Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-08-22 / 67. szám

2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1934. augusztus, 22, A gazda megváltoztat' hatja a felajánlott gabonamennyiségét. A Gabonatársaság most tartott el­nökségi értekezletén a Gabonatársa­ság vezetősége a bejelentési kötelezett­ség kérdéséről is tanácskozott és oly­­kép határozott, hogy a gazdáknak le­hetővé teszi a fölajánlott mennyiség módosítását. Az új irányelv szerint a gazdának jogában áll a már beadott ajánlatában föltüntetett mennyiséget az év végéig megváltoztatni és a Ga­bonatársaság nem emelhet kifogást, ha a fölajánlott mennyiséget csök­kenti, vagy fölemeli. A Gabonatársaság továbbá följogo­sította a bizományosokat arra, hogy az általuk vásárolt árpát és zabot belföldre szabadon eladhassák, kül­földre azonban nem adhatnak el árpát és zabot. Sörárpa külföldön való el­adása végett külön exporttársaság fog létesülni. A Gabonatársaság fölhatal­mazása alapján a' bizományosok ve­tőmagot is adhatnak el. A vetőmag­­eladások során minden 100 kg-os mennyiség után a bizományosnak 3 koronát kell a Gabonatársaság szá­mára lefizetni és ugyancsak a Gabona­társasághoz kell juttatnia a félszáza­lékos forgalmiadónak megfelelő ösz­­szeget is. Komáromi Ház és Telektuiajdonosok Egyesületének közleményei Az egyesület közgyűlése. A Komáromi Ház- és Telektulajdo­nosok Egyesülete f. évi augusztus 19-én tartotta a Városháza tanácster­mében évi rendes közgyűlését nagy­számú közönség jelenlétében. A gyűlésen az országos egyesület vezetősége Ludwig Károly elnök, dr. Hantke Halmi Oszkár alelnök, Bellies Hugó vezértitkár, Stefkó Vojtech országos hivatali főtanácsos, Savtda József és Nemosusky Szilárd is meg­jelentek. Nemes György elnök magyar, dr. Hantke Halmi Oszkár szlovák nyelvű megnyitója után Ludwig Ká­roly üdvözölte szeretetteljes meieg szavakkal a helybeli háztulajdonosokat a központ nevében. Ezután Bocz Béla titkár az egyesü­let múlt évi működéséről számolt be igen tartalmas és szakavatott jelentés kapcsán, számadatokkal igazolva azt a munkásságot, amit az egyesület a háztulajdonosok érdekében kifejtett. Kiterjeszkedett az évi jelentés kap­csán arra a súlyos anyagi helyzetbe, amelybe a város jutott s rámutatott a város vezetőségének arra a metódu­sára, mellyel az egyesületet s illetve a háztulajdonosokat kezeli. Az évi jelentés kapcsán két memo­randumot terjesztett a közgyűlés elé, az egyik a városi dijaknak a jövede­lem arányában való arányos és igazságos elosztása, a másik meg az öreg há­zaknak bizonyos adókedvezményben való részesítése, nemkülönben az egy konyhás és egy szobás igazolt munka­nélküliek lakásának adómentesítése, melyeket a közgyűlés elfogadván, az illetékes fórumokhoz juttatni rendéli. Majd a számadás és költségvetés elfogadása után a választmány kiegé­szítése következett; uj választmányi tagok lettek: Vörös Béla, Kecskés Béla, Weisz Pál, Mórocz Zoltán, Sot­­ter József, Kornély Béla, Hacker Zol­tán, Kurucz István, Holtzer István és Tóth Ferenc. Végül dr. Hantke Halmi Oszkár be­szélt s beszédében a következőkre utal: Vázolta azt a pénzügyi politikát, amely az államalakulat óta látszólag a kapitalizmusnak üzent hadat és szen­vedélyes iramában a békés polgár házvagyonánál sem torpant meg. Utal arra az ezerféle közteherré, amely nem­csak az épület jövedelmét, de magát az épületvagyont is nyomja. Reá mu­tatott, hogy a bérlők védelméről szóló törvény burkolt adóztatás, mert a ház­tulajdonos zsebéből juttatnak ajándé­kot a bérlőnek, amit azonban a pék­nél és a mészárosnál az élelmi cikk árának értéken alól való szorításával nem mernének elkövetni. A háztulajdonosoknál a takarékos­ság és önfegyelmezés polgári erényeire mutatott, ami nélkül addig a magán­­tulajdoni rendszer alapján állván, nem lehet nemzetvagyon. Az eladósodott és tönkrement ház­­tulajdonoson — úgymond — már nem segit az uj házjavitási törvény. Utal arra, hogy már az uj házak tulajdono­sait is méltán elfoghatja az aggodalom arra nézve, hogy a számításba vett rentabilitás tartós marad-e? Az építőipar nagy veszteségét látja abban, hogy a régi háztulajdonosokat jogos jövedelmüktől megfosztották úgy, hogy az évenkénti szokásban volt épület javítások, meg egyéb be­fektetések abbamaradtak. A háztulajdon és annak jövedelme a legnagyobb és legmegbízhatóbb adóforrás. Pénzügyi ellenőrzése a leg­könnyebb, tehát inkább alacsonyabb adókulcsot kellene vele szemben al­kalmazni Nélkülözi a háztulajdonnak intézményes védelmét a községi és államkormányzatban. A háztulajdonosok egyesületeinek szakerőket kell toborozniok, hogy tag­jaiknak az utrendészeti, parcellázási, épitési, épülethasználási, bérleti, adó- és illetékügyekben általános útbaiga­zítást adhassanak és az igénybe veendő különös utat megjelöljék Az egyesület mint olyan a jog­­gyakorlat egységesítésén fáradozik, uj törvények végrehajtása előtt figyel­meztet és tájékoztat, szakvéleményt közöl, hatóságok és közhivataloknál testületileg lép fel és mindenben tör­­végytiszteletre tanit. Az igy nevelt és egységbe foglalt háztulajdonos társadalom azután az egyesületi életen kivül is követelni fogja az olyan pártpolitikától mentes gazdasági egységet, amely úgy a köz­ségi, mint pedig az országos válasz­tásoknál vagyoni jelentőségének és gazdasági erejének tudatában fogja a neki járó fontos helyet kivivni. A legfelsőbb közigazgatási biróság elvi jelentőségű döntése adóügyi tárgyalásnál: Már kihallgatása előtt kell közölni a vádat a terhelttel. Fontos közigazgatási döntvény je­lent meg a Bohuslavsky gyűjteményé­ben 6888. szám alatt. A törvény azokra a büntető eljárásokra vonatkozik, ami­ket egyes adófizetők ellen egyenes adók megrövidítése miatt indítottak a pénzügyi hatóságok. Az eddigi gyakorlat az volt, az ilyen eljárásoknál, hogy a pénzügyi hatóságok megidézték az adófizetőt és még mielőtt közölték volna vele a büntető eljárás anyagát, részletesen kihallgatták és a kihall­gatást esetleg többször is megismé­telték. Egy sokat molesztált adófizető pa­naszt emeli a Legfelső Közigazgatási Bíróságnál. A Legfelső Közigazgatási Bíróság 1933. november 29-én hozta még döntését ebben az ügyben és a felebbezcsnek az alábbi indokolással adott helyt: 1. A törvény és rendeletek tárában llő—1:927. szám alatt megjelent vég­rehajtási rendeletnek az a szakasza, amely kimondja, hogy a vizsgáló bi­zottság a terheltet annyiszor hallgatja ki, ahányszor az elkövetett bünteten­dő cselekményt tárgyi és alanyi tény­­ádladékának megvilágításához szüksé­­gesnek vagy célszerűnek találja, el­lenkezik a vonatkozó törvény 215-ik szakaszának második bekezdésével. 2. A büntetendő cselekmény tényál­­ladékát és az összes tényálladékokat a vizsgáló közeg még az érdemi ki­hallgatás elkezdése előli részletesen köteles közölni a vádlottal és pedig rögtön az első kihallgatás al kai mű­vid. 3 .Bizonyos bűncselekmény törvé­nyes megjelölésének puszta idézése, vagy a vonatkozó törvényszakasz meg­nevezése nem pótolja a tényállásnak a 21'i-ik szakasz második bekezdése ér­telmében vett részletes közlését, ha­nem föltétlenül szükséges, hogy a ter­helttel előre közöljék azokat a tény­körülményeket is, melyeknek alapján a pénzügyi hatóság arra a következte­tésre jutott, hogy a vádlott elkövetett egy bizonyos meghatározott cselek­ményt, amely az adótörvény értel­mében büntetendő. 4. A terheltnek joga van arra, hogy azonnal a bűncselekmény tényálladé- Ica, valamint a gyanuokok titán tizen­öt napos határidőt kapjon a közlői­tekről való nyilatkozattételre, lm kéri ezt a határidőt. Ily esetben a kihall-Nem célunk, hogy százegyedszer rekrimináljuk a lehetetlen csallóközi közlekedést, nem akarjulv az enyhe gúny tárgyává tenni ismételten a csal­lóközi motorost és méltatlankodó han­got sem akarunk ezúttal használni. Mindebbe belefáradtunk már az alatt a hiábavaló harc alatt, amelyet két éve a jobb csallóközi közlekedés ér­dekében folytattunk. Beszéltünk gú­nyosan, kértünk komolyan: mitsem használt, így aztán azt kell gondol­nunk, hogy a rozoga közlekedési vi­szonyok szántszándékkal jöttek lét­re a Csallóközben s kapcsolt részein. A vasúti közlekedésről beszélünk, mivel autóbuszközlekedés alig van. Bizonyára, hogy »konkurrenciát ne csináljon a vasútnak«. Kérdezzük: lehet-e konkurrenciát folytatni ilyen rossz közlekedéssel? íme a bizonyság: Pozsony és Komárom közölt a tá­volság 98 kilométer. Még most is, amikor pedig arra szeretnek hivat­kozni hivatalos körök, hogy a csalló­közi pálya csupán másodrangú, lehet­ne olyan motorosvonatokat beállítani, amelyek két óra alatt megtennék ezt az utat. (Budapest—Komárom leg­újabban ötnegyed óra! Hasonló távol­ság!) Ha a pálya nem megfelelő, épít­tessék újra. Ha a kocsik ilyen tem­póban ráznak, építsenek jobb, ruga­nyosabb kocsikat. Mindent meg lehet oldani egy kis jóakarattal. Ez a jó­akarat azonban hiányzik a csallóközi vasúttal szemben. Pozsonyból estefelé egyetlen meg­felelő csallóközi vonat van Komá­rom irányában: délután öt óra öt­ven perces indulással. Van még két vonat ugyan, de az csak Dunaszcr­­dahelyig megy. Az esti vonat menet­rend szerint három óra s tizenöt perc alalL teszi meg ezt a rövid utaL, ami annyit jelent, hogy még csak har­­minckHométeres átlagsebessége sincs meg! Ámde ezL a rövid távot is ket­tévágják bölcsen s míg Dunaszerda­­hclyig döcögős gőzvasuton ülünk, onnan tovább motoroson folytatjuk utunkat. A közlekedés nagyobb cso­dájára Pozsonytól Dunaszerdahelyig a vonat magával cipeli a motoros­­szerelvényt! A Pozsonyban nehezen elhelyezkedett utasok Dunaszerdahe­­lyen újra közelharcot vívnak a hely­ért s így történik aztán, hogy az ölperces szerdahelyi várakozásból ne­gyedóra lesz. A vonat máris késéssel indul. A motorosvonat kegyetlenül dobálja az utast. Ez még hagyján, de az ut nagyobbik felében a kocsi lám­pája nem is ég. Néha fel-felvillan, hogy újra elaludjon. A vonat utasai »sötét expressz« címmel becézik ezt a vonatot. Bántó és szemsértő, halvány pislogásban utazik az ulas, meg csak annyit sem tehet vigasztalására, hogy olvasson. Vasárnap az is telezte a sötét expressz örömeit, hogy acsal­­lőközaranyosi búcsú után megroha­mozták a vonatot, amely sokáig to­latott ide-oda a kis állomáson s köz­ben a sötétben két bosnyák vad lár­mát csapott, mivel valaki ráült a ko­sarukra. Csak a közönség fegyelme­zettségén miliőit, hogy a pislákoló lámpák alail az egyik bosnyák bics­kát nem rántott s le nem szúrt vala­kit. A hatalmas ordítozás, lárma, ve­szekedés dacára sem akadt egy hi­vatalos személy sem, aki rendet te­remlett volna a kocsiban. gatásf azonnal félbe kell szakítani s csak a határidő elmúltával lehet foly­tatni azt a vád érdemi anyagára vo­natkozóan. \ Az utóbbi pont különösen fontos at adófizetők szempontjából, mert a gya­núsított legalább idői nyer arra, hogy megfelelően elkészüljön a védekezés­re. Az eddigi büntetéseknél legtöbb­ször azért merültek fel tévedések, mert idő- és alkotmányhiány miatt a meg­­büntetett adófizetőnek nem állott mód­jában perdöntő erejű bizonyítékokat beszerezni. Érdeklődésünkre, hogy mennyit ké­sik a vonat, a kalauzok nem tudtak felelni. Azt igazán nem kívánjuk a kalauztól, hogy kifogástalanul beszél­jenek az itteni kisebbség nyelvén, — noha a Csallóközben itt-olt még ma­gyarul is ki van írva az állomás ne­ve, jeléül annak, hogy itt valóban ki­lencvenszázalékos magyar ányanyel­­vű közönség utazik, — mégis, leg­alább annyit elvárhatunk, bogy a csallóközi vonalon a kalauz magyar feleletet is tudjon adni az udvarias érdeklődésre s ne húzogassa dühö­sen és udvariatlanul a vállát, vala­hányszor magyarnyelvű kérdezőskö­­dést ball. Még csak annyit jegyezünk meg, hogy a sötcl, rángatózó kis vonat félórás késéssel érkezett meg Komá­romba, miután több helyütt kipihen­te magát s utasai átestek a duna­­szerdahelyi átszállás veszélyein is. Négy óra hosszat tartott majdnem az ut. Kilencvennyolc kilométeren! Lapunknál az utóbbi két hét óta ismét négy panaszos levél fekszik, amelyek a közlekedéssel és az állo­másokon való bánásmóddal foglal­koznak. Ezeket a panaszos leveleket nem is adjuk már közzé. Egy azonban bizonyos: a közleke­dés és a bánásmód még mindig ja­vításra szorul. — AZ ISKOLAI ÉV KEZDETE A' HELYBELI GIMNÁZIUMBAN. Auy. 31-én délután 4—5-ig a tanulók je­lentkeznek az igazgatói irodában a ja­vító, pótló, különbözeti és felvételi vizsgálatokra. Azok a tanulók, akik vizsgázni akar­nak és nem jelentkeznek a kitűzött terminuskor, nem vehetnek részt a szepl. 1-én tartandó vizsgákon, mert nem nyernek beosztást. Szepl. 1-én reggel 8 órától este 7 óráig írásbeli és szóbeli vizsgálatok a fekete táblán kifüggesztett sorrend szerint. Szeptember 3-án 9—12-ig azok a tanulók, akik június 28-án, illetőleg július 1-én beiratkoztak az osztályfő­nöknél. megjelennek szüleik kíséreté­ben ,a megfelelő osztályban és ezen alkalommal — a jelentkezésen kívül — befizetik az iskolai díjakat, még pedig: a) felvételi és mellékdíjak címén 65 K-t, ez minden tanulóra nézve ki­vétel nélkül kötelező; b) első félévi tandíj címén 125 K-t (fizetendő szeptemberben); c) második félévi tandí j címén szin­tén 125 K-t (fizetendő most vágj’ eset­leg februárban). Ezenkívül azon tanulók, akik most lettek az intézet növendékei, baleset elleni biztosításra fizetnek 2, 4 vagy, 6 K-t, aszerint, hogy melyik csoportba akarnak belépni. A biztosítás a tanév végéig érvénj’es. Szeptember 4-én 8 órakor »Veni Sancte« istentisztelet, szeptember 5-én 8 órakor pedig rendes előadás. Komárno (Komárom), 1934. aug. 21. Gidró Bonifác, a ginin. igazgatója. — Iskola-hegedűk, lüster - kö­tények, harisnyák, ernyők, in­gek, utazóbőröndök legolcsóbban ELBERT-nél, Nádor-u. 19. A csallóközi „sötét express“ Négy teljes órába kerül, amíg az ember a „gyorsított menetrend" szerint Pozsonyból Komáromba ér. — Sötétben a bosnyákok között. — augusztus 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom