Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-05-25 / 42. szám

4, oldal. >KOMÁROMILAPOKc 1935. május 25. Akar Ön divatos ruhát viselni? — Óhaja van jo' minőségű ruhát olcsón vásárolni? Az ízlésének megfelelően és a legújabb divat szerint öltözködhet, mert mérték után elkészít­jük önnek a ruhát. Szabásmintáink egyedül­állók és az eredeti párisi modellek hű utánzatai. U é to& w rnhaszolgrálat Árainkat lényegesen leszállítottuk és újdon­ságokat hoztunk. Győződjön meg! 170 Ruháját házhoz szállítjuk. Telefonhívás 109. Szakszerű ruhatisztitás és ya^alás Ke IS*— Ruhavasalás Ke ö* 11. Magyar pártok. 20 meg 1 az huszonegy, Ez a lista győzni megg. 20. Fasiszta és árja párt. A szlovák fasiszta Ivádek József penzista A bolondját járja, Azt mondja, hogy árja. Szentpéter, Szentpéter, Mért lettól fasiszta, Jó borod hamis lett Senki meg nem issza. * A járásban: 21. nyer. A Dalegyesület pünkösdi gyöngyösbokrétája. Komárom, — május 24. A Dalegyesüiet gyöngyösbokrétája pünkösd másodünnepének lesz nagy­szabású eseménye, amely a Dalegye­sület gyönyörű kerti helyiségében, sza­bad színpadon fog lefolyni. Egy ősi kálvinista község: Martos mutatkozik be ezúttal ne­künk, az ő legszebb népviseleté­vel és legrégibb szokásaival. Népviselete már materiális szempont­ból is érdekes, mert azok a női „toa­lettek“, amiket akkor fogunk látni, ezerkétszáz—ezerötszáz korona érté­kűek. A martosi ember ugyanis két dologra ad: először a feleségére, má­sodszor a lovára. De amint tudjuk, ezekre aztán gavallérosan áldoz. Ilyes­mik teszik Martost Szlovenszkó leg­eredetibb falujává. Ennek a falunak lányai, menyecskéi, férfiai mutatják be szokásaikat táncai­kat magyaros lendülettel. Az előadás kiemelkedő pontja lesz a sokat emle­getett tánc, a „pilikézés“. Ez tulajdon­képen egy körtánc, melyet böjtben járnak a martosi nők, minden este a szabad ég alatt. Érdekes, hogy ezt még ha térdig ér a hó vagy a sár, akkor is megteszik. Ezután sorra kerül­nek a szép szokások: virágkötés, a lako­dalmi árgyélus tánc, meny asszony tánc és sok más eféle mind-mind sehol máshol nem ismert rigmusokkal, nó­tákkal és énekekkel kisérve. A „zenét“, a martosi zenét, az ottani benszülött rezesbanda szolgáltatja, melynek tag­jai ugyan nem konzervatóriumot vég­zett zenészek, de az eredetiségüknél fogva nagy figyelmet érdemelnek. Az előadást a városon végigvonuló lakodalmas menet előzi meg, mely szintén pazar és festői lesz Ha az idő kedvez, akkor pünkösd másodünnepén délután hangos lesz a Dalegyesüiet kerti helyisége a magyar falu aranyos jókedvétől. A Masaryk repülőliga nagy repülő napja Komáromban. május 24. A Masaryk repülőliga a köztársaság majdnem minden helyén megalkotta a helyi csoportokat, amelyek a repülést propagálják film, kiállítások, előadások utján. A Masaryk repülőliga komáromi cso­portja junius 1. és 2-án nagy repülő­napot rendez Komáromban a pöstyéni szervezet közreműködésével dr. Országh József országos elnök és Votruba Jó­zsef generális, orsz. katonai parancs­nok védnöksége alatt. A repülönap műsora a következő: Junius 1. délután 3 órától a közön­ség sétarepülése 8 üléses repülőgépen. A repülés tartama kb. 20 perc, dija: személyenként 30 Kő, tagoknak 20 Ke, gyermekeknek (10 évig) 20 Kő. Az árakban bele van foglalva a biztosi­­tás is Junius 2. délelőtt 9.20-kor: Bemutató a város bombázásából. 10 óra után repülőgép szemle szakszerű magyará­zat mellett. Délután 14.30-kor a tuiajdonképeni műsor: 1. Az állami zászló kitűzése — a repülők szemléje (földön és a leve­gőben). 2. Két repülő párbaja. 3. Fel­szállás, kikötés, vontatás bemutatása. 4. Csapda (a pilóta színlelt leugrása). 5. Akrobatikus mutatványok. 6. Humo­ros repülés (a rossz pilóta). 7. Lég­gömbök elfogása a levegőben. 8. Bom­bázás és védintézkedések bemutatása. Az V. bástya mögötti repülőtéren a 12. gyalogezred zenekara hangverse­nyez Janata zászlós vezényletével. Belépődíjak: tribünre 10 Kő, ülőhely 5 Kő, állóhely 3 Kő, katonaság és diá­kok 1 Kő. Jegyek elővételben Pusztel­­nik testvérek üzletében a Klapka-téren kaphatók. b berélet a kislibák Egy szerencsétlen család sorozatos tragédiája. Saját tudósítónktól — május 24. — május 24. Ha valamelyik drámaíró megírná az alábbi esetet, azt mondanák rá, hogy ilyesmi meg se történhetett, ez csak az írói fantázia szülte rémdrá­ma. Pedig sajnos, ezt az élet, a leg­nagyobb drámaíró írta. A dráma színhelye a Farkasddal határos Felsőbuffa, ahol Takács Lász­ló családja a legszerencsétlenebb csa­ládok közé tartozik. A család lányai még éretlen korban elszéledtek a vi­lágba, az egyik fölakasztotta magát, a másik méreg által oltotta ki életét, a harmadik is állandóan távol van az apai háztól és nem igen van al­kalma gyakorolni az ötödik paran­csolatot. Az öreg 72 éves apának Miklós ne­vű fiában volt még a reménysége, hogy majd ő gondoskodni fog róla, ha munkaképtelenné válik. De a sors nem így akarta. A fiú idegessé vált és bár az udvarban külön házban la­kott az öreg, külön a fiú feleségével s két kis gyermekével, állandó volt a veszekedés az apa és Miklós fia kö­zött. A napokban az öregember azért tiltakozott, hogy a kislibákat ne le­geltessék az ő legelőjén. Ebből csete­paté támadt, mire a túlidegcs fiú ro­hamában előkapta a trágyahányó vas­villát és 72 éves apját addig szurkába agyba-főbe, amig az eszméletlenül a földre nem esett. Kocsira tették az öreget, hogy kórházba szállítsák, de útközben kiszenvedett. A fiú önként jelentkezelt a csendőrségen. Az agyon szurkait apát nagy rész­véttel temették el. Az országos vizsgálóbizottság már eddig is gazdag tapasztalatokat merített ki a városi pénztár számadásairól. A rejtélyes központi műhely rejtelmei is megoldódnak, mert kiderül a mese az üzemi haszonról. A jól megerősített szoedem őrhely súlyos százezrekbe került. A rezsim hullafoltjai máris láthatók, de mégsem akar kimúlni. elhalt főszámvevőé is — azt han-Az országos vizsgálóbizottság ben­­nevan a kerékvágásban és végzi fel­adatát. Prognózist ugyan nem tud még adni, de már láthatók a lesúj­tó eredmény körvonalai. Ugyanazok, amelyekre az eddigi felebbezések rá­mutatlak, melyeket nem tud már jó­vátenni az eddigi rezsim, még ke­­vésbbé annak exponense: a slarosta úr, mint magát mindig írta. Az elköltött pénzeknek nemcsak a jogcíme, hanem a takarékossági szem­pont is alig jött számításba a vá­rosházán és ha mindig hangoztattuk azt a meggyőződésünket, hogy a legdrágább rendszer a szocialista gazdálkodás, annak iskolapéldáit fogja produkálni a vizsgálat. Csakhogy ez a vizsgá­lat legalább hat esztendővel elkésett. Sok-sok millió maradt volna meg a város kasszájában, ha előbb jön. Most aztán ki lesz bogozva a hír­hedt központi műhely rejtélye is. Erről a szoedemek azt állították, hogy nagy hasznot hajt a városnak, az ellenkező vélemény — köztük az goztatta, hogy felesleges pénzpocsé­­kolás. Megjegyzendő, hogy képviselő­testületi határozat és járási bizott­sági döntés ellenére még mindig 43 K 50 f. a napi bér. 3Iajd most megállapítják, hogy így rentábilis és haszonhajtó-e az üzem. A vizsgáló bizottság felebbezések visz­­szavonását kéri. Ennek azonban már alig van értelme, meri ennek a re­zsimnek úgyis a legrövidebb időn belül el keli hagyni a helyét. A halál nem szép dolog sehogyan, de legkevésbbé azoknak, akik igen nagyon kívántak még élni. A rezsim ki van terítve, a halottkémek konsta­tálják, hogy oszlásnak indult a te­tem és mielőbb el kell takarítani. Dicstelenül hal meg, úgy, ahogyan uralkodoll és élt hatalmával, mindig mások rovására. Az ilyen uralomnak a sorsa a jól megérdemelt enyészet szokott lenni, ami már nem sokáig várat magára. Komáromi ucca Két asszony, délután ősszecsatázott, a főucca napsütéses oldalán. Csoportban jött a két asz­­szony a dohánygyár felől, jobbról­­balról körülvették őket asszonytár­saik, délután négy óra lehetett, mára bevégezték a munkát. Semmi gyanús jelet nem lehetett észrevenni rajtuk, előre-hátra fordul­lak, beszélgettek s az apró szilkéket lógatták kezükben, amelyekben az ebéd volt s most üresen ásítanak, talán egv porció kávé fog beléjük kerülni még, ha a gazdasszony Ha­zaér. Egyszóval békés nyugalom lengte a csoportot, trécselt, nevetgélt mind a három tucat s ekkor történt a haj. Az egyik asszony átnyúlt a többiek feje fölött és szó nélkül fejbevágta az előttehaladót. Hatalmas ütés le­hetett, a többiek is felszisszentek belé. Mire a főucca járókelői észrevették magukat s tinire a nagy látványosság­ra előkerültek a kereskedők is, a két asszony már rúgta, téple, hajaztaegy­mást. Röviden, gyorsan és pontosan dolgoztak, a szakértelmet tekintve azonban mégis férfiakra kellett volna hagyni ezt az nccai verekedést, mert kissé amatőríze, női lendülete volt a munkának, az erőt inkább haj té­pésre és szoknyaszaggatásra pazarol­ták. Az egyik porcellánbögre eltörött, fejbecsapta az ellenfél a másikat. Ez volt a legpontosabb találat, a többi, már mint mondtuk, afféle amatőr­munka volt: kezdetben zajjal és csa­takiáltásokkal, később csendesen, in­kább a munka mennyiségére, mint minősegére fektetve a súlyt. Nem volt különösebben lélekemelő látvány ez a forgó szoknyatömeg, ahogy a két asszony rúgta, kaparta, ütötte, pofozta, lépte egymást. Körü­löttük a higgadt érdeklődők csoport­ja, akik feszült figyelemmel várták az esemény kimenetelét; néhány asz­­szony megpróbálta, hogy beleavatko­zik a harcba, de kilátástalannak bi­zonyult. Aztán jött a rendőrség, az egyik verekedőt elvitte, a másikat ájullan telte le a legközelebbi udvar gyepágyára. Mindenki alaposan megnézte az ér­dekes verekedőt, aki zilált hajjal, ki­pirult áhrázattal vonult a rendőrség felé. Férfi miatt tört ki a baj. Jobban mondva a férj miatt. S mint a fáma mondja, nem az asszony verte meg a szeretőt, hanem a »kedves kezdte püfölni a feleséget. Furcsa világot élünk. Már ez is megfordítva van! Komárom virágai megjelennek a májusi napon. Túlsók helyünk nincs, ahová virágokat rak­hassunk, néhány ablak s néhány kis tcrecske, uccaszeglet, szoboralja, mi­niatűr-parkocska. A barbárok azonban megjelennek és lopnak. Tavaly a Széchenyi uccá­­ban, meg a Megyercsi ucca egyik kis miniatűr nyilvános kertecskéjét há­romszor kelleti ujraültetni. Vannak emberek, akik mindent ellopnak, ami kezükügyébe kerül. Nem bírják a virágot másnál látni. Letépik, kiássák. Csak az a parkocska menthető meg, amely lámpa alatt fekszik. Itt ügyeli a rendőr. Nagyon kérjük is a rend­őrséget, ügyelje ezeket a virágokat s büntesse szigorúan a tolvajait. De még ezt a lopást is értjük. A szépérzék kitör egy-egy hecsípett já­rókelőből. Csak azt nem érijük, mi vezeti egyeseket arra, hogy virág­ágyakat, sarjadzó fűágyakat, három négyzetméter növényzetet összeta­possanak. Átlépik az alacsony kerítést és rajtatáncolnak a virágokon. Széles lábnyomok virulnak a virágok mel­lett. Két lépéssel át lehet lépni a sarjadzó füvet, le lehet taposni a vi­rágot, rejtekhelyül az arasznyi pa­lánta nem szolgálhat, szerelmesek­nek búvóhelyül még kevésbbé s ők taposnak. Még a virágágyak tetejét is. Barbarizmusnak nem utolsó. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom