Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-05-25 / 42. szám

1935 május 25. * KOMÁROMI L APOK« 3. oldal. emiatt a király nagysn beszus volt és tiem mondotta «1 a ífenth-szavakat,, a legfőbb hadúr nem volt megelégedve. Ez a meg nem elégedés kétszeresen nyomott a latban, mert igen nagy sarzsi nézte végig ezeket a hadgyakorlatokat, nem kisebb ember, mint II. Wiimos, a német birodalom császára. Ferenc József tatai megérkezése előtt már Tatán voltak Rajner és József fő­hercegek, akiket Jenő főherceg köve­tett. Ezeket a piaristák rendházában szállásolták el. Szeptember 10-én ér­kezett meg a király Tatára, akit az állomáson Ghyczy Dénes alispán és Sárkőzy Aurél főispán fogadott, A ki­rály a gróf Esterházy kastélyba hajta­tott, ahol a háziasszony, gróf Esterházy Ferencné, szül. Lichtenstein 'hercegnő fogadott. Délután 3 órakor pazar ebéd volt Albrecht főherceg történelmi ne­vezetességű custozzai sátrában. Cus­­tozza egy kis olasz falu Veronától délre. 1866. június 24-én itt aratott nagy győzelmet Albrecht főherceg Vik­tor Emánuel olasz király felett, és ezt a fejedelmi sátort Albrecht itt zsákmá­nyolta Az osztrákoknak ezt a győzel­mét azonban a königgrätzi veszteség semmivé tette és a prágai békekötés Velencét az olasz királysághoz csatolta. Ebben a történelmi nevezetességű sá­torban elköltött ebéd után a kabinet­­iroda titkára 3000 forintot adott át Sárközy Aurél főispánnak, mint akirály ajándékát a csallóközi árvízkárosultak javára. Szeptember 12-én érkezett meg Vil­mos császár Tatára, akit a vasútállo­máson a király fogadott. Vilmost is az Esterházy kastélyban szállásolták el, ahol tiz szobás lakosztálya volt. Vilmos két napig volt Tatán és végignézte a tatai nagygyakorlatokat. Ez a gyakorlat nem tetszett a ki­rálynak, válami nem vágott úgy össze, mint a király szerette volna. Az északi hadsereg későn érkezett. — Ez a hadsereg olyan lassan jött, mintha gyalogosan jöttek volna —­­mondotta Ferenc József. Gyalogosan is Jöttek Érsekújvár­tól Komáromig felséges uram — hang­zott a válasz. — Talán -elromlott az Érsekújvártól Komáromig a vasút? — kérdezte vil­logó szemekkel a legfőbb hadúr. — Nem romlott p| felséges uram., mert Komárom és Érsekújvár között még nincs vasút. — Hát mért nincs? — Nagyon nehezek ott a terepviszo­nyok, igen sokba kerülné! — Az nem számit! Kell, hegy az érsekujvár—komáromi vasútvonal mi­nél hamarabb kiépüljön — felelte szi­gorúan a király. Ennek köszönheti létét a negyed­­százados jubileumát ülő komárom— érsek«jvári vasút, mert ha a tatai hadgyakorlatokon nem történik meg az a kis gikszer, soha vagy nagyon ’«ésőn épül -ki >ez a »vasúti vonat,1 mert igen sok ingoványos részen vezet ke­resztül, ahol előbb hatalmas cölöpöket kellett leverni és csak azután lehetett a vasúti rtöltést fölhányni. Aztán a két hatalmas bid a .Dunán és a-Vágón is növelte a költségeket. Érdemes megjegyezni, bogy először úgy tervezték, .hogy a vasútvonal az Erzsébetsziget közepén haladt volna át a Dunán az ott építendő hidom Egy hatalmas töltés szegte volna keresztül az íErzsébetszigetet, a főutnál egy nagy alagutszerü átjárással. A komáromiak ebben a vasúti -töltésben az Erzsébet­sziget elékteienitéséí látták és meg­hiúsították a tervet, pedig az állam­­kincstár ennek ellenében az egész szigetet olyan magasra feltöltötte volna, hogy az Erzsébetszigetet soha árvíz el nem öntötte volna. Ez ellen meg a kerttulajdonosok zúdultak föl, féltették a gyümölcsfákat és nem gondoltak arra, hogy öt év mul-va újra termővé lehe­tett volna tenni a föltöltött szigetet és akkor sose kellett voltia rettegni az árvizveszélytől. Csak öt évi termésről kellett volna lemondani, de az akkori kicsinyes gondolkozás megbuktatta ezt a szép tervet. a Választási szemle. á. Agrárpárt 'Szegény Csömör Pista, megesik a szívünk rajta. Nyilatkozik az aktivis­ta sajttakaróban, hogy ád Esterhá zynák, mert szörnyen 'bántották-,sze­génykét a választások alatt a ker­­szocök. Hanem nyíljon csak meg a parlament, majd ott agy meg amúgy. Minden részvétünk a nehézsúlyú {140—150 kg.) birkózóbajnoké, akit, szegénykét úgy bántottak azok acSú nva kerszocok, mert Iiodzsa tanítá­sait hirdette és igazán nem bántott senkit, még egy Jegyet sem. .Esterhá­­zyit biztosan kiállítják a képviselőház sarkába két órára a történték után. Egyebekben agrárék is leadtak líét mandátumot Csömör népszerűsége következtében is, aki fölszabadítja az elnyomott parasztokat. De hát olyan »súlyos« -egyéniség, aki kitesz két ki­bukott képviselőt 2. Szocdemék. Az elvesztett hat mandátum miatt csak a jövő héten lelik le az országos gyász. Tilos volt minden párttagnak a retket vajjal enni, hanem .csak egy szerűen sóval. Nehezen is csúszott le. Azt is regélik, hogy a városházán egyes orrok a földig értek hétfőn reg­gel és találgatták, hogy mi is lehet az oka ennek a nagy vereségnek mikor a május elseji felvonulás olyan jól sikerült. Kölcsönvették a kommu nistáktól a jó reklámot: Világ prole­tárjai egyesüljelek! és Munkát — ke­nyeret! Mégis 324 veszteséggel mí­nusz 2 fokra szállt le a lelkesedés a választás napján, bár meg kell ad­ni, hogy festeni jól tudnak és olyan szép 2-eseket csak Komáromban le­hetett látni, máshol sehol. És a baj nem jár egyedül. A barométer is egyre sülyed a városházán. A komá­romi bányakapitányság jelenti, hogy a kutatók már az »alsó rétegekben dolgoznak és szenzációs pénzügyi mu­tatványokra bukkantak. A komáromi múzeum megtelte már a lépéseket, hogy ott állítsák ki a leleteket, de a bácsi jjezte és most látta csak, hogy nem is csúnya ez a csűri. Soványka ugyan ,»z arca, de a szeme feketén csillogó, bársonyos símogaliású, mint Ilonáé, az anyjáé volt... A pad támláján szorosabban simult rá erős tenyere a meleg kis kézre. — Istenem, milyen szépek a csilla­gok... Juci mondta ezt, a messzi ég felé fordított arccal, mást is akart még mondani, de Lajos bácsi átfonta a karjával, magához húzta és forró sza­vakkal súgta a fülébe: — Te, te kis csitri... te kis otthon­talan verebem ... A kócos, fekete lányfej odaesett a férfi mellére. Juci érezte a könnyű nyári szöveten a cséplőgép olajának szagát, de életében sohasem érzett még jobb szagot. Sírni szereteti volna, szája már meg is rynduU a belső viharzás­tól, de akkor lehajolt hozzá az a má­­meleg száj és az égről elveszlek a csillagok. Meddig tartod ez? Nem tovább, mint amíg a hulló virág szirma leér a föld­re. Juci kibontakozott az ölelésből, fel­ugrott a pádról és fűlött a szobája felé. Magára zárta az ajtót, ruhástól rá­borult az ágyra és hangtalanul sírni kezded. * Délután kevéske ruháját, fehérne­műjét rakosgatta nagy bőröndbe. Nem Múzeumok Országos felügyelősége azt Prága számára tartja fenn. 3. Cseh národni szocialisták. Végeredményül ezek is leadtak öt mandátumot. De az a fürge kikiáltó mindent elkövetett, hogy Komárom­ban megjavítsa a rossz országos át­lagot. Elővette a nagy ágyút, Benes nevét, akinek jólsikerült arcképe is felénk mosolygott minden uccasarok­­ról. A remek rikkancs lefőzte a mi helyi verselő Rádiónkat, mert így ad­ta kézbe a 3-as röpcédulákat: — Választok urnácskába Bcnes be­dobni. Akor gyézink. Lesz munka kikötőben. Tessik csak Benes bele­dobni u macskába. 4. Kommunisták. Országos győzelem, mely főleg Szlovenszkóra és a legsötétebb Ru­­szinszkóra esik. Mező elvtárs foga hegyére veszi a makrapipát és elindul forradalmi úton megvalósítani a kom­­interu és a polbüró határozatait. Ko­máromra ráparancsolnak, hogy a népkonyha jövőre kilenc hónapig ;tartson, vasárnaponként félliter bor­ral és szódával, mert a komáromi burzsuj még bírja. EgyuLtal a kö­vetkező napiparancs, hogy újabb há­romezres turnus telepedjék-meg Ko­máromban, mert itt van ám pénz a városházán, amennyi csak kell, csak tudni kell a helyét, hol van dugasz­ban. 5., 7. Cseh néppárt—Hliükapűrl. Nem zavartak sok vizet, meri ezek . erkölcsös pártok, kanonok urak a :listavezetők. Ellenben a 18. Cseh iparospárt »végre kirukkolt a farkával, mindig •szerénykedett és elhagyogatta a cí­mének lényeges részét, a járási listán azonban ezt olvassuk: Csehszlovák iparos-kereskedő és kö­zéposztálypárt így liát már benn volnánk az egye­nesben, mert ezt a komáromi iparo­sok nem hitték el idáig. De hát ki Kívánságom — egy csésze Meinl’kdve II. sz. keverék finom középamerikai és brazíliai kávéból lU kg Ké 12-50 feledte ki a két üveg sárgadinnyét, amelyet a lantija küld Madid néninek, sem az Húsnak szánt vég km vásznuk Lezárta a bőrönd fedelét, amikor nyílod az ajtó.- Mit csinálsz csitri? Odafutott a kiüresítelt szekrényhez Becsukta az ajtaját, aztán csak állt, kezében a kulccsal. Nem mert vissza­fordulni. — Csomagolok Lajos bácsi. A férfi leült. Szivarra gyújtod, de egy-két szippantás után letette. — Gyere közelebb Juci. — Szégyellem magamat... az esti miatt... Igazán nem szabadott volna... — Gyere közelebb... még közelebb... Te Juci, hallottad; tegnap azt mondta az anyám, hogy negyvenegyéves le­szek Mindenszentekkor. Láttad, hogy őszülni kezdek. Te Juci, a balkarom •benmás. Még a lövészárokban szed­em fel. Télen sokat nyögök miatta... Fe, ha én azl akarnám, ilyen vénen, lyen megrokkantan, hogy el akarlak venni... Hallod, feleségül kérlek ... Ne bőgj id nekem, hanem válaszolj... Hang nem jött ki száján. A torka ősszeszorult és szeme előd forogni kezdtek a bútorok. Megkapaszkodott a karosszékben, darabig állt. lehajtod fejjel, aztán odaléped a bőröndhöz Visszarakta a holmikat a szekrény­be. A sárgadinnye meg a lenvászon maradt csak a börönd fenekén. van nyomtatva és pecséttel ellátva. Te­hát hiteles. Ezzel kapcsolatban el kell monda­nunk egy két kis történetet. Liskn és a »dohány«. A párt vezetősége elhatározta, hogy a háborúhoz pénz kell először, má­sodszor és senki többet? harmadszor. Tehát kiküldte érdemes elnökét Bir­­csálc kormánybiztosságviselt iparos urat és egy magas fekete soványpárt­­lagot Liska János képviselő úrhoz egv kis dohányért. Úgy határozott a ve­zérkar, hogy a dohány 30000 legyen, akár kék .akár zöldhasú dohányleve­lekben. El is indulnak a küldöttek és a magas sovány úr egész Verek­­nyéig hallgatott a helyén, addig min­dig Bircsák beszélt. Azt mondja akkor a bosszú sovány úr: — No, ha akkora lyukat beszél Liska hasába is, mint az enyémbe, a víz se mossa el a 30000 dohányt. Megérkeztek Pozsonyba, felhajszol­ják a követ urat, de igen sok lett a dolga, amikor a dohány-ügy előadó­dó!!. Liska hajthatatlan maradt és se 30000, se 15000, se 5000, se 3000, se 1000, de egy megvörösödött ötkoronás se lelt belőle. Mit lehet ilyenkor tenni, mint beülni a Blumenstöcklibe és bú­sulni a haza áilapotján. Itthon alig mertek a Fried szemei elé kerülni. Az még egyszer és utol­jára kiolvasott közepes dohánylevele­ket. Ezt a beváltok úgy hívják: ki­­hánvás. Együtt mentek ki a terraszra, ahol Emma néni pasziánszot rakott. Cso­dálkozva nézett a fiára. — Te még nem vagy Lajosom a pusztán? AzL mondtad, sietsz, meri őszi mag alá szánt nyolc ökörfogat. — Szánt az én nélkülem is! Fonto­sabb dolgom voll. Idehallgass édes­anyám. Nekem többet ne sóhaj Lozz. löl ne hánydáld többet a negyvenegy évemet, az őszülő hajamat, mert én házasodok! Elájulni akarta csodálkozástól,nagy szavakkal készült sopánkodni, de gye­rekes gagyogás nyitotta meg fogatlan száját. — Kijött a kártyán, akárhogy is raktam, kijött rajta a nagyon nagy meglepetés... Egyszerre csókolták meg a két ke­zét és a ráncos, öreg arcon kövér csep­pek gurigáztak lefelé. — Gyerekeim ... Nemhiába gyorsan fordult az esze­­kereke, de gondolt is mindenre. Ki varr ja meg akkor az Ikus ke­­lengyéjél. ki viszi el Maliidnak a sár­gadinnyét ? — Mit bánom én édesanyám! Ez az ollhontalazi kis veréb ittmarad örökre. — Ittmaradok Lajos bá... — Te, csitri, ki ne merd mondani, hogy bácsi... Odabujt a gépolaj szagú kabáthoz és megpirosodott arccal suttogta: — Lajos... egyetlen Lajos... tek. — Erős, fekete házőrző kutyához, de ne haragudjon, igazán ne hara­gudjon Lajos bácsi... — Megállj, még nem vagyunk ké­szen. Hát magadat? Mert remélem kivételt nem lesz a kisasszony és sal­ját nagybecsű személyét se kíméli... Ebben a percben megzörretit a fal­ra futtatott lila akác sűrű lombja és a holdfényben látni lehetett, hogy egy veréb bújik el a levelek közé. Juci nevetését mintha elvágták vol­na. Szomorúan, .nagyon szomorúan mondta: — Ez csak most jutott eszembe, so­hase gondoltam rá: én veréb vagyok... — Danolni szeretsz csitri, inkább énekesmadár vagy te.,..- Veréb vagyok Lajos bácsi. Olyan, mint ez, amelyik idetojt egy éjszakára az akác közé. Nincs fészke, nincs ott­hona .., A férfi keze megkereste a pad tám­láján a lányét. — Ejnye, aztán neked miért ne volna otthonod? — Mert nincs, amióta apa is meg­halt. Dolgozok az Emma néninél, meg­varrom a téli holmikat, innen megyek a Maliid nénihez, aztán a fukar Osz­kár bácsihoz, de ott csak egy hétig lehetek, a sumonyi rokonoknál addig, amíg a báró vejük meg nem érkezik, mert az előtt szégyelnek engem... A holdfény rásütött Jucira, Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom