Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-01-19 / 6. szám

»KOMÁROMI LAPOK« ::s:y Mi van a köd mögött? ... Az alvó nap téli szállásává vonult, ' Felhő szállt a földre, minden ködbe borult < , /. Folyam,,Város, róna vak höriiáílyal födött Mi van a köd mélyén, — mi van a köd mögött? . ' . ffc.'V .n' .• ... . . Ott is minden dalon, minden híren kapnak? • Rádiót hallgatnak, h^ vége a napnak? S ha átmegy a nappál sötét éjszakába, : - Fényük-e ott csillag, vagy egy vezérfáklya ? . .. Ott sincsen fény, amely áttörné a ködöt? Mi van a köd mélyén, , - mi van a köd mögött .? Ott is születnek még, otían is meghalnák? Ünnepkor, újévkor ott is vígan vannak ? Várnak olt is rózsás tavasz hajnalára ? Oltárhoz vezeti a leányt a párja ? Jókedv, bizakodás még el nem költözött ? Mi van a köd mélyén, — mi van a köd mögött ? Hivalkodnak ott is, ottan is színlelnek? Szegénységről bajról zokszót nem is ejtnek ? De ki tettetéssel a legjobban bírja, Hol senkisem látja, magát jól kisírja? így élnek csak olt is kétség s remény között? Mi van a köd mélyén, — mi van a köd mögött? Komárom, 1935 január 18 Komáromi Koboz. 4. oldal fülke meleg, barátságos..’ vőrösbár­­sóny parnlagjaival. barna szekrények 'tel, fehér fabetétjeivel. Mindenütt kis kályhák ontják a nie leget, villany tárrípa szór enyhe fényt; esténkéiül Á szalonban gyűlnek össze, beszélget­nek, rádióznak,' kis detektoros ké­szülékeik vannak s mindig ázt az ál­lomást fogják, amelyhez közel van­nak. Előkerül Cgy-egy zeneszám is, újságol hoz valaki a városból s a ’hajós ilyenkor vágyik erősen haza. A szolgálati helyei azonban csak a szabadságoltak hagyhatják el, áz első hajózható napon pedig ismét indul a hajó s lehet, hogy a hajós nem ta­lálkozik családjával csak egy félév múlva. — Komárom még jó, — mondják, — mert itt a város. De az Aldunán néha vannak kikötök, ahonnan öt óra a legközelebbi fala, kocsin... A fedélzeten végigsüvít a szél. őrség, tüzörs«® Hat-tíz uszály alkot egy-egy cso­portot a kikötőben. Az uszályokon általában 2—2 ember van, a kormá­nyos és a hajóslegény. Ezek őrséget tartanak maguk között éjjelenkint, a rendre, különösen pedig a tűzre ügyelnek. Külön tűzőrség van: a biz­tonsági intézkedések szélesek, de szükségesek is. Nem a tolvajlási ese­tek miatt. nem szokott lopás tör­ténni, hanem főképen a tűz és a víz eUen kell magukat biztosítani. filel az uszályon Kötelek, kerekek, vastönkök és hor­gony húzógépek közölt lépegetünk át a szomszédos uszályokra. Ezeknek a szerszámoknak még ma is tegtöbb­­nyire német nevük van. Csak most, hogy rajtuk állunk, látjuk az uszá­lyok nagyságát, teljes terjedelmük­ben. Mélyükben gabona, kukorica, — száz vagonnyi mennyiséget hord egy­­egy. Még ebben a válságos világban is van sok szállítani való. Az egyik uszály léket kapott. Vékonyát csak, de annyit mindenképen, hogy a kor­mányosnak gyakran kell a szivattyú­hoz folyamodni. Ha a fagy tavaszig tart, tavaszig fogják szivattyúzni a vizet, amely naponta összegyűlik az uszály mélyiben. Az egyik német uszályról finom konyhaszag árad. A kormányos csa­ládostul lakik a hajón. Ketrecekben telel itt a libái s a csirke, ezek a ket­recek majd minden uszályon megta­lálhatók. A kormányos magánlakása fehér házikó az uszály felső végén, barátságos és virágos. Nyáron olyan ez, mint egy nyaralótelep. Belépünk a kicsi, de ragyogóan tiszta konyhái­ba, ott találjuk a kormányost, a fele­ségét, a leányát s a hajó legényét. Jóízű ebédet főz a kormányosné, — olyan ügyes a konyha berendezése, hogy a szűk hely dacára minden van itt: asztal, dívány, varrógép, tűzhely, szekrény, kép és rádió. Barátságosan kínálnak hellyel s hogy jobban mu­tassunk: a kislány azonnal citerát vesz elő. eljátszik egy nótát, aztán felhúzzák a gramofónt, a bécsi ke­ringővei. Még a rádiót is elindítanák, ha időnk volna. A falon ott függ Hit­ler képe s egy nagy horogkereszt, a német sassal. A konyha alatt tágas hálófülke, jószágéi. A szagok a szek­rényekből áradnak, mert a ruhaszek­rények mellett élelmiszeres szekré­nyek rejtőznek, mint az. egyszeri anekdotában az -egy cigány—egy ki­rály«: egy ruhaszekrény, egy oldal szalonna, egy zsák liszt... Mindez azonban oly ügyesen elrejtve, hogy csak az illatát érezzük a disznóölés maradványainak, látni csupán egy kis, feldíszített karácsonyfát lehet, airíely kitartóan mosolyog az aszta­lon. Itt lefekvéskor sem fűiének, el­lenben mindenki ágyába beletesznek egy ágymelegítőt. Hajósbál az uszály mélyén Igen kedélyesen beszélgetünk. Job­ban szeretnek utazni, mint állni s legjobban szeretnek Németországban lenni: nos, nem érzelmi szempontból, hanem azért, mert ott kereshetnek a legjobban. Mindig annak az ország­nak valutájában fizetik őket, ahol tartózkodnak éppen. Csehszlovákiát igen drágálják, itt tudnak megélni a legkeservesebben. Néha égjük ügy­nökség a másikhoz küldi őket fizeté­sükért s a nagy csavargásban olykor tizenötödikén jutnak pénzhez. Mégis boldogok. Jólérzik magukat. Apatinban van egy kis házuk, azt bérbeadták, ők meg évszámra a ha­jón élnek. — Tavaly az egyik magtárat, az uszály feliekén szépen kisöpörtettem s háromszor is rendeztünk benne ha­jósban. Voltunk vagy háromszázan, — mondja a kormányos. Az ember szinte elképzeli, milyen érdekes, nagyszerű mulatság lehet a zengő uszály-teremben, grammofón és tambura mellett egy hajósbál, egyszintűén a vízzel. Magunk is szí­vesen megpróbálnánk. Szoktak tar­tani mulatságokat a hajósok, ha pén­zük van. Idén nagyon leszállították a fizetéseket s kevesebb a mulatság. A komáromi hajós-idegenforgalom sem olyan jövedelmező, mint néhány év­vel ezelőtt. Mondják azonban, hogy a Saar­­szavazás után a komáromi kikötő minden német hajója horogkeresz­tes lobogódíszbe öltözött s már-már rakélákai is bocsátottak volna az ég­nek ... Az uszályokon mindenütt nagy a sürgés-forgás. Tisztogatnak, rendez­getnek, lékel vágnak a Dunán, szi­vattyúznak, őrséget állnak, kirakod­­nák-berakodnak, súrolnak, főznek, (sok a szakácsnő is a hajókon) s vár­ják az indulás jelét. Mégis, legjob­ban szeretnek utazgatni. Melyik a legkedvesebb vidék? kérdezzük. Saját tudósítónktóL Sok baj van az asszonyi hajszállal. A népszerű Bob herceg operettben is egy, a vállon maradt női hajszál árulta el a bűnösöket és derítette ki az igaz­ságot és erre nem egy példát tudunk úgy a világ, mint a családok és a sze­relmesek történetében. A haj, az édes, selymes, illatos női haj csak az imádott nő fején szép. Az emlékbe adott és amulettben őrzött haj már kissé Ízléstelen. Ismerek egy höl­gyet, aki amióta a bubifrizura rabja lett, minden nyiratkozásnál elteszi a haját és már nem egy párnácska telt meg a hölgy selymes hajával. Ha jól akar aludni, ilyen hajas párnát tesz a fejecskéje alá, azt mondja, hogy cso­dálatosan szépeket álmodik ilyenkor. Próbálják meg hölgyeim! Volt egy barátom, aki fülig szerel­mes volt egy pékmester leányába. Kfl­— Ahol a legjobb fizetést adják! — nevetnek. Szeretik ezt a jövésl-menést, de, persze, számukra ez nem olyan ér­dekes. mint egy civil-néző számára, aki a fáradalmakat, a végtelen na­pok egyhangúságát nem ismeri. A kétszáz járművön nyüzsgés-moz­gás van. kopácsolás, zsákolás hangja veri fel a levegőt, ha közel kerül az ember hozzájuk. Föntről, a hídról szemlélve persze minden oly végtelen csendes, nyugodt. Az egyik széles lék szélén már per­cek óla topog, csáklyázik egy ember. Hosszú csáklyáját kutatva meregeti a mélybe s végighúzza a mederben. A fejszéjét keresi, amit beleejtett. Nagyritkán, néha, ember is csusz­­szan a vízbe, évente egyszer-kétszer. Fürge motoros szalad végig a vi­zen: az egész vidék feléje néz. Kur­­jongatások, elnyújtott kiáltások szelik át a levegőt. Vékony repcecsík mu­latja a zsákolok útját. Fináncok to­pognak fázva. Leveleket hoznak-visz­­nek a tisztek. A MFTR s a Dunagőz szobáiban ügyes-bajos hajósok mele­gednek a kályhánál. Elbúcsúzunk a nagyon kedves fő­nök úrtól s a Centaur parancsnoká­tól s legközelebbi hajókirándulásunk dátumáról úgy határozunk, hogy azt inkább majd júliusra tesszük. Nem nagy mulatság téli kikötőben, befagy­va hajón lenni. A kötclességteljesí­­lés igen áldozatos cselekedet... — január 18. lönösen tetszett neki a leány aranyszőke haja, amelynek szine igazi volt és nem festett. Ha beszéltem vele, mint belső titkos tanácsosát tisztelt és mindig elmondta a legbelsőbb titkát és mindig csak azon siránkozott, hogy rabja annak a szép szőke hajnak. Egyszer, hogy összegyülemlett szive keservét jobban kiönthesse, meghívott ozsonnára. Ter­mészetesen a haboskávéhoz föladott ropogós kifli az imádott hölgy papá­jának pékmühelyéből való volt. Még a péksütemény is édesebb volt, ha a drága iény közeléből került az asztatra. En a szokott jóétvággyal szörcsöltem az illa­tos kávét, amikor észreveszem, hogy a nagy szerelmi áhitattal kiflit majszoló barátom elsáppad, olyan lesz, mint a fal és eláll a szava. Csak sokára tért magához és akkor megtörtén, mint a csatát vesztett hadvezér, nyöszörögte: Szombathy Viktor. Véres oosszut állt a feleségén, mert hajszálat talált a levesben Egy assz jnyi hajszál — Akárcsak Zách Felicián Az éles konyhakés, mint hóhérpallos. 1935. január lé. Legjobb minőségű 9 1 * rállitsl tekintsék meg, melyeket minden vételkényszer nélkül díjmentesen bemutatunk. Mindennemű elektro árut, csillárokat a legjutányosabb árban adunk. — Továbbá niekelezést és chrómozást vállalunk. Elektro — Radio T a. IJ e* We it&iv. Pá I Komárno, Baross u. 5 «am Telefon 119. 420 ^9 — Mindennek vége! Már megszűnt felettem a nagy varázslat.., — Mi bajod, az Ég szerelmére? — kérdeztem nagy rémülettel. Lassan aztán kinyögte, hogy az édes angyal papája kiflijében szőke hajszálat talált és ettől, amit talán a szegény leány szerelmi zálogul, emlékül, vagy varázsszerként csempészett a kiflibe, egészen megundorodott a szép leány hajától Ez még nem lett volna baj, de az egész leányból úgy kiábrándult, hogy a szerelem valóságos gyűlöletté fajult. Szóval, ami szép a kis fejecskén, az undoritó a kifliben, még ha emlékűt csempészték is abba Ezek a régi emlékek jutnak most az eszembe, amikor az alábbi riportot megírom az asszonyi hajszálról, amely a fejecskén acél-láncként fűz bennün­ket a Dulcineákhoz, a Roxánokhoz, a Júliákhoz és egyéb kedvesekhez, de például az ételbe kerülve, bizony ki­ábrándít bennünket a haj volt tulaj­donosából. A Párkány melletti Szentgyörgypusz­­tán történt az eset egy asszonyi hajszál miatt, sajnos nem olyan könnyű véggel, mint a barátom esete. Véres és súlyos sebesüléssel végződött családi vesze­kedés történt ezen a Szentgyörgypusztán mindössze egy asszonyi hajszál mialt. Kristóf Imre ottani gazdálkodó már régebb idő óta állandó civódásban élt a feleségével A napokban éhesen érke­zett haza ebédre és idegesen kérdezte a feleségét: — Mit főztél ebédre ? Az asszony, úgy látsdk, kedvébe akart járni az urának és az ura kedvenc éte­leit főzte ebédre, aminek következtében a békesség derűje kezdett mosolyogni az asztal körül Az első fogás tűdős­­táskaleves volt, amit az ember módfelett szeretett és örömmel kanalazta Szegény asszony is örült, hogy kedvébe tudott járni az urának Az öröm azonban nem sokáig tartott, mert a férj oroszlánüvöl­téssel vágta le a kanalat és az asszony­hoz rohant: — Hajszál volt a levesben!— üvöl­tött a férj — a te férges, bogaras, faggyúval kent hajadból! A dühös férjet az asszony vissza­­feleselése még jobban kihozta a sod­rából és az asztalon levő konyhakést fölkapta és az asszony kezére sújtott az élesre fent kés élével. Az éles kés nyomban levágta az asszony három ujját, mint valamikor Zách Felicián levágta a királyné ujjait Visegrád vá­rában. Az asszonyt súlyos sérüléseivel az esztergomi kórházba szállították. íme, mennyi bait okoz egy asszonyi hajszál. Ezért alkalmaznak a nagy urak férfi szakácsot, igy aztán asszonyi haj nem kerülhet a levesbe ... — A Budapesti Nemzetközi Vá­sár !935. évi propagandáját igen nagy­vonalúan tervezi. A beérkezett pálya­művek közül két plakát fog megvaló­sulásra kerülni. Az egyik Budapestet» Citadellával ábrázolja, a másik egy stilizált magyar ruhás nőt. A propa­gandabélyegek több tervszerint kerü1- nek kivitelre. Az összes nyomtatványok tizenöt nyelven sajtó alalt vannak — Január hó folyamán kerülnek szétkül­désre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom