Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-03-09 / 20. szám

4. oldal. >R031aKUMI LAPOKÉ 1935 március 9. A komáromiak ked­venc primadonnája a bécsiek kedvence lett. Csillag Ilus magas ivelésü pályája. Saját tudósítónktól. — március 8. Ki ne emlékeznék még Csillag Húsra, a tavalyi komáromi szir.iévad csodálatosan szép hangú, báios prima­donnájára, akinek Dubarry operett fülbemászó melódiái és a Kék Duna dallamos keringője mellett sok-sok énekszáma a fülünkbe cseng most is és nagyon sokszor gondolunk és gon­doltunk rá, amikor az idei szezon primadonnáját énekelni hallottuk, he­lyesebben fuvoiázni a hangjával, bi­zony akkor mindig eszünkbe jutott Csillag llus szép hangja. A tavalyi szezonban valami nézet­­eltérés támadt Csillag llus és a direk­ció között. Csillag llus megvált a tár­sulattól és hamarosan azt halottuk, hogy a Földes társulatból való kiválása nagyon sokat jelentett a pályafutása tekintetében, mert a párkányi, érsek­­újvári, komáromi szinpadokról egye­nesen Bécsbe repült, ahol a bécsi Népopera azonnal felismerte a hang­jában rejlő kincseket, nyomban le­szerződtette, német tanárt fogadott mellé, hogy a némef nyelvet tökélete­sen megtanulja, közben állandóan gya­korolni kellett az éueket, hogy hangja minél iskolázottabb, csiszoltabb legyen. A művésznő a budapesti Zeneakadé­miát végezte és hangversenyénekesnő akart lenni. Később rábeszélték isme­rősei, hogy operett, illetve operaéne­kesnő legyen. Hogy a játszási tudást is elsajátítsa, illetve, hogy abban is gyakorolja magát, leszerződött Földes Dezső színigazgatóhoz, aki ezzel a szerződéssel nagyon jó üzletet csinált, kevés gázsival egy igazán széphangu művésznőt kapott a társulata, amilyen jóhangu színésznője még soha sem volt Földesnek, aki a füstnélküli pus­kapor mellett még merészebb talál­mánnyal lepte meg a bámuló világot: hang nélküli szubrettekkel és koloratur primadonákkal. Bécsben Csillag llus több hangver­senyen vett részt és növelte meleg sikereit. Közben megkapta első nagy szerepét a Denevérben, amely egy csapásra meghódította számára egész Bécset A bécsi Városi Sanház is le akarja szerződtetni, egy olasz igazgató Milánóba, maid olaszországi körútra akarja vinni. Tárgyal vele egy film­gyár is és egy nagy filmben is sze­repelni fog. A bécsi Városi színház nem kisebb dolgot akar Csillag Hússal, mint vele föleleveniteni a Csárdáskirálynőt, ter­mészetesen Csillag Fussál a főszerep­ben Már is csárdáskirálynőnek hívják Bécsben és most egy affér még kö­zelebb hozta a csárdással. Történt ugyanis, hogy Csillag llus egy ismert magyar újságíró és egy hudapesti vál­lalat igazgatójával megjelent Bécs egyik előkelő mulatójában és a zene­kar közelében foglaltak helyet. Csillag llus itt magyar dalokat énekelt, majd az igazgató csárdásra kérte föl a mű­vésznőt. A csárdást táncoló párra és magára a csárdásra sértő megjegyzé­seket tett egy háromtagú társaság. Az igazgató helyére vezette a hö gyet és aztán odament a sértegetők asztalához és tettleges elégtételt vett a sértésért. Az afférban hamarosan részt vett az újságíró is és a verekedőket csak a pincérek és a vendégek tudták szét­választani. Aztán megtörtént a névjegy csere. Kitűnt, hogy z három sértegető közül az egyik egy ismert német arisz­tokrata, a másik egy német földbirtokos és a harmadik egy világhírű német repülőtiszt. Mivel Ausztriáéban szigo­rúan tiltják a párbajt, egy határmenti magyar faluban történt meg a fegyve­res elégtétel vétel Ez az affér Csillag Húst még jobban a hir szárnyára kapta és ma már Bécs kedvencei között emlegetik Csillag llust, akinek három képét is hozza a Színházi Élet és aki szívesen gondol Komáromra és az itt töltött kenves időre. A bájos művésznő különben sűrűén olvassa lapunkat, a Komáromi Lápokat, , . . • Összead, kivon. Egyszerű kezelés, soha el nem romió szer­kezet! Pontos, megbízható! Kíméli az agyat! Ára 380—Ke Kapható a SPITZER-Séle könyvesboltban 'SÉSíSlÉl Kotnárno—Komárom, Masaryk (Nádor) utca 29 Vége a farsangnak, azaz, magyarul: Finita la commedia! Az évkezdés vidámabb része befejező­dött s most az úgynevezett dolgo­sabb, szomorkásaid) rész következik: mindennek böjtje. Szokatlanul élénk volt Komárom farsangi élete ezév­­ben. Persze ez nem azt jelenti, mint­ha soha élénkebb farsangot nem lá­tott volna ez a bástyás város, a > szo­katlan jelző szigorúan az ulóbbi évek­re vonatkozik, az úgynevezett válsá­gos esztendőkre s nem a régi farsan­gokra. A nehéz időkel nézve, az idei farsang mozgalmas volt, látszott az az igyekezel, hogy »vigadjuk ki magun­kat, úgyis mindegy minden, legalább mulassunk!« Végignézve a többi vi­déki lapok jelentéseit, minden város­ban ugyanez volt az idén a törekvés, tel á: Komárom nem egyedülál ó ebből a-szempontból sem, hanem önkéntele­nül. akaratlanul belesodródott a kö­­zépéurópai áramlatba. Elragadta az ár ,— nem mély ár. csak olyan seké­lye«. középszerű farsangi áradat, az olcsó farsangok ,a félliteres farsangok áradata. Kívánta ezt az emberi lélek már ebből is látszik, hogy az örök aszkézis nem természettől fogva való s az ember mindig hajlamos könnyű lelkiismeretlenségekre s vidámabb életfelfogásra. Farsang volt Komáromban s nem is olyan utolsó. Minden egyesület, kör, megrendezte a maga kisebb-nagyobb mulatságát, a műkedvelők fénykoru­kat élik, volt lánc módjával s elfo­gyott néhány üveg bor, szintén mód­jával. Inkább a zaj volt nagyobb, mint a fogyasztás: nagy zajjal meglehetősen takarékos farsangot ült Komárom, ami azt mutatja, hogy vigadni lehet akkor is, ha nem folyik a pezsgő s ha a táncot nem okvetlen követi az üvegek csörömpölése. Méltózlattak-e észrevenni, hogyan megszelídültek a mulatságok, mennyire elcsendesedett a farsangi zaj, nem hallunk párba­jokról, amelyek hölgyek tánca miatt keletkeznek, — (a táncos udvariasan átadja a hölgyet inkább s kimegy rágyújtani egy cigarettára, mintsem véres szemmel ragaszkodjon a szu­­pécsárdás öröméhez.) Különben: szu­­pécsárdás sincs, négyes sincs,L ennél­fogva szerelemjelenlő második négyes sincs, csak enyhe foxok s mélabűs tangók zöngének a szaxofonból. Tan­gó in ellett duhajkodni, fox közben párbajozni nem lehet..... (nem. hal­lunk arról sem, hogy az ezüsttükrös kávéházat valaki izekre szedte volna, hogy a csillárba revolvergolyó röp­pent volna, hogy a csárdáson kívül egyéb tánc nem is volt a bálon, hogy patakokban folyt a pezsgő és a ci­gány homlokán olyan, volt a sok fel­ragasztott bankó, mintha külország­­beli bélyeges levél lett volna...) Egy­általán: ezek a hajdani mulatságok eltűntek s a mulatság résztvevője ide­gesen néz át a szomszéd asztalra, ha olt valaki szokatlant kurjant vagy. ha véletlenül rátapos a pohárra... Higgadtság jele ez, vagy a pénzte­lenségé? Lelki kuliura kifejezője-e, avagy a freudi gátlások elszaporodtak lelkűnkben s nem tudunk »hemmung­­jainktól szabadulni? Társadalomtu­dósnak, pénzügyminiszternek s lélek­­orvosnak kellene lenni egyben, aki erre megfejtést keresne. Manapság csak az igazi jó vidéken vannak ke­rek mulatságok«, ahol a bicska dol­gozik s ahol éjjel betörik a vetélv­­társlegény fejét még ... A rikoltozó, krakéleres mulatságok­nak vége, nem, mintha a szenvedé­lyek csitultak volna el s a lelki kullu­­ra egyszerre oly magas lépcsőre há­gott volna, hanem azért, mert fásult ez az egész kor az ilyen zajos excesz­­szusokhoz, nincs pénz üveget törni s valahogy a fiatalság is más, mint a régi volt: az értékes fiatalság ma problémákkal hadakozik, állások el­nyeréséért küzd, rosszabb esetben nem ojtványok, csemege és borfajták kaphatók Darányi György gazdaságában Ö rs-Uj f alu. bridzset játszik, vágj- cikket ír, néha megbújik arra a bizonyos »félliterre«, — de zajongási kedvét másutt éli ki, nem a kávéházi tükrök előtt. (Erről a kisvárosban rekedt fiatalságról va­lóban tanulmányt lehetne írni, de nem farsangi cikkel kapcsolatban...) Egyszóval volt farsang Komá­romban, élénk, kicsinyeknek, nagyok­nak öröinös egyaránt. Kisvárosi és kisebbségi helyzetünk hozta magával, hogy a mulatságok valamennyire de­mokratizálódtak s a korosztályok is jobban eggyéhangolódtak: ina már a gimnazisták is »komoly láncosok# egy-egy mulatságon, amelyiknek si­kere a táncoló párok lelkesedésétől és számától függ. Ez jól van így: a fiatalember bizonyos társasági visel­kedési tanul meg s nem kerül ki félszegen az iskolából. A hajdani me­gyehálókat inlimebb teaestek váltják föl, általában az egész farsang a »ki­sebb, de kedélyes« főcímmel úszott a hamvazószerda felé, — természete­sen, a nagy mulatságok csak megerő­sítették a szabályt. S ezek a nagy mulatságok jói sikerültek. Van még életkedv, lendület, táncos láb, ha péns?. nincs is... , És elvégre ez a' fontos mégis. .. Azután jöhet az özönvíz... (SZV) MKWBiaU ————-— A zsidó kultur­egyesületek purimi akciója. Szegény leányt nem lehel elvenni, a Zágsn vígjáték előadása márc. 16-áít lesz a zsidó hitközség kuUúrházának' színháztermében. A műkedvelőgárda lelkesen és nagy fáradozással készül a bemutatóra, mely újból igazolni, fogja a komáromi műkedvelői élét nívóját. A darab ízig-vérig mai da­rab s mosolyain, kacagásain és köny­­nyein keresztül énekel a mai élet minden szépsége s kiált a mai élet deklasszállsága. Az ősökkel büszkél­kedő 1 no lay Ákos elveszi a szegény lányt s dolgozó ember lesz belőle ál­modozó hétszilvafás helyett. A da­rabol a Földes, színtársulat kiváló művésze, Takács Oszkár rendezi, ezért tele van ötlctcsséggel, színnel, a jelenetek meglepő fordulataival — amit műkedvelői rendezéseknél ritkán tapasztalhatunk. A komáromi zsidó kullúregyesülelek ezen nagyszabású purimi akcióját úgy zsidó, mint más felekezeti társadalmi körökben nagy érdeklődés előzi meg. s előrelátható­lag a darabot kiváló műkedvelőink többször is előadják. Ezideig már Ér­sekújvárra is meghívást kaptak. Társadalmi s kuíturélet Komé romban és vidékén MÁRCIUS 23: Komáromi Dalegye­sület filharmonikus hangversenye a Jókai Egyesület Kulturházában. — Ursula Parrott: A szerelem elmúlik. A szerelem elmúlik, mert egyszer mindennek vége van, még a szerelemnek is. Még az olyan nagy, lobogó s szenvedésben edződött sze­relemnek is, amelyet ennek a regény­nek hősnője, aki nőnek és színésznő­nek egyaránt nagy, érez egy férfi iránt, aki férfinek és embernek egyaránt ki­csi. Néhány boldog óra, néhány boldog hónap,, s aztán a sivár boldogtalan­ságnak hosszú évei — ennyi egy asszonyi élet. A színésznő két marok­kal nyúlhatna ugyan az életbe, kínált gyönyörök, örömök, boldogság felé, — de nem akar. Hű a hűtlenhez s élné­nek egyetlen célja a körülölte élők boldogsága. Siktrt szerezni a barátnak, vőlegényt a kis hugocskának, otthont, az otthontalannak — s magának csu­pán néhány részeg, önfeledt órát s ke­serű könnyeket. De azután eljön a megváltó perc: az a perc, amelyben a szerelem elmúlik. Csodaszerüen jön, de éppoly hatalmas az, mintáz a múló perc, amelyben a szerelem megszületik. A szerelem elmúlik: evvel bezárul e csodálatosan szép és megindító regény, de kinyiük egy kis ablak, uj szerelem, uj öröm, uj boldogság felé. Ursula Parrott kitűnő regénye az Athenaeum népszerű 2 pengős regénysorozatának uj köteteként most jelent meg. Ára 12 Ké. Kapnató a Spitzer-féle könyves­boltban Kotnárno—Komárom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom