Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-03-09 / 20. szám

2. oldal. >KOMAROMI LAPOK« ungvári fiókja kezeli egy gondnok­ság vezetése mellett, melynek tagjait az országos választmányok választják. A segély iránt benyújtott kérvényeket előbb az országos választmány tár­gyalja és véleményével a gondnokság elé terjeszti. Az adósságrendezés ab­ból áll. hogy a segélyalap magára vállalja részben vagy egészben a köz­ségi, illetve járási adósság kamatter­heit és a törlesztési. Teljes törlesz­tést csak abban az esetben vállalhat az alap gondnoksága, ha a hitelező jelentékeny engedményt lesz. A ja­vaslat igen megszigorítja a segélyt kérő járások és községek számára az új hitelek fölvételei. Szigorúbb lesz a köztársaságban élő idegen állampolgárok ellenőrzése. Az idegen állampolgárok ellenőr­zéséről törvényjavaslatot nyújtott be a kormány a képviselőházhoz. A ja­vaslat szerint minden tizennégy év­nél idősebb idegen állampolgár, ha Csehszlovákia területén két hónapnál hosszabb ideig szándékozik tartóz­kodni, köteles Írásban engedélyt kér­ni. Ha idegen állampolgár a köztárs­­saság területén akár önálló kei eseti foglalkozást akar űzni, akár munká­ba akar állani. erre külön engedélyt köteles kérni, megjelölve a tervezett foglalkozás minőséget, helyét és idő­tartamát. A tartózkodási engedélyt a hivatal csak abban az esetben adhatja meg, ha az engedély megadásával nem veszélyezteti a köztársaság köz­rendjét, a közbókét, különösen pedig a gazdasági biztonságot. A külföldi állampolgár minden la­kásváltoztatási köteles 24 órán belül jelenleni. A törvény hatályba lépte idején, a köztársaság területén* tartóz­kodó idegen állampolgárok a törvény hatályba lépése napjától „számítolt két hónapon belül ugyancsak írásban kö­telesek tartózkodási engedélyt kérni abban az esetben is, ha az eddig ha­tályos előírások szerint a tartózkodási engedélyt megszerezték. A kéthavi ha­táridőt a kormány rendelettel egy hó­napra szállíthatja le. Uj és modern eljárás a jövedéki kihágás ellen. A képviselőház takarékossági bi­zottságának választmánya a napok­ban ülést tartott, amelyen foglalko­zott a jövedéki kihágási eljárás te­kintetében beérkezett számos panasz­­szal. A bizottság elhatározta, hogy fölhívja a pénzügyminisztériumot uj A kalauz úr. Irta Csathó Kálmán. Ezt a történetet úgy adom tovább, ahogy megtörtént, azaz ahogy hallot­tam. Se hozzá nem teszek, se el nem veszek belőle. Azt hiszem ezt már megtette vele az az úri dáma, aki ne­kem elmondta. Ezt a gyanúmat csak azért közlöm, mert az Élet nem igen szokott kerek történetekkel szolgálni, «nagyságától azonban már hallottam egyet-kettőt. A nagyobb pontosság kedvéért átadom a szót neki magá­nak. r— Ismeri a kutyámat? A Babát. Hát hogyne! Az öreget. A nyáron múlt ti­zenöt eves, de még mindig elég jól bírja magát. Mindennap megsétálta­tom ebéd után. Vasárnap délután is elindultam vele, de véletlenül elszó­rakoztam egy kicsit, messzebbre ke­rültem, mint akartam és féltem, bőgj' * ennyi járás sok lesz a kutyának. Ezért aztán elhatároztam, hogy vil­lamoson viszem haza. Megálltam egv megállóhelyen és vártam. Két zsúfolt kocsi ment el előttem, végre , a harmadik pótkocsi­jának az első perropja, ami tudvale­vőleg a kutyaosztály, üres volt. Ku­­iyazsinóf, rétikul, esernyő; tele volt és modern jövedéki kihágási eljárási javaslat elkészítésére,' amely a mo­dern bíráskodási elvek figyelem bevé­telével a vádlottal is megfelelő vé­delemben részesítse. A bizottság fog­lalkozott még a pozsonyi kereskedel­mi palota építésének ügyével, vala­mint a szlovenszkói villanysztrájkok­­kal is és elhatározta, hogy felhívja a kormányt a villanyárak szabályo­zására vonatkozó rendelet kiadásá­ra. hogy ily módon a nagyobb gazda­sági károknak elejét vehessék. Megegyezést a villanyárak körül! Hozzászólás a Villamosmíívck rideg álláspontjához. Komarom, március 8. Minden jogvitában — úgy mondják — középen van az igazság. A villany­árak vitájában is itt kell azt keresni, sem merev állásfoglalással, sem a sztrájk fegyverével nem lehet igaz­ságos eredményeket kivívni. A fo­gyasztók brüszkirozása célhoz nem vezet, mert minden vállalatnak bi­zalomra van szüksége, viszont a sztrájk egy »közhasznú« vállalkozás­sal szemben, melynek a villamosmíí­­veket nyilvánították a hatóságok, nem tartozik a célravezető dolgok közé, mert a sztrájkolok nem ismerik an­nak a villamosműnek az árkalkulá­cióját és nem tudják bizonyosan, hogy az árleszállítást meg tudja-e adni. Ez a helyzet körülbelül a villany­árak körül. Az. hogy a villanyárakat le kell szállítani, az egy jogos, meg­okolt kívánság azért, mivel az áraknak a viszonyokhoz kell alakul­­niok. már pedig, ha az árak leszál­lóban vannak, a villany árának le­szállításához is lehet ragaszkodni. A helyzet kulcsa tehát az lenne, hogy meg kellene keresni a középutat. ' A Dél szlovenszkói Villamosmüvek igazgatósága hívja meg a mozgalom vezetőit és azoknak tárja fel a villa­mos társaság kereskedelmi helyzetét és az ár képződését, de helyezkedjék a fogyasztókkal méltányos és belátó álláspontra. Kétoldalú úton kellene megállapí­tani azt, hogy fennáll-e a lehetőség az árak leszállítására, vagy sem. Amit. most hangoztatnak, hogy állapítsa meg az országos hivatal az árakat, ennek nincsen semmi értelme, mi­vel az országos hivatalnak ehhez semmi joga sincsen. Joga lenne a közmunkaügyek minisztériumának, mely a többségben levő állami ré­szesedést képviseli. Ha tehát a rész­vénytöbbség tulajdonosa, az állam hozzájárul az árleszállításhoz, ez le­zárna minden vitát A vitában álló feleknek egymás felé kell közeledniük és egymást meggyőz­niük. A fogyasztók azt állítják, hogy az áram előállítása nem kerülhet 3.50 lvé-ba, mivel ez ma túlmagas egység­ár. Viszont a villamosművek igazgató­ságának a dolga lenne megokolni a most folyó árat, amelyet befolyásol a nemfizetés is. Az igazság a középen van és a vitában álló feleknek el kell menniök a középútig és olt találkoz­niuk, hogy egymást megértsék, ami csak úgy lehetséges, ha a vállalat igazgatósága az ilyen ügyben hozzá forduló érdekelteket meghallgatja, velük szemben az üzleti életben kötelező előzékenységet tanúsítja, azokkal tárgyalásba bocsájtkozik és igyekszik egy olyan,középutat találni, amely a Villamosművek kereskedelmi érdekeinek szem előtt tartásával a fogyasztók jogos kívánságai elöl nem zárkózik el mereven. Utóvégre a Vil­lamostársaság van a fogyasztók ren­delkezésére és nem fordítva! Business is business... A. Villamosművek bi­zonyára megtalálná számítását árle­szállítás esetén is a fogyasztás növe­kedésében. (spébé) ii ..... i ''tv''TinnTiitiriitBiiniri nr ......... „Közérdek“ társaság alakult az üzletekben való vásárlás anyagi megkönnyítésére. Érdekes vállalkozásról adhatunk hírt Komáromban: megalakult a KÖZÉRDEK« tár­saság. Ez a bír nemcsak a komáromiakat érdekli, hanem mindama vidéki vá­sárlókat is, akik Komáromban szer­zik be szükségleteiket. A vállalkozás nem új, de újszerű: kipróbált üzleti alapokra fektetett vállalkozás, amely külföldön, de Szlovenszkói! és Csehországban is nagy sikert aratott. Kassán és Pozsonyban gazdagon és eredményesen működő hasonló Köz­érdek« társaság alakult meg. A »Közérdek« társaság inegköny­­nyíti a vásárlóközönség dolgát s lehetővé teszi, hogy részletre vá­sárolhasson mindazokban az üz­letekben, amelyek a »Közérdek ügykörében vannak s a vásárlás­ért járó összeget négyhavi rész­letben egyetlen egy személynek fizetik ki. A Közérdek társaságba eddig hu­szonegy komáromi kereskedő tartozik. A »Közérdek« társaság minden vá­sárló felet ellát egy tagsági köny­vecskével s megállapítja minden vá­sárlónak hitelkeretét, amely leginkább a vásárló egyhavi fizetésének felel meg. A szövetkezethez tartozó bár­1935. fflá é ns 9. melyik cég készpénzáron szolgáltat­ja ki az árut — a hitelkeret össze­géig, — s így a közönség hitelbe vá­sárol ugyan, de egyszersmind rész­letre. A vásárlásért járó összeget a »Közérdek« Magyar ucca 3. szám alatti irodája minden külön díjazás nélkül négy­havi részletben levonja. Minden le­vonás után a hitelkeret összegéig új­ra lehet vásárolni akár szövetei, akár csemegét, cipőt, vagy készíttetni fo­tográfiát. Igen érdekes ötlet ez: nagy­városokban pompásan bevált. Négy­havi részletre bárki beszerezheti szükségleteit, természetesen hitel­képes vásárlók. — nem kell azonnal fizetni s a pillanatnyi pénzzavart a vásárló könyvecske szépen eltünteti. Sokan vannak, akik nem akarnak hi­telbe vásárolni bizonyos okokból, azok most bátran megtehetik, mert a Közérdek szövetség felszólítja őket erre s a legszélesebb kedvezmé­nyekei nyújtja a részletfizetésre. Az inkasszáns hónap elején jön s akár­hány boltban vásároltunk, csakis egy inkasszánsnak kell fizetnünk, aki az­tán a fizetési részleteket az egyes üz­letekkel elintézi. A Közérdek kédi vezménycs feltételei máris nagy ér­deklődési. keltettek Komáromban és sokan jelentkeztek részletfizetési vá­sárlóknak. A szövetkezet teljes kiépí­tése most folyik s Komárom nem­sokára egy újabb, ügyes üzleti ötleb­­tel lesz gazdagabb, amely egyképesi hasznos kereskedőnek és vásárlónak. — Charles Seignobos: A francia nemzet őszinte története. Az Athe­naeum 4 80 pengős sorozatának uj kö­tete. Seignobos a francia történetírás doyenje és egvik büszkesége, párizsi egyetemi tanár. Kitűnő pedagógus, akit páratlanul világos, tömör, csak a lé­nyegre tekintő előadás jellemez. A tör­ténelmet társadalomtudományi mód­szerrel magyarázza, elsősorban az in­tézmények kialakulása, átváltozása és lehanyatlása érdekli. Nemzetközi meg­­becsü ését jellemzi, hogy az Encyclo­paedia B itannica utolsó kiadásaiba- Ő irta Európa történetét, amelyet öna állóan is közrebocsátott. A trancin történetírásnak ez a gyorsan klasszi­kussá vált remekműve tulajdonképpen a francia társadalom történetének ke­resztmetszete. Seignobos tömör előadása végigkíséri az intézmények változásait a nemzetek örök életében, megkeresi a mai eszmék, állapotok, hiedelmek, babonák ősi — sokszor történelem­előtti — eredetét. A magyar közönség jól megismerheti belőle a franciák tő­lünk eltérő, nagyon tanulságos törté­nelemszemléletét s egy nagy nemzet változatos és küzdelmes életét. Világos, tömör, egyszerű, fanyarul okos előadása Seignobos művét a klasszikus francia értekező próza legkiválóbb alkotásai közé sorozza. Kapható a Spitzer-jéle könyvesboltban Komárno—Komárom Masaryk utca. Ára 28'80 Ké. olyan halkan, hogy nem lehetett ér­teni. A kalauz rámordult: — Hallotta maga, hogy én egyet­len goromba szól is szóltam?... Mu­tassa csak a jegyét!... A leány előhúzta retiküljéből a je­gyet. Valami igazolványt, vagy jegy­­füzetfélét. — Hát persze! — szólt a kalauz.— Bevásárlási jegy vasárnap délután!... Miért nem felel kérem? Gorombás­­kodtam én ezzel a hölggyel? A leány most elsáppadt és azt re­­begte: Nem kérem! Nem tetszett go­­rombáskodni! — És felém vetett egy bocsánatkérő pillantást. A kalauznak elégedetlen megcsil­lant a szeme, visszaadta a leánynak a jegyét, rámnézett és azt mondta: — Nahát! — Azzal megfordult,visz­­szament a kocsiba és haragosan be­rántotta az ajtót magamögött. Mint, aki még így is megbántva érzi magát önérzetében az igazságtalan vád mi­att. Baba ijedten kezdett ugatni az. ajtócsattanásra, én pedig, hogy köny­­nyítsek magamon, odafordultam aszó­ké leányhoz és azt mondtam: — Hát ezek a kalauzok sem a leg­udvariasabb emberek, annyi bizo­nyos! Azt hiszem, egy kis szemrehányás a kezem. Hozzá az a buta zár a perronajtón belül! Mire kinyitottam és a Babát feltessékellem a lépcsőre, bizony beletelt egypár pillanat és a pótkocsi kalauza meghúzta a csengőt, ami azt. jelenti, hogy mehet. Ször­nyen megijedtem, hogy a kocsi elin­dul és vagy az öreg kutya esik le, vágj' én lemaradok. Rákiáltottam a kalauzra, bőgj- miért nem figyel, mi­kor látja, hogjr fel akarok szállni. A kalauz visszafelelt valamit, amit nem értettem, amire még mindig do­hogva, azt mondtam: — Hallatlan! Égj' szóval sem többet, csak env­­nj'it: hallatlan. Gondolni igaz, hógjT azt gondoltam: »hallatlan szemtelen­ség!« Ezt azonban nem mondtam ki. A kocsi közben állt, szerencsére • csak akkor indult el, mikor már fenn voltam. A perron üres volt, csali égj' fiatál lány ácsorgott ott egyedül. Na­gyon csinos volt. Szőke, kékszemű. Jobbfajta irodakisasszonynak néz­tem, vagjr mas.amódnak. Alig állapítottam ezt meg róla ma­gamban, megjelent a kalauz úr. Lova­­gias arccal és kérdőrevont: — Mit tetszett felém kiáltani? Megvallom, borzasztó dühbejöttem. Kockáztatja az én nyakamat, á ku­tyám nyakát és még neki áll fel­jebb I — Azt, hogj’ micsoda tempó az, bőgj' indítani mer, mielőtt az ember felszállt! Ezt mondtam és mondom is. És, ha még okoskodik, hát fel is jelentem I Paprikavörös lett és azt felelte: — Csak tessék! Legalább majd meg­tanulja, hogy a pótkogsi első perron­­jára figyelni nem az én kötelességem, hanem az első kocsi kalauzáé! En­gem ne tessék a kötelességemre taní­tani!... Hová tetszik? — Két egj’enest! Nekem, és a ku­tyámnak! — feleltem kissé szelídeb­ben, mert beláttam, hogy neki van igaza. De nem akartam egészen alul­maradni és hozzátettem: — Hanem beszélhetne valamivel udvariasabban is. Azért nem szükséges górom bás­­kodni! A kalauz rámnézett és közben meg­állt a jegyet letépni kezének a moz­dulata is. Egjr pillanatig farkassze­met néztünk. Akkor odafordult a leányhoz, aki csendesen meghúzód­va áll a sarokban és azt kérdezto tőle: —. Mondja kérem, gorombáskodtam én őnagyságával? A leány lángvörös lett a megszó­lításra és a két szeme riadtan tapadt a kalauzra. Valamit motyogott, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom