Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-12-12 / 99. szám
1934. december 12. »KOMÁROMI LäAEOK« 3. oldal Ritka szépen sikerült szombaton „szentpéterí lakodalom“. Szombaton, kívül érdekes Egyesületnek: tott vendégül rómszentpéteri Rekord-közönség és rekord-lelkesedés a Jókai Egyesületben. december S-án rendnmsora volt a Jókai Gyöngyösbokrétát láfalai közölt. A koma portja látogatta nép ötventagú csőit a várost, hogy bemutassa néhány ősi szokását, a lakodalmat, a régi táncokat s a jellegzetes dalokat, felvette a lakodalmas menet a ládafiából előkerült ruhákat, a csillogó, színes ősi viseletét s így vonult föl, a Jókai Egyesület dobogójára, zsúfolt terem előtt. Hogy az ünnepség oly szépen sikerült, hogy az egész lakodalmi játék oly simán lefolyhatott, az Kossá n yi Józsefnek, a szentpéteriel igen tehetséges és lelkes tanító-poéta jának érdeme, aki a szentpéterí SZMKE-gárdájával felejthetetlen órá kai szerzett a szívesen elgyönyörködő városiaknak. Hónapok óta tartó próbákkal »állította be« a lakodalmat Kossányi József, de nagy segítségére voltak a szentpéterí gazdák, asszonyok, akik összeírták a régi mondókákatsakik a falu becsületéért oly szívesen visszaöltöztek a régi viseletekbe s tanulták be a kétórás lakodalmi mulatságot. A szombatesti »lakodalom« bemutatóját liatalmasszámú érdeklődő nézte végig. Bevezetőül A1 a p y Gyula dr. tartományi képviselő üdvözölte a szentpéterieket, mondott közvetlenhatású beszédet, amelyben néhány szóval a szentpéterí múltat s a népet is ismertette. Majd Kossányi József beszélt s üdvözölte a város közönségét szives szóval. Utána a lakodalmas nép követe: Németh Ignác kanyarított üdvözletét a komáromiaknak, »megtisztelve a megjelentek családjait összes környezetükkel együtt«. A bevezető beszédek máris jó hangulatot teremtettek s megkezdődön a lakodalom egy fordulatos, ügyes párbeszéddel, amelyet szintén a szentpéteriek szerkesztettek. A párbeszéd folytatása a hívogató vőfély jelentkezése volt, majd a menyaszszonvkérést láttuk, az összes tréfákat, amik ilyenkor megtörténni szoktak, közbe-közbe daloltak »a népek«, eredeti szentpéterí cigány, Sárközi zenekísérete mellett. Semmi elfogódottság, semmi lámpaláz nem volt látható. Oly közvetlenül, oly keresetlenül játszottak, hogy ez valóban nem játék volt már, hanem valóságos étel: önmagukat adták s különösen a lakodalom végén annyira belejöttek a lelkesedésbe, hogy szinte elfeledkeztek a jelenlévő közönségről: maguk mulatságára járták szentpéterí bor mellett a táncot s rikoltottak jóízűeket. Minden szertartást bemutattak, sok régi nótával s pompás tánccal együtt: a menyasszony kiadás, menyasszony siratás, a »hamis menyaszszonj« tánca«, a nénikék beszédje, a találós kérdések mulatsága sorra került. Majd asztalok mellé telepedlek s valóságos, finom pörkölt, kulcsoslészta s mákoskalács mellett folytatták vidám játékukat. Csupa szin, csupa élet volt a színpad: a sallai kettőst, a gyertyatáneot, a verbunkost, a közönség tapsa kísérte állandóan. Ilégi szép nóták kerültek elő, — mindenkinek volt beszélő szerepe, csupáncsak az aranypártás menyasszony s a feltettkalapu vőlegény hallgatott egész este, szerepe szerint. Igen helyes, csinos volt a fiatal menyasszony: Hole ez Bözsi, jóképű a vőlegény: Szabó Vilmos. A többiek mind: az örömapa, II öle ez János, a két pompás násznagy uram: Gerendás Károly és N émetb Ignác, a vőfélyek: Gerend ás Ignác és Gerencséri Sándor, majd Pócs Ignác, Bálint Vilmos, Compónc -H orvát Rozika, egyik jobban játszott, mint a másik. A szép táncokat — amelyeket már-már kezdenek elfelejteni Szentpéteren, — Gerencséri Boldizsárné, Gerendás Károly né s Hole ez Jánosné tanították be igen ügyesen. Színes, élvezetes látvány volt a szentpéteriek régi viseleté, amelyet sajnos, újabban csak a ládafiában tartanak s amely lassankint eladásra kerül. A menyasszony számára is szokatlan volt a régi módias hajfonás, csak az idősebbek ismerik már egyszercsak ela régi szokásokat: múlik majd ez is... A közönség is, a lakodalmas nép is roppant jól mulatott s csak az esti vonatindulás figyelmeztetett a kései időre. A Gyöngyösbokréta komáromi premierje jól sikerült: a régi népétet, népszokás, népviselet egv színes filmje pergett le előttünk, szinte az utolsó órában. Az ünnepség végén Gerendás Károly aratógazda köszönte meg az érdeklődést szíves szavakkal. Vasárnap kiállítást rendeztek a szentpéteriek finom kézimunkáikból. A szentpéterí varrók toledómunkái csodálatot érdemelnek. Komáromban ugyan túlságosan ismerik már ezeket a munkákat s ezért nem volt nagy a vásár. A háromezerkoronás asztalterítőt azonban sorra csodálta minden szakértő. Néhány népviseleti tárgy is eladásra került. A Kultúrpalota nagytermében vasárnap sok kézimunkakedvelő megfordult. A a Komáromi Lapok akciója jó menetrend érdekében. A pczsozsyi va&%tigazgatóüág felelete a csallóközi és az érsekufvári összeköttetéssel szemben emelt kifogásainkra. — A komáromi Grémium hívjon össze egy ankétot: ezt indítványozza vasuiigazgatóság. 2100 koronát fizetnek rá. Az iskolások és munkások menetdíja annyira alacsony, hogy pl munkás nem fizet meg, csak 10 jegyet, Köztudomású, hogy a csallóközi s az érsekujvári vasúti összeköttetés, menetrend sok kifogásra ad alkalmat Lapunk többször is megemlékezett ezekről az anomáliákról s nemrégiben levelet intézett a pozsonyi vas uligazgatóságh oz. amely ben felvilácjosífást kért a menetrendi beosztás fdől. A vasuligazgatóság most a következő felvilágosítást küldte nekünk: »Lapjukban 1931 nov. 14-én megje lent cikkükhöz a következő felvilágosítást fűzzük: Az államvasutak igazgatósága a fordulat után mindjárt észrevette, hogy a Komárom Pozsony újváros közötti személy forgalom nem megfelelő. Ezért az első motorvonatokat, amelyek Csehszlovákiában készültek, a pozsonyi igazgatóságnak adták s ezeket 1928-ban Komárom s Pozsony között beállították. (Reggel ment és este jött.) Ez bizonyosfokú javítás volt már. U. i. a motorvonat az egész vonalat 2 óra 10—2 óra 15 perc alatt tette meg, jól lehet a személyvonat ezt az útvonalat négy óra alatt tette meg. A motorvonat annak ellenére, hogy a menetdíj magasabb volt, jól bevált, ezért már 1930 május 15-én újabb motorvonatpárt vezettünk be. Ebben az időben egyre több kérvény érkezett, hogy a motorvonat nocsak az állomásokon, hanem a megállóhelyeken is megálljon. A Csallóköz minden egyes községe kimutatta, hogy ő az a »bizonyos legfontosabb hely« az egész vonalon és abban az esetben, ha a motorvonat nálunk meg nem iát, az egész községnek s környékének gazdasági élete tönkremegy. Befolyásos emberek, grémiumok, egyesületek s mások interveniálására a vonatok megállását ezeken a megállókon is engedélyeztük. Ezzel azonban megnyúlt a menetidő Komárom s Pozsony között. Ez 1930-ban már 2 óra 23 percet s végül 1934-ben már 3 óra 9 percet tesz ki. A gyakoribb megállás következtében természetesen megnőtt a motorvonatokon utazók száma is és így a hét némely napján gőzmozdonynyal kell huzatai a vonatot. Természetesen nem volna gazdaságos már Komáromból gőzzel huzatni olyan vonatokat, amelyek 40, sok esetben csak 17 utast visznek. Ezért van az, hogy ezek a vonatok csak Dunaszerdahelytől járnak gőzerővel. Néhány utas természetesen nem akar Dunaszerdabelyen átszállta, s ott maradnak a hideg motorvonatban, amelyet Dunaszerdabelytől gőzmozdony visz Pozsonyig, hogy spóroljunk a benzinnel. Ezzel szemben legérdekesebb az, hogy még a túltömött vonatok sem rentábilisak, s az ez év október 16—17 s 18-áti megejtett utas számlálás alapján az államvasutak a Komárom—pozsonyi vonalon a személyforgalomra naponta kb. ben, január legelején összehív egy tanácsülést, amely megjavítja a menetrendet a kérelmezők érdeke szerint. Ilyen tanácsot hívtunk össze a komárom—dunaszerdahelyi vonal miatt is, azonban e két város érdekei mindig keresztezik egymást és nagyon nehéz kielégíteni az igényeket. A komáromi Grémiumnak már ajánlottuk, hogy hívja össze az összes érdekeltek tanácsát, hogy ezek aztán kívánságaikat nyilvánosan mondanák el. Az államvasutak igazgatósága elküldené erre referenseit, akik azonnal meg tudnák mondani, hogy a felhozott kérelemnek eleget lehet-e tenni, vagg sem s eszerint mindenki érdekeinek lehetőleg átjavítanánk a menetrendet. Kérjük soraink szives közlését s olvasóközönségüket a mi álláspontunkról is fel. Teljes tisztelettel: Elnök.« világosítsák (§) Motorkerékpár szerencsétlenség. Gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségével volt vádolva Farkas János komáromi lakos, mert a gutái országúton motorkerékpárjával, — amelyre hajtási engedélye sem volt, — tulsebesen hajtott, nem kürtőit, nem jelzett s elütötte Lengyel Imrét. Lengyel tizenöt napig tartó sérüléseket szenvedett. A vigyázatlan motorost 500 korona fő- s 100 korona mellékbüntetésre Ítélték. Ha tészta van, ■ segít Boby bácsi Élvezet számára, ha újra meg újra nézheti, hogyan készítik jó szakácsnők a tésztákat. Mert akkor látja, hogy mindenhol nagy sikerrel fogadták meg jóindulatú tanácsát: Süss, főzz Vitelloval! 50 endes 50 iskolás csak hetet. Ezért nem fizetődik ki még a megtelt vonat sem. A pozsonyból induló 118. sz. gyors, amely 19 óra 53-kor indul Érsekújvár felé, továbbá az Újvárból induló 6272-es sz. vegyesvonat, amelyet ez év okt. 17-től állítottunk be, főleg a komáromi Grémium kérésére kapta új menetrendjét. Ez az új csatlakozás csak abban az esetben lehetséges, ha a mozdony, — amely a 6272-es vonatot viszi, — még időben érkezik Komáromba, a 63-as sz. Budapcstprágai gyorsvonat elé. Ezért kellett elrendelnünk azt, bog}« a kérdéses ve« gyesvonat Érsekújvárban csak 10 percet várjon a gyorsvonatra. Érsekújvárban a pozsonyi gyorsról a komáromi vegyesvonatra 21 óra 21-kor átlag 3 utas száll át, ezzel szemben 50—100 utas vár Érsekújvárban, néha 50 percet is ezekre. Nem lehet ezektől azt kívánni, hogy még tovább várjanak az esetleg késedelmesen érkező gyorsra. Ennek a 2—3 embernek van még egy később induló vonata. A gyors azörl szokott késni, mert a pozsong —prágai útvonalon roszszak a hidak s rossz a pálya is és ezeket most javítják. A javítás befejezése után pontos lesz a közlekedés. Hogy mennyire nehéz egy menetvonalat jól beállítani mindenki kívánsága s érdeke szerint, azt világosítják soraink. Az államvasutak igazgatósága minden év deccmberé-Ügyeljen a csomagolás Vitellocimerere Még mindig áll a sztrájk a Skoda-gyárban. — december 13. Jelentettük már, hogy a Skoda-gyárnak mintegy 160 munkása sztrájkot kezdett az akkordbérek csökkentése miatt. A sztrájk a múlt héten kezdődött. de a közvetítő tárgyalások mindmáig eredménytelenek maradtak. A gyár a kívánságok teljesítése elől elzárkózik, a sztrájkolók pedig azt kívánják, hogy az amúgy is csökkentett akkordbéreket levonás nélkül kapják meg. A sztrájkolók kedden egy „Mindenkihez“ címmel ellátott kiáltványt osztogattak s azon magyarázták meg a bérmozgalom okát. Így tájékoztatják a közvéleményt, amelynek körében sok ellentétes hir merült föl. A röpirat szerint a sztrájk oka a Skoda cég rendszeres akkord-ár s bérleszoritó művelete, amelyet diktatórikus utón valósított meg. Majd így folytatja a röpirat: „A munkásság képviselőinek több szőri próbálkozása, hogy a gyárvezetőséget mérséklésre, illetve tárgyalásokra birja, sikertelen maradt. Minden lehetőt elkövettünk, hogy békés tárgyalás utján megegyezés történjék, nemcsak a gyár itteni vezetőségénél, de a központi igazgatóságnál is. A sztrájk alatt a járási hivatal által öszszehivott tárgyalások is (december 3 és 5-én) a munkásság képviselőinek engedékeny ajánlata dacára is eredménytelenek maradtak, éppen a cég merev, semmit nem engedő magatartása miatt. A ránk kényszeritett harcot Alijuk, kenyérhez való jogunk és igazunk tudatában.“ A sztrájk tovább folyik s a hajógyárban a munka megállott. Ady-est. A Komáromi Magyar Akadémikusok Egyesülete Matzon Ernőné és a Dalegyesület közreműködésével folyó hó 15-én esti fél 9 órai kezdettel a Jókai Egyesület kultúrpalotájának nagytermében Ady Endre halálának 15 éves évfordulója alkalmából emlékestet rendez. Az Adv-est. amelyet már most nagy •érdeklődés előz meg, kétségkívül az utóbbi évek városunk legnívósabb és legkiemelkedőbb kultur-eseményének Ígérkezik. Az összeállított műsor kiállja bármely nagyváros kultur-igényének követelményeit és új, friss tehetségeket fog felszínre hozni. Adyról Komáromban mindeddig csak nagyon keveset hallottunk. Most. hogy az ifjúság — épen az a réteg, amely a legközelebb áll halhatatlan költőnk telkéhez — nyúl ehhez, a még pár évvel ezelőtt oly nagy irodalmi
