Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-07-07 / 54. szám
4. oldal. »KOMAROMI LAPOK< 1934. Julius 7 Az ennivaló újság- és a három előfizetős njság. A világ legfurcsább újságjai és az ujságirás furcsaságai. PERESZLÉNYI-TÉGLA PERESZLÉNYI - CSERÉP árban és minőségben vezet. Garantáltan salétrommentes 1 155 Mindenütt kaphatói Ördögűzés Sellyén. — Nem a középkorban, hanem most játszódott le ez a história. — Saját tudósítónktól. Komárom, július 6. A világ legelső újságja a Fuggerek újság javoll, ezek a Fuggerek augsburgi kereskedők voltak, az utódaik most a Fugger-B auden hausen hercegek, akiknek az egész világon, voltak telepeik. Ezeknek a telepeknek a vezetői ma talán prokuristáknak neveznék őkel ,mindén héten futárt küldtek Augsburgba és pontosan értesítették a Fuggerekel nemcsak a cég üzleti dolgairól, hanem annak az országnak politika iés más nevezetesebb eseményeiről is. amelyben dolgoztak. A Fuggerek ezeket a jelentéseket összegyüjtötték, később röplapokon ki is adták és a Fuggarek újságjából tudta meg a világ Budavár visszafoglalását, Zrínyi, Frangepán és Nádasdy kivégzését, Don Carlos spanyol trónörökös titokzatos halálát és mindazokat az eseményeket, amelyek hírére ma száz és száz riporter utazna repülőgépen azokba az országokba, ahol a szenzáció mgetörtémt. A repülőgépnek ma már nagy szerepe van az újságírásban nemcsak azért, men a világlapok a pontos eseményekhez tudósítóikai repülőgépen küldik, hanem mert a nagy újságok kiadásuk egy részét repülőgépen továbbítják. A Newyork Herald párizsi kiadását minden nap repülőgép viszi Londonba és azokra a francia fürdőhelyekre, ahol nagy számban vannak amerikai vendégek. Pár évvel ezelőtt az egyik nagy berlini újság megpróbálkozotl azzal, hogy repülőgépen küldje Belgrádba a jugoszláviai példányokat, ma már valószínűleg nem fizeti ki az eladás a szállítás költségeit. A világ első nepülőujságja 1475-ben jelent meg. Neuss város, amely fellázadt a burgundi herceg ellen, a várost körülzárták és a Neussal szövetséges Köln hadserege fel akarta menteni a várost. A felmentő csapatok nem tudlak érintkezni a körülzárt várossal és rendszeres hírszolgálatot szerveztek meg, amennyiben agyagból készített üres ágyúgolyókat lőttek a városba, ezekben voltak azok a hírek, amelyeket az ostromlollakkal akarlak közölni és ezek ugyancsak ágyúból lőtték vissza az újságjukat a felmentő seregnek. Ennél is furcsább újság az ehető újság, amelyet egy francia tésztagyár adott ki, ennek a címe: »Regal Quotidien« vékony tésztára nyomják, igen stílusosan csokoládéfeslékkel. Baltimoreben egy hasonló újság jelenik meg, a papírt itt nem tészta, hanem vékony cukortabletta heylettesíti. Ezek az újságok különösen az ifjúság körében nagyon népszerűek. Abban az időben, amikor különösen Angliában életveszedelem volt az újságírás, mert rettenetes büntetések vártak az újságírókra, már ismerték a megevett újságot, amely azonban nem volt ehető. A XVIII. század krónikái többször feljegyzik, hogy olyan újságírókat, akik valamely befolyásos udvari személyiségei támadtak meg, azzal büntettek, hogy meg kellett enniök a támadó cikket. Abban az időben meglehetős vastag papirosra nyomták az újságokat, tehát a büntetés még akkor is elég szigorú lett volna, ha nem járt volna vele pellengérezés, vagy fülcsonkítás. Ez volt a két legkcdvellebb büntetésnem, amelyet újságírókkal szemben alkalmaztak és Defoe Dávid, a Robinson Crosoe szerzője, korának egyik legnagyobb publicistája kétszer is pellengére volt kötve. Ma már ilyen testi büntetések nem fenyegetik az újságírókat és így nem csoda, hogy a legkülönbözőbb újságok gomba módra teremnek meg. A világ égjük legfurcsább újságja a párizsi Koldus újság«, amely minden héten pontosan megjelenik és közli azoknak az esküvőknek, keresztelőknek, jubileumoknak dátumát és helyét, amelyeknél a koldusok bő aratásra számíthatnak. Elég furcsa volt a La Lampara« című spanyol újság is, amely tulajdonképen egyike volt a világ legpraktikusabb újságjainak. A tartalma, a formája olyan volt, mint a többi madridi lapé, de festékül egy foszforeszkál óanyagol használtak, úgy hogy a sóletben is lehetett olvasni. A spanyolok úgy látszik nem tartották a sötétben való olvasást nagy élvezetnek és a foszloreszkáló újság párhónapi ragyogás után megszűnt. Az újságokkal sok minden történik, igen sokszor valami érdek, esetleg valamilyen tiszteletreméltó jóindulat, vágj’ néha égj- gonosz tréfa kedvéért egy újságba becsempésznek egy hírt, vágj- egv cikkel, amely csak egy példányban jelenik meg. Ugyancsak kihagj'nak egy-egy újságból valamit azért, hogy valakinek érzékenj'ségét kiméljék. Amikor Lord Curson hat esztendővel ezelőtt megbetegedett, az a lap, amelynek évtizedek óta előfizetője volt, egjr külön példányt nyomatott a számára, amelyből hiányzott minden vonatkozás az államférfi betegségére, hogy ne nyugtalankodjék. Égj' másik újság szintén egy külön példányi nj'oinatott annak az angol arisztokratának, aki súlyos beteg volt és akinek a fia éppen akkor állott egy bolrányper központjában, nehogy a haldokló kénytelen legyen olvasni a saját újságjában fia szégyenét. Napoleon nagj’on jól tudta azt. bőgj’ a párizsi újságok csak hízelgéssel írnak róla, és tudni akarta, hogj' tulajdonképpen mi az emberek véieménj'e uralkodásáról és cselekedeteiről. Ezért egv külön újságot nyomatott a maga számára, amely nek szerkesztője Fievee, a Mercure de France munkatársa, a császártól azt a parancsot kapla, hogy ebben az újságban, amety természetesen csak egy példányban jelenhetett meg, minden felségsértő pletykát, minden vádat, minden olyan botrányt, amely kompromittálja a császár családját és a környezetét, már pedig ityen botrányokban nem volt hiány, köteles megírni. Ezt az újságot csak egy példányban voll szabad nyomni és amióta a világ világ, ez voll az az ú jság, amelynek egyetlen előfizetője volt. Többre vitte az »Anti Top Hat« című angol újság, amelyet égj' dúsgazdag angol különc alapított. Ennek az úrnak az volt a mániája, bőgj' ki kell irtani a magas cilindereket. Ezért alapította az újságot, amelyet minden ismerősének megküldött. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogj' egyik unokaöccse örökli egész vagj'onát, de köteles az újságol tovább kiadni, óvatosságból meghagyta, hogj' egy példánjű ügyvédjének kell megkapni és égj' példányt a végrendeleti végrehajtónak. Ez három előfizető. Az újság három példányban jelenik meg, mert az örökös eleget tesz a végrendelet kikötéseinek, kiadja az újságot, de takarékosságból három példányt nj'omat. Az meglehetős gyakran történik meg, hogj' egjes naiv lelkek megpróbálkoztak egy njság valamennyi példányszámának összevásárlásával, hogj' így megakadályozzák azt, hogj' a rájuk kellemetlen hírt megtudja a közönség. Szabadkán még ma is emlékeznek arra, hogy egy előkelő úr egyszer a Napló nj'omdája elé állított embereket azzal, hogy a nyomdából kiérkező lapokat rögtön vásárolják öszsze a rikkancsoktól. Az eredmény csak az volt, hogy talán két napon keresztül nj'omták ezt az újságot, amig elunta a végtelen vásárlást. Wilson 1916-ban a Mac Cl üres Magazin valamennj’i példányát összcvásároltatta. mert Sofie Kéri- amerikai ujságírónő ebben a számban égj' cikket írt Wilson házasságáról. Ez az ujságősszevásárlás sikerült, mert a folj'óirat kiadói nem vették észre a manővert, amellyel megakadályozlak az újság eljutását a közönséghez. Szív- és női belegiégek gyúoyfüíilöje Burpenland J ft J Z H B II K S D Ü R f Ásvány, moor- és természetes szénsavas-forrásfUrdők. - Olcsó penaióárak. - Felvilágosítás és _______ prospektus: Kurdirektion und Kurkomission 240____Bad Talsmannsdorl Burgenland Mondom, nem a középkorban, hanem az Urnák 1931-ik esztendejében történt az alábbi eset: Az égjük sellyei gazda lovat vett a szomszéd falu egyik gazdájától. A ló jámbor állatnak mutatkozott és a sellyei gazda túlboldog volt, hogy az első kísérletre ilyen pompás állatot tudott venni és vígan fütyörészve hajtatott haza az új lovával Sellyére. Másnap reggel befogta a lovat és megindult vele, de a ló csak a kapuig ment és ott megcsökönyösödött, nem ment tovább. Hiába volt a káromkodás, a szelid és durva bíztatás, majd az ostor és annak nyele, a ló nem mozdult meg. A gazda mit tehetett mást, fogta a lovat és visszavezette a jámbor állatot a szomszéd faluba, a volt gazdájának, aki nem csinált nagy esetet a dologból, minden nagj'obb rábeszélés nélkül visszavette a derék állatot és a sellyei gazda jelenlétében szépen el is adta egy másik gazdának, aki éppen lóvásárlás céljából jártotl. Mivel a sellyei gazda nem akart ló nélkül hazamenni, hál veit egy másik lovat attól a gazdától és most már nagy lelki nyugalommal vitte haza a lovai. Másnap reggel aztán szépen befogta a lovat, amely gj’önj örűen indított és ment is szépen, de csak a kapuig, ott aztán éppen úgy megállt, mint előző nap a másik ló. A gazdának a homlokán kivert a Múzeumi históriák a Kultúrpalotából. Délelőtt tíz óra. A nyugodt napsütél>c s a Nádor uccu zajába hirtelen ajtóipsapáis tör be. Az ajtót egy kedvesarcú, őszhajú, kékruhás vidéki bácsi nyitotta meg, széles lendülettel csapta lei s szinte beugrott, fiatalos fürgeséggel. Megállt, bemutatkozott. Majd megkérdi, hogy az egyesület irodáját találta-e meg ajtónkban s jó helyen jár-e. ha a Kultúrpalota múzeumát keresi. Nagyon jó helyen tetszik járni! Ekkor kibont egy csomagot. Újságpapírosba csavart búza és rozsköteg. Vékony, rözsda-ette kalászok, rövid szárak, csonka, korcs termés. Nagyjából ilyen most a Csallóköz termése. A múzeumnak hoztam, — folytatja a vidéki úr, egyre tartó lendülettel, tessék eltenni a múzeumba, örök időkre, hogy ilyen is termett nálunk. < Még egyszer hozzáteszi: Hogy ilyen is volt! Mérgesen dobja el a szálakat. De először megmutattam ezt a termést az adóhivatalban. Felvittem az adóhivatali urakhoz, összehívtam őket s szétteregettem előttük a búzát. S megkérdeztem tőlük: ilyen terméstől kívánnak adót fizettetni? Megmondtam nekik! Uram, ilyen a termés az egész Csallóközben!- Mit csináljunk vele? Mondom, tessék a múzeumba tenni, örök letétbe. S fölibe írni: 193't-. Megérti ezt mindenki, minden magyarázat nélkül. Elmegy a derék vidéki földbirtokos, dohogva az időjárás ellen, emlegetve pr adót s még visszaszól: Majd az adókönyvecskémet is fölibe akasztjuk, alászolgája! * Leány növendékek. Már nagyobbak, a vidékről miók, polgárit végzett tanulók. A tanárnő elmegy a városba, verejék, hát mit csináljon most? Először leszidla azokat, akik az uccáról nézték a jelenetet, de ez a szidás se használt. Ekkor aztán működésbe lépett a középkorra emlékeztető babona, az ördög és boszorkányűzés. Kálmán király hiába mondta ki, hogy nincsenek boszorkányok, mit ért vele, ha még most is hisznek benne? A gazda bement a házba és onnét kihozta a szenteltvíztartót és elkezdődött a boszorkány, az ördög kiűzése a ló testéből. A gazda egyre mondta a varázsigéi: — ördög, boszorkány ki, Isten bej Az ördög, a boszorkám", akárcsak a ló, meg se mozdult. Akkor az istállóban kereste a gazda az ördögöt, a boszorkányt, de sehonnét se akart kiugrani. A jeleneinek egyre több nézője akadt, akiknek egv része hitt az ördögűzésben, a másik része pedig nagyot nevetett rajta. A boszorkányűzés sehogy se sikerült. Valaki aztán észre vette, hogy a kapun van valami lécdarab, ami nem tetszik a lónak, levették és a ló szépen megindult. Szegénj- Kálmán király közben megfordulhatott többször is a sírjában, hogy még mindig hisznek a boszorkányokban, az ördögökben, a/ Urnák 1931-ik esztendejében is! a leányok maguk nézik meg a múzeumot. Érdekli őket minden, csak a mammutfogat nehezeink. Magyarul alig beszélnek, felkérünk valakit tolmácsot erre, hárman is akadnak. Mind a hárman csak törik a magyart. Az egyiket Szabónak hívják, a másiknak neve Horváth, a harmadiké Füzes. A Garamvölgyére s u Csallóközre valók. Maguk magyarok? kérdezzük. Csodálkozva kérdi: Nem. Miért? Az én nevem Szóba! Mi jugoszláviaiak voltunk, az apám Szabadkán volt vasutas ... Sajnos, ilyen szavakat, mint »kőkorszak«, »népvándorláskori temető«, nem tudnak lefordítani s így a látogatók előtt a magyarázatnak némely része homálgbaborul. Népvándorláskori sisakok, — tudják, mi volt a népvándorlás? Nem. Ez itt Jókai-emlék. Tudják ki volt Jókai? — Nem. — Ezek a holmik az 18í8-as komáromi harcokból valók. Tudják, mi volt akkor? Nem. A sok nenn dacára mégis nagy az érdeklődés, különösen a római ékszerek s az új majolika-edények tárlóinál. A madaraknak is sikerük van, meg az öreg zongorának. A fegyvereket nem nézik olyan örömmel, mint a fiúk. Most elérünk a képtárba. Szabó Mária felmutat a falra. Kérem szépen, ezek milyen magyar királyok voltak? A falon csendben várja a feleletet Széchenyi, Deák, Kossuth, Konkolg- Thege és Darányi Ignác... Tudja, ki volt Széchenyi, Deák Ferenc? Megrázza a fejét, eltűnődik Szabó is, Füzes is: Nem tudom. Valami költő, i>agy elnök... (sz.)
