Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-06-01 / 44. szám
4. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1935. június 1. festő, Székely Bertalan, a színek mestere lészen egykor a szivárványos aranybölcső kisded lakójából. Egyszáz éve annak, hogy jött és belekapcsolódott a magyar sorsba........a szomorú magyar sorsba. Történeti festő az elsők közül. Bennünket, komáromiakat nemcsak mint magyarokat érdekel. Meg tudjuk mutatni, hogy Székely Bertalant komáromi vonatkozásba is lehet állítani. Nem járt nálunk, nincsenek is nálunk a múzeumunkban Székely képek, nincs is itt rokonsága és mégis Jókainkon keresztül Komáromhoz is tudjuk csatolni, amikor ünnepet ül a magyarság, születésének 100 éves évfordulóját. Kinek van meg lókai Mórnak regényes magyar történelme?, melynek teljes cime: Magyarország története regényes korrajzokban. Ennek albumalaku diszkiadása is jelent meg műlapokkal, gondolom — a Milleniumkor. A műlapoknak egy része Székely Bertalan történelmi vásznainak kisebbített reprodukciója. Ilyenek pl. V. László és Ciliéi Ulrik — 11. Lajos holttestének feltalálása.— A mohácsi vész. — Dobozi Mihály. — Az egri nők. — Zrínyi kirohanása. — A murányi Vénusz. — Tökölyi Imre menekülése — mind megannyi Székely kép és pompás illusztráció a Jókai-féle elgondoláshoz, noha nem illusztrációnak készült. Ez Székelynek komáromi vonatkozása ... De lépjünk át Csehországba. Ott is találunk Székely keze nyomára. Egészen fiatal korában az Aichelburg grófoknak családi képtára számára fest arcképeket. Azonban közelebbről is el vagyunk látva Székely-emlékkel. A modori templom oltárképe az ő művészetét tárja elénk. Keletszlovenszkó középpontjának, Kassának múzeuma pedig Székely egy idegenben, Bajorországban festett falképének. VII. Károly menekülésének kartonját őrzi mint becses műemléket. Ám mindezeknek lokális jelentősége eltörpül Székely Bertalannak ama fresko-sorozata mögött, amelyből mint nyitott varázsablakból nézhetünk be az ő magyar leikébe. Abba a lélekbe, mely ott vibrált ama látomásbeli aranybölcsőben nyugvó kisded körül, abba a lélekbe, mely Arany Jánosával volt rokon.r Arany Jánoséval, akinek műve az: Ének a csodaszarvasról — ihlette meg Székelyt olyannyira, hogy ennek alapján festette meg művészi freskóinak sorozatát Vajdahunyad vára részére. Arany János feldolgozásában ihlette meg őt a csodaszarvas, melyről a magyar szívekben mese él és vágy él. A csodaszarvasról, amelyet űznek, egyre űznek. A csodaszarvas, amelyről az eszük azt mondja, hogy délibáb, melytől el kell, melytől el is akarnak fordulni, de nem tudnak. Minden este bánva-bánják, Hogy a szarvast mért kívánják, Mért is űzik egyre, nyomba, Tévelyitő bús vadonba! Ezeket a csodaszarvast kergető hős leventéket, a paripákon szinte repülve tovasuhanó leventéket elevenítette meg Székely Bertalan Arany János nyomán freskóiban és kartonokban, melyek képet adnak az ő leikéről is... az ő magyar leikéről is. ... És ezért sír bele a Székelycantennárium örömünnepébe a szivünkből fakadt bús magyar sóhajtás : „A szarvast ők egyre űzik ...!“ Kis Péter Pál. Ferenczy Gizi fehérnemű varrodája Nádor-utca 33. (Soós gyógyszertár mellett.) I Vállal női- és férfi fehérneművarrást, kelengyét stb. Tanulólányok felvétetnek. JÓKAI. (Dr. Jankovics Marcell serlegbeszéde Komáromban.) Jókai neve legyen a jeligém, melylyel e szent serleget megérintem. Jókai neve legyen a köszöntés, melylyel az itt egybegyült magyarokat ölelem és melyből lelkűket megismerem. E név a mai jelige, mert ez Komárom városának értékesebb kincse, mint a város minden háza, földje, gyűjteménye, földi java, — mert ez a név időtállóbb és halhatatlanabb, mint Komáromnak a »nee arte, yec marté« jelszavával és legendájával övezett omló bástyái, — mert ez a név olyan, mint a csillag, mely parabolas pályát fut: vagyis fénye közeledik és távolodik, aszerint ahogyan közeledik hozzá vagy távolodik tőle a kor, amelynek ízlését vagy vágyait ólmos köd lepi vagy a melynek tiszta levegője áttetszőbb. E csillagról azért tinijük, hogy honi mögött is fénylik és ragyogása vissza-visszatér! .Tókai neve a mi mai gyülekezetünknek eszmévé finomodott varázsszava, mert ez a név maga a magyarság: hiszen az ő több száz könyvében nem írt le egyetlenegy szót sem, mely ne a magyar sors szépülését és javulását szolgálta volna. , Jókai neve maga a jótett, mert míg más írók művészi formában, tüzes szavakkal, csodás készséggel keserű problémákat hánytorgattak vagy liányiorgatnak, mi által zsenijük meghasonlást szül a lelkekben. — kétségbeesést palántái a békés, magános házitűzhely mellé, vagy a forrongó tömegekbe, — az ő képzelete meséket ajándékozott és a mese édesít borongás órákat, a mese vigasztal. Mikor Í9 után az ötvenes-hatvanas évek ónos nyomása alatt c silány kor mamagyarjai úgy állottak a kétségbeesés előtt, mint a mának ezrei, kiknek tarsolya üresebb a koldusénál, kiknek szíve nehezebb, mint a sziklák kőtömbje, kiknek vállán kereszt súlyosodik. mert még Cirenci Simon sincs a közelben, hogy segítsen e keresztet emelni kicsit, annak a kornak magyarjai Jókai meséin vigasztalódtak, mert hinni kezdtek, mintha a bibliát olvasnák... A ma analitikus bírálói gáncsolják, hogy fantáziája csak heroikus jóságot vagy kárhozatos gonoszságot ismert. Azt mondják, hősei vagy olyan ncmeslelkűek, aminőket az idők sohasem szülnek, mert vannak jó és nagy emberek, de Jókai-liősök nincsenek, mert csak az ő mesemondásának távlata lehelt tömjénfüstöt gyöngéik köré. Vagy olyanok alakjai, akik mellett Lucifer szelíd jámborság, holott gonosz emberek nincsenek .inert abszolút gonoszság nem lélezik, csak szerencsétlenség és nyomorúság... És mégis merem állítani, hogy e pompás meseszövés, bármily messze essék a valóságtól, maga az igazság es az ö neve ezért egyet ér az igazság fogalmával, mert az ö történeteiben mindenkor az igazság győzedelmeskedik. Az emberi lélek pedig nem aggódni, rettegni, méltatlankodni, töprengeni, kétségbeesni akar, hanem szomjúhozza az igazságot! Ezek után talán sajátosan hangzik, hogy mégis meg kell okolnom, miért emeljük e serleget az ő róla elnevezett egyesület ünnepének évfordulóján az ő nevével. Nem azért, hogy csak emlékének tisztelegjünk. Nem azért, hogy dokumentáljuk: mi nem feledünk. Nem azért, hogy tanúskodjunk magyar erényről, arról, hogy a mi fajtánk szeret és értékel. Ha csak ezért gyűltünk volna egybe, akkor hódolatunk csak olyan volna, mint a sárga avarrá száradt koszorú a dicsőséget eltemető mauzóleum lábainál ... Nem, e serleget ma Jókai nevének jelszavával a hitre és az akaratra emeljük. A jövőbe vet élt hit a legértékesebb hódolat, — a rendületlen akarat a legmaradandóbb kultúra! A mi sorsunkban e serlegbeszéd nem maradhat csak elröppenő áldomás jelképe, nem pusztába kiáltó szó, mert bármily ékes legyen is a szó, ha pusztaságba hangzik, felesleges és üres» Tompa, mint a dobszó; kár volt elmondani. Az innen hangzó szónak jajdulni vagy ujjongani kell, mint a hegedű ezer hangú szavának. Mikor e serleget emel jük, legyen minden érzésünk kristálytiszta, mint a serlegben gyöngyöző hegyiévé, — legyen minden érzésünk és gondolatunk tüzes, mint a magyar bor lángízű cseppje. Koccintásunkban nem csak a seriegeknek kell összecsendülni, hanem a magyar lel kéknek is, a köznap hitvány ujjúnak tompító érintése nélkül. — össze kell csendülnie a Jelkeknek, mintahogy tovább rezegnek a húrok a hangvilla ütésére, még akkor is, ha valaki a húrokat le akarja fogni... Minden szónoki remekmű a fölösleges frázisok halmazává válik, hogy ha a hallgatót nem ejti gondolkozóba és nem tömörül elvvé, mely rendületlen, iránnyá, mely nyílegyenes, —és letté, mely érték, alkotás és továbbadható örökség. Ezért éppen itt, Komáromban, szeretnék hangot találni, mely mindenkihez szól a maga módján. Legyen szavam baráti meggyőzés, ha kell, esdeklés, ha kell zsarolás,' — csak válts;) ki a gondolkodást! Szeretném, ha hangot találhatnék, mely magának az élő lelkiismeretnek szava, — a szemrehányásnak keserűsége, — a fekete árnyék némasága; hangot, mely súgja, kiáltja; többet tenni, többet remélni, többet, hinni a magyar kultúra eretnekség nélküli vallásában! Szerelném, ha gyönge hangom rezgést tudna kiváltani, mint a villám esaüanása, mely ablakot és lelket megremegtet, mert hirdeti erők létezését, melyek titokzatosak, de törvényszemek és logikusak! Emlékezésnek csak akkor van értelme, hogyha ez az emlékezés nem múltat, hanem jövőt jelent, vagyis az emlékezés maga a piros élet! Ezért legyen a nemzet nagyját magasztaló szó a reggeli harangszó bongása, mely odabúg minden szívbe: jő reggelt, nemzeti öntudat’ Mi magyarok rettenetes hibába estünk a múltban, mikor a nemzeti öntudatunkat csak akkor éreztük, mikor a nap ragyogva sütött a nemzetre, vagy valamelyik feltörött seb végzetesen sajgóit. Ma máskép kell lennie. A magyar öntudatot kell ereznünk akkor, midőn az élet gyermekünk fehér lelkére az első szókat vési, — mikor először kísérjük be a magyar iskola kapuján, mikor először bocsátjuk az élet vészes, dagadó tengerére. A magyar öntudatnak keli virrasztania, mikor jogot kérünk, — hogy legyen ez a jog igaz és teljes, — a magyar öntudatnak kell élnie írásban, ecsetben, vésőben, hogy legyen e színvonal emelkedő, mint az áldozati oltár füstje. Egyenesedjék ez az öntudat hajlílhalatlan derekúvá és öltözzék a szeretetreméltóság köntösébe és a tudás palástjába, ha idegen előtt állunk, vagy idegenben járunk. Szisszenjen lel ez az öntudat, ha bárhol a világon, légyen az akár a szomszédban, akár tengeren túl, bántják vagy lebecsülik a magyart. Legyen az öntudat és tiszta szerelme, a nemzet becsülete, a lélek kenyere, mert ezzel jár két ajándék: az egyik a »föl a fejjel« érzése, a másik, a mindennapi kenyér... Legyen az emlékezés a jövő élete. Aki a múltat csak azért magasztalja, mert volt. hasonlít ahhoz az emberhez, kinek a Kohinor gyémántja jutóit birtokába, de azért koldus maradt, mert ha övé is a világ legkincsesebb drágaköve, a szegények szegénye — mivel nincs a világon senkinek annyi aranya, hogy e kincset beválthatná. A mull emlékét fel kell osztani ezer és millió részecskére a lelkek között: vigye magával mindenki azt, ami őt illeti. A lelki gazdagok ajándékozzanak a tradícióból kitermelt eszmét, — a művészek vigasztaljanak, a kézművesek alkossanak, a legszegényebbek adják önmagukat, ha másként nem, mint számok, mely átment fajt és géniuszt és nyelvet, mert vannak nemzetek, hol még az egyes szám is oszt és szoroz. Fájdalom, — ilyen a mi nemzetünk... Váljék az emlékezés a soha ki nem alvó kohó tüzévé, melyben szikrázó fényessé, keménnyé, és hajlékonnyá kovácsoljuk a jellemet. Ennek a magyar jellemnek olyannak kell lennie, A Szlovenszkói Őr- és Zárbizton sági Társaság január 1.-vel megkezdte működését és kéri a tisztelt közönség szives pártfogását. Elvállalja lakások, üzletek, kertek, épülő épületek, valamint a nyaraláskor lakatlanul hagyott lakások őrzését (saisonra is!) olcsó díjazás mellett. Bővebb felvilágosítást nyújt: Komlós, Komárno, Magyar u.3. mini a toledói pengének. Ha csillanó begyét visszahajlítják markolatáig, visszapattan egyenessé. Akkor suttogni fognak rólunk; ezt suttogják: le a kalappal e náció elölt! Másként a parányi rozsdafolt is képes eltakarni végefogyhatatlau fényességét. Egyetlen megalkuvás halálosabb méreg, mint a sorvadás kórsága. Az örök ábrándozás kitérít az élet reálitásai közül az álmok és mámorok útvesztő jébe. Pattanjunk vissza, mi lehajlítottak, a nyílegyenes helyzetbe! Legyen az emlékezés élő erő. Az a faj, mely kitermelt magából annyi nagyot és nemest, dicsőt bátorságban, elmében és szívben, tudásban és alkotásban, nem válhatik árnyékká, melyet a többi nemzetek csak szomorú körvonala miatt vesznek észre, de fogni, benne hinni nem tudnak, mert csak akkor jelenik meg, ha másokra süt a nap, de eltűnik, amint alkonyodig Csak az a nemzet él, mely a jövőből jusst nem csak a múltjával, hanem jelenével is tud követelni... Ezért tudom, hogy ma, itt Komáromban, szavam nem lehet pusztába kiáltó szózata, mert szegényes szavam az élő lelkiisméret és szemrehányás szólása: nem tevétek mindig elegei! .Tókai hőseit idézem a múltbeli letörések teteméhez, azokat a hősöket, kik jobbak és nagyobbak voltak az igaz embereknél. Osszuk szét magunk között az ő jóságukat, jellemüket, áldozatukat. Valamennyiünknek elég jut belőle, mint végtelen nagy, de édes, büszke teher: a kötelesség, mert a kötelesség az életnek legbiztosabb jele, — hiszen csak elmúlásunkkal szűnhetik meg. Mikor e serleget emelem, csendüléséből hangozzék a név, metó szimbólum: a magyarság, a kultúra, az igazság ggözedelmének szimbóluma: JÓKAI. — Dr. Pajor szanatórium és vízgvógyintézet Budapest, VIII. Vas u. 17. Szanatóriumi és kórházi osztályokkal napi 8.— P-től. Az új Rheuma osztályon pöstyéni iszappakkolások. Fizikotherapijat Zander. Orthopäd gyógytermek. Rádiumkczclés. Enterocleaner (bélfürdők). — Bentlakó- és bejáró betegek kezelése. Szívbetegek vizsgálatára elcktrokardiograph, kezelésére speciális gyógymódok. Szénsavas és oxigénfürdők. Legmodernebb asthma kezelés. Anyagcsere vizsgálat. A sebészeti osztály látványosságszámba menő műlőtermeiben kozmetikus plaslikni operációk is végeztetnek: emlőplastika, orrkorreclio, arcmegfiatalítás, ránceltüntetés stb. Urológiai osztály. Szülő osztályon 1Ü napos legmérsékeltebb átalányárak. Képviselők 180 akik a szlovák, magyar és német nyelvet bírják, egy a gazdaságokban és iparban nélkülözhetetlen és ennélfogva könnyen bevezethető gép terjesztésére felvétetnek. Nagy kereseti lehetőség. Akik gazdáknál, iparosoknál jól be vannak vezetve, vagy esetleg autóval rendelkeznek, előnyben részesülnek. Kimerítő ajánlatok ,medicago‘ címzéssel a kiadóhivatalba küldendők.
