Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-01-19 / 6. szám
1936 janaár 19. » KOMAROMI LAJKOK« 3 oldal: A jó Isten igy levelez Svédországban. Párizsban egy bűbájos svéd törtéaetet terjesztenek a jólértesültek. Miközben mesélik, hunyorítanak a szeműkkel és ezért talán nem is bizonyos, tkogy éppen Svédországban történt a dolog. Valahol Svédországban egy pici kis Satuban él Axel Rosenstein, a szegény, földhözragadt tizenkétgyermekes fjord- Itölász. A szegény Rosensteinnak karácsonykor még egy svéd vasa sem volt és ezért rettentően busult, hogy nem tud ajándékot venni gyermekeinek. De vallásos ember lévén, gondolt egy nagyot és levelet irt a jó Istennek: Drága Jó Istenem! Ne haragudj, hogy zavarlak, de nagy bajomban csak Hozzád fordulhatok segítségért Idén ugyanis szokatlanul rosszul sikerült a fjordhalászat és igy egy árva fillérem sincsen karácsonyi ajándékokra. Pedig tizenkét kis gyermekem van ... Drága, jó Istenem, ne vedd zokon, Ita egy kis szivességet kérek tőled Adj kölcsön a jövő karácsonya kétszáz koronát! Egész évben szorgalmasan fogok dolgozni, hogy pontosan visszaadhassam Neked a pénzt. Tudom, hogy nem fordulok Hozzád hiába ... Axel Roseinstein 12 gyermekes halász a Nagy Fjord partján. A szegény hivő halász a levelet borítékba tette és meg is címezte: A Jó Istennek Menyország. A falucska vén postamestere a fejét csóválta, amikor a szokatlan címzésű levél a kezebe került. Már-már rá akarta ragasztani a borítékra a „Cimzett ismeretlen“ szövegű cimkét, amikor hirtelen megremegett a keze. — „Címzett ismeretlen?“ Hát szabad a jó Istenről ilyesmit megállapítani? A szabály szabály, de én nem követek el istenkáromlást miatta! — Az öreg hitbuzgó postamester nagy széles betűkkel ráírta a borítékra: „Stockholm, Központi Postahivatal, Tudakozó.“ A stockholmi főpostán először nagyot mosolyogtak a különös cimzésen, majd megnézték, rajta van-e a borítékon a feladó neve. A szegény fjordhalász nem irta rá a címét. Mivel a szabályzat úgy rendelkezik, hogy kétes esetekben fel kell bontani a levelet, a központi tudakozóban elolvasták Axel Roseinstein levelét. A postatisztviselő szeme könnybelábadt, amikor kibetüzte a fjordhalász megható kérvényét a jó Istenhez, Ő is gondolt egy nagyot és továbbította a levelet Svédország jótékonyságáról közismert miniszte'elnökéhez A miniszterelnököt is meghatotta a szentül hitte,^hogy ott találja meg a szökevényt. Ugyan hova máshová bújhatott volna rabruhában a szerencsétlen? Az utat odáig egy szuszra futotta végig az egész csapat. Dongott a föld a nehéz csizmák alatt és jobbkezükben csillogott a fegyver. Nem volt hosszéi az út, de a futáshoz nem szokott, elnehezedett emberek fáradtan kapkodtak mégis levegő után, mire odaértek. Gergely bácsi kicsit el is maradt a többitől. Csuda, hogy egyáltalán odaért roskatag lábaival. Csak Borókás Ferkó nem érzett fáradságot. Nem lihegett, még csak szaporábban sem lélekzett. Azonnal kiadta a parancsot, hogy két szabad oldalán székében fogják át az erdőt és úgy hatoljanak előre. Ha benne van a szökevény, úgy nekiszorítják a sziklának és biztosan hurokra kerül. A tizenhat ember teljesítette a parancsot és úgy állott fel, hogy ötven-hatvan lépésre lehetett mindenki egymástól. Azután megindultak. Az erdő homályos volt. A fény áradása nem törte még át egészen a sárguló lombot s az árnyékok tömören, lomhán hevertek a zörgő avaron... A hajtóvadászat megkezdődött. Borókás Ferkónak most ötlött csak eszébe. hogy akadhat olyan is társai közül, aki átengedi a gyűrűn az asszonyt és nem szól, ha Látja. Odakiáltott a szomszédjának: — Hó! Aki eltitkolja az asszonyt, azt én lövöm főbe! Add tovább! A téli fehérnemű fcjlönós elővigyázatosságot követ«! A MŰ fehérnemű, mivel vastagabb és afirűbb szövésű, könnyen veszedelmes betegségek cstréinak fészkévé vélhetik, ha nem mossák különösen tisztára. HL szén most még a napsugarak higiénikus hatása is hiányzik, ami nyáron egészség tekintetében oly előnyösen befolyásosa mind a lestet, mind a fehérneműt A RÁDIÓN higiénikusan mos. Mert a főlő RADlON-oldatban millió finom oxigénbuborékocska képződik, amik átjárják a szövedéket, llymödon HIGIÉNIKUSAN KIFOGÁSTALANNÁ lesz a fehérneműi magától mos! tizenkétgyermekes családapa levele és azonnal intézkedett — N>m szabad a szegény ember illúzióját szétrombolni! — mondta a titkárának és a jó Isten megbízásából választ íratott Axel Rosensteinnak. A levélhez száz koronát mellékelt. Azért csak százat, mert éppen nem volt több a zsebében Két hét múlva a stockholmi föpostára újabb levél érkezett a Nagy Fjord partjáról, Ezt is a jó Istennek címezték. Komárom, január hava. A komáromi kikötőben ezen a héten rekordszámú jármű horgonyzott le. Ha a járókelő felmegy a Kisduna hídjára s szétnéz a téli kikötő fölött, meglepődve látja, hogy szokatlan nagyszámú uszály, gőzös nyüzsög a Kisdunán, a hid alatt s fölött. A villanygyártól egészen a pozsonyi kapuig tele van a kikötő, öt-hatsoros szériákban uszályokkal. Ügyszólván a fél Dunái elfoglalják a befagyott hajók, amelyek még a zajlás beállta előtt menekültek a jól kiépített komáromi kikötőbe, hogy itt várják meg Rosenstein irta. A postatisztviselő már tudta, mi a teendő azonnal továbbította a levelet a miniszterelnökségre. A miniszterelnök megdöbbenve olvasta: „Drága jó Istenem! Köszönöm, hogy meghallgattad kérésemet A pénzt jövő karácsonykor vissza fogom fizetni, csak an a kérlek, hogy ezentúl ne a miniszterelnök utján küldj pénzt, mert ő megtartja a felét.“ A. R. a fagy szüntet. Hivatalos statisztika szerint ezen a héten kétszáz jármű állt be a kikötőbe: 149 uszály, 27 olajtank, 2 motorost ank, 13 vontatóhajó, 3 gőzös propeller, 1 motoros propeller, 5 ponton. A hajók csehszlovák, magyar, bajor, osztrák, román, szerb, francia zászlókat viselnek. Régen volt ilyen látogatott a komáromi kikötő. A Dunagőz Centaurján Ha az ember meg akarja tekinteni a kikötőt s az uszályokra is fel kíván menni, ahhoz háromszoros engedély, hivatali pecsét kell. Elsősorban, a hajózási társaság engedélye arra, hogy hajójára felléphessünk, majd a révkapitányság pecsétje, hogy a kikötőben mozoghassunk, végül a fővámhivatal pecsétje, hogy a pénzügyőrök átengedjenek vonalukon. Mind a három hivatalban a legteljesebb előzékenységgel, szívességgel találkoztunk: az újságírónak őszinte udvariassággal teljesítették kérését s a kalauzolás iránti kérelmét. A Dunagőzhajózási Társaság »Centaur« nevű nagy vontatógőzösénél kezdtük a téli szemleutat, hogy' a bajor uszályon végezzük. Messziről nézve úgy tűnik, mintha az uszályokon teljesen kihalt lenne az élet. Közelről szemlélve azonban megkap az a sürgés-forgás, munka, amely az egymáshozkapcsolt hajókon folyik. Szorosan egymás mellett állnak a hajók, a vízbe fagyva. Egyik hajóról a másikra keskeny, kettős deszkapalló vezet, ferde vaskapcsokkal szorították egymáshoz a pallókat. Síkos a palló, síkos az uszály fedélzete, a hajók lapátjain hosszú csapokban lóg a jég. Ügyesen próbálunk átugrani egyik uszályról a másikra, néha ki-ki térünk a zsákhordó munkások elől, akik repcét visznek uszályok mélyéből a vaggonokba, fináncok felügyelete mellett. így érünk a befagyott Centaurhoz. A hajó parancsnoka hatalmas, tekintélyes vizi-férfiu. Ilyennek gondolja az ember mindig az évtizedeken át vizen járó hajóskapitányokat: markáns arc, melyen az időjárás és a kor szántott jóságos barázdákat; komoly magatartás, mindenre ügyelő, szeretetreméltó gondosság. A Centaur gépei »hidegre vannak állítva«. A hidegreállítás rendszerint öl-hat napi munka, kazánkifújás, csövek rendbehozatala, gépek megpihentetése. Közelről nézve roppant hatalmasak a vizenjáró lapátok: végig be vannak fagyva ezek is. A vontatógőzös magasra emelkedik parancsnoki hidjával a többi hajók fölé, uralkodik fölöttük. A gőzös tizenöt embere dolgozik, el van foglalva s még nem kapott szabadságot. Pestről ulban Becs felé: Komáromban fogta el a fagy s úgylehet, tavaszig is itt állhatnak, elő kell tehát készülni a hosszas itt tartózkodásra, holott hajósember ezt szereti legkevésbbé. Nagyon sok hajó tért vissza Gönyüről. Barátságos fülkék, hideg födéizcl S milyen barátságosak a kabinok, a tülkök s a kis társalgó-szobák. Még a tisztogatás ideje alatt is nagy rend, ragyogó tisztaság uralkodik a" hajón, noha a parancsnok szerint most nem lehet nagy tisztaságot tartani, ebben a jégben. A társalgó, a parancsnoki Az ismeretlen Komárom ü dacai kikötő téli élete. Kétszáz jírwü futott be a fagy elől a komárowi kikötőbe. Mit csinál a hajós a téli kénysxe>s;ünet alatt ? Látogatás egy „Dunagőz“-hajón s egy bajor uszályon. S a fenyegetés embcrtől-emberhez szállt és visszhangzott tőle az erdő. S a gyűrű gyorsan haladt előre. Recsegett ropogott a kemény lépések alatt a sok száraz ág és nyöszörgőit az avar a kegyetlen csizmák lépésétől. Amikor az erdő közepéig értek, Borókás Fcrkó mintha úgy látta volna, hogy valami megvillan a mélyben, a fák között. Felkiáltott: — Vigyázni! Előttünk van! S ahogy haladtak, a folt mindig sűrűbben villant fel és cikkázott ideóda, mintha egy eldugott tükördarabbal vetítette volna valaki a fák közé. Borókás Ferkó fel ujjongott: — Gyorsabban! Közrefogni! S a világos folt kétségbeesetten röpködött ide-oda, most itt villant fel, most ott és futásán, kapkodásán látni lehetett, hogy elvesztette a fejét. Amikor a sziklafalak felé közeledtek, már az arcát is láthatták. A bőre olyan volt, mint a halottaké,' két nagy szeme háláim rémületben meredt rájuk, remegő ajkáról szaggatottan tőrt elő a zokogás és a Iába fáradtan botlott meg minden apró akadályban. S az őrök gyűrűje egyre szükebb és szükebb kört formáit s a szökevény úgy vergődött már a fák között, mint madár a kalitkában. Most már nem menekülhetett. Az őrök. megálltak és fegyverüket lábhoz tették. Borókás Ferkó kemény, ruganyos lépésekkel indult előre, hogy elfogja az asszonyt. Az egy magas, karcsú fa törzsének támaszkodva állt, két kezét pihegő mellére szorította, a rémület eltűnt arcáról és sötét szeme perzselő erővel villant bele az őrszemébe. Karcsú teste olyan volt a Hatalmas fa mellett, mint a nádszál. Borókás Ferkó meghökkent. A szépség hatalma félelmetes erővel vágta mellbe. Maga se tudta mért, pillanatra megállt, úgy érezte, hogy emberfölötti igézet tartja fogva. Azután lerázta magáról a furcsa érzést és újra megindult az asszon}' felé. A tizenhat őr mozdulatlanul állt ezaíatt. Úgy érezték, hogy megdermedtek és a kisujjukat se tudnák megmozgatni. Borókás Ferkó már csak húsz lépésre lehetett az asszonytól. Mindenki érezte, hogy ez a kemény, vasakaratú legény keresztül viszi azt, amit akar. Ezt nem babonázta meg az asszony, nincs rajta hatalma. Az aszszony arcán pillanatra, mintha újra a halálos rémület lett volna az úr, aztán magasba kapta a fejét, diadalmas mosoly ragyogta be az arcát és hangja, mint a harsonaszó hasította át a levegőt: Megállj! És Borókás Ferkó megállt. A kép különösen szép volt. Ott állt az aszszony, a bűnös asszony, diadalmas ragyogásban s a tizenhat marcona férfi úgy állott körülötte tehetetlen mozdulatlanságban, mintha az asszony tartaná őket bilincsben. A drámai erők ott izzottak a levegőben s a nap, mint egy nagy színpadi reflektor, egyszerre ragyogásba gyulladt és óriási sugárkévéjét a lombokon keresztül e csodálatos asszonyra vetítette. Borókás Ferkó éppen megmozdult, hogy újra meginduljon a szökevény felé, amikor az asszonyról, annak egyetlen mozdulatára, lehullott a rabruha és az aranynap reggeli ragyogásába, a sötét fatörzshöz támaszkodva, ott állt az asszony egyetlen lepelben, amelyen átizzolt csodálatos szépsége ... A férfiak lélekzete elakadt s úgy érezték, mintha zene szólalt volna meg a lombok között. Dalolt az egész erdő és az őszi fákról hulló levelek ájult örömben táncolták körül a gyönyörű asszonyt. Senki sem mozdult. A diadalmas szépség ereje lenyűgözött minden akaratot. Az asszony pedig, mintha szárnyakat kapott volna, a szikla felé fordult és könnyedén, súlytalanul szaladt fel, rajta, feljebb, egyre feljebb. A tizenhat őr mozdulatlanul, némán nézte egészen addig, amíg eltűnt a magasban. Borókás Ferkó csak akkor tért magához és már-már utána rohant. Gergely bácsi azonban visszatartotta a nyaktörő vállalkozástól... Hadd el. Hiszen onnan úgy se kerül elő élve ... S a keeskepásztorok pár nap múlva a túlsó szakadékban halálra zúzottá:» találták meg gyönyörű testét.
