Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-09-29 / 78. szám

Ötvenötödik évíoiyani 78. szám. Szombat, 1034. szeptember 29. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ki*, félévre 40 Ke, negyed-Felelős évre 29 Ke. — Külföldön (20 Ke. Egy esszém ára 1 korona. Alapította: TUBA JANOS. Szerkesztőség és kiadédiivalal Nádor-u. 29. főszerkesztő: GAAL Főmunkatársak: GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. ALAPY GYULA dr. és FCLÖP ZSIGMOXD. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton A genfi kisebbségi vita. Komárom, szeptember 28. Mindenkor feszült figyelemmel lölt el bennünket, ha a kisebbségi kérdésnek valamelyes megoldásá­ról és ennek komoly formáiról hal­lunk, vagy olvasunk. így a genfi kisebbségi vita is — lia egyelőre elméleti téren is — de bizonyos mértékben előrevitte magát a ki­sebbségek »szent < ügyét, minlBri­­and a maga palélikus ékesszólásá­val jellemezte. A szent ügy azonban főleg Briand idejében akadt meg és nem ment előre, meri a nagyha­talmak fázlak a kisebbségi kérdés­nek gyökeres megoldásától és azok az államok, melyekben kisebbsé­gek élnek, a szuverénitásnak hely­telenül értelmezett külső jelenlése alapjára helyezkedve fázlak min­den lényegbe vágó megoldástól. Lengyelország dobla el a nagy követ a genfi nemzetközi állóvi­zekbe és most azok hatalmasán gyűrűznek. A lengyel javaslat vi­tája mintegy előjátéka volt annak a későbbi vitának, melyet Magyar­­ország fődelegálusa indított meg kisebbségi javaslatával, amely gya­korlati életfeltételek alapján kivált­ja a kérdést előrevinni. Eckhardt magyar fődelegálus és Benes cseh­szlovák külügyminiszter, a kisan­­tant vezéregyénisége a kérdés fe­löl alapos vitába bocsátkoztak, amely egyáltalában nem volt az ügynek hátrányára. Sőt épen Be­­nesnek részvétele a vitában és a megegyezésre nyújtóit hajlandóság kilátásai elsőrendű értékké fokoz­ták a vita eredményét, melyben az olasz fődelegálus, Aloisi báró és az angol lőpecsétőr, Eden mi­niszter is résztveltek és komoly, súlyos szavakat mondottak a ki­sebbségi kérdés fontosságáról és a megoldásnak sürgős szükséges­sége felöl. A világ nta ntár lúl van egy nagy lépéssel a beolvasztás és az amalgainizálás elméletén, melyei kezdetben tanítottak a kisebbségek dilettáns szakértői. Ma ntár min­denki megegyezik abban, hogy a kisebbségek jogai alapjában nem­zeti önállóságuk megtartásán, te­hát nyelvi jogaik, iskolai intézmé­nyeik biztosításán alapszik és nem a beolvasztáson, mely a kisebb­ségi asszimiláció lassú munkájában bízva a kisebbségi kérdési meg­oldatlanul kívánta hagyni és an­nak nem akart kényelmi és poli­tikai opportunizmusból a szemébe nézni. Hololl ez a kezdet kezdete. Ali mindenkor azt hangoztattuk a reálpolitika kezdetének, hogy a kormány kezdje meg a kisebbség­gel a tárgyalásokat, meri az az ál­láspont, bogy a kisebbségek »sok­kal többet kaplak, mint amennyi őket megillette volna« lehet szé­pen hangzó kiszólás, de értékben nem jelent sokat mindaddig, míg czl tények és bizonyítékok nem támasztják alá. Viszont ezzel szem­ben a kisebbségek azt állítják, hogy nincsenek birtokában azok­nak a kisebbségi jogoknak sem, amelyeket részükre a törvények és a nemzetközi szerződések biztosí­tanak. Erre a kormány azt mond­ja, hogy »ez a negáeió álláspont­ja«. Min! minden jogvitában, úgy itt is, úgy hisszük, hogy középen van az igazság, amelyben a meg­egyezésnek feltételei rejtőznek el. Ezt azonban természetesen csak­is és kizárólag egy kontradiktóri­­kus eljárás keretében, tehát szóbeli tárgyaláson lehel tisztázni, amire lizenhaléven át nem volt alkalom. Az. aktivista roham most a kisebb-Komárom, szeptember 28. Az ellenzéki pártok közös parlamenti klubjának ülése. Az országos keresztényszocialista párt, a magyar nemzeti párt és a szepességi német párt parlamenti kö­zös klubja szerdán Pozsonyban Sziil­­iő Géza dr. elnökletével ülést tartott. Az ülésen Szüllő Géza dr. ismertette a nemzetközi és belső politikai hely­zet legújabb fejleményeit. Az elnök beszéde után részletes vita volt a politikai helyzetről. Megvitatták a Prágai Magyar Hírlap« betiltásának ügyét is. A közös parlamenti klub valameny­­nyi fölmerült kérdésben egységes ál­láspontot foglalt el és elhatározta, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói őslakosság és különösen a magyar ki­sebbség jogaiért vívott küzdelmében eddigi ellenzéki álláspontját változat­lanul fen tartja, mert csak ilymódon véli elérhetőnek az itt elő nemzeti kisebbségek jogainak teljességét és ezzel létfeltételeiknek megteremtését. A közös parlamenti klub hangsúlyoz­ta, hogy a köztársaságban élő ma­gyarság a nemzeti öncélúság alapján áll, politikáját változatlanul önmaga kívánja irányítani és állásfoglalásai­ban magát semilyen oldalról és a nemzetközi helyzet hullámzásai által sem engedi befolyásoltatni. A közös parlamenti klub tiltakozott a P. M. Hírlap betiltása ellen, amely­ben a magyar kisebbség jogainak csorbítását és a sajtószabadság súlyos sérelmét látja. Ezután még folyó ügye­ket intézett el a parlamenti klub. A mezőgazdaság és az önkormányzati testületek szanálása. A parlamenti takarékossági és el­­lenőrző bizottság elnöksége újból ülést tartott, amelyen a képviselőház költségvetéséről tanácskoztak. Az 1935 ségek ellen megindult arról az ol­dalról, ahol a megegyezési úgy fog­ják fel, bogy a kisebbség lényegte­len engedmények árán hajlandó küzdelmének öncéluságát feladni. Ezek az urak nagyol tévednek. A reálpolitika nem az, hogy egy nem­zeti kisebbség feladja évtizedes küzdelmét, hanem az, hogy mér­legeli gondosan, mit tud belőle megvalósítani. Tehát a do, ut des örök elve érvényesül a mindenkori kisebbségi politikában is. Ha a helyzet olyanná érik, bogy a meg­egyezés lehetőségei megvannak, ak­kor ezt az alkalmat nem fogja el­mulasztani a nemzeti kisebbségbe ha ezek a realitások hiányzanak, akkor nem marad más bálra, mint folytatni a törvények keretén belül azt a küzdelmet, mely alkotmányos keretekben és területen a jogokért folyik és folynia kell egy nemzet életének törvényes biztosítékaiért. évi állami költségvetés még mindig nincs a bizottság előtt, mert a kor­mány kötségvetési munkája még min­dig tart. Malypetr miniszterelnök né­zete szerint a kormánynak a költség­vetés alapelveinek megállapítására vonatkozó munkálata a héten befeje­zést nyer. Amennyiben a mezőgazda­ság mentési akciója és az önkormány­zati testületek szanálási kérdése te­kintetbe jön s ez utóbbi a járások és községek adósságainak rendezésé­re is kiterjed, a munka a pártok illetékes bizottságaiban folyik tovább. Az agrárpárt elnöksége megvárja ezen munka eredményét, miértis ezen a héten nem tart pártvezetőségi ülést. A terv az, hogy a mezőgazdaság és ön­kormányzati testületek szanálását egy­séges szempontok szerint egy közös védelmi akcióba foglalják egybe. Az ilyen tervet alaposan át kell dolgozni, ha az illetékes bizottságok e súlyos pénzügyi problémának megoldására nézve megegyezést akarnak előkészí­teni. Szüllő Géza dr. nyilatkozata a kisebbségvédelemről. Lengyelország külügyminiszterének a kisebbségvédelem kérdésében tett javaslata nemcsak a hatalmak, de a kisebbségek képviselői részéről sem talált támogatást. Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, az európai nemzeti kisebbségek konferenciájá­nak egyik elnöke egy magyar lapnak adott interjújában nyilatkozott e kér­désről és többek között a következő­ket mondotta: — Lengyelország lépése ellen állási­­foglalt a kisebbségi konferencia, en­nek szövegét az elnökség át is nyúj­totta a népszövetségi tanács elnöké­nek. Szükségesnek tartottuk —.úgy­mond — fölemelni szavunkat azért, mert nekünk, nemzeti kisebbségeknek érdekünk, hogy fennmaradjon a je­lenlegi rendszer, amely ha nem is jó, de ezzel meg tudjuk őrizni nemzeti individualitásunkat. Engem nagyon megnyugtat éppen ma az, hogy Len­gyelország visszavonta javaslatát. Eb­ből látom, bogy a népszövetségnél keresztülmegy az a gondolatvilág, amelyet a kisebbség mindig hangsú­lyozott, hogy a kisebbségvédelem két­oldalú szerződés, nemzetközi szerző­dés az egyes államok és a nagyhatal­mak közölt, mit egyoldalúan megvál­toztatni nem lehet, és amely nemzet­közi szerződések mindegyikében ben­ne van szószerint az, hogy minden olyan törvény, intézkedés, vagy ren­delet, amely később keletkezik és el­lentétben áll a nemzetközi szerződés­ben foglalt intézkedéssel, érvénytelen és a hágai nemzetközi bíróság által soha érvényesnek nem tartható. A külügyminiszter látogatása Rómában. A kisanlant államait érdeklő kér­dések megtárgyalására a közeljövő­ben több politikus fog Rómában lá­togatást tenni, hogy Mussolinival ta­lálkozzék. Legelőbb Tilulescu román külügyminiszter utazik Rómába, ké­sőbb pedig Benes dr., Csehszlovákia külügyminisztere látogatja meg Mus­solinit, akivel a kisantant államait ér­deklő gazdasági kérdésekben fog ta­nácskozni. Benes dr. csak Barthou francia külügyminiszternek október­ben teendő római útja után utazik Rómába. Benes külügyminiszter szerint a népszövetség feltétlenül szükséges. Egyik párizsi lap munkatársa kér­dést intézett Benes Ede dr. csehszlo­vák külügyminiszterhez arra nézve, bogy a népszövetség képes volna-e a jövőben fegyveres konfliktust meg­akadályozni, amire Benes külügymi­niszter következőket mondotta: — A népszövetség ma is még Hatal­mat és a világ politikai organizmu­sainak egyik rendkívül fontos elemét jelenti. Olyan intézmény, amelyre a mai viszonyok közöli abszolút szük­ség van. Túlságos meggyengülése vagy megsemmisülése nagy zűrzavart okoz­na a világon. A genfi organizációnak azonban a leher oldalon kell elköny­velnie, hogy két nagyhatalom: Német­ország és Japán kiléplek a népszövet­ségből. Ezt bizonyos körökben a nép­­szövetség folytonos gyengülése biztos tünetének tartják. Meg kell állapíta­nom, hogy én ezt a véleményt nem osztom. A népszövetség egy kollektiv organizmus, amelynek élete természe­tesen alá van vetve különböző válto­zásoknak. Ezért vannak magasságok és mélységek. A népszövetségnek bíz­ni kell küldetésében és egyik vagy másik nagy tagjának távolléte ösztön­zésül kell, hogy szolgáljon arra, hogy adott pillanatban megtegyük a szük­séges előkészületet avégre, hogy az együttműködést az elveszett gyerme­kekkel újra fölvehessük. POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom