Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-03-09 / 20. szám

1935 március 9. 3. oldal »KOMAKOMI LAPOK« A köztársasági elnök 85. születésnapjának megünneplése. — március 9. Masaryk Tamásnak, a köztársaság ősz elnökének 85-ik születése napját ■iáéltókőpen és ünnepi fényben ülte meg Komárom. Az elnök születése napja előestéjén igen szép és változatos műsoréi Aka­démiát rendezett a Járási Közművelő­dési Egyesület a többi kultúregyesü­­letek és iskolák közreműködésével. Előzőleg a Jókai Egyesület kultúrhá­­zának nagyterméből a köztársasági elnök rádiófelköszöntése hangzott el. Szlovák és magyar nyelven mondott üdvözletét Jókai szülőföldjéről Gaalka -Lajos polgárista fiú, utána az ^Egyet­értés Munkásdalárda énekelte el a 'Krausz Mór által komponált Jeligé­jét, végül Fischar postafőnök mon­dott rövid üdvözlőbeszédet. A köszön­tést telefon útján a pozsonyi rádió fogta föl és aztán a rádió közvetítet­te a szélrózsa minden irányába. Hét órakor vette kezdetét a kultúrházban az Akadémia. »Szlovenszkó ünnepe« c. hatásos karéneket a szlovák ének­kar- adta elő Szuchy Ferenc karnagy precíz vezetése mellett. A Komáromi . »Egyetértés« Munkásdalárda ez alka­lommal is nagy sikert aratott a »Ka­­ialinpusztai nóták« igazán szép elő­adásával, Krausz Mór, a népszerű karnagy- kitűnő vezetésével. A szlo­vák ünnepi beszédet Bélák Mihály, a Járási hivatal tisztviselője tartotta. Méltatta a nap jelentőségét és a köz­­társasági elnök érdemeit és nagy- ki­válóságait. A magyar szónok Borka Géza dr. főgimnáziumi tanár volt, aki a köztársasági elnököt, mint nagy ál­lamférfiul, mint nagy filozófust és mint nagy emberbarátot méltatta és idézte az elnök három nagy mondá­sát, amely-ek ha bevonulnának az em­beriség szívébe, megvalósulna az örök béke és az emberek közötti nagy sze­retet. Beszéde végén a köztársasági elnök mellszobra felé fordulva magas szárnyalásé ódával fejezte be hódola­tát a nagy államférfin előtt. A 12-ik gyalogezred zenekara Slávnostni pru­­vod c. darabot játszotta el Leopold B.-től és végül az állami himnuszt. A termet zsúfolásig megtöltő közön­ség melegen tapsolt az egyes műsor­számoknak. A katonazenekar a Klap­ka téren térzenét adott, a komáromi (teljes helyőrség díszfelvonulást tar­tott a Masaryk uccán. A Sokol-egye­­süiet sziuielőadás keretében emléke­zett meg az államfő születésnapjá­ról. ■ Több évi gyakorlattal perfekt könyvelőnő óra-könyvelést vállal. Cím a kiadóhivatalban. A Komáromi Football Club bálja. Méltó befejezése volt i a komáromi farsangnak. ! Húshagyó kedden zajlott le a Ko­­snárnm i Football Club bálja a Jókai Egyesület kullúrházának emeleti he­lyiségeiben, Ez alkalomra az agilis vezetőség és rendezőség megkapó Ízléssel iga­zán szépen díszítette föl a Kultúr­­ház nagytermét és ezenkívül az egyik szobát igazi világvárosi, előkelő mula­tóvá, bárrá alakították át, ahol még a waleszi herceg is jól érezte volna magát. A férfiak frakkjai, szmokingjai és hófehér plasztronjai között, mint színes kaleidoszkóp ragyogLak, tün­dököltek a nők szebbnél szebb, ele­gáns toalettjeikben. Ezt a tündéries képet még szebbé tették a dekoltált ruhákból kimosolygó hófehér vállak, karok és hátak. A footballisták húshagyó keddi bál­­ja méltó befejezése volt a komáromi zajos és színes farsangnak. Különösen kellemes előnye volt ennek a bálnak a többi bálokkal szemben, hogy itt nem találkoztunk azzal a túltőmött­­séggel, amely aztán maga után vonja azL a pokoli hőséget, amelyben nem csak a táncosok és a nemtáncolók, de még a terem falai is izzadnak. Itt az atmoszféra végtelen kellemes volt, amelyben a táncolás igazi élvezetet jelentett. A táncosnők mind nagyon sokat táncoltak és a petrezselyemáru­lás ismeretlen fogalom volt itt. A ze­nekarok pompás muzsikája csak emel­te a hangulatot, amelyet különösen élénkké tett a szépségverseny, amely alkalommal megválasztották Miss Ko­máromot és udvarhölgyeit. Miss Ko­márom lett Szarvas Ily, udvarhölgyei Nagy Mártim és Spirk Margit. A szép­ségverseny győzteseit a figyelmes ren­dezőség hatalmas virágcsokorral lep­le in cg. Amig a gyönyörűen díszített nagy­teremben vígan folyt a lánc, az ét­teremben, büffében és a bárban is vidám, kacagós, derűs élet pezsgett. A gyöngyöző hangulat sokáig együtt tartotta a bálozókat és a résztvevők egy pompásan eltöltött báli éjszaka sokáig és sokszor visszatérő kedves emlékeivel lettek gazdagabbak. — Berger F. Vilmos csemegeüzle­tében Komárom, állandóan friss pasz­­terizált zsámbokréti teavaj. Sajt­különlegességek Prágai gyógysonka. Kitűnő olajos és pácolt halak. Torta- és ostyalapok, fajalmák, valamint a legfinomabb francia Oliva olaj, Hor­­nimans angol és orosz teák. Bel- és külföldi rum, likőrkülönlegességek. Asz­tali fajborok, Mumm és Pommery fran­cia pezsgők. Karlsbadi kétszersQlt és Graham kenyér. Római maróni. A legfinomabb fajkávék naponta fris­sen pörkölve, valamin! Hág coffein­­mentes kávé kapható. Hű maradok hozzád Ceres! Ki veheti rossznéven a házi­asszonytól, ha állandóan megmarad a Ceres melletti Mert amit az ember újra meg újra ízletesnek, táplálónak és könnyen emészthetőnek talált, azt nem szereti nélkülözni a konyhában. Monogram a hölgyek homlokán. Annak a divatőrületnek során, me­lyét a fodrászművészek a női haj kü­lönböző formáinak kitalálásával most már minden elképzelhető határon tűi­méinek, új fejezetet jelent Bertolini­­nak, a Londonban élő olasz hajmű­vésznek legújabb ötlete. Bertolini úgy találta, hogy a fodrászművészet ki­fejlesztésére a fejnek a hajtól borí­tott része nem elegendő és kutató útja során elérkezett a női homlokig. Legújabban saját hajból rajzolja fel a hölgyek monogramját a homlok szép sima felületére és ezzel a talál­mánnyal valóságos új divathóbortot teremtett. A finoman hullámosított haj végéből fésűje és ollója segítsé­gével lecsíp egy darabot, ezt a dara­bot vékony ezüst tű segítségével és egy »plasztikus« hajoldattal formál­ja, betűformájúvá teszi és minthogy* az oldatban gumiarabikum is van, odaragasztja a női homlokra. Az új divatnak nagy sikere van. A köbölkút! éjjeliőr agyonlőtte a községi erdőkerülőt. — március 8. Halálos kimenetelű kocsmai össze­tűzés játszódott le Köbölkúton. Vi­dám társaság volt együtt a falu egyik kocsmájában s. már-már úgy látszott, hogy a borozgatás minden incidens nélkül végződik, amikor Vörös József, az Agrasol Rt. éjjeli őre és Varga János községi erdő­kerülő összevesztek. A két férfi nagy erővel támadt egy­másra s már a kocsmában is vér folyt volna, ha a józanabb elemek közbe nem vetették volna magukat s le nem fegyverezik a revolverével hadonászó éjjeliőrt. A kedélyek nagy­­nehezen mégis lecsillapodtak, az em­berek elszéledtek s Vörös József is megindult, hogy éjjeli szolgálatát vé­gezze. Ellenfele is hazafelé indult ugyan, de a sors különös szeszélyéből a község íőuccáján ismét összetalál­koztak. Rögtön egymásnak ro­hanlak, szidalmazták egymást, majd verekedni kezdtek. Vörös József elveszítette önuralmát s revolvert rántott. A lövés közvetlen közelről érte Varga mellét. Varga először összeroskadt majd nagynehezen feltápászkodott s elvánszorgolt az orvoshoz, aki első segélyben részesítette. Az orvos, lát­va, hogy a seb életveszélyes, autóra rakatta a sebesültet és kórházba szál­lította, ahol vérátömlesztéssel kísérel­ték meg az életmentést. Ez hiába­való volt, mert Varga rövid agónia után a kór!lázi ágyon meghalt. A csendőrség letartóztatta Vörös éjjeli­őrt. Vörös József ittasságával véde­kezik. Vallomása szerint nem ő volt a támadó fél. Beszállították a komá­romi ügyészség fogházába. — Dr. Pajor szanatórium és víz­­gyógyintézet Budapest, VIII. Vas u. 17. Szanatóriumi és kórházi osztályok­kal napi 8.— P-től. Az új Rheuma osztályon pöstyéni iszappakkolások. FizikotherapüL Zander. Orthopäd gyógytermek. Rádiumkezelés. Ente­­rocleaner (bélfürdők).— Bentlakó- és bejáró betegek kezelése. Szívbetegek vizsgálatára elektrokardiograph, ke­zelésére speciális gyógymódok. Szén­savas és oxigénfürdők. Legmoder­nebb asthma kezelés. Anyagcsere vizsgálat. A sebészeti osztály látvá­nyosságszámba menő műlőtermeiben kozmetikus plastikai operációk is vé­geztetnek: emlőplastika, orrkorrectio, arcmegfiatalítás, ránceltüntetés stb. Urológiai osztály. Szülő osztályon 10 napos legmérsékeltebb átalányárak. — A komáromi méhész egyesület folyó évi március hó 10-én, vasárnap délután 3 órakor Komáromban, ifj. Kiss József Kossuth-téri vendéglőjének külön termében gyűlést tárt, melyre az egye­sület tagjait, valamint az érdeklődőket ezennel meghívja az egyesület. — Férfi divatkalapokat legolcsób­ban Laky Nándor úri- és női divat­áru üzletében Masaryk u. 15. vásárolhat. ET't is volt a hangomban a leány imént való tusakodása miatt, amit megérez­­hetett, mert azt felelte: — Ne tessék haragudni kérem, de nekem muszáj volt úgy felelni... Kü­lönben a kalauz úr leszállított volna. Talán el is vette volna a jegyemet. — Hogy, hogy? — kérdeztem. Hát érvénytelen jeggyel utazik? — Dehogy kérem! Érvényes ez. De csak hétköznap és ünnepeken délig. Bevásárlási jegy. — Mi az a bevásárlási jegy? ügy hívják. A Beszkárt urak háztartási alkalmazottjai kapnak ilyet... Piacra járni. Az én gazdám igazgató. — Maga háztartási alkalmazott? kérdeztem. Igenis kérem. Szobaleány va­gyok. — Most kimenője van? — Igenis kérem. És ilyenkor nem szabad azt a jegyet használni? — Nem volna szabad kérem, de a kalauz urak elnézik. Még az ellen­őrök is... Tudják, hogy akinek ilyen van, az valamelyik főnöknél szol­gál... Nem tudom miért, de tovább kí­váncsiskodtam. — Maga ilyen későn indul a kime­nőjére, vagy már hazafelé megy? Mert arra meg még korán van. Megint elpirult, mint az imént, a kalauz megszólítására. Rákvörös lett az egész arca. Csak vékonybőrű sző­kék tudnak ennyire elpirulni. — Nem megyek haza! — mondta. —- Én sehová se megyek. Csak ép­pen kocsikázok. És zavartan mosolygott hozzá. — Kocsikázik a villamoson? — cso­dálkoztam. — Mulatságból? Némán igent intett, majd egy pilla­nat szünet után azt mondta: Megszoktam! — És ahogy rám­­emelte a szemét, meglepetve láttam, hogy könnyes. Most mar kezdett a dolog érde­kelni. — Megszokta? Ilogv-hogy? Hál mi volt azelőtt? A retikülből zsebkendő került elő. Megtörölte a szemét és szipogva fe­lelte : — Menyasszony! — Majd a szipo­­gást megszüntető orrfúvás után ma­gyarázóig hozzátette: — Egy kala­uznak a menyasszonya! — Na és? — firtattam tovább. Felbomlott az eljegyzés? Újabb szipogás, sóhaj és panaszos felelet, amely szinte kirobbant be­lőle: — Olt hagyott kérem! Ugyan, ugyan? — hitetlenked­tem részvéttel. - Hát hogy lehet az? De már nem is kellett bíztatni, be­szélt kérdezés nélkül is: — Hat évig udvarolt, kérem. Aztán két évig vőlegényem volt. Villamos szerelő, de nem vehetett el, mert nem volt munkája. A méltóságos úr, a gaz­dám tetszik tudni, nagyon jó ember és behozta ide a Beszkárthoz kalauz­nak. Akkor már meg is esküdhettünk volna, de ő mindig halogatta. Min­dig mondott valami kifogást. Én meg hittem neki, pedig a méltóságos asz­­szony sokszor mondta, bőgj" ez neki nem tetszik. Nagyon jó emberek a méltóságos úrék. Azt is megengedték, hogy mikor szaluid napja volt, oda­jöjjön hozzánk. Ha meg vasárnap szolgálatban volt, akkor én mindig felszálltam arra a kocsira, amelyiken utazott... Akkor szoktam meg. De olyan szépen is tudta mondani: Ma­riskáim, te csak ne félj semmit, mert elveszlek! ... — Na és?-- Aztán egyszeresük elmaradt. Izentem is neki, írtam is. Azt izente vissza, hogy én csak bízzak benne, de most nem lehet, mert neki a testvé­réről kell gondoskodni. Mert a só­gora meghalt. De ez nem igaz! Mert a barátja megmondta nekem, hogy már van másik menyasszonya. Mi­kor ezt elmondtam a méltóságos asz­­szonynak, nagyon megharagudott. A méltóságos úr pedig azt mondta, hogy hogy kidobatja a kalauzságból! — Hát meg is érdemelné az ilyen ember! — szóltam vigasztaló felhá­borodással. — Ennyi ideig bolondí­tom valakit, aztán otthagyni!... — Igaz kérem! De ha kidobják az állásából az is csak nekem lesz baj! Könyörögtem is a méltóságos úrnak, hogy ne bántsa. — És nagyot sóhaj­tott . — Miért lenne az baj magának, ha az a haszontalan ember elveszti az állását? — kérdeztem szinte meghatva ettől a magasztos gondolkozástól, amit igazán nem vártam volna egy egyszerű szobalánytól. — Mit törődik vele most már? Mariska élénken fejelte: — Hát iniből fizetné akkor a tar­tásdíjat kérem? Ha nem' volna kere­sete? y — Tartásdíjat? Miféle tartásdíjat? Mariska a világ legtermészetesebb hangján felelte: — A kisfiúért!... Van kérem egy kisfiúnk ... Most múlt félesztendos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom