Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-10-20 / 84. szám

2. o'dal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. október 20. A konyhát mer/ fehérek és 7 Mert csupán tiszta konyhában lehet jól főzni. Ezen elv alapién rendezték be a Ceres-Müveket is ragyogó fehéren és szellősen. Az itt uralkodó legfőbb tör­vény neve: legnagyobb tisztaság. Ezért szereti annyira minden háziasszony a könnyen emészthető Ceres növényzsírt. TISZTA NŐVÉNYZSIR 150.0(10 emigráns él Csehszlovákiában. tehermentesítését is s esetleg a sze­mélyi takarékossági intézkedések egyes rideg vonatkozásainak enyhí­tésére szolgáló módozatokat. A par­­la inen l elsőrendű és legsürgősebb munkái közé fog tartozni a tartomá­nyi és járási képviselőtestületek man­dátumainak egy évvel való meghosz­­szabbítása. Ilaurieh képviselő a Hund der Landwirtében. A Bohemia és több más lap jelen­­lése szerint llanreieh német szudéla képviselő betek óta tárgyal a Bund der Landwirte vezetőségével a Sude­len deutscher Landbund likvidálásá­ról s a Bund der Landwirtéliez való visszatéréséről. A tárgyalások állító­lag rövidesen kedvező befejezést nyer­nek s ezzel a B. d. L. képviselői klub­ja 13 tagot fog számlálni. Mayer Jó­zsef képviselő teljesen visszavonulna á politikától, de továbbra is meg­maradna a szövetkezeti központ élén. Szlovcnszkó országos elnöke az agrárok párlgyülésén. A Slovak egyik számában kifogá­solja. hogy Országi) elnök résztvett a csehszlovák agrárpárt magyar osztá­lyának pozsonyi ülésén. A lap ezi minisztériumok most dolgoznak a kö­vetkező javaslatokon: az illetékjog re­formja (illetékeljárásjog és illetékki­hágások), játékkártya-illeték reform­ja, az illetékfizetés elhalasztásának engedélyezése. A belügyminisztérium a tavasszal hozott magánbiztosítási törvények végrehajtási rendeletét el­készítette. A rendeleiek újévkor lép­nek hatályba. Az unifikációs minisz­A cseh iparospárt lapja, a Nóvy Yecsernik október 17-iki számában a Csehszlovákiában élő emigránsokról ír. A lap szerint a köztársaság terű­iden nűnlegy löO.(XX) emigráns él, köztük legtöbben oroszok és ukránok. Számban követik őket a németek, az osztrákok, horvátok és magyarok. A lap megállapítja, hogy ezek az emig­ránsok litokzatos pénzforrásokból nagyszerűen élnek, pedig a legtöbbjé­nek semmiféle foglalkozása sincsen. Az. ukránok nagy része különösen Buszinszkól árasztotta el, ahol az ál­lami hivatalokban helyezkedtek el és a közoktatásügyet mintegy a ínaguk számára okkupálták. Onnét fejtik ki írja a nevezett lap, irredenta működésüket, sőt nem egyszer rájuk bizonyult súlyos bűnük is.« — Potom olcsó árban vásárolhat most, kötött árút, selyem kombinét, ernyőt, retikült, gyermekkocsit és minden más cikket ELBERT-né! Nádor-u. 19. Az országos keresztényszecialista párt nagy­sikerű körzeti gyüíése Ersekujvárott. írja: » Semmi kifogásunk az ellen, hogy a szabadalmazott csehszlovák agrárpárt magyar választókkal pótol­ja a szlovák táborban szenvedett vá­­laszlóveszteségel, csak azt tesszük szóvá, hogy mit keres Szlovenszkó­­ország legmagasabb hivatalnoka az agrárpárt kiinondoit ülésén? Úgy tud­juk, hogy Országli József nem ma­gyar és nem földműves, hanem Szlo­­veszkóország elnöke. Mi is igényi tá­masztunk majd, hogy a mi népgyü­­léseinkre is eljárjon. Országimat azonban annyi a munkája, hogy nem tud eljönni sem a mártoni deklaráció megünneplésére, sem a hetvenéves Hlinka jubileumára, vagy más egye­temes nemzeti ünnepségekre. Szlo­­venszkóország elnöke nem való ar­ra, hogy Hodzsa miniszter kísérője legyen. A prágai és brünni országos elnökök pártgyülésekre egyáltalán nem járnak el. Uj törvények tervezetei. A kormány németnyelvű félhivata­losának jelentése szerint az illetékes Kossányi József: Július 5. Elillanó dátum, olyan, mint a többi, mégis egy életen át bánat-titok ködli... Selmeci híjakon csillagos ég alól, virágos, vén Szilngán szerelmem, bús álmom: egy kicsi láng dalol. Arca nyár-dombokon dús virággá bomlott, szép szava még most is ]lendülve aranyoz őszi tavat, lombot. Halkan harangoznak erdei virágok, selmeci hegyeken koldus királyfiként fábanyomán járok. Hallgatnak a tavak, fenyőóriások, misztikus, széphitt el emléktárnát ások... Számadás. Irta: Bíró Lajos. I. Búgott a gép. A kölök nyomta ba­l'd e a dobba az oldott kévét. János, az ember alulról nézte a munkáját. — Te! — bődült el egyszerre és oda­— október 19. Az országos keresztényszocialisla párt nyugati kerületének körzeti ve­zetői Esterházy János országos párt­elnök elnöklete alatt 'Érsekújváron október 18-án értekezletet tartottak, amelyen behatóan megvitatták a párt életére kiható összes eseményeket. A körzeti elnökök Atapy Gyula dr. és Petrasek Ágoston tartománygyűlési képviselőkkel élükön majdnem teljes számban jelenlek meg. Az országos elnök meleg szavakkal emlékezett meg Grosschmied Géza dr. a párt volt szenátora elhuny tá­rói, aki önzetlen munkájával kiér­demelte kisebbségünk háláját. Esterházy János pártelnök kifejtet­te a párt álláspontját a most aktuális kérdésekhez. A pártelnök hangsúlyoz­ta, hogy a párt programul ja változat­lanul áll fenn továbbra is, a párt lan­kadatlan erővel fog küzdeni minden­kor az őslakosság boldogulásáért. Az országos keresztényszocialisla párt az őslakosság pártja. Nemzeti, társadalmi, foglalkozási és egyéb kü­lönbözőségre való tekintet nélkül akarja biztosítani a párt az őslakos­ság létfeltételeit. A párt alapelveinek megfelelően támogat minden keresz-Tápai lélektelen ül dolgozott egész nap. Hát. állapította meg magában, búza az idén is adotl. tavasz óla a jó­szágban sem esett kár. a hiba azér mégse enged a maga jussából. Üres a tanya, a háborgás ott gubbaszt min­den zugban, amióta Zsóti itthagyla a házat. A haragjának engedett, ami­kor elment, dehát azért teremtette a Mindenható asszonynak, hogy a hála mögé hajigálja az okosságát. Meri lám, igaz ugyan, hogy János nagyvérű, né­ha napján el-el is jár, dehát amúgy dolgos, takarékos, aztán ha nem bánt­ják. a szelíd szóra mindig kihajt ben­ne a jószándék. Most se a gyerek hibázott, hogy kis hijján bele nem szédült a dobba. Já­nos mégis ki akarta adni az ekzá­­menl. Nem azért, hogy a gyereknek ártson, hanem azért, mert fojtogatja belülről a szégyen, meg a fájdalom. Nohát, mármost, ő, Tápai, majd meg próbál közi k. Várt estig, akkor, hogy János be­ballagott és kiült az eperfa alá, be­ment a kamrába. OU lógott a szögön a gúnyája. János megvárta, mig kijött. Kend? — tekintett rá. Tápai megindult. Az eresz alatt ál­lott meg.- Majd hónapra möggvüvök. János nem szólt. Nem emberséges el­járás ugyan, hogy az öreg ilyen do­logidőben hagyja magára, dehát, ha rágja a csontját a virtus, amiért a gépnél rászólt a kötökre, menjen, szol­gáljon más gazdát. Ami pedig a gép tény cs szociális irányú megmozdu­lást. de természetesen távol tartja ma­gát az olyan tervektől, amelyek a ke­reszténység illetve katolicizmus jel­szavait hangoztatják, de lényegileg nem az összesség érdekeit tekintik, hanem csak egyes politikai pártok uralmát akarják megerősíteni. Hogy a kormány mikor fogja ki­írni a választásokat, ez reánk nézve teljesen közömbös. Nyugodtan vállal­juk a felelősséget bárki előtt, így utó­daink elölt is, mert tulajdonképpen az ő jobb jövőjük érdekében álltunk ki a gátra. Lelkes éljenzés hangzott el a párt­elnök szavai után. Áixinger László dr. párligazgató a pártélcluek május óta előforduló ese­ményeit ismertette. Beszámolt a gaz­daközönség, az iparosság, kereskedők és a munkásság érdekei védelmében lelt lépéséről. Felhívta a figyelmet a gazdaadósságok rendezéséről készülő t örvény visszásságaira. Alapy Gyula dr. még külön felhív­ta a figyelmet az állampolgársági kér­dés rendezetlenségére. Biskoroványi Ernő a gabonamonopóliummal kap­csolatos panaszokat ismertette. Pel­­rasek Ágoston katolikus egyházi kér­után jár. majd megkapja. Majd érle jön, ha az egész életei betakarították. Tápai kifordult a tanyából. Az égen kezdtek föltetszeni a csillagok és halk fényüket aláhullatták a poros ország­úira. II. Pityui állott, amikor Tápai Dorozs­­ma alá ért. Zsófit már dologban ta­lálta. Az asszony nagy szemel me­reszted. amikor megpillantotta. Kigyelmed-é csakugyan? cso­dálkozott rá. Az öreg leakasztotta válláról a ta­risznyát. Én vónék, — mondta fáradtan. Az asszony mármost szaladt, hogy az arcát is lássa. Aztán? —■ Onnan igyenöst idá­ig? — mondta, amikor látta, hogy az öreg arcán melyebbre vonta a ba­rázdál az elmúlt éjszaka. Igyenöst ide. Jótétlélök mánmost csak haragítja. Az asszony reszketve simította a ba­jái a kendője alá. A szíve hirtelen megdobbant. Mégiscsak l'áj bál az em­bernek. hogy csúfságra otthagyta. Mit lőtt kigyelmeddel? Sömmit. Vesződ kutya nem válo­gat a lábikrába. Mögütötte? Engöm nem. A kötökkel vót ba­ja. Neköm csak aszonla, möhetök.. Hova? ide. Kócmadzagnak avasszalon­nához. Az asszony elvörösödött. A sértés nagyon is kegyetlen volt, csaknem ter a névváltoztatásról készít egysé­ges l örvényj avaslatot. Cáfolják az iparospártnak az agrárpárltal való tárgyalásait. Az egyik csehszlovák iparospárti lapban Najmann képviselő, volt mi­­niszler feltűnést keltő cikket írt. amelyben a legerélyesebben cáfolja azokat a híreket, amelyek szerint az iparospárt sajtóját »ismeretlen me­cénás támogatná s hogy a párt az agrárpárttal folytat tárgyalásokat a közös együttműködés érdekében. — A gyengéknek van szükségük az egye­sülésre, — írja Najmann képviselő, — s ezért van szükség arra, hogy Kramár kezet fogjon Stribrnyvel, a lidákok a hidákokkal. De mi erősek vagyunk, nekünk erre nincs szüksé­günk. Hazugság minden olyan állítás, mintha az agrárokkal kooperálnánk. Najmann képviselő erélyes cáfola­tát a politikai körökben igen tartóz­kodóan fogadják, annyival is inkább, mert a tárgyalások az iparospárt és az agrárok között tényleg folynak. kapott a cséplő farához. A gyermek már hajnal óta dolgo­zott. Keze, Iába belezsibbadt a nehéz munkába. Váratlanul megszédült. Ez riasztotta meg Jánost. Baj nem történt, de a gőzbika hir­telen megállód. Erre már Tápai, az öreg is megállt a villájával. — Na? — tekintett előbb a gyerekre, azután Jánosra. A kötök rémülten állt a dob szájá­nál. Nagyon is megijedt, hát most kezdett csak magához térni. János­iján bentszorull a döbbenet. Vad düh­­vei vágott fel a gyerekhez az egyik favillával. Gyüssz lé mingyá! A kötök reszketve kevergődzött le a cséplő tetejéről. János utána nyúlt, hogy megragadja. Tápai közéjük állt. Nacsak. nacsak, próbálta csi­­títani Jánost. Az meghőkölt. Érteden csodálkozás­sal maradt Tápaira. Méghogy té... — harapdálta a szót. Mármintbogy Tápai bele mer avat­kozni az ő dolgába? Az öreg nem felelt neki. Arról) tol­la a gyereket. — Eriggy,. — küldte, hogy húzód­jék hátrább. János pillanatig vári. Az erő csap­kodta belülről. Lassan megfordult. In­telt az egyik legénynek: — Pétör! Az jött. Fölmászott a dobhoz. A gép megindult. A munka haladt to­vább.

Next

/
Oldalképek
Tartalom