Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-05-25 / 42. szám

> KOMÁROMI LAPOK« 2. oldal szerelést jelent. Szó vau a Hlinka-pártnak kor­­mánybalépéséről is, de a szlovák nép­párt erről még nem döntött. Leg­újabb hírek szerint a jövö héten ala­kítják meg az új kormányt. Ha ugyan addig sikerül megalakítani az új koa­líciót. Junius 1-én életbelép az új magyar­­csehszlovák kereskedelmi egyezmény. A magyar—csehszlovák kereskedel­mi tárgyalásokat szombaton folytat­ják a budapesti kereskedelmi mi­nisztériumban. Az eddigi tárgyalások során létesüli előzetes megállapodás ellen nem merült föl kifogás, esetle­ges újabb akadályoktól nem kell tar­tani s immár bizonyosra vehelő, hogy a mainál tágabb keretű új kompenzá­ciós egyezmény néhány nap alatt el­készül és junius 1-én életbe lép. Az új magyar—csehszlovák gazdasági egyezmény kerete 90 millió lesz, s az egyezményhez 6—8 millió koronás ke­rettel külön fürdőegyezmény csatla­kozik, mely Csehszlovákiának magyar és Magyarországnak csehszlovák für­dővendégeket biztosíl. Az új egyez­mény 1935 december 31-ig marad ér­vényben. Junius elején összeül az uj nemzetgyűlés? Még az uj kormánykoalíció sem alakult meg és máris arról írnak a kormánylapok, hogy mikor tartják meg az új nemzetgyűlés első ülését. A cseh nemzeti szocialista párt lapja, a Ceské Slovo azt írja, hogy a nem­zetgyűlés mindkét háza még június elején, legkésőbb pünkösd előtt ösz­­szeül, hogy az új törvényhozók a mi­niszterelnök kezébe lelegyék a foga­dalmat. Az új képviselőház és szená­tus alakuló üléseit a miniszterelnök hívja össze. A kormány németnyelvű félhivatalosa, a Pr. Presse úgy érte­sült, hogy a nemzetgyűlés mindkét háza még június vége előtt befejezi tavaszi ülésszakát, hogy június vé­gén Prágában politikamentesen foly­hasson le a katolikus kongresszus. Ezek a hírek természetesen egyelő­re csak jámbor óhajok, amelyek a kormány előtt feltornyosuló nehéz gondok leplezését szolgálják. A mai kormány a választások eredménye szerint kisebbségi kormánnyá válto­zott át s mig a többségi koalíció s ennek alapján az új kormány meg nem alakult, a nemzetgyűlés össze­hívásáról szó sem lehet. Irta: Sásdi Sándor. Emma néni kiabált az ebédlőből. — Hagyd már fiam azt a varrást, hiszen esteledik. Azonnal itt lesz La­jos bácsi, tudod, hogy ő nem szereti a rumlit. A fehér vászoncipős kis láb gyor­sabban hajtotta a gépet. — Mindjárt végzek Emma néni, csak ezt az alsószoknyát beszegem. A gép zakatolásán keresztül hallatszott a danolászása. Betti, a szakácsnő, az aszalásra kiteregetett almát forgatta az udvaron és felkiabált a verandára. — A Juci kisasszony mindig jó­kedvű. Elkötötte a szálat Emma néni vas­tag pargett alsóján, aztán felugrott a székről. — Miért búsuljak Betti? Tüdja. az én nótám az. hogy ... És hangosan dalolni kezdte: — Nagy a feje. s Búsoljon a ló... Emma néni kilépett a terraszra. — Boldogult anyád — Isten nyu­gosztalja szegény Ilonát — az szeretett mindig énekelni, aztán annak is ilyen semmi-érő hangja volt. Felvette az elkészített pargett-alsót, szemüvegen keresztül vizsgálgatla. — A varrásod szép, szebb fiam, mint a hangod. Azért csak tégy kedvedre... Ki ne ismerné a Mátyusföldének ezt a nagy és szép faluját? Olyan falu ez, amelynek híre van messze­­földön. Gazdáinak híres a lova, mesz­­sze földön kell keresnünk a párját, az asszonyainak kézimunkája pedig már lassan az egész művelt nyuga­ton ismertté lesz. A népe megma­­gvarosodott palóc, nyíltszívű, vallá­sos. Egyrészük »szerző« ember, aki vagyonát gyarapítja, mert takarékos, megnézi a garast. Nagyban ültetik a szőlőt, hogy téli vasárnap délutá­nokon lehessen hová mennie, kós­tolgatni a drága adóval megterhelt borocskát. A fiatalság szívesen dol­gozik a magyar kultúráért és szép hagyományaik vannak, amit minden­nél szebben bizonyít a nemrégen Komáromban szerepelt szentpéteri gyöngyösbokréta. Most mégis valami furcsa dolog esett meg Szentpéteren, amely nem magára hívja a figyelmet, hanem ki­hívja. Szentpéteren egy kele-kóla párt, mely aljas kortéziát űz magával a kereszttel is, meg mellette antiszemi­ta és a nép aljas ösztöneire spekulál, magával tudta ragadni az eddig jó­zan választók egy részét. Persze ez sem megy magától, hanem ehhez is munka kell, mig átgyúrják a válasz­tókat. Egy véresszájú kovács végez­te ezt a munkát és egy marcclházai Kádek-ncvű kocsmáros irányította. Az ismeretlenség homályából bukkant elő és oda is fog visszabukni. Hogy Gajda generális kortesei mit maszlagoltak be Szentpéteren, azt itt nem írhatjuk le, mert sem a szent­­péterieket, sem másokat bűnvádi ül­dözéseknek kitenni nem akarjuk. De a sok orcátlan és aljas hazugság kö­zül nem utolsó az, hogy Geidl-Gajda úrnak, az egykori droguista inasnak a származását Árpád házával kap­csolták össze, hogy Gajda úr, akinek Szibériában viselt dolgain milliók borzadtak el és a csehszlovák nem­zetnek a legnagyobb erkölcsi káro­kat okozta: magyar nemes. Kifelé az ilyen széltoló bolondokkal, vissza a drogériába keserűsót mérni, meg fog­kefét árulni. A szentpéteriek nagyon szomorúan vizsgáztak le politikai éretlenségükről, hogy felültek gyött­­ment alakoknak, szélhámosoknak, akik elvitték szavazatukat és — jó­­hímevüket. A szentpéteriek ezekután majd bele­kerülnek a magyar anekdotakincstár­ba a rátótiak mellé, akik az erdőn ke­resztbe akarlák vinni a létrát és a tornyon nőtt fűszálakat a falu biká­jával legeltették le. Ne is csodálkoz­zanak majd rajta, hogy ha a politi­kában új példabeszéd keletkezik: úgy járt, mint a szentpéteriek a droguis­— Jaj, de jól adja Emma néni... Hangosat nevetett, de hirtelen el­hallgatott, mert Betti fölsikított. — Jesszusom, a nagyságos úr! Csakugyan, hintó állt meg a kapu előtt. Már nyílott is a rácsos kapu és Lajos bácsi, csizmásán, bricseszesen jött fölfelé a veranda lépcsőin. Odament Emma nénihez, megcsó­kolta a kezét. — Már megint dunsztoltál vagy sü­töttél édesanyám, vanília szagot érzek a kezeden. Emma néni végigsímította a fia fe­jét. — Csak ne porolj Lajosom, inkább megmondom, hogy sárga-dinnyét dunsztoltam. Meglásd, milyen jó lesz télen... — Hányszor mondtam édesanyám, hogy ne veszkődj ilyesmivel. Hozok a konzervgyárból annyit, hogy Du­nát lehet rekeszteni vele. Odaült a háromlábú kisszékre, az öregasszony mellé. Az anyja egyre csak simogatta a fejét. Hirtelen azt mondta. — Te Lajosom, most látom, hogy öregszel. Nézd csak Juci, őszülni kezd a Lajos bátyád... A férfi most vette csak észre a var­rógép körül foglalatoskodó lányt. — Te is itt vagy? Szervusz te csitri... — Kezil csókolom Lajos bácsi... Közelebb ment és hangosan fölne­vetett. ta generálissal, a fasisztával. Tudják Szentpéteren, hogy kifia-csikaja a fa­siszta? Az okos kovács persze, hogy tudja, mert az »kivégezte« a fasiszta akadémiát lópatkolás közben. De ha sokáig okosodik, majd megfigyelés alá kerülhet a saját és a község ér­dekében, mert ha valakinek van egy fiola tifuszbacillusa, az kísérletezzen magán, azonban azt nem szabad ki­ereszteni az egészséges falura, mert — mint az ábra mulatja — megkó­­tyagosodik tőle. Ha egy ember meg­bolondul, az után sajnálattal nézünk, de ha egy falu cselekszi ugyanezt, a bolondítókat kell megkeresnünk és 1935. május 25. vigyázni reájuk, a falu érdekében. Közigazgatás, bíróság, egyházak gon­dolkozzanak a módokon, hogy ezt a csúnya járványt megszüntessék és a terjesztőit fertőtlenítsék lelkileg és testileg. A szentpéteri bírónak külön kötelességei volnának, amit ezelőtt öt­ven esztendővel a gútai bíró igen jól elvégzett, mikor a falu elmebetegét a legelmésebb módon helyezte el Lipótmezőn csak úgy, piheni gútai ésszel. Ezzel Szentpéter józan és okos, be­csületes lakosságát a világért sem akarjuk megsérteni. Csak, akik meg­­gajdultak. Tövis. a Magyar Nemzeti Párt Hstaszáma a járási választáson. viseli. Komárom, — május 24. Holnap, vasárnap ismét a választási urnához járul a választóközönség, hogy úgy a tartományi képviselőkre, mint a járási képviselőtestületre leadja sza­vazatát. A tartományi képviselőtestü­leti választáson a 11-es számú listával szavaz minden fajának és nemzetének hű fia, aki a magyar egység megte­remtésére törekszik. A komáromi járási választásnál a magyar nemzeti párt listája a 22-es számot kapta, s aki a magyarság osztatlan életérde­keit tartja szem előtt, annak felekezeti, társadalmi és osztály­­külömbség nélkül azzal a gondo­lattal kell legszentebb alkotmányos jogát gyakorolnia, hogy szavaza­tával csak annak a pártnak jelölt­listáját támogatja, amely minden melléktekintet nélkül, egyedül és kizárólag a magyarságért dolgo­zik s amely gazdának, föld míves­nek, iparosnak, kereskedőnek, mun­kásnak és minden magyar polgár­nak érdekeit egyformán a szivén A magyar nemzeti párt járási listája oly férfiakból áll, akik eddig is a leg­nagyobb önzetlenséggel, a legtisztább elvi meggyőződéssel, bátran és lelke­sen szolgálták a magyar polgárságot. Többen már az elmúlt ciklusban is résztvettek a járás ügyeinek intézésé­ben s mindenkor odaadóan állottak helyt a járás és Komárom városa ma­gyarságának érdekeiért. A lista új tag­jai is valamennyien kipróbált harcosai a magyar közéletnek és az ő megválasztásuk nagy nyere­ség lesz nemcsak a járás, de Ko­márom város részére is, mert a rettenetes gondokkal küzködő, el­szegényedett magyar falvak és a válságban sínylődő város polgár­sága bennük mindenkor fáradha­tatlan és önzetlen szószólóra talál. Magyar választó testvér! Járásod, városod és saját jól felfogott érdeked kötelességeddé teszi, hogy a vasárnapi járási választáson a magyar nemzeti párt 22-es listájával szavazz! A tatai hadgyakorlatoktól a komárom-érsekujvári vasút építéséig. Még egy riport a jubiláló komárom-érsekujvári vasútról.— Miért épült ez a vasút ? — A hadgyakorlatok egy kis szeplöje. — Amikor a komáromi Erzsébetszigetet örökre megmenthették volna az árvíztől. — Saját tudósítónktól. — május 24. A múlt század második felében több­ször tartott az osztrák-magyar hadsereg olyan hadgyakorlatot Tata környékén, amelyen Ferenc József király is részt vett. Ilyen voit 1874-ben, 1885-ben, 1889-ben és 1897-ben. Az 1897-dik évi tatai királyi hadgyakorlatoknak köszöni létét a most jubiláló komárom — — Jé, mákos-fejű lesz a Lajos bácsi. Imádom a mákos-fejű férfiakat... Bánta már, hogy kimondta, arca olyan piros lett. mint a meggydunsz­­tos lére. — Negyvenegy lesz Mindenszentek­kor — sóhajtott Emma néni és ez a sóhaj sok mindent elárult. Elárulta az öregasszony ki nem mondott panasz­­lását. Azt, hogy másként gondolta ő az öregségét. Vidámkedvű, dolgos me­nyecskéről ábrándozgatott magában, olyanról, aki az ő helyébe áll, aki sárgadinnyét dunsztol, aki rendbetart­ja a Lajos fehérneműjét, aki... Igen, kis unokákra is gondolt, akik a széles folyosón hancuroznak, akiknek téli es­téken a violaszemű királylányról mondhat meséket... — Negyvenegy lesz — mondta ki mégegyszer, még mélyebb sóhajtás kí­séretében és a fia megértette. Vacsora alatt Lajos bácsi elmesélte, hogy befejezték a zabcséplést is, hol­nap már őszi mag alá szánt nyolc ökörfogat. Arról tervezgetett, ha el­adja a búzát, traktort vesz az árán, mert hiába, a gépi erőt nem pótolja az igásállat. Emma néni ásított és indult befelé — Álmos vagyok. Ti még nem fe­küsztök le? < — Csak elszívom a szivaromat. Juci az előbbi furcsa hangon mond­ta: — Olyan szép csillagos az estje, érsekujvári vasútvonal. Az előző hadgyakorlatok végén Fe­renc József ajkáról mindig elhangzott a tőle elválaszthatatlan mondás, hogy: — Nagyon szép volt! Nagyon meg vagyok elégedve! Az 1897-diki tatai hadgyakorlaton valami nem vágott egészen össze és egy kicsit még gyönyörködök benne. A konyha felől Panni danolászása hallatszott. Juci azt mondta: — Lajos bácsi, holnaputánra kérni fogom a kocsit az állomásra. — Talán vendéget vársz? — Elutazom ... A szivar felvillanó parazsa megvi­lágította a férfi markáns, szép arcát. — Hát nincs itt jó dolgod? — Hárem hónapig itt voltam. Ma­­tild néni már egy hete írt, hogy jöj­jek az Ilus kelengyéjét megvarrni, mert sikerült a kauciót összehozni és még az őszi hadgyakorlat előtt meg­tartják az esküvőt. Sóhajtani szeretett volna, de hirte­len nevetni kezdett. — Min mulatsz csitri? —■ Azon, hogy eszembe jutott, Ma­üld néni mennyire hasonlít a mókus­ra. Tudja Lajos bácsi, megsúgom, én htokban szeretek mindenkit valami­lyen állathoz hasonlítani. Eldobta a szivar maradékát és a pádon közelebb csúszott Jucihoz. — Mondd te csitri, engem miféle vadhoz hasonlítsz? Ijedten rezzent a lány-hang. — Nem, igazán semmilyenhez La­jos bácsi... — Hazudsz! Kivele, egy-kettőre meg­mondani ! Nevetett újra és szavai alig értőd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom