Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-07-11 / 55. szám
»KOMÁROMI LAPOK« A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség közgyűlése. A közgyűlésen megválasztották a dalosszövetség új tisztikarát. 1984. Julius 11. Primicia a Szent András templomban. Vasárnap, július 8-án délelőtt 9 órakor a komáromi Szt. András templomban mutatta be első szent miséjét Kóczab Vilmos ujmisés, Szantner Henrik oki. gazd. intéző fia, esztergomegyházmegyei áldozópap dr. Majer Imre prelátus.apátplébános vezetése mellett. A ritka alkalomból a hívek zsúfolásig megtöltötték a hatalmas templomot, hogy tanúi lehessenek a magasztos szertartásnak és az ifjú levita áldásában részesülhessenek. A szent mise kezdetétől fogva dr. Majer Imre prelátus, aki az ujmisés manuduktora kézvezetője volt, atyai szeretettel segítette a fiatal papot első szent ténykedése végzésében. Evangéliumkor az ujmisés nagybácsija, dr. Antal Miklós pápai kamarás, ungvári gimnáziumi tanár, kiváló szónok mondott könnyekig megható beszédet, melyben felvázolta a papi élet magasztosságát és a legtöbb emberi szenvedéssel kikövezett életutjait. Lélekbenyuló látvány volt, amikor a fiatal pap először nyújtotta szüleinek és nagyszüleinek az Oltáriszentséget és utána egyenként megáldotta őket. A szent mise után közös ebéd volt, melyen a szülőkön és nagyszülőkön kívül dr. Majer Imre prelátus, dr. Antal Miklós pápai kamarás, dr. D’Elia Ferenc főállatorvos, Szégner Ferencné, Szégner ezredes felesége leányával, Ruttkay Géza földbirtokos nejével, Ruttkay Endre műépítész és neje és a helybeliek közül még sokan vettek részt. A pohárköszöntőt dr. Majer Imre prelátus mondotta, aki először a szülőket köszöntötte és sok szerencsét kívánt gyermekükhöz. Azután az ifjú paphoz fordult az ősz hetvenéves prelátus ragyogó szavakkal vezette bele őt a papi életbe. Többek között ezeket mondotta: — „Te, ma vérszerződést kötöttél Krisztussal s nagyátmérőjű kötelességeket vettél magadra: folytonosan lelkeket keresni a fárasztó apostoli utakon, megindulni az egyre törtető fertőár ellen, összetartani a rádbizottakat szeretetlen és egyre-másra nyitogatni a keményre zárt emberi sziveket. Hivatásod a legszentségesebb teendő, mert eleven összekötő vagy ég-főld között és széthintője lettél a kegyelemnek, barátja, testvére Krisztusnak. Örökösen mosolyognod kellene, hogy a legértékesebbek közé rekrutálódtál. de sokszor sírni is fogsz, mert Téged is utolér a közös papi sors, mert majd neked is odagörgetik lábaid elé a rosszakarat, gáncsoskodás és szidalmak sziklarögeit. De Te emeld fel mindig a fejed és serkentsen a szent ihlet, hogy az Ur Jézus papjaival karonfogva járja az életutakat. Ha merülnél is lelkesedésedben, hát veled is úgy tesz, mint a süllyedő Péterrel: kiemel, melegségével leszáritja könnyeidet és szentségével lekönnyiti bajaid terhét...“ Ezekután az ujmisés nagybátyja, dr. Antal Miklós pápai kamarás mondott hasonló tónusban pohárköszöntőt,melyre Kóczab Vilmos szerény köszönettel felelt. A komáromi katolikus hívek pedig a legnagyobb szeretettel köszöntik a hit új lámpását és várják, hogy nekik is hintsen fiatal papi lelkének virágaiból. Boldogok vagyunk, hogy egy pásztorral több lett egyházunkban, mert érezzük Krisztus Urunk szavát, hogy az aratás sok ugyan, de kevés a munkás. Adja Isten, hogy főtisztelendő Kóczab Vilmos legfiatalabb áldozár jó arató legyen Krisztus buzamezein. (—km—) — Elaludt és a tű átszurta a szivét. Nemisio Santiago, egy newyorki kórház betege, ágyában ruháját foltozta s eközben elaludt. A tű hegyével felfelé a matracba fúródott és amikor Santiago álmában megfordult, átszurta a szivét. Santiago szörnyethalt. Azonnali belépésre perfekt könyvelőt, gépiró levelezőt, szlovák, német, magyar nyelvüt keres Pick Richárd gabonakereskedő, Komárno. 246 — július 10. Élénk érdeklődés mellett tartotta meg a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség július 6-án évi rendes közgyűlését Kassán, a Katholikus Olvasó kör nagytermében. Július 6-án délelőtt Rozsics Jenő országos társelnök vezetése mellett tartották meg a Dalosszövelség nagvválasztmányának a közgyűlést előkészítő ülését, amelyen a szövetség tisztviselői és a tagegyesületek képviselői vettek részt. Délután fél háromkor a dalosszövetség képviselői megtekintették a történelmi nevezetességű kassai dómot és ezzel kapcsolatban Rákóczi Ferencnek, a nagy Fejedelemnek a dóm kriptájában levő mon umentális sírjúI. A Dalosszövetség tagjai mélységes kegyelettel adóztak a magyar szabadság és függetlenség halhatatlan emlékű héroszának, akinek koporsója előtt Bicsovszky Kázmér dr.. a Dalosszövetség ügyvezető alelnöke mondott megragadó erejű kegyeletes beszédet és helyezte el azon a Magyar Dalosszövetség fehér szalagos babérkoszorúját. A Nagy Lajos korabeli gyönyörű székesegyház és a Mihály kápolna tüzetes megtekintésénél az építőművészet e remek alkotásainak főiem -lő szépségeivel alig tudott betelni a szemlélő társaság. Délután előbb Palyó Mihály elnöklete mellett a jelölőbizottság tartotta meg ülését, melynek befejezése után t órakor kezdődött a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség közgyűlése. A közgyűlésen a következő tagegyesületelc képviseltették magukat: Pozsonyi Bartók Béla Dalegylet, Eperjesi Magyar Dalegylct. Kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegylete, Kassai Iparoskor Énekkara, Kassai Líra Dalkör. Komáromi Dalegvesúlel, Lévai Dalárda, Losonci Magyar Dalegylet. Losonci Egyetértés Munkásdalárda, Magyar Tanítók Országos Egyesületének Énekkara. A Dalosszövetség tisztikarából jelen voltak Rozsics Jenő orsz. társelnök, Bicsovszky Kázmér dr. orsz. ügyv. alel nők. Fülöp Zsigmond és Kövy Árpád orsz. alelnökök, Simkó Gusztáv karigazgató, Rzihu Henrik főtitkár, Riszner Ede és Fáibri/ Viktor orsz. alkarnagyok, Schalk ház Lipót titkár és mások. A közgyűlést Rozsics Jenő orsz. társelnök nyitotta meg, aki meleg szavakkal üdvözölte az ország különböző városaiból határozatképes számban megjelent közgyűlési tagokat, majd sajnálattal jelentette be, hogy a Dalosszövelség közszeretetben álló országos elnöke: (filler János dr. közbejött betegsége miatt nem jelenhetett meg a közgyűlésen. Előterjesztésére a közgyűlés őszinte sajnálattal vette tudomásul Giller dr. elnök kényszerű távolmaradását és ama hő óhajának adott kifejezést, hogy a Mindenható mielőbb adja vissza jő egészségéi s s erről őt, teljes bizalmának kifejezése mellett értesítette. Rátérve a közgyűlés tárgysorozatára, a múlt évben Komáromban tartott évi rendes közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet a közgyűlés hitelesítette, Rzihu Henrik főtitkár évi jelentését a szövetség mull évi működéséről, a pénztáros jelentését az 1933. évi zárszámadásokról egyhangúan tudomásul vette. Az 1934. évre szóló költségvetés megállapítása után a választmány javaslatait tárgyalta a közgyűlés, mely elhatározta, hogy a dalosszövetség jeligéjére és egy magyar dalosinduló szövegére 1934. október 15-iki lejárattal országos pályázatot hirdet. A beérkező pályázatok felülbírálására egy szakbizottságot kér fel a Dalosszövetség. Kimondotta a közgyűlés, hogy a Dalosszövctség kottatárat létesít és pedig egyet a szövetség központjában Pozsonyban és egyet Kassán, serre a tagegyesületeket külön felhívja. Kötelességévé teszi a Dalosszövetség a tagegyesületek tagjainak, hogy a szövetség hivatalos jelvényét minden adandó alkalommal viseljék és az egyes daltestületek hangversenyéin és előadásain az egyleti jelvény mellett kitűzzék. Végül elhatározta a közgyűlés, hogy a Dalosszövetség üléseinek határozatait minden illés ulán sokszorosíttatja és a lagegyesüle leknek megküldi. Végül foglalkozott a közgyűlés a kassai és az érsekujvári dalosok meghívójával, akik az 1935. évben Kassán, illetve Érsekújvárt óhajtanák az évi közgyűlési országos dalosünnepély keretében megtartani. Minthogy ennek a kérdésnek megoldása előzetes tárgyalást igényel, a közgyűlés a központi választmányt bízta meg az ügy elintézésével. Azt azonban kimondották, hogy a jövő évben a szövetség országos dalosünnepélyt fog rendezni. Ezután a tisztújítást ejtették meg titkos szavazással, melynek eredménye a következő: Díszelnökök: Schell Gyula, Jankovich Marcell dr. és Egri] egy csekély pillantást. Mivelhogy a mi Angliánkról van szó, a cikk nem politikai, sem pedig társadalmi, hanem város- és erkölcsrendészeti lesz. Komáromi Anglia! Nemrégen rendezetten volt, most azonban szabaddá tették útjait, a katonaság elrendezte szépen s csinált belőle kellemes sétahclyct. Térség, amely gondozva van, amelyen jólesik a megpihenés. Ennek a térségnek azonban két külön szakasza van. A rendezettebb szakasz a nagyvilági«, itt sétál bizonyos időkben Komárom, társadalmi kiilömbség nélkül; hölgyek és urak, válogatott legények, katonák, háztartási alkalmazottak és gyermekkocsik járnak liláin. A térségnek erről a szakaszáról, — amely padjain estefelé gyöngéd szerelmes pároknak is helyet biztosít, — most ne beszéljünk. Beszéljünk a térség másik feléről, ahol a tiszti tenniszpálya vörös homokja világít s ahol korhadt tapadókon, gyepes térségeken einberhadak forgatják a bibliát. Harminckét levele van a bibliájuknak s az ábrázolatok Teli Vilmos hősi alakjait személyesítik meg. Nem kívánjuk senki szórakozását megzavarni; ha a kártyázás zárt teremben történne, nem lenne egy szavunk sem: mindenki úgy és ott veszíti el a pénzét, vagy fosztja ki embertársa zsebét, ahogyan s ahol akarja. Furcsának azonban azt tartjuk, hogy a város egyetlen nyilvános sétahelyén hétszámra, sőt hónapszámra, lehetséges ezt a kártyabarlangot fenntartani, öl-hat csomóban kártyáznak az emberek, a »klubtagok«, mindenféle hazárdjátékon törik a fejüket, a kibicek vastag karéja veszi körül a legbelsőbb, titkos játékosokat, — a kibicek egyúttal megfigyelők is, ha a hatóság emberei közelednek, szétugrik a társaság, jeléül annak, hogy nem teljesen tiszta a lelkiismerete. Állítólag a munkanélküliek játszanak ott s állítólag a munkanélküli segélyeket játszák el. Ezt sem tudnánk bizonyítani, tény azonban az, hogy nagyon sok foglalkozásnélküli találja meg itt hazárd szórakozását, szerkesztőségünkbe viszont több levél futott be. éppen ezeknek a játékosoknak a hozzátartozóitól, akik azt panaszolják, hogy a hozzátartozók haza sem viszik a pénzt, hanem mindjárt a gyepen elkártyázzák. Az ifjú nemzedék erkölcsére sem lehet nagyon üdvös ez a látvány, ha jól tudjuk, hogy a »kárlyabarlang« tőszomszédságában gyermekjátszótér van. — Micsoda helyzet ez, egyik oldalon gyermekek tere, másik oldalon kártyások csapata, szinte perverz jelenség! A rendőrség, igen helyesen, egyízben rajtukütött s harminckét embert igazoltatott, jelentett fel, stílusosan, 3. oldal. Fej-éne. Országos elnök Giller János dr. Losonc, társelnökök Rozsics Jenő Kassa, Fülöp Zsigmond Komárom, Pásztor Ferenc Beregszász. Alelnökök: Kövy Árpád Losonc, Mihalik Dezső dr. Rimaszombat, Nyitray Béla Bátyú, Pállj Károly Rozsnyó, Józsefcsck Géza Léva. Oi'szágös karigazgatók: Simkó Gusztáv (.ügyvezető) Kassa, Riszner Ede Losonc, Takács Gyula Ruszinszkó. alkarnagyok: Fábry Viktor Eperjes, Halász József Rimaszombat, Heckmann István Léva. Ügyész: Prenghy Árpád Pozsony, főtitkár: Boross Béla Felsőszeli, titkárok: Schalkház Lipót Kassa, Rziha Henrik Pozsony, Bődákg István dr. Beregszász, pénztáros: Szelényi Miklós Pozsony, számvizsgálók: Barlos I'rigyes Komárom, Schmidt Lajos Érsekújvár, kottatárosok: Schmidt Imre Pozsony, Beller Jenő Kassa. A megválasztottak nevében Rozsics Jenő elnök mondott köszönetét, Bicsovszky Kázmér dr. ügyv. alel nők pedig a kassai dalosoknak köszönte meg meleg szavakkal a Dal ossz ec l o o ség tagjaival szemben tanúsított lekötelező és szives fogadtatást. mint a harminckétlevclű kártya, ez azonban úgylátszik, sokat nem használt, mert minden hatósági intézkedés dacára újra virágzik ez az erkölcsi testület, reggel, délben, este, hétköznap, ünnepnap verik a lapokat s lepik el a gyepet. S ha már itt tartunk, mondjuk el, hogy az Angliának ebben a züllötlebb, porosabb részén van egy gyermekjátszótér is, amely szép erilberbaráli intézménynek indult, most azonban már csak maradványai vannak meg a nemes lelkesedésnek. Egy kerek medence, homokkal: ez maradt meg a térből, a hinták, játszóeszközök hiányzanak s a vízzel töltendő medence ott szárad, bűzlik, ma már nem gondol vele senki. Pe lig milyen alkalmas játékhely volna a gyermekeknek ez a vízmedence, ahol fürdőruhában játszhatnának s ahol, természetesen, friss vizet is öntenének a medencébe — eleget pazarolnak Komái'omban a vízvezetéki vízből mások s még sincsen mellettük a hatósági, szigorú ellenőrzés, — és őrizni kellene ezt a játszóteret. Azt hallottuk, azért nincs víz a medencében, mert köveket dobálnak bele s szemetelnek. Ez nem elfogadható ok: a medencéről gyakorta le kell ereszteni a vizet s természetesen, tisztítani kell, — (nem úgy, mint a söpretlen uccákat, amelyeken még jnindig a nagyvásár szemetje hullámzik a szélben), — s valakinek felügyeletet kellene gyakorolni erre a téri-e. A lelkesedés és az előkészítés lázán túl tartsuk is meg, amink van s gondozzuk értékeinket, ne vesszenek azok az ebek harmincadjára! Kényes talán a téma, de meg kell említenünk, ha már városrendezésről beszélünk, hogy az a néhány uccai mellékhelyiség, amellyel Komárom »dicsekedhetik«, olyan állapotban van, mintha valami háború járt volna rajtuk keresztül. A kerek kis bádogépületek rozsdásak, gondozatlanok, piszkosak, ajtajuk kidültbedült, (az »Angliában« egy ajtó a földön fekszik), — hol van a higiénia, nem látja meg ezt a rendetlenséget senki? Nem kerülne talán olyan sokba az átfestése, rendbehozása? Elméletben van mindenünk, gyakorlatban azonban hasznavehetetlenek. A Kórház-tér szép rendezésével ezekre az épületekre is kellene gondolni! Mi, akik szeretjük Komáromot, aggódva figyeljük minden uccáját, épületét s azt szeretnénk, ha a város mintaváros volna rendezettség, szépség terén. Szünetlenül kell gondolni a város csinosításával. Az idegen, aki érkezik, sok tisztaságot és rendet találjon uccáiukon! Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot, a Komáromi Lapokat /I komáromi „Angliára“ vessünk
