Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-09-15 / 74. szám
2 oldal. hogy Hlinka képviselő, a szlovák néppárt vezére résztvetl a minap a cseh néppártnak Leitomischelben rendezeti ünnepségén. A szlovák néppárt lapja, a Slovák most ezzel kapcsolatban azl írja. hogy a cseh és szlovák katolikusok együttműködése nem tekinthető célnak, hanem csak eszköznek. A cseh és szlovák katolikusok együttműködésének gondolata Szlovenszkón ugyanis csak abban az esetben ver gyökeret, ha a Szlovenszkó autonómiájáért folytatott küzdelemben sesíítségel és támaszt biztosít. Ezt Hlinka Leitomischelben a következő szavakkal fejezte ki: Az autonómia a kiegyezés és megegyezés feltétele. Együtt akarunk menni, de kiki a saját földjén önállóan, a csehek Csehországban, mi pedig Szlovenszkón! A Poledni List c. újság kommentálja a leitomischeli kongresszuson történteket és megállapítja, hogy a két katolikus párt blokkjának megvalósulása még a távot jövő kérdése. Srámek brünni lapja, a Den vasárnapi számában azt hangoztatja, hogy a cseh néppárt szlovenszkói osztályát, az úgynevezett micsurásokat nem likvidálják. Hlinka Leitomischelben érthetően megmondta, hogy a m'rcsurások fölszámolása föltétele a megegyezésnek. A cseh néppárt morva szárnyának eltérő a nézete, ami a Hlinkáéklioz való viszonyt illeti s ez Srámek miniszter távolmaradásában és dr. Drobny üdvözlő szavaiban jutott kifejezésre, aki a teljes egységről beszélt, egy néppártról, a Sumavától egészen a Tátráig egységes vezetés alatt. Ez a valóságban azl jelenti. hogy nem a miesuráéknak, liánéin a szlovák néppártnak kellene likvidálnia. A takarékossági bizottság foglalkozott az 1933. évi költségvetéssel. A parlamenti takarékossági és ellenőrző bizottság albizottsága ülést tartott és elsősorban is az 1935. évi Az utolsó gondolat. Irta: Bibó Lajos. Mit akartam még? Semmit. A harminchatodik évemet taposom és már régen helyrehozhatatlanul el vau rontva az életem. Megfáradtam testileg, lelkileg, nagyjában már csak a képzeletem működik. Akit a végzete arra ítélt, hogy állandóan önmaga ellen vétkezzék, az ismeri a léleknek azt az állapotát, amikor az ember elesettségében és tehetetlenségében éjjel-nappal a csodát lesi. Az ember fekszik és álmodozik. Annát a pillanatnál kezdi, amikor megérzi, ütött >az óra, elérkezett a pillanat, amely a mélyből egyszerre a magasba lendíti. Képzeletben megindul és megáll az ismeri bank előtt. — Kérem, tessék megnézni, megvan-e a 33(>9í)-es számú sorsjegy. A pápaszemes hölgy hátramegy. Perc múlva hozza a sorsjegyet. — Parancsoljon. Kifizeted a sorsjegyet, egy egészet, vagyis négy negyedel, zsebregvűröd és kijelented: — Ez a sorsjegy nyeri meg a főnyereményt. Húzás, újabb húzás, el következik az utolsó nap. megnézed a déli újságot s már mégy is az 500.000 koronáért. Miután közben kiszámítottad, hogy 500.000 koronának, helyesebben 400.000-nek, mert csak ennyit kapsz kézhez, a kamata kevés ahhoz, hogy az elképzelt életet éld, a nyereséggel Montecarloba sietsz és megtízszerezed. Elhatározó képességed és akaratod fölbomlásának ez az első stádiuma. A második tovább távolodik a valószinűségtől és ebben a ködös állapotban jutsz cl ahhoz a bizonyos ajtókopogtatáshoz. Ez a kopogtatás álmodból riaszt fel. Ajtót nyitsz. Idegen úr lép a >KOMÁROMI LAPOK« 1934 szeptember 15 állami költségvetés előkészítésével foglalkozott. Majd az előadók tettek jelentést azokról a feladatokról, amelyekkel az albizottság a parlamenti szünet előtt megbízta őket. Iskolai kérdésekről, a szénnel és naftával való kereskedelemről. a produktiv munkanélküli segélyezésről, az önkormányzatok pénzügyeivel kapcsolatban és az állami nyomdák üzeméről volt megbeszélés. Az albizottság a nagyközönség köréből elhangzóit számos panasszal is foglalkozott és kimondotta, hogy ezentúl ismét állandóan fog üléseket tartani. l'j autonomist» javaslatot készít a szlovák néppárt. A szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slovák foglalkozik a sajtónak Hlinka csehországi szereplésére történt különböző megnyilatkozásaival és bejelenti,. hogy a szlovák néppárt bizottságai u.j tervezetet dolgoztak ki Szlovenszkó autonómiája kérdésében s ezt a tervezetet a legközelebb nyilvánosságra is hozzák. Az új javaslat mindenkit meg fog győzni arról, hogy a szlovák néppárt a csehszlovák államegység eszméjének alapján áll és hogy az autonómiával a szlovák nemzet. a szlovák érdekek s a csehszlovák állam életének respektálását akarja biztosítani. A Slovák ezen bejelentésére a Lidové N:oviny megjegyzi, hogy valószínűleg arról a javaslatról van szó, amelyet a szlovák néppárt harmincas bizottsága Fritz képviselő vezetése mellett a szlovenszkói autonómia ügyében kidolgozott. Nové-Zámkvban B eladó egy 3 szobás villa. Érdeklődni lehet Futalá Lászlónál 32i Stará Dala. A sztrájk. (**) Senki nem tudja, bőgj- tulajdonképen mi az oka az. amerikai óriássztrájknak és cl sem lehet képzelni, hogy mi a célja ennek a sztrájkmozgalomnak, amelyet egész nyíltan támogat az államhatalom. Ebből az állami támogatásból azonban már lehet következtetni. Az amerikai kapitalizmus módszerei annyira kegyetlenek és önző természetűek, hogy meg lehet érteni azt, ha az állam a tőke ellen hurcoló) munkásság oldalára áll Az amerikai tőke mindent túlméretezett, a gyártást, a munkál és a munkás kizsákmányolását is. A világ gazdasági válságának egyik előidézője volt az az amerikai mohóság, amely a konjunktúrát a végsőkig igyekezett kihasználni és nyakló nélkül produkált. A produkció gyorsabb ütemének elérésére mindig 'több és több gépet állított he a munkába az amerikai tőke, mindig jobban racionalizálta a termelési, ami annyit jelentett, hogy mindig több emberi lett feleslegessé a munkafolyamatban és így a fogyasztás csődjét maga a fogyasztásra felépített töke idézte elő. Roosevelt újjáépítési programja abbéd az elgondolásból indult ki, hogy a tőkére szükség van és a magántőke, a magánkezdeményezés és magánkockázat princípiumát továbbra is meg kell tartani a termelési rendben, de a magántőke jogait meg kell nyirbálni, hogy a tőke és a munka közötti harmónia megteremtse a termelés és a fogyasztás egyensúlyát. Ez körülbelül azt jelenti, hogy Roosvelt olyan munkabérekéi akar, amelyek mellell a munkásnak módja legyen arra, hogy szükségleteit kielégíthesse, tehát a munkás Jegyen a fogyasztó közönségnek jelentős része. Ez azonban a Roosvelt-féle programnak csak egyik része, és talán ezt a részi nem is nehezményezné olyan nagyon az amerikai tőke, mini a másikai. El keli ismerni, hogy-a másik 'programpont tulajdonképen a kényszerítő szükség nyomása alatt szüléiéit meg. A munkanélküliség fojtogató tértiét is le kell rázni, gondolta Roosevelt és ezért szabályozta a munkaidőt, mégpedig olyképen, hogy a heti munkaidőt szinte állandóan csökkentette, amióta megkezdődött a Nira-akció. Ez a munkaidő csökkentés egészen bizonyosan csak átmenetinek képzelt intézkedés és célja világosan az, hogy minél több munkanélkülit lehessen beállítani az üzemekbe. Roosevelt szerint még mindig jobb az. ha a munkás felesleges ugyan az üzemben, de bért kap és dolgozik, mintha a munkás a munkahelyekről kiszorultál! a bért támogatás alakjában kapja, amelyet az állam végül is adó formáájban kénytelen a tőkétől elvonni. Morális szempontból tekintve a dolgokat, mindenesetre jobb ez a megoldás, mert a munkanélküliség, a könyöradományszerű segélyezés megrontja a tömegek erkölcseit, elszoktatja a munkáskezekéi lulajdonképcni céljuktól és rendeltetésüktől: a munkától és így az állam biztonságát veszélyezteti maga a munkanélküli segély, mert óriási tömegeket lök bele a bizonytalanságba és a reménytelenségbe. A százféle rostán, tendenciózus hírforráson keresztül hozzánk érkező amerikai sztrájkhírekből egyáltalában nem lehel kihámozni azt, hogy tulajdonképen miért határozta et majdnem egymillió ember a sztrájkot és miért nem akar ezzel az egymillió emberrel megegyezni az amerikai lóké. Nem ismerjük a differenciákat, csak elmosódott és talán szándékosan homályosan tartott jelentések fekszenek előttünk, amelyekből annyit lehet kihámozni, hogy a bérről és légiókéul a munkaidőről van szó. Lehetetlennek kell tartani a huszonötórás heti munkaidő kívánságát mindaddig, ajnig nem tudjuk, mi van emögötl a követelés mögött. Ha csak a heti huszonötórás munkaidői nézzük, akkor igazai kell adnunk a tökének, amely riadtan tiltakozik ennek a feltételnek az elfogadása ellen, másrészt nem tudjuk elképzelni, hogy ok nélkül támogassa Roosvclt akár burkoltan is ezt a követelést, mert hiszen Roosveltnek tudnia kell azt, hogy mi az amerikai tőke teherbíró képessége és mik azok a követelések, amelyeket jogosan támaszthat az amerikai munka. Ha tehát a huszonöt órai heti munkaidőt Amerika kormánya jogosnak ismeri el, akkor a fogyasztásban valami olyan rendellenesség következett be, hogy ez a heti huszonöt óra munszobádba. Kenéz Sándor úr? — kérdezi hűvösen, rejtett ünnepélyességgel. — Igen, én vagyok, — felelsz. A lobbi egyszerű és természetes. Amerikából keresnek, ahol egyik milliomos apai nagybátyád, akinek te vagy az egyetlen törvényes örököse, meghalt. Külső életed és belső világod tengelytörésének és mechanikai zavarának ez a második stádiuma. A harmadik az, amikor lehunyt szemmel képzelődsz és képzeletben minden eddigi énekes fölött álló világhírű, megrendítőcn és félelmetesen nagy tenoristaként énekelsz a newyorki Melropolitánban, vagy föltaláltad a mágneses, korlátlan repülést s miután tied mindén dicsőség és ha-Rendben van. A pénztárnál felveheti a pénzt. De figyelmeztetem, ezzel az összeggel együtt kerek harmincezer koronámmal tartozik. Negyedóra múlva már lent álltam az uccán. Most hova, merre? A pénz ott lapult a zsebemben, elértem, amit akartam, nem volt többé célom. Mély, gyötrő lelumgoltság vett erőt rajtam. Ez is kóros állapot. A lélek csupán /addig működik az emberijén, ami« vár valamit, amíg elölte áll annak, amit el akar érni. Ha ez az akarat, amelyet belülről a bizonytalanság izgalma füt, megfutotta a maga útját és kielégült, az eredmény, a siker nem tölt él többé jőreinénység'gél és bizakodó hittel, hanem'' Megállítja'és lezárja valamennyi életérzésünket. Perc múlva megjelent az ajtóban az a vörhenyes arcú úr. aki a tőkésem várószobájában az ablaknál ült. Amikor megpillantott, mosolyogva lépett hozzám. Bocsánat. Nem tudtam, lrogy ön az. Parancsoljon befáradni, - mutatott be a lakáslia. Semmit nem hízelgők a hiúságomnak, bog}' ismer. Elvégre a vélemények nem igen lérlek el egymástól művészi képességeim és egyéni jelentőségem megítélésében. Annak, hogy nem volt már régen semmi hitelein, adósságaim meghaladlak a százezer .koronát, nem dolgoztam többé, sémim köze nem Vólí a hírnevemhez. Beléptem- a szobába. Véletlenül összecseréltük az cserlatom, szó-szoros - értelemben a világ ura vagy, ott állsz zordonan a megálmodott csúcsokon. Akit tehát eredendő hibái arra ítéltek, hogy megszenvedje tragikus jósága és gyermekes haszontalansága mindén bűnét; az tudja, hogy most, amikor már halványodni kezd bennem ennek a beteges képzelődésnek az ereje is, úgynevezett erkölcsi ellenállás tekintetében micsoda állapotban vagyok? Mit akarhatok még? Semmit. Pénzt. Mindennap annyit, amennyivel huszonnégy órára még meghosszabbíthatom életemet, amelyet a világ és a magam számára már régen befejeztem. A kényszer és az ösztön működése teljesen megszűnt bennem, tehát kizárólag megszokásból ragaszkodtam öntudatlanul az élethez. Háromszáz koronára volna szükségein mondtam annak az úrnak, akinek most dolgoztam; Rgmlekintetl. — Mire kéri? Októberben kap tőlem két képet. Addigra megfestem. Arra adja előlegül. Szerencsére, órával később észrevettem, hogy távozásomkor az előszobában álló altiszt idegen esernyői nyomott "a5 kezembe. Ez a Indesel kissé megmozgatta bennem a vért. Félórára ismét- volt elfoglaltságom. Hogy minél tovább tartson ez az elfoglaltság,, amely ebben a pillan útiján ’ számomra tartalmai adott', az életnek, lássh léptékkel haladtam visszafelé. A helyiségbe lépve, rögtön megállapítottam, hogy az esernyőmet már elvitték. Bementem a titkárhoz. — Mondja kérem, ki volt az az úr. aki itt ült az ablak 'melléit? Kram mer Pál, olajgyáros. Elvitte az esernyőmet. A titkár csodálkozva nézett rám. Valamit nem érteit. Följegyeztem az olajgyáros címét és szépen elsétáltam a lakására. Csöngetésemre borotvált képű inas nyitott ajtót. Kit méltóztatik keresni? Senkit, i— szóltam. — A gazdája elvitte az esernyőmet. Azért jöttem. Az övé itt van, tessék, az enyém ott áll az esernyőtartóban. Az inas végigmért. — Azonnal kérem, — és bement. nyűinkéi, udvariaskodtám, csakhogy éppen mondjak valamit. Bekiáltott a máski szobába: •V'gi! Fiatal, csaknem valószínfítleíi szépségű, törékeny termetű gyereklány jelent meg, Krammer ,a keze után, ny últ. Gyere, bemutatok neked egy igazi nagy emberi.' i! Megmondta a névemel. A lány elpirult. Nyújtotta a kezét. Komolyan zavarban volt, Nem tudta, mit mondjon hirlelenében. Leültünk. Krammer hozzám fordult. Hogyan állapította meg. hogy én hoztam el az esernyőjét. Váriam ezt a kérdést. Sehogyan. Nem értem. Ha jól emlékszem, kilencen várakoztunk Micsinay előszobájában. Három úr jött ki, mielőtt ön bement hozzá. Amikor az uccán észrevettem, hogy idegen ernyő van nálam, magam elé idéztem azokat az urakat, akiket részint távozni, részint várakozni láttam. Ön volt a tizenegy'
