Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-07-07 / 54. szám
1934. julius 7. »KOMÁROMI LAPOK« 5 oldal A nagyközönség panaszkönyve. Mi épül a Szénatéren? Igen tisztelt Szerkesztő Uram! Utam naponta a Szénatéren visz át. Lassankint megkedveltem ezt az elárvult teret, minden egyes fejlődési fokának külön örvendtem. Örültem, mikor söpörték, örültem, mikor új házakat építettek rá, — Komárom legmodernebb s legöregebb háza, mintegy stílusbemutatóul, együtt látható itt, — végtelenül jólesett látnom, hogy aszfaltozzák s így örültem előre annak, hogy szépen rendezik majd az egész teret. Sajnos, túlzott örömöm hiábavaló volt, mert a gyökeres rendezés előtt az egész Szénatér fejlődése megállott. Még most sem tudom megérteni, micélból van az a hatalmas kőbarrikád, kockakőhegy a Szénatér egész területén már hónapok óta. Idestova évekről beszélhetünk majd, ha ezekről a kockakövekről szólunk. A kockakövek házmagasan állanak a Szénatér egész területén, mintha azt a különös oblomovizmust jelképeznék, amely végighúzódik a város uccái rendezésének egész kérdés-csoportján. Mire való ott az a kőrengeteg? Mi lesz vele? Mit terveznek belőle? Mért nem rendezik már egyszer ezt a Szénateret is? Kérdések ezek, amelyre a feleletet senki se tudja. Biztosan kacsalábon forgó vár 'épül titokban ezen a téren, — de akkor hol van a kacsaláb? Tiszteletlel egy nekibúsull liensziilött. ❖ Ki visel gondot a falevelekre? Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A Kossuth-tér felé vezető uccában lakom s különösen a hetivásáros napokon nagyszámú szekér vonul el házunk előtt. Erről a szekérről szalma, széna, gyümölcshéj hull, papirossal tarkítva s a szekereket elvégre lovak is húzzák... Mindezt összevéve, hatalmas az a szemét, amely mifelénk! s a szomszéd uccákban, öszszegyülik. A szeméttel együtt por, falevél forog a levegőben. Méltóztassék elképzelni, milyen lesz a mi uccánk. ha ilyen szeles idő jár Komáromban, mint az eheti. Por-örvények, papiros-tornádók, szalma-esők záporoznak az uccánkban, a járda széléhez odavágódik az egész gyűjtemény, és hosszú vonulatokban lebeg, sodródik, kergetőzik az egész rakomány. Ölnyi szemétrakások, mint az északnémet dünák, telepednek át az ucca egyik oldaláról a másikra, hullatva a miazmát, bacillust, meg minden egyéb jókat. A természet maga segít kisöpörni Komáromot. De, az Istenért, szerkesztő úr, nem lehetne a természet bizonytalan eredményű söprésének segíteni olykor emberi erővel is? Söpörjék végre alaposan ki a várost! Tisztelettel: egy fuldokló. TRIO szappant minden mosáshoz Egyszeri próba állandó használat. Kapható minden jobb üzletben. 235 Irodalom Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Tizedik könyvét így kezdi Márai: »Kétemeletes ház mindössze' tucat akadt a városban: az, amelyben laktunk, a két honvédkaszárnya s még néhány épület...« A könyv így végződik: »Asztalhoz ültünk, mikor az alispánt elhívták a kertbe. Megyei huszár állott lenn feszes vigyázzban és levelet adott át neki. Föltéple a levelet, visszajött a tornácra, megállt a küszöbön, hallgatott. Nagyon sápadt volt; fekete Kossuth-szakállt viselt, s ebben a gyászkeretben halottfehéren világított most riadt arca. — Mi az, Endre? - kérdezte apám és eléje ment. — Megölték a trónörököst — mondta s idegesen legyintett. A nagy csendben a cigányzene oly közel hangzott, mintha itt a kertben játszott volna. Az asztal körül, kezünkben a hagymamintás csészékkel, mozdulatlanul ültek a résztvevők, valamilyen holtponton megmerevedett mozdulattal, mint egy némajátékban. Apám tekintetét követtem; tájékozatlan pillantással nézett az égre. Az ég világoskék volt, híg, nyári kék. Bárányfelhő sem úszott rajta. Ami a két rész között van: a »békebeli« Kassa tizenöt éve, kilencszáztól tizennégyig, a »jobb és gazdagabb« polgár élete, egy kisváros tükrében. A polgáriasodó magyarság környezelrajza alig sikerülhetett volna másütt úgy, mint éppen Kassán, amely ebben az időben kezdett fontos »empóriummá« bontakozni, polgárai ennek a városnak egyenjogúvá lettek a megyével, a város jellegét éppen ettől az időtől kezdve mar nemcsak á megye, hanem egyreinkább a polgárság, a vagyonosodó középosztály szabta meg. Persze, Márai könyve nemcsak »Kassa könyve«. Kassa csak környezetül szolgál, hogy Márai mindazt egybefoglalhassa, amely bizonyos évek óta benne gyülemlett már, gyermekkoráról, családjáról s arról az egész világról, amelyet egy ember gyermekkora jelent. Meg kelleti írnia ezt a könyvet, hogy leszámoljon gyermekkora minden kényszerítő emlékeivel, azokkal a kényszerképzetekkel, amelyek végigkísérik az érző embert egész életén át a másik gyermekkorba«: rejtett freudi magyarázata van annak, hogy mindenki le akar számolni gyermekkorával, ezáltal szabadulva fel az eljövendő munka számára. Kassa, kisváros, család, gyermekkor, Pest. erjedő ember, erjedő világnézet, rokonság, egy család, amely egyrejobban révbe ér, anya, apa, iskola, játék, fiatalkor: egy látó s érző ember szemüvegén keresztül, mind benne van a könyvben, bravúros, plasztikus képekkel, néha egv-egy vonással, máskor egész fejezetekben. Márai, - ha szabad így kifejeznünk magunkat, közvetlen kapcsolatot tart fenn az élettel, nem siklik irrealitásokba, mesékbe: logikus és racionális, mint a franciák, akiktől tanult. De e valóságos képet áttüzesíti színeivel, élővé teszi, kezében emberré formálódnak az alakok, mindegyik él, lélekzik, cipeli a maga életét. Megdöbbentő az az őszinteség, amellyel Márai önmagát s egész családját, de a kort is, bemutatja. Plasztikus képet rajzol nagybátyjairól: megelevenedik előttünk minden ember s egésszé válik, kilép az »irodalmi« figurák keretei közül, de éppoly őszinteséggel, amilyennel diákkora minden mozzanatát, gyermekkora napjait írja le, foglalkozik a kor ingadozó szociális felfogásával is és különösen a cselédkérdésről van megdöbbentő szava. Az olvasó felfedezi Máraival együtt a világot: a »dicséretes« világot s a rosszabbik oldalt is és felkiált: nini, erre én is rájöhettem volna. Sok-sok ilyen »rájöhél*jfój£rvő<#nJ<>£'i*&A ftcdeÁ ** — Dr. üelkeílk PUDDING PÓRBÓL MANDULA-VANÍLIA-CITROMC50H0lA0É-eS MÁLNAI1BEN MINDENÜTT KAPHATÓ • lem volna «-val van le le a könyv: Márai éles szeme mutat rá arra a sok apró jelenségre, ainelv a kilencszázas években a polgárt jelentette. Mintha egyre vadabbul jelentkezett volna benne a vágy: közölni, közölni, mindent, amit lehet, felírni egy veszendő kor jegyzeteit s összeállítani szeleteiből az embert s a világot, és ebben az őszinteségben nem kímélni senkit, legkevésbbé önmagunkat. Mi történik a könyvben? Éljünk a sablonnal: »semmi és minden«? Mert ez történik benne: semmi, ami regény és minden, ami életes való. Egy gyermekkor története ez, némi elmélkedéssel, nosztalgikus visszavágás a gyermekkorba s ha már valósággal nem lehet, legalább könyvben ... Azzal kezdődik, hogy Kassán építkezni kezdenek az emberek, s azzal végződik, hogy Ferenc Ferdináml egy nyári délután... Hogy mi jön azután?... Ki tudja? Még a gyermek is férfivá érett akkor s vége a meséknek... Nagyszerű könyv. Érdemes elolvasni. Napok múltán is emlékezik néhány sorára, alakjára, jellemzésére az olvasó. (Szv.) Egy anyósjelölt, aki három nyelvvel jött a világra! Gyors operációval ugyan elhárították a leendő veszedelmet, de ki tudja, hogy az orvos jól csinálta-e a dolgot? Saját tudósítónktól. Komárom, július 6. A fenti hírre azt hiszem, borzongás fut végig olvasóink seregén. Különösen a szegény vők kapkodnak a levegő után a nagy rémülettől. Közben részvétet is éreznek a leendő vő iránt, akinek a sors háromnyelvű anyóst tartogat meglepetésül. Egy nyelv még a házsártos feleségnek is sok, mennyire sok egy anyós részére és most vegyük és mérlegeljük a borzalmas föltevést, hogy mi lenne abból a szegény vőből. akinek az anyósa szájában három nyelv pörögne. Ne vegyük mindjárt a legborzalmasabb helyzetet, hogy a három nyelv egyszerre pörög, csak arra gondoljunk, hogy amíg az egyik nyelv működik, a másik kettő pihenhet. Ha az egyik kifárad, van tartaléknyelv. De itt közbeszól egyik munkatársunk és azt mondja: Micsoda tájékozatlanság! Hogyan lehet azt mondani, hogy az anyósnyelv kifárad! Nem!! Olyan csoda még nem történt. Az anyósnyelv fáradhatatlan! De most már félre e szomorú tréfákkal és térjünk a dologra. Sellyén történt az a ritka eset, hogy egv aszszonynak leánygyermeke születeti, akinek három nyelve volt. Amint a szülők észrevették a három nyelvet, azonnal orvoshoz vitték a kis leánykát, aki a két fölösleges nyelvecskét kioperálta. Az operáció után a kislány nem betegedett meg, viruló egészségnek örvend. Az operáló orvos elmesélte az ésetet egyik ismerősének, akinek igen nyel vés anyósa van. Az orvos kezét dörzsölve mondotta: A műtét nagyon jól sikerült. Pompásan csináltam a dolgot. Mire megszólal a szegény ember: — Hogy ez a nyelvoperáció jól sikerült-e, azt ennek a kis anyósjelöltnek a veje fogja majd megmondani annak idején. Aki ki akarta irtani a családját. Aki másnak vermet ás. - Jó fogást csináltak a magyar határőrök. Saját tudósítónktól. Veszedelmes ember volt Berze Pál József hivatásos csempész, aki igen sok kellemetlenséget okozott már a bűnügyi és közigazgatási hatóságoknak Helembán és környékén. Tetteiért már hat esztendőt ült a börtönbőn és a fegyházban kisebb-nagyobb részletekben. Valahol portvázni volt ez a hivatásos csempész a napokban és felöntött jól a garatra. Erősen illuminált állapotban ért haza, ahol ölési szándékok léplek föl benne és azt harsogta, bog}« kiirtja az egész családját. Amint a háza kapujába ért, hatalmas kést rántott elő és a feleségére rohant. Szerencsére a gyerekeinek sikerült elgáncsolni a részeg apái, aki így végigzuhant a padlón. A megrémült család ezt az időt fölhasználta és elmenekültek a csendőrségre, hogy onnét kérjenek segítséget. Mikor Berze föltápászkodott és nem találta otthon a családját, azt hitte, hogy hozzátartozói Magyarországra menekültek az ő — Modern házasság. Irta: prof. dr. W. Stekel. Fordította és jegyzetekkel ellátta dr. Gartner Pál. Ez a könyv tizenhét élvezetes és tömör fejezetben tárgyalja mindazt, amit férjnek és feleségnek, tanárnak, papnak, lélekismerőnek, orvosnak, minden kulturembernek tudnia kell a házasságról, hogy a maga és környezete életét szebbé és boldogabbá tehesse. — Olvassuk el mindnyájan! Igen szép kiállításban, 144 oldalon, ára fűzve 15 Ke. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban. — Nagy volt a bánata, fölakasztotta magát A mai szomorú világban igen sok embernek van szomorúsága, bánata. Kisebb, nagyobb. így például Komárom, július fi. fenyegetései elől. Berze uramal ez rém felbőszílette és részeg fejjel nem gondolta meg, hogy a veszedelembe rohan, a helembai réven átment Magyarországba, hogy olt üldözze a családját. Itt a magyar határőrök nyomban feltartózlallák. Hamarosan kiderült, hogy Berze Pál Józsefet halált okozó súlyos testi sértésért és különböző lopásokért a magyarországi hatóságok már régen keresik. Letartóztatták és bekísérték a pestvidéki törvényszékre. Berze uram ugyancsak nagyot nézett, amikor kipárolgott fejéből a szesz, hogy ő maga szaladt bele a kelepcébe. A túlsó oldali hatóság jó fogást csinált. Helemba és környéke szintén örül az esetnek, meri megszabadult ettől az izgága embertől. Különösen nagyon örül az esetnek a szerencsétlen családja, amelyet állandóan le akart mészárolni. így pár esztendőre nem kell semmitől se tartamok. Csepy Mihály kétypusztai 68 éves földmives amiatt érzett igen nagy bánatot, mert az újabb időben nem igen jutott hozzá a pálinkához Pedig nagyon szerette a szeszt, az volt az éltető eleme. Amikor még jobban ment a sora, naponta többször, elég gyakran nagyokat húzott a pálinkás bütykösből, de a mai rossz viszonyok mellett már nem tudott pálinkát venni és a kocsmáros is kijelentette, hogy többet már nem hitelez neki. Csepy uram azt mondotta magában, hogy pálinka nélkül nem élet az élet és gyakran hangoztatta az ismerősei előtt, hogy elemészti magát. A napokban végre is hajtotta tervét. Fölakasztotta magát és amire észrevették, már halott volt. I
