Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-11-17 / 92. szám
»KOMAROMI LAPOKc 2 oldal Az ország védelme és a katonai igazgatás Bradács nemzetvédelmi niniszter a hadügyi költségvetés tárgyalásánál hosszabb expozéban foglalkozott az országvédelem kérdéseivel. Sajnálja a miniszter, hogy az ipar a köztársaságban az ország védelme szempontjából nem fekszik kedvezően és ezért azt át kell helyezni. Bejelentette, hogy a tisztek és őrmesterek fizetésrendezéséről törvényjavaslatot feg előterjeszteni. A katonai igazgatás minélelőbb meg akarja valósítani az ifjúság katonai nevelését, a miniszter elvárja, hogy ebben az. iskolaügyi minisztérium támogatni fogja. Úgy a nemzetvédelmi minisztérium, mint a vezérkar ragaszkodik a kétéves katonai szolgálati időhöz és az állam biztonsága érdekében ennek a kérdésnek minél előbbi rendezését kívánják. Ez összefügg azzal, hogy a hadseregnek nagyértékű tisztekre és katonákra van szüksége. A létszámot nem lehet szaporítani, mert most a háborús évfolyam gyenge állománya kerül sorra és ezekből nem lehet nagyobb számot sorozni, mint eddig. A hadsereg technikai tökéletesítésére szolgáló összegek nem csekélyek, mert a technikai hiányok nagyok. A hadsereg repülőgép /mik járnak teljesnek és jónak kell lennie. Erre is nagy összegeket kell rendelkezésre bocsátani. A csehszlovák köztársaság helyzete miatt nem építhet erődöket olyan módon. mint Franciaország, de a különösen érzékeny városokat meg kell erősíteni. A tervek már készek és a munkákat tavasszal megkezdik. Igen fontos a sztratégiai utak és vasutak építése is. Feltétlenül javítani kell a történelmi országok és Szlovenszkó között a közúti és vasúti összeköttetést is. A jobb összeköttetést már a jövő évben ki kell építeni, ez költségvetésileg biztosítva van. A katonai igazgatásnak jó és erős autókra van szüksége. Az egyéves szolgálati időt a miniszter még a középiskolát végzetteknél is kevésnek tartja. De nem tartja kizártnak. hogy az intelligenciánál elég lesz a 18 hónapos szolgálat. Készül Szlovenszkó autonómiájának tervezete. Az agrárpárti Venkov c. lap egyik legutóbbi számában hivatkozik Mojtó képviselőnek a szlovenszkói autonómia kérdésében tett nyilatkozatára és azt A pirosszárnyu madár. Irta: Terescsényi György Egyszerre csak, mintha erdő nőtt volna ki a földből. Vertarany törzsekkel, színezüst levelekkel, kárbunkulus virágokkal szikrázó gyönyörűszép szálerdőd A legnagyobb fa tetejében fészkelt a pirosszárnyú madár. Az eget verdeső ágak között volt ez a fészek, mindjárt a Göncöl hátulsó kereke alatt, a Kaszások rétjén, az Estcsillaglól alig egy kőhajításnvira. A diák megállót! a fa alatt és felkiáltott a magasba: — Hahó, hé! Eljöttem a pirosszárnyú madárért! A lombok megrázták ezüst szakállukat és hang hallatszott. — Későn érkeztél, ecsém! Most már nem adhatom oda... — Teremtő Szentatyám! rémült meg a diák és megismerte a hangol, amely Fagler tanár úré volt. Még a lombszakállak zizegése is olyan volt, mint az a mellényre omló, fényes, sűrű és valóságos. Sírva kerekeden le a fa alatt a földre a diák. — Most már mi lesz étivel ein? szipogott keservesen. Amint ezt kimondta, megint fodrot vetett az álom. szétoszlott a szálírja, hogy a megnyilatkozás figyelemreméltó. A néppártban külön bizottság létesüli fiatal jogászokból és e bibizottság már néhány hónapja dolgozik a javaslaton, amelynek nyilvánosságrahozatalát a közel múltban jelentette be Szidor szerkesztő a prágai akadémikusok estélyén. Stasek képviselő nyilvános népgyűlésen óva intette a Hlinka-pártot, hogy a javaslat nvilvánosságrahozatala megnehezítené a cseh és szlovák katolikusok politikai közeledéséi. A szlovák néppárti képviselők klubbjának nyilatkozata azt mutatja, hogy a néppárti klub a javaslatot nem szándékozik benyújtani, mely javaslatról annyi került nyilvánosságra, hogy igen messzeható és hogy dualizmust akar bevezetni. A fiatalok radikalizmusáról és az öregek opportunizmusáról van itt szó. Kramár nyilatkozik a nemzeti ellenzéki frontról. A nemzeti demokrata pari s a Stribrny-liga szövetségének nvilvánosságrahozása után a nemzeti demokrata pártot egyremásra hagyják el a legöregebb tagjai. A legutóbb dr. Ilora, a prágai jogi fakultás tanára jelenlelte l>e a sajtóban a nemzeti demokrata pártból való kilépését s ezl azzal indokolta., hogy e párt erkölcsi tisztaságán folt esett a StribrnyveJ való együttműködés következtében. Kramár dr. a Nár. Listy vasárnapi számában nvill levelet intéz Horadr. professzorhoz. Hivatkozik saját makulátlan politikai múltjára, kijelenti, hogy a Slribrny-ügvnek a parlament vizsgálóbizottságában is ellenezte az ilyen átférek nyilvános tárgyalásai, mert se vége, se hossza nem lenne a csúnya pereknek, ha a múltban elkövetett minden visszaélésért a szakminisztereket bíróság elé hurcolnák, Stribrny működésével a köztársasági elnök is meg voll elégedve s ennek kapcsán elismerését fejezte ki. Stribrny! egy bizonyos jól ismert klikk akarta lehetetlenné tenni, amelyről fölösleges bővebben beszélni. De ha Stribrny tényleg hibázott is volna, az ellene indított hajszában a hónapokig tartó perekkel már e földön átment a tisztítótűzöli s megszenvedte minden bűnél. De a bíróság is elégtételt adott neki és ezt Hóra professzor úrnak is. mint kiváló jogásznak tudomásul kell vennie. A két párt szövetkezéséi nem a mandátumbiztosítás gondolata szülte, mert a mandátumok száma mindig mellékes volt. erdő és ő, mint tengernyi tenger rét közepében a magányos szál boglárkavirág, ott didergett, hajladozott a szélben. Széles országúi vezetett át a réten és csillagok kavicsaival volt felh intve. Egyszerre csak látja ám, hogy az útkanyarodónál feléje poroszkál két fényes, fehérruhás alak. Az egyiknek fehér a szakálla s okuláré van a szemén, a másiknak csupa fényesség az orcája, szemei meg olyanok, mint a jácint. Mindjárt megismerte őket. Az egyik, a szakállas, Fagler tanár úr volt, a másik pedig az Ur Jézus Krisztus szent személye. Elébük borult a diák az apró csillagkövckrc és így könvörgötl mély alázatossággal: — Világ szerelme, add nekem a pirosszárnyú madarat... — Minek az neked, fiacskám? hallatszott a hang olyan szelíden és olyan lágyan, mint a gyöngyvirág csilingelőse. Megszólalt a másik is, a rezeshangú : — Nem kaphatod meg, haszontalan! Egész esztendőben hanyag voltál és most sem hoztad magaddal a pirosszárnyú madár kalitkáját. Sírt, nyöszörgőit a lábuk előtt. De hiába, a kalitkái megint otthonfelejtette. sőt ő maga Kramár természetesnek találta, hogy nagy erkölcsi romlások idején az idealista párt veszít a mandátumából, hanem a nemzeti ellenzéki egyesülést nyugodt lelkiismcreltel ajánlottam, hogy az államot az elképzelhető legborzalmasabb helyzetből megmentsük.« Majd a cikk végén Kramár ezt írja: Az állam helyzete ma sakkal rosszabb, mini azL beismerik azok, akik ezt a rossz helyzetet előidézték, s a mi kötelességünk egy frontba egyesíteni mindazokat, akik igénytelenül, áldozatosan akarnak dolgozni nemzeti államunk biztosításán. .Mar Slodola is ellenzéki húrokat penget? A Lidové Noviny szerint Sind óla szenátor a sárosi nemzetgazdasági testület nyilvános gyűlésén olyan ellenzéki beszédet mondott a vidék szükségleteiről, hogy beszéde semmiben sem különbözőit a legradikálisabb autonómisták beszédeitől. Dudák módra hirdette, hogy Szlovenszkón a közhivatal állásolcat szlovákokkal kell betölteni. A legfontosabb kérdésnek tartja a fakivitelt és ennek előmozdítására mindent megtesz. Szlovenszkó az állam bevételeinek 15 százalékát szolgáltatja, de az állami szállításokból csak morzsákat kap. Meg kell építeni az Eperjes és Nagymihály közötti vasútat, de ezenkívül még sok más úl is építendő. — A Lid. Noviny-nak egyáltalában nincsen ínyére Stodola ellenzékieskedése és megjegyzi, hogy szép dolog az agitáció, a tisztességes politikusnak azonban nem szabad elfelejtenie, hogy az agitációnak is vannak határai. Bevásárlása előtt fontos érdeke felkeresni Komárom legnagyobb Állandóan raktáron 4—5000 darab különböző kötöttáru, 20.000 pár harisnya és sok egyéb divatcikk, melyekből Ízlésének a legmegfelelőbbet választhatja. Bevezettük a kötőpamutok árusítását és vétel előtt érdeklődje meg árainkat. Árban és ízlésben a legjobbat nyújtjuk. Mindenkori készséges 368 szolgálatukra áll Slovenka gyári lerakat KOMÁRNO. — Ne sírj, — szólott ismét a'jácintszemű és mint a méz, olyan édes voll a hangja. — Jaj, mit kell hát akkor cselekednem? Ha ki tudod venni a szívedet, a szíved helyén talán elviheted. így szólva, mind a ketten csendben tovább haladtak s ő megint egyedül maradt a nagy ürességben. Két kezével odakapott a melléhez s mintha kabátot vetne le, szétnyitotta a keble belsejét. Be is nyúlt a közepére s mint egy eleven, piros erszényt, elővette a szívét. Alighogy kívül volt a szív, hirtelen szárnyai nőttek s előretartott tenyeréből felröppent a magasba. Piros szárnyaival verdesve és csattogva tovaszállott és csakhamar egészen kicsiny ponttá zsugorodott össze.- Utána, utána! — sikoltott fel a diák és az üldözés megkezdődött. A távolság olyan nagy volt már, hogy egyszerű futással nem lehetett beérni. Más módot kellett kitalálni a kétségbeesésben. Ugrásszerű nagy szökéseket, mintha emeletről vetné le magát s amikor leér, elszánt erővel megint visszapattan a földről. A zuhanásoknál vissza kellett tartani a lélegzetet, a lcndüléscknél beszívni. Egy, kettő, három ... Mérföldes lépéseket lehet így megtenni. Csak bát-1934. november 17. Szent-lyány József. Komárom, november 16. A köztársaság területén élő magyarság osztatlan örömmel értesül arról, hogy nemzeti kisebbségi közéletünk egyilc köztiszteletben álló vezére: Szent-lvány József nemzgy. képviselő, a magyar nemzeti párt illusztris elnöke. most töltötte be életének ötvenedik évét. Ez az évforduló nemcsak Sze íi L-Ivá nyilak jelent fontos dátumot, de örvendetes eseményként fogadja az itteni magyarság is, mert egyik legnagyobb fiát, legönzetlenebb s legtevékenyebb vezérét üdvözölheti szeretettel ez alkalomból. Tizenhatéves nemzeti küzdelmünknek legelső harcosa Szent-lvány, aki y világháború után bekövetkezett fordulat óla férfias bátorsággal küzd azokon a frontokon, amelyeken a magyarság nemzeti életéért, jogaiért és igazságáért állandó kitartással vívják legjobbjaink az élethalál harcát. Amikor 1920-ban először nyílt alkalom arra, hogy a nemzetgyűlésben a magyarság képviseletet nyerjen, nem habozott kibontani a magyar kisgazda és kisiparospárt zászlaját, hogy megmutassa a magyar nemzeti kisebbségnek, — amelynek soraiban akkor sok helyütt a határozatlanság és tétovázás nyűgözte le a lelkeket. — hogy új helyzetében hol van a helye és bebizonyítsa, hogy a magyarság csak akkor képes nemzeti, gazdasági és kulturális javait megmenteni, ha egy táborba tömörül s lia abban a pártban foglal helyet, amely az ő létérdekét, éluiakarását s nemzeti továbbfejlődését kívánja előmozdítani. Az ő ajkáról hangzott el a prágai nemzetgyűlésen az első magyar szó, amelyet nemzete érdekeinek megvédésére emelt fel s amelyben kifejezésre juttatta, hogy a csehszlovák köztársaságba került magyarság lántoríthatatlanul ragaszkodik nemzeti hagyományaihoz és úgy az alkotmányban, mint a szerződésekben részére biztosított jogainak teljes kiszolgáltatását kívánja. Politikai működése alatt mindenkor arra törekedett, hogy a magyarság tömegeil egybeforrassza, mert tisztán áll előtte ma is, hogy az egyesüli magyar nemzeti kisebbség csakis akkor képes nehéz helyzetében érdekeit megvédeni, ha mint egy közös nagy tábor képez egy kompakt egységet, láz a gondolat vezette akkor is, amidőn 1925-ben megalakította a magyar nemzeti pártot, amelynek fejlődése már eddig is bizonyságul szolgát magasabbcélú politikai elgondolása melleit. A magyarságnak az. ő vezéri működése iránt megnyilatkozó ragaszkodó bizalma, párthíveinek tántoríthatatlan hűsége és igaz szeretele teljes mértékben igazolják az ő ideálisan nemes törekvését, amely minden lépésében, minden cselekedetében nemzete boldogulására irányul. Nincs olyan magyar ügy, legyen az ran. Lábai néha facsúcsokat súroltak. folyó csillant meg a mélységben, valami nagy, barna foil úszott olt alanl, úgylehet, Marathon, a város, vagy a csatamező, vagy talán csak egy vakondtúrás ... Iszonyú idő múlik el, a repülő szív lassan nagyobbodik, a távolság apad. No, még néhány lélegzetvétel, még néhány ragaszkodás! Valami domb gerince áll az útban. Ha kiszámítható a lépés, akkor át lehet vinni a domb peremét, amely olyan éles és egyenes, mint az ugrómérce léce ...- Most, most, hajrá! És végső erejét összeszedve, feldobja magát a levegőbe. Röptében megrémülve érái, hogy eltévesztette az irányt, az ugrás rövid volt. Lába vadul bevágódik, fülsiketítő robaj támad, minden felrobban és összekúszálódik. Nagyot kiáll fájdalmában, felriad és felül a padlón. Lefordult és bokáját belevágta az ágy lábába. Éjszaka van még, a szoba levegője hűvös. A szomszéd fekvőhelyre pillant, ahol öccse alszik összegömbölyödve, a takaró alatt, mint valami szuszogó kis állal. Feje nehéz és eszméletében keserű ködök kavarognak. Még látja az álomképek elolvadó foszlányát, de az öntudat csápjai már az innenső világot tapogatják. Kábultan motyog maga elé:
