Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)
1935-06-01 / 44. szám
1935 június 1. > KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. Szeptemberben megnyílik a református tanítóképzőintézet Komáromban. Komárom, május 31. A református magyar tanítóképző intézet a megvalósulás stádiumába lépett. A református egyház egyetemes kon. vent je május 22. és 23-án Kassán tartott ülésén elhatározta, hogy a tanítóképzőt még ez év szeptemberében megnyitja és pedig Komáromban, ahol a református egyház biztosítja az intézet számára a szükséges helyiségeket. A rcf. egyetemes kon vont eme bölcs határozata évtizedes óhajnak lesz eleget és lehetővé teszi, hogy a református egyházaknál régóta nélkülözött kántortanítók és vallástanítók megfelelő képesítést nyerjenek, s a ref. felekezeti iskolák megfelelő tanerőkkel láttassanak el. A tanítóképzőintézet felállítását a szlovenszkói és ruszinszkói református egyházak nagy áldozatkészsége biztosítja, mert az egyházak magukra vállalták azokat a költségeket, amelyek az intézet felállításával és Fenntartásával fölmerülnek s ezzel a nemes gesztussal apáik szép példáját elevenítették föl, akiknek egyházukhoz való hűségük és ragaszkodásuk feledhetetlenné tette emléküket a késő utódok előtt. A koiivent az intézet igazgatótanácsát kinevezte és annak tagjaiból egy szükebb végrehajtóbizotlságot küldöli ki, P a t a y Károly tb. esperes, konventi tanügyi bizottsági elnök vezetésével. A bizottság tagjai a komáromi ref. egyház elnökségének és több helybeli tanférfiú bevonásával május 31-én tanácskozást tartott a ref. lelkészlakon, amelyen a megnyitásra, a berendezkedésre, a tanári testület megszervezésére és az ideiglenes helyiségre vonatkozó teendőket beszélte meg és a legszükségesebb tennivalókat megállapította. Az igazgatótanács a közeli napokban hivatalos közleményekben tájékoztatja az érdeklődő közönséget a tanítóképző megnyitásáról és az intézetbe való felvételre vonatkozó feltételekről. A tanítóképzőbe elsősorban református tanulókat vesznek föl, a fennálló törvényes rendelkezések betartásával, egyelőre 40-et. Tervbe vette az igazgatótanács a képzővel kapcsolatban egy konviktus felállítását is, ahol a vidéki tanulók nyernének ellátást. A tanítóképzőnek Komáromban leendő felállításának ügyét mindenkor nagy figyelemmel kísértük és örömmel közöljük most, hogy a szép terv megvalósul. Aki csak,színlelésből1 orgazda Elitélte egy komáromi bűnszövetkezet tagjait a biróság. Komárom, június 1. A tolvajiási esetek száma Komáromban nem esik. A külvárosokban valóságos tolvajszövetkezetek alakulnak, amelyek nagyfokban veszélyeztetik a vagyonbiztonságot. Van néhány rendszeres bűnöző, aki a fogházból való kijutása után azonnal újrakezdi a betörést. Egy ilyen társaság ügyét tárgyalta most ismét a komáromi kerületi bíróság. Tróján István, Sarina Károly, Kovács Ferenc voltak a tolvajok, Mútgus Kálmán, Búzás János és két kiskorúA R. A. és B. A. az orgazdák. Az első három tettes behatolt Pasternak Jenő udvarára, s ormain biciklit, valamint baromfiakat vittek el, amelyeket az orgazdák megvettek s »elhelyeztek«. A rendőrség a bírák elé állította a szövetkezet tagjait, — akik közül többet már régebben ismer a hatóság, rendzavarásai miatt, — azzal védekeztek, hogy kényszerűségből kellett így cselekedniük. Csupán Mátyus Kálmán védekezése tért el a sablontól, azt hangoztatta, hogy csak színből fogadta el a libát, de társait ő jelentette jel a rendőröknek. Védekezése nem volt elfogadható. Egy héttől 2 hónapig terjedő fogházbüntetést kaoolt a társaság. Ugyancsak lopás mialt állott a bírák előtt Saly Ferenc, állandó lakhely nélküli vizsgálati fogoly, aki Marosfa Iván Tóth Károly gazdaemberhez tört be, majd Felsőváradon Lakatos Józsefet kereste fel hasonló célból s élelmiszert, ruhát, csizmát lopott el. A terhelt, — mint rendesen, — munkanélküliségével védekezett s mivel már rovottmultú, kéthavi fogházra ítélték. Apró cigánykölykök az iskolai zenekarban. Még az az iskolában is nótára áll az eszük. A jószívű tanítóság dicsérete. Nagyon szép volt a községi iskola multheti előadássorozata: igen sikerült számok, jólpergő műsor, nagyszerű kis szereplők s — last but not least — lelkes szülők, akik pénzt és fáradságot áldoztak gyermekeik szereplésére. Minden szám nagyszerűen sikerült. S ez legelsősorban annak a fáradhatatlan buzgóságnak tudható be, amellyel a tanítói kar a hosszú és nehéz szerepeket, dalokat, táncokat betanította. Türelemmel és szeretettel. E sorok írójának az a belső meggyőződése, — és ez mindenki véleményével is találkozik, — hogy rátermett, értékes pedagógusok irányítják a komáromi iskolákat. Pedagógusok, akik szeretik a gyermekeket. Egyik tanár, vagy tanító sem bosszús, ha iskolásgyermekeiről van szó. Valahogy nagyon rátaláltak a pályájukra s alighanem nemes versengés folyik közöttük, hogy ilyen kedvvel ,szeretettel oktatják a rájukbízott nebulókat. E sorok írója még egy pedagógussal sem találkozott Komáromban, aki szidta volna az iskolát, vagy idegesen nyilatkozott volna a tanítványairól. Akár férfi, akár nő: mindegyiknek mosolyra húzódik a szája, ha az osztályáról beszél. Egyetlen zokszót nem hallatnak. Pedig talán néha volna okuk rá ... Úgy végzik a maguk munkáját, mintha paszsziós sportot űznének. A magánéletben is csupa szeretet a szavuk, ha az iskoláról beszélnek. Ha pedig a cigánygyerekekről esik szó, akkor meg éppen föl derül a legborusabb tanítói homlok is. Atyai szeretetet éreznek ezekkel a pérói páriákkal szemben, szeretnék mindegyiket támogatni, jobb sínekre lökdösni, mosolyra húzódik a szájuk szegellete, ha a cigányokról beszélgetünk. Sose így: »affene a cigányát!« Hanem mindig így: »szegény gyerekek. Milyen tehetségesek!« Bosszúság pedig akad ezekkel sok is. Lám, azelőtt pénteken felkerekedett a Péró és hegedűvel kezdte meg a kéregetést. Ravasz trükkökkel dolgoztak. Az iskola végre átírt a rendőrséghez s kérte, ha valamelyik iskolaköteles cigánnyal találkoznának pénteken délelőtt, hozzák csak vissza az ipsét. Tavaly szeptemberben fülön is csípték az elsőt s vitte a rendőr vissza az iskolába. Nagy lett a riadalom a többi füstös kollégák között. Az előőrs tapogatózó munkája balul sikerült. Azóta nemigen találkozunk iskolaköteles cigánygyerekekkel pénteken délelőtt... Zenekart szerveztek a községi iskola fáraó-unokái. Nyolctíz évesek. A szinielőadások alkalmával olyan pazar csárdásokat s méla hallgatókat pendítettek, hogy táncra verődött a sarkunk! Álig nőtték ki a földből, már kezük alkalmatosán tapad a bőgőhöz, Ujjaik között úgy áll a cimbalomverö, mintha odateremtettek volna, a kis prímásnak pedig olyan allűrjei vannak máris, mint a hercegnőt szöktető Rigó Jancsinak. A cimbalmos a híres Mezei fia. Úgy kicifrázza zenei sujtásokka! a dallamot, hogy a melódia ki se látszik a nekipengetett cikornyáktól. Fülibe, kezibe, lábába, eszébe, szívébe van mindegyiknek a nóta. Talán nyolcán lehetlek a színpad sarkán, — csupán az nehezítette szereplésüket, hogy a hozzátartozókkal. karonülő öccsel. agyával, nénével voltak hendikepelve ott a nehézillatú sarokban, — de úgy rángatták a vonót, hogy aki nem látta őket két szemmel, azt hihette volna, hogy egy jobbfajta falusi banda zengeti a húrokat. Mi lehetne még ezekből, ha divatja volna a cigány nótának s ha akadna néhány tükörzúzó■ gavallér, éjjeli-zenés szerelmes. De kiveszett a fajtájuk! Élelmesek cudarul, hol az egyik húr szakadt el a hegedűn, a próbák alatt, hol a másik a cimbalmon. Néha a vonó törött cl, »mert nekimentek az ajtónak«, máskor csak pénzért kölcsönözték ide a nagybőgőt. De adta a tanítói kar szívesen és szemel hunyt az apró füllentések fölött, csakhogy kedvvel szerepeljenek a legénykék. Jobban örült a tanítóság a kis cigányoknak, mint talán maga a romadádé! Az egyik iskolai órán meg a mondatclemzésröl volt szó. Tanulják az alanyt, állítmányt, névszót, igenevet, a számokat, mindent. — Elemezzük ezt a mondatot: »Egy ember elment sétálni/« — rendeli a tanító úr. Folyik az elemzés gyönyörűen. Meg azt is megmondják, hogy ez az »egy« a mondatban: határozatlan névelő. — Nagyszerű! — helyesel a tanító úr, — de mi lehet még ez az egy? A gyerekek törik a fejüket, belefüstöl a homlokuk. — No, segítek... Például mi ez: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét... nos.,.? Az egyik cigány keze majdnem leszakad, úgy töri magát a jelentkezéssel. — Nos? Mondd meg te! — Lassú csárdás, — vágja ki boldogan a gyerek. (szó) Pünkösdkor hagyja el a nyomdát a jelen idők legaktuálisabb közgazdasági műve a „Csallóköz“ MACHNYIK ANDOR dr. helybeli gazdasági tanár honismeret-, agrár- és szociálpolitikai tanulmánya 200 oldal terjedelemben, 8 térképpel, 4 fényképpel, 20 grafikonnal és 68 táblázatos kimutatásával tárja fel az olvasó előtt Csallóköz gazdasági és szociális helyzetét. Aki Csallóköz és vele a nép és állam érdekében gondolkodni és cselekedni akar, annak elsősorban is szűkebb otthona viszonyaival kell megismerkednie. Ehhez a nagy munkához szeretne e könyv is hozzájárulnii. A könyv ára 35*— K5. Megrendelhető és kapható Spitzer Sándor könyvesboltjában Komárno-Komárom. Tiz-tizenketmilliora megy az a kár, melyet a levitézlett szoedem rezsim okozott Komárom városának, mely ezért lett fizetésekre képtelenné és ezért nem szolgáltatja ki az alkalmazottak fizetéseit. A szabálytalanul nyugdíjazott alkalmazottak ügyében az országos hivatal elmarasztalta a várost, de a tanács határozata ellenére még nem tárgyaltak Komárom, május 31. A városnál folyó vizsgálat most már felkutatta a város zárszámadásait és megállapította, hogy sok-sok millió maradt a város bevételeiből behajthatatlan, mert a városbíró, kinek ez kötelessége lett volna, nem teljesítette ezt a kötelességét. így azután olyan milliók szaporodtak fel követelési hátralékul, amelyeket aligha lehet behajtani, és ebből a várost sok-sok millió korona károsodás fogja érni. Roppant jellemző, hogyan intézték el ezeket az ügyeket a városházán. Annak idején kiadták az ügyeket dr. Kendi helyettes ügyésznek és az az árveréseket elő is készítette, elvégezte az előzetes bekebelezéseket és a kérvényeket megszerkesztette. A bíróság ehhez képest felhívta a végrehajtató várost, hogy a becsüdíjakat fizesse be a bírósághoz. Ez valami 20—25.000 koronát tett volna ki. Ezt a város nem velük. tudta befizetni a járásbírósághoz és így az árverések elmaradtak. A dolog azonban nem fejeződött be ilyen könnyen. Időközben dr. Kendi ügyvéd és Csizmazia városbíró közt feszült lett a viszony és Kendi le is mondott a helyettes ügyészségről. Mikor azután beadta a költségjegyzéket, azt a városi tanács nem utalványozta ki. Erre nem maradt más hátra, mint a bíróság, mely minden fórumon megítélte Kendi követelését és így a város 12000 korona helyett majd 2)000 koronát fog fizetni a kamatok és költségek fejében. Ez is egy adat ahhoz, hogyan gazdálkodott ez a dicsőséges rezsim és főleg annak exponense, aki azonban nem mindig volt ennyire rigorózus, mert utalványozott eleget tanácsi és képviselőtestületi határozat nélkül. így 1933 évben is gázgyári »üzem« részére valami 200.000 koronát anélkül,
