Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-11-17 / 92. szám

»KOMAROMI LAPOKc 2 oldal Az ország védelme és a katonai igazgatás Bradács nemzetvédelmi niniszter a hadügyi költségvetés tárgyalásánál hosszabb expozéban foglalkozott az országvédelem kérdéseivel. Sajnálja a miniszter, hogy az ipar a köztársaság­ban az ország védelme szempontjából nem fekszik kedvezően és ezért azt át kell helyezni. Bejelentette, hogy a tisz­tek és őrmesterek fizetésrendezéséről törvényjavaslatot feg előterjeszteni. A katonai igazgatás minélelőbb meg akarja valósítani az ifjúság katonai nevelését, a miniszter elvárja, hogy ebben az. iskolaügyi minisztérium tá­mogatni fogja. Úgy a nemzetvédelmi minisztérium, mint a vezérkar ragaszkodik a két­éves katonai szolgálati időhöz és az állam biztonsága érdekében ennek a kérdésnek minél előbbi rendezését kí­vánják. Ez összefügg azzal, hogy a hadseregnek nagyértékű tisztekre és katonákra van szüksége. A létszámot nem lehet szaporítani, mert most a háborús évfolyam gyenge állománya kerül sorra és ezekből nem lehet na­gyobb számot sorozni, mint eddig. A hadsereg technikai tökéletesítésére szol­gáló összegek nem csekélyek, mert a technikai hiányok nagyok. A hadse­reg repülőgép /mik járnak teljesnek és jónak kell lennie. Erre is nagy össze­geket kell rendelkezésre bocsátani. A csehszlovák köztársaság helyzete miatt nem építhet erődöket olyan mó­don. mint Franciaország, de a külö­nösen érzékeny városokat meg kell erősíteni. A tervek már készek és a munkákat tavasszal megkezdik. Igen fontos a sztratégiai utak és vasutak építése is. Feltétlenül javítani kell a történelmi országok és Szlovenszkó között a közúti és vasúti összeköttetést is. A jobb összeköttetést már a jövő évben ki kell építeni, ez költségvetési­­leg biztosítva van. A katonai igazga­tásnak jó és erős autókra van szük­sége. Az egyéves szolgálati időt a minisz­ter még a középiskolát végzetteknél is kevésnek tartja. De nem tartja ki­zártnak. hogy az intelligenciánál elég lesz a 18 hónapos szolgálat. Készül Szlovenszkó autonómiájának tervezete. Az agrárpárti Venkov c. lap egyik legutóbbi számában hivatkozik Mojtó képviselőnek a szlovenszkói autonómia kérdésében tett nyilatkozatára és azt A pirosszárnyu madár. Irta: Terescsényi György Egyszerre csak, mintha erdő nőtt volna ki a földből. Vertarany tör­zsekkel, színezüst levelekkel, kárbun­­kulus virágokkal szikrázó gyönyörű­­szép szálerdőd A legnagyobb fa tete­jében fészkelt a pirosszárnyú madár. Az eget verdeső ágak között volt ez a fészek, mindjárt a Göncöl hátulsó kereke alatt, a Kaszások rétjén, az Estcsillaglól alig egy kőhajításnvira. A diák megállót! a fa alatt és fel­kiáltott a magasba: — Hahó, hé! Eljöttem a pirosszár­nyú madárért! A lombok megrázták ezüst szakál­lukat és hang hallatszott. — Későn érkeztél, ecsém! Most már nem adhatom oda... — Teremtő Szentatyám! rémült meg a diák és megismerte a hangol, amely Fagler tanár úré volt. Még a lombszakállak zizegése is olyan volt, mint az a mellényre omló, fé­nyes, sűrű és valóságos. Sírva kerekeden le a fa alatt a földre a diák. — Most már mi lesz étivel ein? szipogott keservesen. Amint ezt kimondta, megint fod­rot vetett az álom. szétoszlott a szál­írja, hogy a megnyilatkozás figyelem­reméltó. A néppártban külön bizott­ság létesüli fiatal jogászokból és e bi­­bizottság már néhány hónapja dolgo­zik a javaslaton, amelynek nyilvános­­ságrahozatalát a közel múltban jelen­tette be Szidor szerkesztő a prágai akadémikusok estélyén. Stasek kép­viselő nyilvános népgyűlésen óva in­tette a Hlinka-pártot, hogy a javaslat nvilvánosságrahozatala megnehezítené a cseh és szlovák katolikusok poli­tikai közeledéséi. A szlovák néppárti képviselők klubbjának nyilatkozata azt mutatja, hogy a néppárti klub a ja­vaslatot nem szándékozik benyújtani, mely javaslatról annyi került nyilvá­nosságra, hogy igen messzeható és hogy dualizmust akar bevezetni. A fiatalok radikalizmusáról és az öre­gek opportunizmusáról van itt szó. Kramár nyilatkozik a nemzeti ellenzéki frontról. A nemzeti demokrata pari s a Stribrny-liga szövetségének nvilvános­­ságrahozása után a nemzeti demo­krata pártot egyremásra hagyják el a legöregebb tagjai. A legutóbb dr. Ilora, a prágai jogi fakultás tanára jelenlelte l>e a sajtóban a nemzeti demokrata pártból való kilépését s ezl azzal indokolta., hogy e párt erkölcsi tisztaságán folt esett a StribrnyveJ való együttműködés következtében. Kramár dr. a Nár. Listy vasárnapi számában nvill levelet intéz Horadr. professzorhoz. Hivatkozik saját ma­kulátlan politikai múltjára, kijelenti, hogy a Slribrny-ügvnek a parlament vizsgálóbizottságában is ellenezte az ilyen átférek nyilvános tárgyalásai, mert se vége, se hossza nem lenne a csúnya pereknek, ha a múltban el­követett minden visszaélésért a szak­minisztereket bíróság elé hurcolnák, Stribrny működésével a köztársasági elnök is meg voll elégedve s ennek kapcsán elismerését fejezte ki. Stribrny! egy bizonyos jól ismert klikk akarta lehetetlenné tenni, amelyről fö­lösleges bővebben beszélni. De ha Stribrny tényleg hibázott is volna, az ellene indított hajszában a hóna­pokig tartó perekkel már e földön átment a tisztítótűzöli s megszenved­te minden bűnél. De a bíróság is elég­tételt adott neki és ezt Hóra pro­fesszor úrnak is. mint kiváló jogász­nak tudomásul kell vennie. A két párt szövetkezéséi nem a mandátumbizto­sítás gondolata szülte, mert a mandá­tumok száma mindig mellékes volt. erdő és ő, mint tengernyi tenger rét közepében a magányos szál boglárka­virág, ott didergett, hajladozott a szélben. Széles országúi vezetett át a réten és csillagok kavicsaival volt fel­­h intve. Egyszerre csak látja ám, hogy az útkanyarodónál feléje poroszkál két fényes, fehérruhás alak. Az egyiknek fehér a szakálla s okuláré van a sze­mén, a másiknak csupa fényesség az orcája, szemei meg olyanok, mint a jácint. Mindjárt megismerte őket. Az egyik, a szakállas, Fagler tanár úr volt, a másik pedig az Ur Jézus Krisztus szent személye. Elébük borult a diák az apró csil­­lagkövckrc és így könvörgötl mély alázatossággal: — Világ szerelme, add nekem a pirosszárnyú madarat... — Minek az neked, fiacskám? hallatszott a hang olyan szelíden és olyan lágyan, mint a gyöngyvirág csi­lingelőse. Megszólalt a másik is, a rezes­­hangú : — Nem kaphatod meg, haszonta­lan! Egész esztendőben hanyag vol­tál és most sem hoztad magaddal a pirosszárnyú madár kalitkáját. Sírt, nyöszörgőit a lábuk előtt. De hiába, a kalitkái megint otthonfelej­tette. sőt ő maga Kramár természetes­nek találta, hogy nagy erkölcsi rom­lások idején az idealista párt veszít a mandátumából, hanem a nemzeti ellenzéki egyesülést nyugodt lelkiis­­mcreltel ajánlottam, hogy az államot az elképzelhető legborzalmasabb hely­zetből megmentsük.« Majd a cikk vé­gén Kramár ezt írja: Az állam hely­zete ma sakkal rosszabb, mini azL beismerik azok, akik ezt a rossz hely­zetet előidézték, s a mi kötelességünk egy frontba egyesíteni mindazokat, akik igénytelenül, áldozatosan akar­nak dolgozni nemzeti államunk biz­tosításán. .Mar Slodola is ellenzéki húrokat penget? A Lidové Noviny szerint Sind óla szenátor a sárosi nemzetgazdasági tes­tület nyilvános gyűlésén olyan ellen­zéki beszédet mondott a vidék szük­ségleteiről, hogy beszéde semmiben sem különbözőit a legradikálisabb autonómisták beszédeitől. Dudák mód­ra hirdette, hogy Szlovenszkón a köz­hivatal állásolcat szlovákokkal kell be­tölteni. A legfontosabb kérdésnek tart­ja a fakivitelt és ennek előmozdításá­ra mindent megtesz. Szlovenszkó az állam bevételeinek 15 százalékát szol­gáltatja, de az állami szállításokból csak morzsákat kap. Meg kell építeni az Eperjes és Nagymihály közötti vas­útat, de ezenkívül még sok más úl is építendő. — A Lid. Noviny-nak egyáltalában nincsen ínyére Stodola ellenzékieskedése és megjegyzi, hogy szép dolog az agitáció, a tisztességes politikusnak azonban nem szabad el­felejtenie, hogy az agitációnak is van­nak határai. Bevásárlása előtt fontos érdeke felkeresni Komárom legnagyobb Állandóan raktáron 4—5000 darab különböző kötöttáru, 20.000 pár harisnya és sok egyéb divatcikk, melyekből Ízlésének a legmeg­felelőbbet választhatja. Bevezettük a kötőpamutok árusítását és vétel előtt érdeklődje meg árainkat. Árban és ízlésben a legjobbat nyújtjuk. Mindenkori készséges 368 szolgálatukra áll Slovenka gyári lerakat KOMÁRNO. — Ne sírj, — szólott ismét a'jácint­­szemű és mint a méz, olyan édes voll a hangja. — Jaj, mit kell hát akkor csele­kednem? Ha ki tudod venni a szívedet, a szíved helyén talán elviheted. így szólva, mind a ketten csendben tovább haladtak s ő megint egye­dül maradt a nagy ürességben. Két kezével odakapott a melléhez s mint­ha kabátot vetne le, szétnyitotta a keble belsejét. Be is nyúlt a köze­pére s mint egy eleven, piros er­szényt, elővette a szívét. Alighogy kívül volt a szív, hirtelen szárnyai nőttek s előretartott tenyeréből fel­röppent a magasba. Piros szárnyaival verdesve és csattogva tovaszállott és csakhamar egészen kicsiny ponttá zsugorodott össze.- Utána, utána! — sikoltott fel a diák és az üldözés megkezdődött. A távolság olyan nagy volt már, hogy egyszerű futással nem lehetett beérni. Más módot kellett kitalálni a kétségbeesésben. Ugrásszerű nagy szökéseket, mintha emeletről vetné le magát s amikor leér, elszánt erővel megint visszapattan a földről. A zu­hanásoknál vissza kellett tartani a lélegzetet, a lcndüléscknél beszívni. Egy, kettő, három ... Mérföldes lé­péseket lehet így megtenni. Csak bát-1934. november 17. Szent-lyány József. Komárom, november 16. A köztársaság területén élő magyar­ság osztatlan örömmel értesül arról, hogy nemzeti kisebbségi közéletünk egyilc köztiszteletben álló vezére: Szent-lvány József nemzgy. képviselő, a magyar nemzeti párt illusztris el­nöke. most töltötte be életének ötve­nedik évét. Ez az évforduló nemcsak Sze íi L-Ivá nyilak jelent fontos dátumot, de örvendetes eseményként fogadja az itteni magyarság is, mert egyik leg­nagyobb fiát, legönzetlenebb s legte­vékenyebb vezérét üdvözölheti szere­tettel ez alkalomból. Tizenhatéves nemzeti küzdelmünk­nek legelső harcosa Szent-lvány, aki y világháború után bekövetkezett fordu­lat óla férfias bátorsággal küzd azokon a frontokon, amelyeken a magyarság nemzeti életéért, jogaiért és igazságá­ért állandó kitartással vívják legjobb­jaink az élethalál harcát. Amikor 1920-ban először nyílt alkalom arra, hogy a nemzetgyűlésben a magyar­ság képviseletet nyerjen, nem habo­zott kibontani a magyar kisgazda és kisiparospárt zászlaját, hogy megmu­tassa a magyar nemzeti kisebbség­nek, — amelynek soraiban akkor sok helyütt a határozatlanság és tétovázás nyűgözte le a lelkeket. — hogy új helyzetében hol van a helye és bebi­zonyítsa, hogy a magyarság csak ak­kor képes nemzeti, gazdasági és kul­turális javait megmenteni, ha egy tá­borba tömörül s lia abban a pártban foglal helyet, amely az ő létérdekét, éluiakarását s nemzeti továbbfejlődé­sét kívánja előmozdítani. Az ő ajkáról hangzott el a prágai nemzetgyűlésen az első magyar szó, amelyet nemzete érdekeinek megvédésére emelt fel s amelyben kifejezésre juttatta, hogy a csehszlovák köztársaságba került magyarság lántoríthatatlanul ragasz­kodik nemzeti hagyományaihoz és úgy az alkotmányban, mint a szerződé­sekben részére biztosított jogainak tel­jes kiszolgáltatását kívánja. Politikai működése alatt minden­kor arra törekedett, hogy a magyar­ság tömegeil egybeforrassza, mert tisz­tán áll előtte ma is, hogy az egyesüli magyar nemzeti kisebbség csakis ak­kor képes nehéz helyzetében érdekeit megvédeni, ha mint egy közös nagy tábor képez egy kompakt egységet, láz a gondolat vezette akkor is, amidőn 1925-ben megalakította a magyar nem­zeti pártot, amelynek fejlődése már eddig is bizonyságul szolgát magasabb­­célú politikai elgondolása melleit. A magyarságnak az. ő vezéri működése iránt megnyilatkozó ragaszkodó bi­zalma, párthíveinek tántoríthatatlan hűsége és igaz szeretele teljes mérték­ben igazolják az ő ideálisan nemes törekvését, amely minden lépésében, minden cselekedetében nemzete boldo­gulására irányul. Nincs olyan magyar ügy, legyen az ran. Lábai néha facsúcsokat súrol­tak. folyó csillant meg a mélységben, valami nagy, barna foil úszott olt alanl, úgylehet, Marathon, a város, vagy a csatamező, vagy talán csak egy vakondtúrás ... Iszonyú idő múlik el, a repülő szív lassan nagyobbodik, a távolság apad. No, még néhány lélegzetvétel, még néhány ragaszkodás! Valami domb gerince áll az útban. Ha kiszámítható a lépés, akkor át lehet vinni a domb peremét, amely olyan éles és egyenes, mint az ugrómérce léce ...- Most, most, hajrá! És végső ere­jét összeszedve, feldobja magát a le­vegőbe. Röptében megrémülve érái, hogy eltévesztette az irányt, az ugrás rövid volt. Lába vadul bevágódik, fül­siketítő robaj támad, minden felrob­ban és összekúszálódik. Nagyot kiáll fájdalmában, felriad és felül a padlón. Lefordult és boká­ját belevágta az ágy lábába. Éjsza­ka van még, a szoba levegője hűvös. A szomszéd fekvőhelyre pillant, ahol öccse alszik összegömbölyödve, a ta­karó alatt, mint valami szuszogó kis állal. Feje nehéz és eszméletében ke­serű ködök kavarognak. Még látja az álomképek elolvadó foszlányát, de az öntudat csápjai már az innenső vilá­got tapogatják. Kábultan motyog ma­ga elé:

Next

/
Oldalképek
Tartalom