Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-12-05 / 97. szám
2 oldal »KOMAROMI LAPOK« 1934. december 5. kívül egy francia kereskedelmi pólegyezmény és az automobil törvény szerepel. A korinán}' javaslata a hadmentességi adóra nézve. Említettük már, hogy a kormány benyújtotta a képviselőházbarn a hadmentességi adóról szóló javaslatát. Eszerint hadmentességi adót kötelesek fizetni mindazok a jövedelemadót fizető 30 és 50 év között levő személyek, akik nem véderőkötelesek, vagy akik tizenkét heti tényleges katonai szolgálatot sem teljesítettek. A had-Egyházgelle, december 4. A magyar nemzeti párt vasárnap, december 2-án Egyházgellén tartott nagysikerű népgyűlést. A gyűlésen a község lakosságán kívül a szomszédos Pósfa, Cséfalva, Csentőfa, Budafa, Beketfa, Ögelle, a két Lúcs, Nádasd, Etrekarcsa és még más községek lakosai is részt vettek. A párt részéről J a r o s s Andor orsz. ügyvezető elnök, Koczor Gyula orsz. h. elnök, F ü s s y Kálmán szenátor, H o 1 o t a János dr. képviselő, Varé eh a Józsii munkásszakosztályi titkár, Méhes Rudolf körzeti titkár jelentek meg. A kiküldötteket Puha Mariska üdvözölte virággal az egybegyűltek nevében és meghaló, kedves köszöntőjében a magyar összetartásra buzdító szavai ragadták meg a hallgatóságot. A kedves felköszöntő után C s é - falvav Dénes elnök üdvözölte a kiküldötteket s a fnegjelenteket és a gyűlést megnyitotta. Füssy Kálmán szenátor részletes beszédben a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetével és a magyarság állásfoglalásával foglalkozott. Rámutat azokra a módokra, mellyel a kormány a magyarság megértését és összefogását meg akarja törni, holott a magyar földművelő nem játékszer, hogy Prágába vigyék mutogatni és ott egyes pártkorifeusoknak felvonulásokat rendezzen. A magyarságnak létérdeke, hogy megértse egymást és nemzeti alapon a pártba tömörüljön, mert csak ez biz^síthatja jogai teljességét. A párt a magyarság jogainak teljes elismeréséért küzd, mely küzdelmében nincs szüksége törvénytelen utakon járni, ellenkezőleg a törvényekben van a pártnak a legnagyobb erőssége. Felhívja a magyarságot a nemzeti eszme jegyében a pártban való tömörülésre, hogy véget érjen az az állapot, hogy bárki is állít listákat magyar vidékeken, az mind szerez valamennyi szavazatot, mig teljesen hiábavaló lenne cseh vidéken magyar választási listát benyújtani, annak bizony nem akadna szavazata. Ez is arra mutat, hogy hiányos még a magyarság nemzeti öntudata, de hiszi, hogy az idő már eggyé kovácsolja az itt élő magyarságot. (Lelkes éljenzés.) Koczor Gyula volt nemzetgy. képviselő, országos helyettes ügyv. elnök a párt céljaival foglalkozott és annak feladatát a magyarság nemzeti birtokállományának megóvásában jelölte meg. A párt feladata megőrizni a magyart annak a léleknek, annak a nyelvnek, mely apáinkban élt, megőrizni azL a földet, melyet apáink a magukénak mondottak, megőrizni azt. a szerszámot, melyet apáink forgattak kezükben. Ebben a feladatban már megnyilvánul a párt összefogó nemzeti programja, mely a magyarság minden rétegét, a földművest, a munkást, az iparost, a hivatalnok emberi egy frontba kívánja állítani a nemzeti ügyért. Ez nem is lehet másként, mert becsületes magyar politikát csak a dolgozó magyarok cgybefogásával lehet csinálni és így ez a politika nem lehet sem külön városi ,sem külön falu politika, nem lehet felekezeti politika, nem lehet gazda, iparos, vagy munkás politika, hanem annak egyetemes magyar politikának kell lenni. Majd a kisipar kérdéseivel foglalkozott, kiemelve az elhibázott kartell- és bank-politikát, mely nemcsak a kisipari munkát teszi lehetetlenné, hanem az összes fogyasztó rétegeknek kizsákmányolását mentességi adó a jövedelemadónak tíz százalékát teszi ki és ezt a fizetést teljesítő pénztárak a jövedelemadóval egyszerre kötelesek levonni és az állampénztárnak befizetni. Nem fizetnek hadmentességi adót, akik 1885-ben és korábban születtek, továbbá akik az aktív katonai szolgálatból testi fogyatkozás, betegség miatt tényleg ellwcsáttattak. bár még 12 heti szolgálatuk sem volt, továbbá azok a családfők, akiknek családjukban legalább egy férfi 12 heti katonai szolgálatot teljesített. eredményezi. A nagyhatású beszéd után: Jaross Andor tartgy. képviselő, országos ügyv. elnök beszélt, aki a demokrácia hívének vallja magát és a pártot. Az igazi népuralom becsületes megvalósítása alkalmas arra, hogy megteremtse a nemzetek közötti megbékülést. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha nem lesz külömbség a törvények szelleme és végrehajtása között. A törvényekre támaszkodva követeljük, hogy ügyeinket magyarul intézzék és magyar tisztviselőink legyenek. A törvények biztosítják a nyelv használati jogot, melyet azonban még a magyar többségű járásokban és a bíróságoknál sem tartanak be. A párt célja, hogy az itt élő magyarságot egységbe foglalja és ezen keresztül biztosítsa egyenjogúságát és a törvényben lefektetett jogait. A magyar kisebbség vezetői csak azok lehetnek, akik osztoznak annak sorsában. Azzal nincs javítva a magyarság sorsán, ha egyesek a kormánypártoknak tett szolgálatokért maguknak előnyöket szereznek. Politikánkért felelősek vagyunk az állam felé, de felelősek vagyunk a magyar nép felé is. Ezt a felelősséget mindkét irányban vállaljuk is. A magyar nép mindig törvénytisztelő volt, mi is mindig törvénytiszteletre tanítottuk s ezért nyugodtan vállalhatjuk a felelősséget az állam felé, de vállaljuk ezt a legmesszebbmenőcn népünk felé is, mert mindig annak érdekében dolgozunk és ettől bennünket soha, semmi módon eltéríteni nem lehet. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Varecha József munkásszakosztályi titkár a munkásság helyzetével és eddigi politikai állásfoglalásával foglalkozott. Rámutat arra, hogy a magyar munkásság a forradalmi években minden közösséget megtagadott a magyar nemzettel szemben, ma azonban belátja már, hogy téves utakon járt és felsorakozik a nemzeti eszme jegyében a magyar nemzeti párt lobogója alá. A magyar munkásság a szocialista és kommunista pártokban tömörült, de súlyosan csalódott. A kommunista párt világforradalmat hirdetett, de ez csak úgy következhetnék be, ha a munkásságot minél nagyobb nyomorba taszítjuk. Mi nem nyomort, még több éhezőt és börtönt akarunk, hanem arra törekszünk, hogy mindenkinek meg legyen a kenyere. Ezérl a kommunista párt politikáját, mint a magyarságra károsat visszautasítjuk. A szocialista párt nemzetközinek hirdeti magát, de politikája testestől lelkestől csehszlovák. Borzasztó tragédiája a magyar munkásságnak, hogy mindenfelé kereste a kivezető utat, csak magyar fajtestvérei felé nem. Ezért áll a magyar munkásság a magyar nemzeti párt mellé, mely a nemzeti eszme jegyében akarja és fogja egyesíteni a magyart. Ilolola János dr. nemzetgy. képviselő a párt törvényhozóinak páriáin en ti ténykedésével foglalko zik, m aj d az állami költségvetést bírálja. A költségvetés szerint 8 ezer millió kiadás mellett csak másfélmilliónyi bevételi többlet van. A költségvetés tükre az állam gazdasági életének, de minden polgár helyzetének is. A kormányzatnak meg kell érteni, hogy nem lehet folytatni az eddigi pénzügyi politikáját. Az állam gazdálkodásában 1931- ben inég 500 millió felesleg volt, 1932- ben már 800 millió volt a hiány, 1933- ban pedig 1700 millió koronára emelkedett a hiány. Ezt sem újabb adó kivetésével, sem más »pénzforrásokkal«, melynél ismét csak a lakosságot terhelnék meg, nem lehet hehozni. A magyar ellenzéki képviselők állandóan figyelmeztették, éveken keresztül a kormányt helytelen politikájáról, mindezek azonban nem talállak meghallgatásra, ma már azonban mindenütt elismerik figyelmeztetéseink helytállóságát. A lakosság teherbíró képességének csökkenése foly-* tán az adóhátralékok is állandóan növekednek. Nincs értelme tehát újabb megterheléseknek, ellenkezőleg le kell szállítani a közterheket, hogy megtudják fizetni. így több bevételre lehet számítani, mint behajthatatlan magas adókivetéseknél. A vasúti menetjegyek leszállítása is bebizonyították ezt, több jövedelmet hozott. Azután foglalkozott a gabonamonopólium kérdésével, az adótörvény hibáival, az adósságok rendezésével, a munkásbiztosíló kérdéseivel, valamint a törvényhozás működésével. Beszédét azzal fejezte be, hogy nem szabad annak többet megtörténnie, hogy a kormánypolitika, mely eddig megosztotta a magyarságot, a jövőben is megossza azt. A nagy tapssal fogadott beszéd után a gyűlés elhatározta, hogy üdvözli Szent-Ivány Józsefet, a párt vezérét, aki 50. életévét töltötte be és ugyancsak üdvözlik Méry Józsefet, a párt pósfai szervezetének elnökét, aki 81. évében betegen is, mint a párt megalakításától kezdve állandóan, a legnagyobb lelkesedéssel foglalkozik a párt ügyeivel. Ezután Cséfalvay Dénes köszönetét mondva, berekesztette az ülést. Hozzászólás a „Védőirat, avagy az érem másik oldala“ c. cikkhez. A K. L. december l.-i számában megjelent a fenti cím alatt egy védőbeszéd: A K. L. riportere lát egy sajnálatos esetet, azt jószívéből eredő felháborodásában megírja, de olyan vakmerő, hogy kommentárt fűz a dologhoz, melyben meg meri állapítani, hogy azokban a szegény emberekben volt szív, mely megmozdult a nyomorult asszony szenvedésének láttára és arra késztette őket, hogy segítségére siessenek. Ebben a kommentárban igazán nem láthatott senki osztályellenes izgatást... A »Védőirat« írója alighanem »Tendencia« nevű lovára ült fel és ez a paripa vitte őt olyan görbe útra, mint amilyenen száguldozott. Különben hadd foglalkozzam a »Védőbeszéd«del részletesen. Tehát: A riportert nem kell védenie, megvédi őt cserkészszíve és a »tégy jót« cserkészparancs, miután e cikkében is annak a parancsnak követését látom. Második számú védencével már inkább kívánok foglalkozni. Az orvos — ha tényleg az volt — ha olyan sietve megy az őt aggódva váró beteghez, hogy még arra sem ér rá, hogy egy percnyi időt emberbaráli célra odaadjon idejéből —, semmi cselre sem megy gyalog, hanem, akár kényelmi szempontból, akár pedig lelkiismerete szavára hallgatva, okvetlen kocsin siet betegéhez. Naívság, hogy egy orvos műtétre bemosakodik otthon és ezért nem nyúlhat a földön fekvő szerencsétlenhez! Hiszen az uccán gyalog menve, kiteszi magát az ucca porában nyüzsgő rengeteg bacillusnak és így tényleg nem nyúlhat olyan beteghez, akin bármilyen sürgős műtétet kell is végeznie. A bérkocsist hagyjuk. Annak védelme olyan erőltetett, hogy nem is érdemes arról beszélni. Nem jelenti ez azonban azt, hogy' a többi is nem ugyanolyan értékű-e. A bankfiúk — mint aféle ficsurok — szintén mindent előbbrevalónak találnak ma, mint részvéttel legyenek a szerencsétlen magatehetetlennel. Lett volna csak a földön fekvő egy' fiatal leány, biztosan nem lett volna olyan sürgős nekik a »kilátásba helyezett ingyenes, ideiglenes segédprokurista állás«. Itt őszintén bevallom, hogy engem leginkább az kapott meg, amit arról a készséges kis inasgyerekről írt a kéretlen prókátor. Hogy lehet valaki oly'an elfogult, hogy egy gyermekről, aki igyekezik a bajban levőn segíteni, megállapítja, hogy' csak azért ugrott le biciklijéről, hogy a Szt. András elölt egyszer már fekve is lásson koldust? Vagy azért teljesítette emberi kötelességét, hogy azzal is megkárosítsa főnökét?! Merem állítani, hogy az iparosiskola mindenki által nagyrabecsült igazgatója örömmel és jóleső büszkeséggel olvasta a kis inasgyerek derék cselekedetét, mert ebben látja eredményét annak a fáradságot nemismerő munkálkodásnak, amit a tanoncok emberibb nevelése — mondjuk meg: cserkésznevelése — érdekében végez. Ennek a munkának eredménye pedig igazán más elbírálást érdemel! A munkás és napszámos is ember! Tessék feltételezni azokról is legalább annyit, hogy tudnak részvéttel lenni azzal a nyomorral szemben, mely a mai időkben hozzájuk oly közel áll. Abban, hogy a riporter megállapította ázt a száraz tényt, hogy a szegény ember segít leghamarabb egy' másik szegényen, még nem látok okot árrá, hogy a riporternek szemrehányóan azt mondhassa valaki, hogy: ne vádoljunk meg egy osztályt... De ne hagyjuk ki a »jól öltözött leányt« se. Mert az, ha ténydeg »jólöltözött« leány', akkor »lelkiismeretfurdalástól gyötörten forgolódott az ágyában, meri jó szíve sugallatát követve NEM segített« — ha pedig csak jólöltözött nő, akkor... Különben az egész védőbeszéd azt juttatja eszembe, hogy egyszer egy esküdtszéki tárgyaláson voltam, amikor egy jól megtermett fiatal ember ült a vádlottak padján rablógyilkossági kísérlettel vádolva. Az esküdtszék előtt ott ült a rabló áldozata, egyr derék parasztember, kit nyomorékká tett a rabló golyója. A védőügyvéd — a szerencsétlenné telt emberrel szemben — olyan védőbeszédet mondott, hogy' majdnem bebizonyította a rabló ártatlanságát, és a nyomorékká tett embert mint okozóját a rablógyilkossági kísérletnek tüntette fel. El lehet képzelni, hogy' minden jóérzésű ember előtt milyen nagy' szimpátiának örvendett a nagyhatású védőbeszéd. Még szerencse, hogy ott volt az ügyész is, no meg a bírák és esküdtek. Sás. * A cikk írója pedig ezt válaszolja: Az egész kis kroki nem érdemli meg, hogy ennyit foglalkozzunk vele. A vasárnapi Válasz szerzője fantáziára, »háthá«-kra épít s csupa elgondolást mond, sokkal tendenciózusabban, mint a cikkíró. Ezzel szemben csak a száraz tények: 1. Az illető »hivatásos« egy vidéki orvos volt, aki autóbuszra várva sétált. Tehát nem hítták éppen halálos beteghez. 2. A bérkocsis arcán nem ragyogott a »hivatás fénye«, a gy’őri gy’orshoz sem hitiák, hanem lassan a stand felé ballagott s éppen cigarettára gyújtott. 3. A két fiatalember egyáltalán nem beszélgetett újabb állásról, hanem a kirakatokat nézte. Nem is voltak bankfiúk. 4. A jólöltözött lány akkor jött ki a templomból, ahol segítségért imádkozhatott. Egyáltalán nem volt a koldusasszony unokája s azt hiszem, otthon, ágvacskájában sem érzett lelkiismerétfurdalást azért, hogy nem emelte fel az öregasszonyt. Lehel, hogy valóban a feltűnéstől félt. 5. Az inas belső indítóokait a cikkíró valóban nem ismeri. Nem hiszi azonban azt, hogy egy inas csak azért ugorjon le a bicikliről, mert munkájában mulasztani akar. Ha kíváncsiság szállította is le a gépről, mégis segített. S ez esetben az a fontos. 6. Szándékos félremagyarázás, hogy egy napszámos azért emeljen fel egyr koldusasszonyt a földről, mert »milliókat sejt az öregasszony' szalmazsákjában«. Ez már a mese határait súrolja. — A cikkíró semmi tendenciát nem fűzött kicsiny cikkébe, nem is akart, csupán egy kis esetet mesélt el a mindennapi Komáromból. Hiszi azt, hogy Komáromban nem a ruha szerint segítik az embert. — Még annyit: a K. L.-nak nincs »riportszakosztálya«, amely felsorakozik a járdán s az »írnunk kell« kényszerítő erejét akkor nem alkalmazza, ha nincs írnivalója. — Ezt a pár ténybeli kérdést pótlólag megírta a cikkíró s ezzel a vii.'.t befejezi. A Magyar Nemzeti Párt gyűlése Egyházgellén.
