Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-01-02 / 1. szám

1935. január 2. > KOMÁROMI L'APOK« »Kísérleti ballon.« A mozdulatlan arcú diplomata meg­hajol könnyedén, arcán a sajnálko­zásnak parányi jele, — csak annyi, amennyit a helyzet pillanatnyilag megenged, — tenyerét széttárja s fi­noman ennyit mond: — Messieurs, — ez kísérleti ballon. Ma az abessziniai határkérdésre mondja, holnap a honolului flotta­bázisra, holnapután a dán teavajra, amelyet pillanatnyilag nem enged be a kikötő ... Kísérleti ballon, — mondja a dip­lomata puhán s mögötte, a ballon-gáz1, víziójában megjelenik a kép: gyar­mati katonák fekszenek az oázis szé­lén s ujjuk a fegyver ravaszán nyug­szik, mindjárt vér is fog folyni, már dübörögnek a tankok s jön az olaj­­kereskedő, aki megszemléli a petró­leummezőket ... A lövések szavára felfigyel valaki Genfben, aztán több valaki összehajol s az, aki a fegyvert elsütötte, várakozásteljesen, kicsit iz­galmasan, odapillant az összeboruló fejekre. Most... most... felrepül a ballon, a kísérleti s ha jól repül, lehet tovább repíteni, kidobhatjuk a homokzsákokat, de, ha a fejek izga­­toltabban hajolnak össze, mint kel­lene, a ballont még vissza lehet húzni a földre idejében, nem történt semmi, a ballon lebegett csak s néhány száz fekete harcos a fűbe harapott... — Monsieur: e’est tout... A játék, a kártyákkal, a ballonok­kal, a kísérletekkel folyik tovább s valahol a Csendes óceánon egy ja­pán hadigőzös véletlenül idegen part­ra száll. Nem sikerül? Még vissza­mehetünk, csak kísérleti ballon volt. Röpködnek, lebegnek ezek a bal­lonok, sohasem ott, ahol éppen a bajt várják: a görög ballon Barcelonában s a szovjet-ballon, mondjuk, Sang­hajban ... Vagy sikerül, vagy nem, de megéri... Te, Kovács Péter, vagy Hans Mül­ler, vagy Jerome Dubois, vagy Sven Bengt, Ivan Ivanics, Csin-Csen, Fu- Kui, Mbonga-Zé, Fehér Sas, Walter Raleigh, Paulo Palini; bárhol vagy a világon, bátran bemutatkozhatsz e néven: »Kísérleti Ballon a nevem s kétezermillió testvérem van éppen...« Te vagy a ballonban a homokzsák. A herceg esernyővel. A képet több világlap hozta. Talán te is szerencsés voltál látni. Talán neked is feltűnt. A legszimpatikusabb kép, amit láttam. Őfensége, az angol trón váromá­nyosa, a világ legnagyobb birodal­mának örököse, a walesi herceg, — aki mindenki előtt népszerű és senki nem tudja, miért — egy katonai szá­zadot szemlél. Ez még rendjén van. Trónörökösöknek sűrű foglalkozásuk közé tartozik a defilé. Előtte a nyíl­egyenes katonasor, — az angolok so­kat adnak a katonai külsőségekre, majdnem annyit, mint a németek: benne van a germán vérben. Ez is rendjén van. Őfenségét tábornokok kisérik. Ez is természetes: cigányze­nekar nem követheti. A szemle alatt eleredt az eső. Nem ritka természeti tünet. Hanem — s ez a hanem fogott meg léged is, aki a képet láthattad: — őfensége civilben, egy nagy, kerek esernyő alatt szemléli esőben ázó gárdistáit. Hát ez roppant tetszik. A katonák feszesen állanak, orrukat veri az eső, a tábornokok csizmája sáros lesz, őfensége azonban a tőle megszokott elegáns kabátban megy el a homlok­vonal előtt, kezében a paraplüi, ép­­penűgy, mint a békés polgár, aki esőben a piacra siet... A legnagyobb egyszerűség egyszer­smind a legnagyobb, legjelentősebb fenség is. Az az érzésem, hogy az erő, a birodalmat összetartó szellem valahol ebben az esernyőben is ben­ne van, ez a demokratikus védelmi eszköz a herceg kezében komoly szimbólummá vált: olyan szimbólum­má, amilyet ritkán mutat újabban Európa. Most, amikor a fantasztikus harci­ruhák, a szijjazatok s a jelvények, a tisztelgések s az érdemrendek tar­ka táncától káprázik el már a sze­münk, mikor a különféle gárdisták s testőrségek, alakulatok s osztagok ve­zérei, alvezérei s főnökei emelik kar­jukat, biztatnak, szalutálnak, szem­lélnek, csillognak s dörögnek, akkor ez az angol fiatalember, ez a jólöltö­zött elsőszülött oda mer állni katonái elé egy esernyővel, csendesen moso­lyogva s szabad kezével üdvözletét int nekik. Ez az esernyő sokkal imponálóbb, mint egy rohamosztag vezérkara, ál­lukra húzott sisakszijjazaltal... — A Pajor-szanatórium (Budapest, Vas-ucca 17). Uj olcsó kórházi osz­tálya. A Vas uccai dr. Pajor-szana­tórium a gazdasági helyzethez alkal­mazkodva, kórházi osztályt nyitott szanatóriumi ellátással, napi 8 pengő ápolási díjjal. A különszobák árait is lényegesen leszállította. Különleges gyógy tényezői: rádiumkezelések, bél­fürdők (enterocleaner, Darmbad), szívbetegeknek kímélő és pihenő­­kúrák (elektrocardiograph) szénsav­fürdők stb. Nagyszabású vízgyógy, zander és ortopád gyógytermek, asth­­maszobák, sebészeti osztály elsőran­gúan felszerelt műtermeivel, plaszti­kai sebészet, emlöplasztika, orrkor­rekció, arcmcgfialalítás (ránceltünte­tés) stb., urológiai osztályán a leg­modernebb berendezés és készülékek. Szülőosztály 10 napi legmérsékeltebb átalányárban stb. Tájékozást nyújt szívességből: Szerecsen gyógyszertár Komárno. 314 HÍREM Ünnepek után. M ér leg •' — hótalan, havasesős, sáros kará­csony, „itt-ott lilával“, gyanakodva, határozatlan érzelmekkel fogadott újév, szokványos gratulációk, pihenő órák s régen elpihent tervek, politikusok nyi­latkozata a gáton, Laval itt, Hitler ott, karácsonyi szózatok s valahol, a sarok­ban egy kétezeréves eszme sir, meg­feszítve, várva, hogy valakit megválthat újra... — politikusok a békéről, Zaharoff a fegyverkezésről, Hitler a tisztogatásról, Roosewelt a NIRA-ról s Stalin a Kirov­­gyilkosokról.. . Leningrádban a titkos Trockijisták felelnek, Berlinben a SA fiúk várakoznak, Abesszíniában olasz csapatok hasalnak fegyveresen, Kínában vörös kalózok lépdelnek halkan . . . Szép a világ igy karácsony után. — egy őrült Miskolcon hasat metsz, a Hűvösvölgyben idős urat talál az eltévedt golyó, a lengyel paraszt levágja gyermeke két karját, s a német apa öngyilkosságra buzdítja leányát.Néhány vonat egymásbaütközött és egy-egy bomba robbant, a spanyol monarchisták előrenyomulnak s mi az, Portugáliában nincs semmi ? Csukjátok el a rádiót.. . — szörnyű valóság ez, a béke s a megújulás ünnepein. Le kell ülnöd egy székre, egyedül, tétovázva s lüktető idegeidet kell csillapítanod, nehogy el­­orditsd fájdalmadat: kinek, kinek kell hát ez a rettenetes ajándékot hozó fekete Karácsony, bujkáló Újév ... Csavarjátok vissza a telefondrótokat..! Itt-ott egy fénysugár: a politikus, aki békét hirdet, az államfő, aki szeretetre int, a hála fénye az igazgató ajándé­kában Szentesen, egy-egy szép, halk emberi gesztus, baráti kézfogás, — — de ez oly kevés, oly elenyésző ahhoz képest, mi van a másik serpe­nyőben ! Borítsátok fel a nehéz mérlegserpe­nyőket és semmit, semmit ne rakjatok rá, csak egy kis emberi szivet, egy kicsi kis szeretetet s egy parányi bi­zalmat, egy jottányi megértést! Ki felel ? Senki ... Weiss Fülöp hetvenötéves Az isteni Gondviselésnek szinte ki­vételes és egyben bámulatos adománya a hetvenöt esztendő, egy emberi élet kiteljesülése. De ha ez a hetvenöt esztendő nem az agg korral járó gyen­geségeket, hanem a folytonos szellemi munkát jelenti, amely igénybeveszi a képességeket, s ruganyosságot és a szellem minden más erőfeszítését, ak­kor csodálattal hajiunk meg az ilyen felsőbb szellemiségű ember előtt. Egy Apponvi, aki nyolcvan évnek a ter­hével képviselte nemzetét a világ leg­fontosabb politikai szervezetében, a népszövetségben, nemcsak nemzeté­nek, hanem az egész világ elismerő tiszteletének és hódolatának tárgya. Ami Apponyi volt a politika terén nemzete számára, ugyanaz Weiss Fü­­löp a pénzügyi téren. Hiszen azt lát­juk, hogy a pénzügyek, a fináncia ka­pacitásai mind fiatal, vagy életük ja­vakorában levő emberek. Ezeket azon­ban Weiss Fülöp mind előzi és a cél­hoz elsőnek fut be a maga hetvenöt évével, amelyből majdnem hatvan esz­tendő a kombattáns munka frontján telt el. De az a bámulatos fegyelme­zettség .mely egész életében a sajátja volt, az a legendás munkabírás, mely lényéből sugárzik, az a szellemi fö­lény, mely szakkérdésekben nála meg­nyilatkozik: egyedülálló a maga ne­mében és a magyar fináncia történe­tében. Mindezeket elmondjuk, mert Weiss Fülöpöt a magunkénak tartjuk, aki idejár haza megpihenni régi komá­­rommegyei birtokára és itt gyűjti az erőt a munkához hetvenötéves korá­ban is. Azt kívánjuk neki, hogy a Gondviselés úgy mérje ki számára a földi élet nagy harcát, hogy abban sokáig küzdhessen a szellem csorbí­tatlan fegyverzetével és az egészség isteni adományainak birtokában. — Újévi tisztelgések. Újév napján a helyi keresztényszocialista pártszer­vezet vezetősége tisztelgett id. Kollányi Miklós pártelnöknél, akit Derfinyák Gusztáv titkár köszöntött meleg sza­vakkal és tolmácsolta előtte a pártnak igaz nagyrabecsülését és jókivánatait. Ezután a pártvezetőség dr. Alapy Gyula körzeti elnök és tartományi képviselőt kereste fel, aki előtt Kollányi Miklós helyi szervezeti elnök tolmácsolta a párt ragaszkodó szeretetét és biztosította a körzeti elnököt támogatásáról. Alapy Gyula dr. válaszában utalt a politikai helyzetre, mely az 1935. évben a bel­politikában is fordulatot alkothat, majd a kommunális élettel foglalkozva, reá­mutatott a városnál uralkodó sajnálatos állapotokra, ahol a város közteherviselő lakosságának érdekei játékszerévé vál­tak egy felelőtlen többségnek. Ezzel szemben a magyarság pártjainak egy kötelessége van, az egész vonalon való szervezkedés és jogainknak minden törvényes eszközzel való biztosítása. Jobb ujesztendőt kíván a párt minden tagjának és azok szeretteinek. — A Ref. Ifjúsági Egyesület köz- | gyűlése. A Komáromi Református Ifjú­sági Egyesület december 23-án, vasár­nap délután a Kollégium épületében ] lévő egyleti helyiségében Kollár Lajos másodelnök vezetése mellett közgyűlést 1 tartott, amelyen a megüresedett vezető tisztviselői állásokat töltötték be. A köz­gyűlésen az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg boldogemlékü Konkoly Thege Bélának, az egyesület alapitó elnökének elhunytáról, aki a politikai fordulatig lelkes elnöke volt az egye­sületnek. Javaslatára az elhunyt emlékét, elévülhetetlen érdemeinek elismerése mellett jegyzőkönyvileg megörökitették. Hasonlóképen Farkas Béla elhunyt vál. tag emlékét is jegyzőkönyvbe foglalták. Majd lelkes beszédben buzdította az elnök az egyesület tagjait az egylet által kitűzött célok elérésére irányuló munka teljesítésére. Ezután a közgyűlés az uj vezető tisztviselőket választotta meg. Kollár Lajost, aki 37 év óta mun­kálkodik önzetlen odaadással az egye­sület érdekében, mivel másodelnöki tisztét nem volt hajlandó tovább viselni, a közgyűlés nagy érdemeinek elisme­­réseképen az egyesület tiszteletbeli elnökévé választotta meg. Elnökké Galambos Zoltán ref. lelkészt, másod­elnöknek Tóth Kálmán ref. segéd­3. oldal,, lelkészt, titkárnak Kecskés Lászlót ég pénztárosnak Rácz Ferencet választották meg egyhangú lelkesedéssel. A ház­nagyok 'és a választmány tagjainak megválasztása után küldöttség hivta meg az egyesület uj elnökét Galambos Zoltán lelkészt a közgyűlésre, akit meg­jelenésekor lelkes éljenzés fogadott. Kollár közgyűlési elnök meleg szavak­ban üdvözölte az uj elnököt és kérte, hogy a választást fogadja el s vegye át az egyesület vezetését. Galambos Zoltán elnök kijelentette, hogy kész az elnöki tisztet elvállalni és megemlékezve néhai Vargha Sándor ref. lelkész, volt egyesületi elnök maradandó érdemeiről, kijelentette, hogy abban a szellemben kívánja vezetni az egyesületet, amelyben feledhetetlen emlékű elődje a háború előtti időkben vezette azt. Az elnök szavait a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta. — Dr. Majer Imre prelátus üdvöz­lése. A komáromi róm. kát. autonóm egyházközség vezető tagjai újév napján felkeresték dr. Majer Imre prelátus­­plébánost, aki előtt dr. Alapy Gyula, az egyházközség világi elnöke mondott beszédet és üdvözölte a komáromi kato­likusok vezérét. A szónok rámutatott, hogy a komáromi plébánosok történe­tében nincsen egyetlen egy sem, aki oly sok megpróbáltatásnak lett volna kitéve, mint a jelenlegi, de viszont egy plébános alatt sem emelkedett a hit­élet oly magasra, mint a mostani plé­bános idejében. A Gondviselőtől erő! és kegyelmet kér ennek az apostoli munkának végzéséhez. Dr. Majer Imre meghatott szavakkal köszönte meg hí­veinek üdvözlését és ragaszkodó sze­retetét. A keresztet felvette és hordozni fogja, mig ahhoz ereje lesz és boldoggá teszi a tudat, hogy maga mögött tudja híveinek támogatását, amelyért hálás köszönetét mond. — A Szilveszteresték beszámo­lóit anyagtorlódás miatt szombati számunkban hozzuk le. — Angyal Kálmán apátplébános nyugalomban. Dr. Angyal Kálmán budapesti, tabáni plébános a múlt év végén hosszú és érdemes szolgálatára való tekintettel nyugalomba vonult. Angyal Kálmán Komáromban született 18o2 május 22-én és iskoláit is itt végezte, majd Esztergomban folytatta tanulmányait és Budapesten a kir. ma­gyar tudomány-egyetemen a teológiai tudományok doktora lett. 1885-ben szentelték áldozópappá és Dorog köz­ségben volt káplán, majd korán Buda­pestre került, hosszú ideig a Teréz­városban volt káplán és 1917-ben lett Budán tabáni plébános, ahol teljes tizenhét évet töltött Érdemes munkás­sága elismeréséül címzetes apát lett. Nagy érdemei vannak ennek az egy­házközségnek felvirágoztatása körül, ahol virágzó és példás hitéletet teremtett. Most, hogy régi működésének területét, a régi Tabánt, amely még tanúja volt a török hódoltságnak, lebontották és újjáépítették, Angyal Kálmán is nyuga­lomba vonult. Komáromhoz régi családi kötelékek fűzik és a város egyik patrí­cius családjával, a Sissói Burián csa­láddal állott közeli rokonságban. — Dr. Waizner Endre rendeléseit megkezdte Rákóczi u. 7. alatt. — A Rabsegélyző egyesület köz­gyűlése. A Szabaduló fegyenceket támogató és gondozó egyesület komá­romi fiókja 1935. évi január 12-én, szombaton délután 3 órakor tartja Vili. évi rendes közgyűlését a kerületi bíróság épületében. A közgyűlés tár­gyai: 1. Ügyvezető elnök jelentése az 1934. évről. 2. Pénztáros jelentése, zárszámadások előterjesztése. 3. Elnök választása. A nemes emberbaráti célok­ért működő egyesület minden humá­nusan gondolkozó és érző ember tá­mogatására érdemes. 1928-ban alakult és azóta állandóan segíti a fogságból szabaduló fegyenceket. Az 1934. év végéig 13.330 korona segélyt nyújtott a hozzá fordult fegyenceknek és azok hozzátartozóinak. — Nyugalomba vonulás. Régi ismerősünk, Zeke Imre, volt komáromi iparfelügyelőnek, most műszaki főta­nácsosnak, a győri kerület iparfelügye­lőjének példás lelkiismeretességgel tel­­jesitett értékes szolgálatainak elisme­réséül nyugalomba vonulása alkalmá­val Magyarország kormányzója a mi­niszteri tanácsosi címet adományozta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom