Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-11-17 / 92. szám
1934. november 17. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. nov. hó 25-én este 8 órakor Vígjáték 3 felvonásban, Fodor L. és Lakatos L* Jegyek elővételben Czibor Géza üzletében, Jókai utca. Helyet az ifjúságnak ,, Add Uram, hogy amihez hozzányúlok, az velem együtt fusson“ — imádkozta a tizenkétéves kis tolvajlány és lopni indult. Különös kirándulások, titokzatos lopások Komáromban, amelyek a javítóintézetben végződnek. — november 16. politikai, gazdasági vagy kulturális kérdés, amelynek szolgálatában részt ne venne, tettrekészségét, aktivitását a legnagyobb örömmel bocsátja magyar testvéreinek rendelkezésére. Még betegsége alatt sem szűnt meg állandó szeretetteljes gondoskodása kisebbségi sorsban élő nemzete iránt és ez magyarázza meg azt, hogy Szent- Iványt az itteni magyarság határtalan tisztelete és szeretető övezi s még politikai ellenfelei is elismerik céljainak nemességét és önzetlenségét, ami Newyorklól néhány kilométernyire a levegőben kigyulladt és lezuhant a 111. számú repülőgép. A gép még a földön is hatalmas lángokkal égett, meg sem lehetett közelíteni. A roncsok közül a pilóla megszenesedelt holtteste és egy lem koporsó kerüli elő, amelynek födele a zuhanás pillanatában felpattant. A koporsóban is szénné égett holttestet találtak. A rejtélyes repülőgépszerencsétlenség ügyében megindult nyomozás rövid idő alatt tisztázta a katasztrófa előzményeit és körülményeit. .Mindenekelőtt megállapították, hogy a repülőgépet, amikor magasan járt a levegőben, dinamitpatron robbantotta fel, tehát a pilóta öngyilkosságot követett el. Időközben jelentkezett négy tanú, akik látták, hogy egy Bragg nevű férfi, aki herkulesi alakjáról és erejéről volt híres a környéken, John Rawland villájából Simson pilóta segítségével egy fémkoporsót hozott ki, amelyet aztán a villa előtt várakozó autóba tettek. A fémkoporsót egyenesen a repülőtérre vitték és azt is látták, hogy azt Simson repülőgépében helyezték el. Braggot vállalóra fogták. Egy ideig makacsul tagadott, végre azonban a bizonyítékok súlya alatt megtört és mindent bevallott. Elmondta, hogy egy szemrcvaló fiatal özvegy körül kelten vetélkedtek: Simson pilóta és ö, John Bragg, gazdag magánzó. Szeptember elején Simson megkérte a fiatal özvegy kezét, de kosarat kacsák értékesebbé teszi az ő nagy egyéniségét és vezéri működését. Mélységes tisztelettel és igaz hálával gondol e napokban a magyarság Szent-Ivány Józsefre, akinek élete e fontos évfordulóján a Gondviselés áldását kéri további működésére és sok sikert kíván abban a mérhetetlenül nehéz munkában, amelyet a magyar nemzeti kisebbség érdekeinek védelmében, jogainak érvényesítésében kifejt! F. Zs. pott. Annál nagyobb volt megdöbbenése, amikor megtudta, hogy a szép asszony szeptember 18-án eljegyezte magát Rawlanddal. Ez a váratlan esemény annyira feldúlta Simsont, hogy elhatározta: velélytársát elteszi láb alól. Braggot száz dollárral felfogadta cinkosának. A megbeszélt terv szerint a mit sem sejtő villatulajdonost megtámadta, leütötte és kloroformmal clkábílotta. Az eszméletlen embert az előre elkészített fémkoporsóba lellek, melynek tetején nyílások voltak, hogy levegőt kapjon. Simson, aki Amerikának egyik legügyesebb pilótája volt, a koporsóba zárt vetélytárssal együtt indult el repülőgépével. Meredeken emelkedett a levegőbe és amikor már gépével nagy magasságban járt, megnyomott egy gombot, villamosáram futott át egy vezetéken és ugyanakkor felrobbant a dinamitpatron. A repülőgép lángot vetett és lezuhant. Simson öngyilkosságot követett el és vetélytársát magával rántotta a halálba. Braggot, aki a száz dollár ellenében közreműködőit ebben a fantasztikus rémregényben, letartóztatták és nemsokára esküdbíróság előli vonják felelősségre. — Táncmulatság. A megyercsi Sportegylet nov. 25-én, vasárnap este 6 órai kezdettel Semsei László vendéglőjének helyiségeiben szigorúan zártkörű táncmulatságot rendez Belépődíj személyenként 5 Kő a vigalmi adóval együtt. Jó zenéről gondoskodva van. A komáromi rendőrség titokzatos tolvajlások végére lelt a napokban pontot. A tolvajlások elkövetői ezúttal nem »hivatásosak«, de rosszabbak azoknál: apró iskolásleányok, akik jámbor képpel surrantak be a komáromi házakba s minden értékest, de legfőképen pénzt igyekeztek elemelni az előszobákból. Megdöbben lő, hogy már kiskorú leánygyermekek is lolvajszövetkczetet alakítanak s ahelyett, hogy hazamentek volna iskolaidő után, a perifériára, Komáromban kószáltak s lopni kezdtek. A komáromi rendőrség már hónapok óta tudja, hogy kik azok a kiskorú gyermekek, akik titkon koldulnak, de esak most derült ki, hogy a kislányok szántára a koldulás esak ürügy, s miközben szerény képpel kenyeret kérnek, szemük már lesi a kedvező alkalmat a lopásra. A feljelentések Iassankint csokorba gyűllek a rendőrségen, eleinte azonban senki sem gondolt arra, hogy iskolás leánygyermekek lennének a tolvajok s felnőttek kerültek gyanúba. Áprilisban Mohácsy János dr. ügyvédi irodájába surrant be ismeretlen tettes és vitt el a fiókba zárt táskából száz koronát. Annakidején a gyanú egy férfire esett, de nem erősödött meg. Neuhauser Jenő köztársaság-uccai előszobájából egy női kézitáskát loptak el s benne pénzt. Nem tűnt fel senkinek, hogy egy kislány kéregét ugyanabban az időben, ártatlan arccal. Szabó Vilma szakácsnő, ugyanebben az uccában panaszt tett, hogy a konyhaasztalból lopták el pénzét. Két szemtanú ugyanebben az időben két kislányt látott a házban kéregetni. Weil Ilus Masarykuceai kézimunkakereskedő lakásából október elsején ébresztőórát, púderdobozt, pénzestáskát loptak el, a Mester uccában éppen úgy jártak tolvajok, aliol egy vidéki asszonyt loptak meg, mint dr. Fleischer Jenő orvos Király püspök uccai lakásában is. Itt már jártak egyszer, ismerték a járást s az ellopott kézitáskában hat kulcsot is találtak a tolvajok. A lopás utáni nap, az esli órákban két kislány ólálkodott az orvos lakása előtt, de a háziak megjelenésére elfutottak. A gyanú a periférián lakó három iskolásleányra terelődött, ezek 10, 12 és 13 évesek, akiket a rendőrség elő vett s kihallgatott. Eleinte tagadtak. Később beismerték a lopásokat, s azt is, hogy dr. Fleischernél a kulcsokat is fel akarták használni. Hárman követték el a lopásokat, az egyik a főmester volt, a másik kettő »falazott«. Az ellopott dolgokból alig kaplak valamit vissza a tulajdonosok. A gyermekek mindig iskolaidő után, a koradélutáni órákban kezdték kőrútjukat. A leányok szüleinek külvárosi lakásán házkutatást tartottak, de semmit nem találtak. A szülők nagy csodálkozással vették tudomásul, hogy gyermekeik tolvajok lettek. A gyerekek azt állítják, hogy elásták a homokba a lopott táskákat, órákat s a puderdobozokat, csak a pénzt költötték el nyalánkságra, babára. A homokba ásott értékeket pedig állítólag megtalálta valaki s tőlük is ellopta. Kihallgatás alkalmával egyik kis bűnös a másikra tolta a vétkességet s kiderült, hogy a főbűnös a templomba járt imádkozni s így imádkozott: »Add, Uram, hogy amihez hozzányúlok, az velem kifusson!« Kihallgatáskor sokat hazudoztak. — Miért hazudoztok ennyit? — kérdezték tőlük. — Az ördög azt akarja, hogy hazudjunk, —- felelték szemrebbenés nélkül. Élő ember a repülő koporsóban. Simson pilóta fantasztikus öngyilkossága. — Vége, vége most már... számtanból úgyis elbuktak Hálóingben van és dideregve feltápászkodik a padlóról. Odatámolyog a kinyitott ablakhoz. Künn, a sötétben kakasok kiáltoznak a közeledő hajnal elé. óvatosan halomba szedi ruháit, kioson. A mosókonyhában öltözik fel, ott meggyujt egy gyertyácskát s tenyerét a láng elé ernyőzve., visszalopakodik a konyhába. — Mit vihetnék magammal az útra? Rögtön eszébe jut az iskolás hexameter a tárgyakról, amiket nem szabad a diáknak otthonfelejteni: »Tok, toll, tinta, radír, itatós, szótár; logaritmus...« —r Ezek közül már egyikre sem lesz szükségem ... A fiókokban, a sok háztartási limlom között kaparászva, zsebregyűr néhány apró holmit. Egy kis gombolyag zsákvarrócérnát, két-három dugót, egy görbe szöget, rozsdás fúrót. ÖsSze-vissza, gondolkodás nélkül. A bicskáját is zsebrevágja. A vállalkozás izgalma elfátyolozza öntudatát s a mindenséget beárnyékoló mély szomorúság kissé oszladozni kezd. Az előremegfontolás teljés kikapcsolásával engedi át magát a cselekvésnek. Egyetlen vágy sugára reszket előtte: elmenni, azonnal, messzire, akárhová. Macskaügyességgel mozog, vigyáz, hogy nagy zajt ne verjen. Tudja, bogy ha most hirtelen rákiáltanának, azonnal megszűnne a varázslat. Nem ébred fel senki. A kemencezúgban a tavasz óta befészkelődött priiesök álmos cirpelése neszei. Végigtapogatja a konyhaasztalt, ahol még a tegnapi vacsora maradványai hevernek. Egy tányéron jókora szalonnadarabot talál, azt is a batyuba köti. Az udvar felől éles kakasszó harsán fel és a szomszéd fuvarosék portáján már mozgolódnak a lovak körül. Az egyik állat felnyerít és a diák háta libabőrösre rándul össze. Itt az idő... A ház sarkánál lábához dörzsölődik a kutya.- Burkus... — csetlintett neki és láttára megint összeszorult a szíve. — Hát te is velem jönnél? Az értelmes állat felugrál rá snagy örömet mutat, hogy ebben a szokatlan órában kis gazdáját üdvözölheti. A diáknak kimondhatatlanul jólesik most ez a hízelkedés. — Ugy-e, te is..,. —• beszélt hozzá gyengéden. — Te sem bírod már tovább. Velem akarsz jönni, ugy-e? No, jól van. Hát ha úgy akarod ... Egészen megkönnyebbült a szíve. Lám csak, még sincs egyedül. Az oktalan állat érti őt és hozzácsatlakozott. Milyen nagy öröm ez és mily nagy elégtétel! A kiskapuig együtt mentek. Ott kétfelé vezet az ucca. Jobbra-e, vagy balra ? Mert hiszen még ezt sem döntötte el. Az eb nekiiramodott a baloldali iránynak. Alighanem azért, mert arra közelebb esett a városba vivő útvonal és arra gyakrabban jártak. — Ahogy akarod — hagyta rá és fürgén megindult a kutya után. A Szent Iván-ucca sarka volt az első forduló. Az állat ott leült a sarkon és bevárta. Okos, barna szemét a diákra függesztette és mély csodálkozást mutatott. Bizony, bizony, — felelt neki nyomban. Ez már így történt, kisöreg. De te is belátod, ugy-e, hogy nincs más választás ... Ezt mondva, bekanyarodott a szűk útra, amelynek két partján mély kanális futott a külváros felé. A portákról kiszivárgó vizek nehéz párát leheltek fel az árkok fenekéről és összekeveredtek a hajnali levegővel. Tíz lépés után a kutya lemaradt. — Psz, psz, psz! — hívta. — Gyere hát, ostoba, ne félj. De a kutya nem jött. Megnyalta a szájaszélét, hátsó lábaira kuporo■—■BMBia—i«mám »mim—I—m—e;.?> dott. Megint felkelt, egyhelyben forgott s újra leguggolt. A diákot mélyen elszomorította ez a viselkedés. Lám, a hű kutya, az utálatos dög! Nyeli a nyálát és visszamászik a korbács árnyékába! Jössz, vagy nem jössz? — kiáltott rá dühösen. De az állat még meg is csóválta zsemlyeszínű, foltos fejét és veszteg maradt. A diák éktelen haragra gerjedt. Átugrotta az árkot és a felvágott kocsiút széléről éles göröngyöket szedett össze. — Akkor mars haza, utálatos! Kuss vissza, hogy ne is lássalak! Néhány göröngy eltalálta és az eb felnyikkantott. Fel is tápászkodott és farkát hasa alá húzva, féloldali álázkodva, megkezdte a visszavonulást Egy szöglet mögül még egyszer viszszadugta nagy, leffegőfülű pofáját, mintha még mindig nem hinne szemének. Hová megy kisgazdája azzal a batyuval és miért olyan mérges? Újabb göröngyök süvítettek el az orra előtt, amire megelégelte a kíváncsiságot és egykedvűen, szemtelenül hazakocogott. i Huligán! — kiáltotta utána a diák, mert más szó hirtelen nem jutott eszébe. És most már vidám, felszabadult bátorsággal megindult a vak és süket, bizonytalan hajnali derengésben, előre.
