hogy nem voltak leányismerőseid. Szerelmi ügyekben még mindig olyan tapasztalatlan voltál, mint... mint ez á papiros, melyre most írok.

Egy délután felkerestél. Gondolom,

az emberiség sorsának alakulásáról akartál beszélgetni, mint rendesen. Nekem azonban, sajnos, éppen akkor el kellett mennem hazulról. Te csak ballagtál mellettem a lépcsőházban lefelé, lógó orral, meghiúsult reményekkel. De nem akartad, hogy elhagyatottnak, bánatosnak lássalak s ezért, magam sem tudom, miért, egyszerre azt mondtad könnyedén:

— Úgyis csak egy percre néztem fel hozzád. Nekem is cl kell mennem. Randevúm van egv lánnyal.

— Kivel?

Iszonyú gyorsasággal gondolkoztál. Nem tudtál ugyanis egy leánynevet mondani. AzL hiszem, akkoriban te voltál Budapesten az egyetlen olyan huszonegyesztendős fiatalember, akinek egyetlenegy leányismerőse sem volt. S egyszerre, a szörnyű kínban, ez a név csillant fel az agyadban, öt esztendő avarja alól:

— Pataky Éva.

— Ismerős ez a név, — tűnődtem.

— Ki az?

— Hát nem emlékszel rá? — hadartad most már tökéletes biztonsággal.

— Hatodikban szerepelt nálunk az önképzőkörben. A múltkor találkoztam vele. Felújítottuk az ismeretséget. Ez most már a harmadik randevúnk lesz.

Nem szóltam semmit, csak rádnéztem. Tudtam, hogy hazudtál. Mert az, hogy te megismerkedjél egy igazi leánnyal, egy élő leánnyal, kétszer randevú zzál vele és erről nekem egy szót se szólj: olyan elképzelhetetlen dolog volt, mint az, hogy bankó hulljon a felhőkből a Rákóczi út felett és erről az újságok egy sort se írjanak. Azt hiszem, barátom, magad is érezted, hogy tisztában vagyok veled.

A végzet útjai azonban kifürkészhetetlenek. Néhány nap múlva együtt sétáltunk az uccán. Emlékszem: gyönyörű alkonyat volt. És ahogy előre nézek, kit látok szemközt jönni? Hát kit? Pataky Évát. Én rögtön megismertem. Éva tekintete azonban közömbösen siklott át rajtunk.

— Nézd csak, itt jön az ideálod,— figyelmeztettelek szolgálatkészen, ámbár kajánul.

Zavarodat nem írhalom le. Olyan boldogan vigyorodtál el, mint akinek szöget vernek a körme alá. Nagy kalapot emeltél. Éva rádnézett, — látszott a tekintetében, hogy homályosan emlékezett ugyan valamire, de azért nem tudta, ki vagy. Biccentett a fejével.

. — Haragban vagyunk — hebegted, fülig vörösödve.

Ezután mintegy három hétig nem láttalak. Egy napon aztán mámorosán, mennyei fényben tündökölve robogtál be hozzám.

— Csak egy percre jöttem! — kiáltottad már az ajtóból. — Randevúm van Évával. Kísérj el.

És erőszakkal elcipeltél a randevúra. Negyedóráig kellett állnom az uccán, lisztes távolban tőled, míg végre megérkezett Éva, mint valóságos tárgyi bizonyíték. Akkor kegyesen inleltél, hogy elmehetek.

De este újra fent voltál nálam.

— Csak azért hívtalak el, — mondtad — hogy a saját szemeddel meggyőződhess róla ... Mert a múltkor... Úgy tűnt a múltkor, mintha nem akartad volna elhinni, hogy tényleg ismerem és együtt mászkálunk ... Hát most láthattad.