Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-01-19 / 6. szám

6. oldal. »KOMAROMI LAPOK« i h.hö január 13. — A 306. § és 308. § (|. bekez­dése) törvénycikkek szerint az adó­kivetési alapot a vallomás alkotja. Ké­szíttessük el szakszerűen adóvallomá­sainkat. Spielberger Béla Komárno, Masaryk (Nádor) u. 61. — A vidám mulatság tragikus vége. Komáromszemerén nagy mulat­ság volt a napokban. A mulatságon résztvett Lisinszky József szemerei le­gény is. Vesztére ott volt a mulatságon több haragosa, akikkel összeszólalko­zott és a veszekedés alatt a haragosai annyira összeszurkálták, hogy azonnal az érsekujvári kórházba kellett szállí­tani életvészélyes sérüléseivel. Az or­vosi tudomány azonban már nem tudta a szerencsétlen legény életét megmen­teni, pár napi kinos szenvedés után kiszenvedett. — A Pajor-szanatórium (Budapest, Vas-ucca 17). Uj olcsó kórházi osz­tálya. A Vas uccai dr. Pajor-szana­tórium a gazdasági helyzethez alkal­mazkodva, kórházi osztályt nyitott szanatóriumi ellátással, napi 8 pengő ápolási díjjal. A különszobák árait is lényegesen leszállította. Különleges gyógy tényezői: rádiumkezelések, bél­fürdők (enterocleaner, Darmbad), szívbetegeknek kímélő és pihenő­­kúrák (elektrocardiograph) szénsav­fürdők stb. Nagyszabású vízgyógy, zander és ortopád gyógytermek, asth­­maszobák, sebészeti osztály elsőran­gúan felszerelt műtermeivel, plaszti­kai sebészei, emlőplasztika, orrkor­rekció, arcmegíiataiítás (ránceltünte­tés) stb., urológiai osztályán a leg­modernebb berendezés és készülékek. Szülőosztály 10 napi legmérsékeltebb átalányárban stb. Tájékozást nyújt szívességből: Szerecsen gyógyszertár Komárno. 314 — Akik verebeket kaptak aján­dékban Deáki községben történt az a furcsa eset, hogy egy pár vidám és tréfás embernek nem lévén egyéb dolga, összefogdosott egy csomó ve­rebet élve és azokat egy dobozban elküldte egyik deáki családnak. A csa­lád nagy kíváncsisággal bontotta ki a csomagot, de ugyancsak nagyot néz­tek, amikor a csomagból egy sereg veréb szállt ki és a szobában idegesen röpködni kezdtek. A meglepett család ahelyett, hogy maga is nagyot neve­tett volna a nem szellemes, de külön­ben ártatlan tréfán, igen felbosszan­kodott és a tetteseket kereste. Persze mindenki gyanús volt előttük, aki éi és ennek aztán az lett a következmé­nye, hogy a dolog annyira elmérgese­dett, hogy már revolverlövések is el­hangzottak, de szerencse, nem tettek senkiben se kárt. Persze, ismerni kell az embereket, ha valakin látják, hogy valamin bosszankodik, akkor azzal annál jobban ingerük. így aztán a deáki verébhistória is nehezen fog elcsendesedni. — A milliomos vendégszerető sírboltja. Amerika egyik leggazdagabb emberét, John E. Andrewst, aki nemrég halt meg, gigantikus méretű sírboltba temették el. A sírbolt, mely egymillió dollárba került, valóságos halotti fa­lanszter. A sirbolt középső része körül ugyanis, mely az Andrews családnak van fentartva, a sírhelyek egész sora húzódik, amelyekbe elhagyott szegény embereket fognak temetni. Érdekes az eredete ennek a furcsa vendégszeretet­nek. John Andrews koldusszegény csa­ládból származott. Kisfiú volt, mikor meghalt a nagyanyja, akit nagyon sze­retett. A nagyanya holttestét, minthogy a szegény családnak nem volt pénze temetésre, közös sirba hántolták el és később a farkasok kiásták. John An­drews azért építtette a hatalmas sírbol­tot, hogy a szegény halottakat megkí­mélje az ilyen sorstól és hozzátartozói­kat attól a borzasztó fájdalomtól, ame­lyet ő érzett gyerekkorában. — Tüzek Udvardon. A héten egymásután két nap is tűz ütött ki Udvard községben. Szerdán Körinek Oszkár, csütörtökön Dékány Menyhért dohányszáritója gyulladt ki. Mindkét helyen csak nagy erőfeszítéssel tudták a tüzet eloltani. — Korcsolyázás közben a lábát törte. Turnéi Károly érsekujvári fiú korcsolyázás közben olyan szerencsét­lenül esett ei, hogy lábát törte. A kór­házba szállították. ÍROD Éleikének életről {Erdőházi Hugó \ersesköteíe. Komárom,1934). Erdőházi Hugó legtermékenyebb fiatal lirikusaink egyike s ami benne nagyon szimpatikus: szivével, szeretettel Írja a verseket, csupa melegség az, ami kikivánkozik lelke belsejéből. S mivel valami belső szeméremérzetnél fogva mértéktartó: ez a megmutatott szeretet nem harsog patétikus hangokkal, hanem valahol a szívbillentyűn játszik, finom és érzékeny húrokon. Nemrégiben jelent meg negyedik verskötete s ez a kötet már a címében is magában foglalja azt, hogy a ciklikus-versekhez kell szá­mitanunk, monológ, amelyben a költő nem önmagával, hanem azzal a Hatal­mas Másodikkal beszél, akivel a költők lázas és lelkesült pillanataikban beszélni szoktak. Ez a beszéd azonban olyan finom és komoly, amilyet csak szeretet csiholhat ki a költőből. Nem is annyira szerelem, hanem, ami annál több : a szeretet s_ a megértés szólal ki minden sorából. Életkének nevezi Erdőházi a kiválasztottat, nem túlságosan keresett név, egyszerű s valószínűleg sokatje­­lentő... Az életnek azokat a fejezeteit beszéli el rövid szabadversekben, ame­lyek őt, a költőt s Életkét közvetlenül érdeklik, anélkül, hogy indiszkréten személyes térre terelődnék a költemény. Ez az ízléses mértéktartás az, ami köl­tővé avatja a versek Íróját. A versek ezúttal egyetlen húron: a szeretet húrján zengenek, de megénekli ezen az ürügyön az örömöt, a munkát, a csókot, a boldog jövendőt, az emléket s a civilizációt, az alkonyt, az őszt, a gyermeket s néha összefoglalóan is az életet, mint egy filozófiát. A versekben azonban mindenütt meghúzódik a má­sodik személy, az, akin keresztül rózsa­színűvé lesz a világ A szeretet han­goztatása nemcsak üres forma már Erdőházinál, hanem költészetének lé­nyeges valósága, alappillér. Ez ér annyit, mint a sokszor csak üres programként feldobott „szociális költészet“. Érdeklődése sokrétű, technikája a régi: a szabad vers. Szeretnénk olvasni zártformáju költeményt is Erdőházitól, rímekkel s ritmussal teljesen, hiszen a szabad versben sokkal újabbat nem lehet már adni. Ilyen forma-vers a Kérés. Nagyon sokatmondó a Kenyeres Tár­sam, s a cimül szolgáló utolsó vers. — Hallotta már? hogy amerikai meteorológiai állomások megfigyelése szerint a felhőről felhőre vándorló vil­lámok hossza néha a 16 kilométert is eléri. hogy Szovjetoroszországban a gyógy­szerésztanhallgatók 74"/o*a nő, hogy az öreg sárgarépa ize és táp­értéke jobb, mint a fiatalé, hogy az alaszkai medvék főként hallal táplálkoznak és csodálatosan ügyesek a lazacfogásban, hogy a fehérnemű élettartama 20 - 40 százalékkal csökken, ha úgynevezett kemény vízben mossák, hogy a világ legtarkább zászlaját Mandsuria tűzi ki: a sárga zászlón vörös, kék, fehér és fekete csikók hú­zódnak vízszintesen ? — Jól sikerült előadás. A sző­­gyéni iparoskőr és az atlétikai klub együttesen előadták a Csókos regiment cimü népszerű operettet, igen szép anyagi és erkölcsi sikerrel. — A lángoló Volga, megrázó film­remek a forradalmi Oroszországból kerül holnap, vasárnap bemutatóra a magyarkomáromi Városi filmszínház­ban. Az orosz rendezés, Turjánszki mesterműve. A hazaszeretet, becsület és a szerelem drámája. Ma, szombaton két filmremeket mutatnak be. A fehér asszony a pokolban, exotikus dráma és a Koldusgrófné, zenés vígjátékot. Ezenkívül gazdag kisérő műsor. — Csodadoktor járja a vidéket. Olvasóink bizonyára emlékeznek még arra, hogy egy parasztember végigjárta az egész Vágmentét és mint csodaorvos gyógykezelte a betegeket. Ez a csoda­doktor közben meghalt és most annak egyik rokona csapott föl csodadoktor­nak, járja a vidéket és gyógykezeli a betegeket. Ugylátszik, jó mesterség ez a csodadoktorság. A. ti O M A versek egymásután futnak, megbújt láz van bennük, amely kergeti a mon­datokat egymásután s olvasván úgy tűnnek, mint egy gyorsvonat, amely ismeretlen tájak felé visz, de amelynek ablakán ismert fák, kedves ismerősök integetnek be. Képei egyszerűek, tisz­ták, néhol a prózával kacérkodók Egy­­egy mondata azonban túl hatásosnak, frázisnak hat. Még meg kell tisztítani mondanivalóit az itt-ott jelentkező sal­langoktól, amelyek azonban már keve­sen vannak. A belső hév, a tiszta sze­retet s őszinteség értékessé teszi a ver­seket; kicsi, de fontos állomása ez a költőnek. A könyvet a komáromi Spit­­zer-nyomda öltöztette formás, szép köntösbe. (sz. v.) Kovád Endre : Panoptikum. (Novellák. Typographia nyomda, Pozsony 1934.) Panoptikum : élettelen borzalmak. Ezzel a gyermekkorunkból, a vásári bódék tiltott édességéből bennünk ma­radt érzéssel vettem a kezembe Ko­vács Endre első prózai írását. Csalód­tam. A borzalmak : a mai élet minden sirása, fájdalma felcsendült, panaszko­dott a sorok közül, de nem élettele­nül, hanem a valóság természetes, zu­hatagos zokogásával. Nem merev viasz-szobrok a kis Írások, hanem maga az élő élet: a mi életünk. Készakarva Írtam ezt, hogy „Kis írások“. Nem tudok hirtelen más szót találni, mert Kovács Endre nem me­rev értelemben vett novellákat ir. Vál­tozat az ő írása a riport és a novella, az újságcikk és a széppróza között. Valami újszerű elevenséget ad ez a kis kötetnek: egyszerűbb, őszintébb, közvetlenebb. így, minden külső csino­sítás nélkül valószínűbben, borzalma­sabban futnak el előttünk a történé­sek, pereg le a film : az élet. Kovács Endre, akit már mint költőt a Virágévek sikerének tükrében meg­ismertünk, épp oly tudatos a prózában. A fiatal generáció: az „ujarcu magya­rok“ mentalitását rezgi tovább és kis kötete révén egy újabb állomással kö­zelebb jutottunk a kisebbségi irodalom igazi arcának kiteljesüléséhez. A könyv modern, Ízléses kiállítása Csáder László hozzáértését dicséri. — Az anyai nyakleves. Jótékony nyaklevesrő! adnak hirt az angol la­pok. George Paterson 9 éves glasgowi fiú az aki kapta. A gyermek kétéves korában elvesztette félszeme világát. A napokban a félvak fiúcska rosszul viselkedett, mire anyja nyakonterem­­tette. A fenyíték hatása meglepő volt. A gyermek elkiáltotta magát: — Látok! A ros^z szememmel látok! A gyermek azóta is lát. Szemorvo­sok is megvizsgálták és megállapítot­ták, hogy a szem javutása tartós és alapos. — A nagy nyomor halálba ker­gette. A Párkány melletti Ujmajor pusztán megrázó tragédia játszódott le a napokban. Bélák Mária egy fiata! napszámosasszony nagy nyomora miatti elkeseredésében marólúgot ivott. Életveszélyes sérülésével az esztergomi kórházba vitték, ahol gyomormosást végeztek rajta, de élete alig menthető meg a szerencsétlen asszonynak. — Cardenas mexikói elnök cso­dálatos karrierje November 30-án vette át a Mexikói Egyesült Államok elnöki méltóságát Lazaro Cardenas tábornok, akinek élete a világ egyik legérdekesebb karrierje. Régi indián­törzsből származik és 1895-ben szüle­tett egy kis faluban, Szülei szegény emberek voltak és Lazaro már 14 éves korában állást vállalt: Írnok lett a }alu adószedője mellett. Fizetést nem ka­pott, de remélte, hogy később majd erre is számíthat. Szabad idejében a nyomdász mesterséget tanulta és 17 éves korában önálló nyomdát alapított. Egy évvel később katonának jelentke­zett és 1913-ban egész ezredével át­pártolt az ekkor még forradalmár, de később elnökké választott Plutarco Elias Calles táboinokhoz. Ekkor kez­dődött tüneményes pályája. Számos kitüntetést kapott és 25 éves korában már szülőföldjének kormányzója és katonai parancsnoki! lett, majd kato­nai expedícióval Sonorába küldték, hogy az ottani lázadást elfojtsa. Nehéz feladatát jó oldotta meg, mire újabb hasonló megbizást kapott, majd Ira­­puato katonai kormányzójává nevezték ki. Egy lázadás ellen vezetett akció alkalmával 1925-ben megsebesült és a felkelők fogságába került, Szökéssnl mentette meg életét és visszatérve újabb kitüntetést kapott, 1928-ban megint őt bízták meg a lázadás leve­résével. Elfoglalta Durangot, megsem­misítette a felkelők hadseregét Két évvel később a nemzeti forradalmárok pártja elnökévé választotta, egy évvel később belügyminiszter lett, majd Mi­­choacan kormányzójává nevezték ki. Mint hadügyminiszter tért vissza a kormányba múlt év január elsején, májusban pedig mint elnökjelölt lépett fel. A választási kortézia során a kis­emberjelöltjének vallotta magát és az indián parasztok, bányamunkások sza­vazataival nyerte el az elnöki méltó­ságot Kétmillió szavazat esett rá, eilen­­jelöltje csak kilencvenezer szavazatot kapott. — Masaryk («. Tamás: A nemzeti­ségi kérdés. Fordította dr. Szörényi Ferdinand. A kisebbségi magyarság életébe vágó nagy kérdéseknek ha­talmas tekintélye, aki a nemzetek igaz­sága nevében államot alapított, szól itt az olvasóhoz. Masaryknak a nem­zetiségi kérdésről hosszú életen át, különböző időben, de mindég az igaz­ságnak ugyanegv szellemétől áthatott nyilatkozatait gyűjtötte Ül egybe a szerkesztőbizottság. Akár az elbizako­dott nagynémet hegemoniáis törekvé­sekről szól, akár az osztályú ralom köntösébe bujt nemzeti elnyomásról. Masaryk mindég magas erkölcsi szem­pontból, a humanisztikus türelem, az emberi jogok tiszteletének szempont­jából kezeli ezt a kérdést, korunknak egyik legfontosabb kérdését. Mas nem­zetiségek elnyomását Masaryk szemé­ben semmiféle állítólagos hazafias szempont nem igazolja, óv és inl tőle: azt bizonyítja, hogy nemzetek éppen a sovinizmus bűne miatt buknak el. Magyar olvasó számára ez a kötet több mint okulás és szórakozás; a nemze­tiségi kérdés legfőbb tekintélye nyúj­tóba fegyvertár ez, amelyet a kisebb­ségbe jutott magyarság olvasóközön­ségének önmagával szemben való kö­telessége megszerezni és tanulmányoz­ni. A fordítás dr. Szörényi Ferdinand kitűnő munkája. MEGHÍVÓ. A Fried Jenő-féle önse­gélyző csoport 1935. január hó 20-án, vasárnap délelőtt ‘/a 11 (féltizenegy) órakor a Kereske­delmi Gremium nagytermében (Bafa palota) értekezletet tart, melyre a csoport tagjai ezennel tisztelettel meghívatnak. Komárno, 1935. január 14-én Fried Jenő s. k 16 a csoport elnöke. MEGHÍVÓ. Az Ipovitz-féle II- számú önsegélyző csoport 1935. január hó 20-án, vasárnap délelőtt 11 (tizenegy) órakor a Kereskedelmi Grémium nagytermében (Bafa palota) értekezletet tart, melyre a csoport tagjai ezennel tisztelettel meghívatnak. Komárno, 1935. január 14-én ipovifz Jenő s. k. it a csoport elnöke. (—y■ -y)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom