Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-09-28 / 78. szám
1935 ssuptember 28. »KOiMAHOM« LAPOK 3 oldal. Városi képviselőtestületi közgyűlés. Az 1935. évi költségvetés kijavítása. — Heves vita a vadászati jog bérbeadása kőiül. — Az iskolaszék! választás meg feil eb beleséire hozott járási hivatali határozat. — A polgári pártok tagjai kivonultak az ülésteremből. A város képviselőtestülete szeptember 26-án délután tandes közgyűlési tartott, amelyen a tanács és pénzügyi bizottság napokban tartott ülésein előkészített városi ügyek kerültek napirendre. Ezeket az ügyeket lapunkban az ülésekről szóló reíerádáinkban már többször is ismertettük, most tehát árra szorítkozunk, hogy a közgyűlés nagyobb érdeklődést kiváltó ügyeinek elintézéséről számoljunk be. Nevezetesen azokról az ügyekről, amelyek között olyanok is voltak, amelyeket sem a tanács, sem a pénzügyi bizottság nem készített elő, s amelyekről a képviselőtestület tagjai csak a közgyűlési meghívóban foglalt tárgysorozatból és az ülés előtt a tárgyalási asztalon elhelyezett úgynevezett póttárgysorozathól értesültek. Ilyen ügy' volt az országos hivatalnak a város 1935. évi költségvetése ügyében megküldött leirata és az iskolaszék tagjainak választás útján való kiegészítése. Mindakét ügyben viták folytak, sőt az utóbbi ügyben Csizmazia György városbiró erőszakos viselkedése arra kényszerítette a polgári pártok képviselőit, hogy elhagyják az üléstermet. A bent maradt munkáspártok azután törvénytelenül három új tagot választottak a községi iskolaszékbe. Ennek az aktusnak lefolyása után igazán nem lehet csodálkozni azon, ha a polgári pártok a törvényben részükre biztosított fellebbezési jogukkal kénytelenek élni. A közgyűlést Csizmazia György városbíró vezette, aki a törvényes formaságok elintézése után fölhívta H e r - öze g h István h. főszámvevőka.,pénzügyi- természetű ügyek ismertetésére. A közgyűlés a tanács és pénzügyi bizottság egybehangzó javaslatára a Hefler-féle városi árvaház védenceinek élelmezési díját továbbra is napi 8 Ké-ban állapította meg, özv. Rehorovszky Gyuláimnak, özv. Zimmermann Rezsőimnek az 1936. évi költségvetés terhére 1200 Ke segélyt, özv. Krisztinusz Emilné'nek 4000 Ke segélyt szavazott meg. A városi zeneiskola havi tandíját a közgyűlés a tanács javaslata szerint szótöbbséggel az eddigi 20 Kc-ban és az iskola költségvetését ennek figyelembevételével állapította meg. A költségvetés így hatezer korona hiányt mutat. Az Országos Hivatal leirata az 1935. évi költségvetés kijavítása végett. A közgyűlés ekkor rátért a napirend 79. pontjára, amely az országos hivataltól a városhoz megküldött ulasítás volt arra nézve, hogy az 1935. évi költségvetésbe felvett munkabérek leszállíttassanak akként, amint azok már az 1934. évi költségvetésben végrehajtattak. Meg kell jegyeznünk, hogy ezt a leiratot sem a tanács, sem a pénzügyi bizottság nem tárgyalta, tehát kellőképen nem volt előkészítve. A számvevőség a rendelet értelmében a költségvetés valamennyi érintett tételét redukálta és így az 1935. évi költségvetésben 74.620 korona csökkentést ért el. Ennek alapján a számvevőség a házadó alapján kivetendő községi pótadónak 200%-ban, az egyéb adóalapok utáni pótadóknak 350°/o-ban való előírása mellett a fentmaradó hiányt összesen 551.634 Ke 50 f-ben állapította meg. Javasolta a számvevőség, hogy ezen hiányra kérjen a város képviselőtestülete a szanálási alapból segélyt, amelyből a Zemská Banka részére 150.000 Kc-'L s a Pozsonyvárosi Takarékpénztár részére szintén 150.000 Kc-t engedményezzen. A munkáspártok részéről szenvedélyes szavakkal utasította vissza T a - rics István szocialista tanácstag az országos hivatalnak a munkabérek redukálására vonatkozó rendelkezését és kijelentette, hogy a munkások bérének leszállításához nem járulnak a munkáspártok hozzá. Az országos hivatal ne a munkások bőrére akarja szanálni a várost, amelynek munkásai mostani bérüket is csak késedelmesen kapják meg. A városbíró szavazást rendelt el, amelynek az lelt az eredménye, hogy a számvevőség javaslatát a többség elvetette. A város vadászati jogának bérbeadása. Parázs vitát keltett a város halárában gyakorlandó vadászati jog haszonbérbe adásáról szóló jelentés. I g ó Aladár dr. rendőrkapitány előadta, hogy a közgyűlés által újólag elrendelt vadászati jog elárverezése megtörtént, amikor is az árverésen részlvettek közül Komáromi Lajos gazda ígérte a legtöbbet: 1130 KM. Javasolta az árverés eredményének ludomásul vételét és a bérleti szerződésnek a legtöbbet Ígérővel való megkötését. A szerződés hat évre szólna. Trencsik János kevesli a bérleti összeget és nem veszi tudomásul az árverés eredményét. C se vár Ferenc éles szavakkal ítéli el azt a szokást, hogy valahányszor a város valamely jogának bérbeadásáról van szó, az érdekeltek előre összebeszélnek és megegyeznek egymás közölt, hogy milyen árat Ígérnek be. így van ez a vadászoknál, halászoknál és minden pályázatnál is. Indítványozza, hogy rendeljen el a közgyűlés új árverést az ügyben. Fülöp Zsigmond h. városbíró tájékoztatásképen előadja, hogy az árverés szabályszerűen folyt le, az árverésen megjelentek nem Ígértek többet, úgy hogy hosszú várakozás ellenére is csak 1130 Ke volt a legmagasabb ajánlat. Minthogy ez már a második árverés volt és az árverés ellen nem adatott be magasabb ajánlat, nincs más választás, mint elfogadni az ajánlatot. Komáromi Lajos felszólalásában figyelmezteti a várost, hogy egy újabb árverés alkalmával az eddiginél is kevesebbet fog elérni a város. A területen nincs vad és karbantartása is költséges. Csizmazia György városbíró arra figyelmezteti a képviselőtestület tagjait, hogy azok, akik új árverést ajánlanak, anyagi felelősséggel tartoznak a kedvezőtlenebb eredmény esetén. Fried Jenő kiváncsi arra a törvényre, amely ezt kimondja. Hiszen ha ez így volna, akkor teljesen megbénulna a képviselőtestületi tagok tevékenysége. Mert fel kell tételezni mindenkiről, hogy jóhiszeműen tesz indítványt a közgyűlésen és a város javát akarja előmozdítani. Nem hiszi, hogy volna ilyen törvény, s nem szabad ilyenekkel megfélemlíteni senkit sem. Csizmazia városbíró a 329. sz. törvényre hivatkozik, mint Kedvezményes vasúti igazolványok Budapestre a szeptember hö 25-től 30-ig tartandó Keresztény Iparosok Orszá* gos Szövetsége kongresszusára Kg-ért kaphatók lapunk kiadóhivatalában Masarvk ucca 29. szám. Úgyszintén féláru vízumra jogosító igazolványok is. amely a képviselőtestület tagjainak felelősségét általában megállapítja Tarics István oszlálygyűlöletlőlátitatott felszólalásában azt állítja, hogy a várost kirabolják a kereskedők, az iparosok, mert ha valami pályázatot írnak ki, előre összebeszélnek és diktálják az árakat. A vadászati jog árverésénél is ez történt, s ezért nem fogadja el az előadó javaslatát. A városbíró figyelmezteti a felszólalót, hogy ne használjon sértő kifejezéseket a kereskedőkre, mert állítása nem felel meg a valóságnak, majd elrendeli a szavazást, melynek eredménye szerint a közgyűlés többsége 24 szóval 13 ellenében nem fogadja el az előadó javaslatát. A közgyűlés ezután 1500 Kő kikiáltási ár mellett újabb árverést rendel el. (Ezúttal tehát harmadszor.) A járási hivatal határozata az iskolaszék tagjainak megválasztása ügyében beadott fellebbezésre. A póttárgysorozatban szerepelt a járási hivatalnak az iskolaszék tagjainak megválasztása ellen beadott fellebbezés ügyében hozott részben helyiadó határozata. Mint ismeretes, a város képviselőtestülete 1934. december 12-én taraKSsaess ESSfí Igen, most láthattam, de azért homályos kétség maradt bennem. Úgy rémlelt, az ismeretség kizárólag az én kedvemért jött létre. Ezután hetekig nem beszéltél róla. Talán már el is felejtetted. Én említettem egyszer, egyéb téma hiányában: — Hová szoktatok járni? — Mi? Ja persze, Évával... Hát — nagyot nyeltél — hát mindenfelé. Például moziba. — Mit láttatok legutóbb? — Legutóbb? — nyögted. — Legutóbb? Mit is? Ja, persze... És megneveztél egy filmet, amelyet nemrég játszottak. Beszélni kezdtem róla, mivel véletlenül láttam. És válaszaidból megállapítottam, hogy te — nem láttad. De néhány nap múlva lelkendezve robogtál be Tiozzám, a zsebedben három mozijegy volt. És el kellett mennem veletek. Az előadás alatt meg kellett értenem, hogy Éva nem szokott bizalmas kettesben moziba járni. Kénytelen voltam észrevenni azt is, hogy csöppet sem érdekelted őt, de ő sem érdekelt téged valami nagyon. Ezután elkövetted azt a baklövést, hogy az »eseteidről« említést tettél egyik volt osztálytársunknak, akinél fecsegőbb, kétlábú tollatlan madár még nem járt a föld hátán. Akárhová mentél ezután, tolakodó, vagy diszkrét kérdéseket kaptál a »szerelmedre« vonatkozóan. A nők szemében halvány érdeklődés csillant fel, a férfiak megállapították, hogy kezdesz megemberesedni. És kénytelen voltál vigyorogni, pirulni, titkolózni, amikor pedig üvölteni szerettél volna, hogy hagyjanak már békén, mert azt sem tudod úgyszólván, hogy miről beszélnek. Kénytelen voltál alkalmazkodni a környezeted kíváncsiságához. Kínodban egészen szabályos kis regényt költöttéi. Néha úgy tűnt, hogy szerettél volna egy nagyot lélegzeni és hirtelen azt mondani, hogy hagyjuk már ezt a hülyeséget, mert hiszen egy sző sem igaz belőle. De nem tehetted. Először csak könnyelműségből kezdtél hazudni, de hiúságból és később már kényszerűségből folytattad. Janikám, furcsa és beteg szervünk a lélek. A legmegátalkodottabb hazugban is van valami jó szándék. Ha már elkövette a hazugságot, akkor hajlandó arra, hogy a valóság igaz értékeire váltsa be azt, ami csak az ő hazug nyelvén létezett. Egy napon — emlékezel még erre a napra? — megtört arccal jelented be nekem, hogy elbuktál az alapvizsgán. Szerencsétlenséged lesújtott. De nem hittem Sabján professzor úr rosszindulatában, amelyről te hosszú legendákat adtál elő. Tudtam, hogy nincs más dolgod, mint a tanulás. Tudnál is tanulni. Egyszerűen azért nem tanulsz, mert lusta vagy. Alaposan megszidtalak. Rádförmedtem: — Miért is nem tanulsz te voltaképpen? Az első pillanatban majdnem k mondtad az egyszerű igazságot. Azt, hogy lusta vagy. De aztán eszedbe jutott egy romantikusabb, érdekesebb magyarázat. Egy legenda, amelyet magad gyártottál, hosszú hónapok fáradságos munkájával. Nagyot sóhajtottál tehát, töprengöen összeráncoltad a homlokod bőrét. — Sok időmet rabolja el az a dolog — mondtad, — tudod, Évával... Magam is belátom, hogy hibás vagyok, de nem tudok uralkodni magamon. Különben minek is magyarázzam ezt neked? Te sohasem voltál szerelmes... . Görbén néztem rád. Hegyeset köhintettem. Az előző napon tudtam meg ugyanis egy közös ismerősünktől, hogy Éva félévvel azelőtt vidékre utazott és nyilván már elfelejtett téged, akivel összesen kétszer, vagy háromszor találkozott életében. Ezer' néztem rád görbén és ezért köhintettem. Kis idő múlva kedves témádról, az emberiség sorsának alakulásáról kezdtem beszélni. Egy ügyes fordulattal rátértem arra az érdekes elgondolásra, hogy mi lenne, ha az emberiségnek nem adatott volna meg a beszéd tudománya? Sok minden másképpen volna. Nem volna, például telefon. Nem volna szinház. Kávéház sem volna. — És szerelem sem volna, —mondtam — ha az emberek nem tudnának beszélni. — Miért, kérlek? — fakadtál ki idegesen. — Az érzések szavak nélkül is megtalálják az útjukat! — Az érzések igen, de a — legendák nem. Emlékszem a tekintetedre, ahogy rámnéztél. Sértődés, harag és valami sötét kábulat volt a szemedben. Ekkor, egy pillanatra éreztem, hogy már igazán szerelmes vagy. Nemsokára faképnél hagytál. Szakítottál velem, mint kellemetlen, cinikus fráterrel. Nem láttuk egymást, évekig. Barátom, csak ismételni tudom magamat: furcsa, kényes szervünk a lélek. Egészen más, mint a test szervei. Ha valaki például a gyomorrák tüneteit szimulálja, attól még nem kap gyomorrákot. De ha valaki például a szerelem tüneteit szimulálja, akkor szerelmes lesz. A te esetedet orvosilag így fejeznék ki: előbb kezdtél prüszkölni és fcsak azután szereztél náthát. Ma tudtam meg, hogy mi történt veled. Évekig nem láttad Évát. Tavaly télen találkoztál vele, egészen véletlenül, egy bálon, ö már alig emlékezett rád. De te ránéztél és abban a pillanatban ugyanaz történt veled, mint a magnéziummal, amelyet légüres bura alatt felhevítenek és azután egyszerre levegőt kap. Lángralobbantál. Áttörted az udvarlók gyűrűjét, halálra rémítetted Éva kiszemelt vőlegényét, letiportad a szülők ellenállását, elszédítetted, magaddal sodortad a leányt. Mindenki azt hitte, hogy őrült vagy. Az is voltál, barátom, őrülten szerelmes. Két évig beszéltél róla. Tízezerszer ejtetted ki a nevét. Húszezerszer epizódot költöttéi, mely nem történt meg a valóságban. Fölülről-lefelé, keresztül-kasul át meg átjártak a saját szavaid. Élettanilag át voltál itatva a képzeleted nedűjével, egy forró és vad szerelem emlékével, amely a valóságban sohasem létezett. Meg voltál mérgezve, véged volt egészen. Barátom, Kovács János, nem fontos az, hogy te zavarodban és ügyetlenségedben lettél halálos szerelmes. A fontos csak az, hogy boldog házas vagy. Egészen halkan mondom, nehogy meghalljad és ismét megsértődj: az élet merő humor. Bocsáss meg az őszinteségemért. Minden jót kívánok, ölellek.
