Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-20 / 6. szám

»KOMAROMI LAPOK«

1934. január 20

4. oldal

.tame, hanem lelkében nil ég az állandó várakozás tüze a szentelt szépségek. a szellem birodalma után: : ■ Jó előadó és helyesen megválasztott előadás, nagyon hamar át tud fonnáim egy tálul, És hogy hit vau a faluban. lelkesedése ivem a jazz-band tovalibbonő, de vissza nem térő muzsi- Jíája. arra iskolapélda az a kelelszlovenszkói község, melynek lakosai fogasé bbségi kultúrember elélve. ha a mindennapi kenyér gondjain felülemelkedve, a politikai kutvá-macskajátékok helyett önmagára eszmélve, odaállana ennek a kisvárosnak s a kisvárossal szervesen összefüggő falunak megmentésére: Jó szóval, nem mézesmázas. minden ízében hamiskás és önző emberi gesztussal, hanem a magafajla élei értékelésének megmenté„A jó komáromiak azt hiszik rólam, hogy már nem tudok magyarul“

mondotta Lehár Ferenc, a halhatatlan zeneszerző egy újságíró előtt

dalomból evek óta neui isznak szeszes italt. És ha így egy értelmes és fajtájához öntudatosan ragaszkodó földmíves ember rövid idő alatt csodát tudott teremteni, mennyivel nagyobb csodál teremthet a tanító és :i pap. akik eyy fala kultúráját irányítják és kenyerüket is a falu szellemi építéséből nyerik.

Milyen pompás jövőkép tárulhatna a gondolkodó és jövőjéért aggódó kisere.

A téli élet sokkal inkább gondolkodásra készteti az embert, mini a viruló nyár. vagy az új munkára fakadó tavasz. Szeretnénk hinni, hogy a télen át elvetik a magot, háromnegyed millió emberbe egy szívet és egy szellemet adna. az áhítozó vágyakozást a még megmaradt és mindenkit egyformán kiszolgáló kultúra után.

Farkas István (Ipolyság).

Komáromból elszakadt művészföldink:

Rafael Győző, a kisázsiai Bayreutban

dolgozik

Komárom, január 17.

Rafael Győző... egy szőke fiatal ember képe jut eszembe, akit legalább tízévvel ezelőtt elvesztettem szemeim elől. Érdekel a sorsa, mini minden komáromié, aki ebből a kisvárosból elszakad. Az egyikei ide dobja a sorsa, a másikat elragadja az Óceán a világ tulsófelére, de mind gyökerei ereszt és megáll a lábán. Kérdezősködöm, mi lett a Viktorral, aki egy szép reggelen Budapesten jelentkezel! Vaszary János, a hírneves piktor műtermében hóna alatt rajzaival... A válasz helyeit egy albumot kapok, melyben száz és száz felvétel. Egy részük még Budapestről, ahol a képzőművészeti akadémia négyéves tanfolyamai végzi el nagy sikerrel 1922—19211 között, majd Párizs, ahol egy évig tartózkodik és megismerkedik a nyugati művészei irányeszméivel, majd Németország következik: Lipcse, München és a többi művészváros. Mert művész hazája széles e világ és mindemül otthon van, ahol megértik formanyelvét.

Budapesten nem sok időt pazarol életéből, sok a művész, kevés a kínálkozó, művésznek való elfoglaltság, tehát a magyar expanzió elindul a távol Kelel felé. És így művészünkéi behajózzák, hogy kikössön érdekes tengeri utazás után Alexandriában. Onnan Cairóba megy a piramisok, a királysírok tövébe. És itten találkozik véletlenül a legnagyobb élő magyarral, Európa »old great man - jövel, Apponyi Albertiéi. Vaszary János nevének említése a legjobb ajánlólevél számára cs máris érdeklődik a tanítvány és annak jövő tervei felől. Aki ismeri ennek a nagy embernek és a művészeteknek a viszonyát, az tudja, hogy Apponyi úgy a zene-, mint a képzőművészetnek a legintinuisabb barátja volt. Szívesen ad a fiatal művésznek ajánlólevelet a Fok-Az összes I köl- és belföldi I

divatlapok | szabásmintái

I kaphatók, méret szerint megrendelhetők

a SPITZER-féle

könyvesboltban

KomárnO'Komárom, Nádor ucca 29.

fényes sikerrel.

földre, Joli annes 1)urgba, mindenütt vannak ismerősei Apponyi Albertnek az egész világon.

Johannesburg azonban nem kicsiny macskaugrás még Cairótól sem és a művész mii tehetett egyebet, megköszön le a kedves ajánlást. De a gondviselés ulai belálhatatlanok és oly kevés magyar van a földön, hogv azoknak találkoznia kell. így történi ez Rafael Viktorral is, hogy Apponyi Albert gróffal alig egy év múlva megint találkozott Cairóban. A kellemes viszonllátás után érdeklődik dolgai ulán a gróf és cairói barátai és ismerősei körében máris talál számára elhelyezkedési lehetőségei B a yreuth-ban, a kisázsiai arab városban, amely Damaszkusz közelében fekszik. Ez történt 1929-ben és azóta Rafael Viktor földink itt dolgozik.

Az albumban egy két csodálatos finomságú arckép, angol diplomaták és asszonyaiké modern felfogásban de az egyéniség határozott kihangsulyozásával. Az egyik kép kedves, megnyerő fiatal arc, a kép hátára egy arab herceg neve írva, aki dúsgazdag ember és a művészetek barátja. Bayreuth mellett épült a világ egyik legszebb nagy nemzetközi szállodája és Rafael Győzőre várt ennek az építészeti csodának megtervezni a festéséi. Iparművészeti feladat, de a hatalmas hallok és termek, monumentális lépcsőházak falfelületei a művészi kéz és tervező elrendezésére várlak. És az ezeregyéjszaka pompája költözött a színes falakra, amelyeken sokszor halvan festőmunkással dolgozott a tervező művész. Üres perceit egy kicsiny, de összetartó magyar kolónia társaságában tölti. A kisázsiai luxushotel falain magyar motívumok ragyognak, a gránátalma, a szív, a pávaszem... Mindez komáromi művész alkotása és az marad még félszáz év múlva is, ameddig egy dekoráció él oltár lain a tart.

Rafael Viktornak jól megy a sora. csak egy hiányzik jódolgához; egy pohár zavaros vízvezetéki víz, a szőke Duna rohanó habjai és a hétszergörhe komáromi uccák. Odakünn — úgy látjuk a képeken. —- megbecsülik, mert beercsztik a török barátok klaslromába is, pedig ott idegennek bejutni nem lehel. Damaszkusziján is otthon vau. mert az arab herceg barátja előtt megnyílik minden ajtó cs a libanoni köztársaság legnevezetesebb látnivalói. Egyelőre el van temetkezve munkájába, mert a nagy hotel elég munkát ad még neki és estefelé, mikor hazaballag, gyönyörködik a harminc szökőkút keleti pompájában, mely a keleti tündérmesevár udvarait ékesíti. Ennyit Rafael Viktorról, aki roppant szerény ember és ennyit sohasem mondott volna el magáról. Mi azonban számontartjuk és elmondjuk Komáromnak, hogy a világnak milyen csodálatos tájára vetette a sors, ahol becsületet szerez a komáromi névnek.

Ypszilon.

és meleg szeretettel emlékezett meg szülővárosáról, Komáromról-Komárom, január 19

Jókai Móron kívül van még Komáromnak egy másik halhatatlan szülöttje, Lehár Ferenc, az operett-zene királya, akinek fülbemászó szerzeményeit ismerik az egész viiágon. Nincs a világnak olyan elhagyott zuga, ahová eljut a rádió, a gramofon, a hangjegy, ahol ne hallották volna Lehár Ferenc nagyszerű zsenialitásának csodálatos alkotásait.

Lehárt Ausztriában osztráknak, Németországban pedig németnek tartják. Ez nem Lehárnak a hibája, hanem inkább a hangjegykiadók és a színházi ügynökségek élelmessége. Mi magyarok természetesen magyarnak tartjuk, mert hiszen itt született köztünk Komáromban és az édesanyja is régi komáromi családból származott magyar asszony volt. Nem egy nyilatkozatában kifejezte Lehár Ferenc őszinte sajnálatát, hogy szülőhazájába olyan ritkán tud eljutni.

A napokban egyik budapesti újságíró, Palásti László meginterjúvolta a nagy zeneszerzőt és akkor nemcsak afölötti sajnálkozását fejezte ki a nagy mester, hogy a magyarok közé olyan ritkán mehet, de

egyenesen azon sajnálkozott, hogy szülővárosába, Komáromba nem tudott elmenni, atnihor születésének hatvanéves jubileuma alkalmával olyan nagy szeretettel hivták.

— Komárom! — sóhajtott föl Lehár. — Két hónapot töltöttem abban a dunamenti magyar városban. Életem két legfontosabb hónapját! Mert tudniillik ott születtem, de két hónapos koromban szüleim elköltöztek Komáromból és igy Komáromnak jutott életem két első hónapja. És nagyon elszomorít, hogy hatvanhárom év alatt nem volt alkalmam ellátogatni haza. Pedig amikor három évvel ezelőtt, hatvanéves jubileumom volt,

a komáromiak voltak az' elsők, akik gratuláltak és meghívtak!

Nagyon rosszul esett, hogy nem mehettem el! A meghívást magyar és német nyelven is megkaptam.

A jó komáromiak bizonyára azt hitték, hogy már elfelejtettem a magyar nyelvet,

pedig, amint hallja — mondja Lehár az újságírónak, — még a beszédem hangsúlyán sem lehet észrevenni, hogy állandóan németek között élek.

Ezek a meleg szavak fényesen bizonyítják, hogy a nagy mester szeretettel gondol szülővárosára, Komáromra.

A komáromi Jókai Múzeum és Közművelődési Egyesület tényleg üdvözölte Lehárt születésének hatvanadik évfordulóján és egyben föl is kérték, hogy tisztelje meg látogatásával szülővárosát, Komáromot, amely alkalommal a Jókai Egyesület a Kultúrpalotában nagyszabású Lehár ünnepélyt szándékozott rendezni. Tényleg, a komáromiak azt hitték, hogy a zenekirály már elfeledett magyarul és az üdvözlő iratot és a meghivó levelet német fordításban is megküldték a mesternek. A válasz hamarosan megjött. A dr. Szij'j Ferencnek, a Jókai Egyesület elnökének küldött és sajátkezüleg irt levél bizony zamatos magyarsággal van megírva. Meghatva mond köszönetét az üdvözlésért és a meghívásért, de egyben nagy sajnálattal értesíti az elnököt, hogy egy&> halaszthatatlan elfoglaltságai miatt le kell mondani arról a szerencséről, hogy a meghívásnak eleget tehessen.

Ha tekintetbe vesszük, hogy életének az első két hónapját töltötte Komáromban a mester és igy semmiféle gyermekkori emlék nem fűzi ide, igazán szép, hogy ilyen melegen emlékezik meg Komáromról és ha a gyermekévekből pár olyat töltött volna itt, ős Komárom falai között, a Beöthyek, Thalyak, Péczeliek, a Jókaiak megszentelt földjén, amely évek emlékeket hagytak volna a lelkében, bizonyosan a gyermekkori emlékek olyan hatással volnának rája, hogy már régen eljött volna közibénk többször is.

Meghalt a cári udvar „fekete vámpir“-ja.

Anna Vyrubova, a cár né udvarhölgye a napokban London egyik külvárosában meghall.

Az apja. Tanejev. Szergejovics Sándor, a cári kabinetirodának az igazgatója és II. Miklós főudvarmeslere, úgy vélte, hogy azzal, ha a lányát, a kis Anját, egyszer elviszi a c.arszkoje szelői park egyik garden patyjára. eleget lesz apai kötelességének. Ili majd. — gondolta a jámbor és kicsit polgári észjárású apa. rnegismerkedhetik egy hozzávaló fiatal arisztokratával, vagy Istenneki egy polgári származású, udvari főhivatalnokkal. megszeretik egymást és ezzel Anja jövője szabályosan elintéződik.

Arra nem is gondolt, hogy ezen a garden partyn nem a férfiak szeme fog megakadni a lánya molett derekán és széniekéit' haján, hanem Alexandra Eeodorovna cárnéé. Nem arra nevelte a lányát, ezt a nem túlságosan szép és nem túlságosan okos teremtést, hogy udvarhölgy legyén belőle és különösen nem arra. hogy7 a cári Oroszoi-szág történelmének utolsó lapjain szerepelhessen. Már pedig a lánya, a későbbi Vyrubova Anna asszony ezeken a lapokon igen sok szerephez jutott. A fekete vámpírt, — ahogyan a muzsikok híviák — az utolsó orosz cár minden elhatározása mögött szerepelt, ott mozgott a háttérben valahányszor egy miniszternek távoznia kellett, valahányszor valaki a cári család előtt kegyvesztett lelt. Vyrubova Anna neve kapcsolatos azzal a ténnyel is, hogy II. Miklós 1915 szeptemberében az. orosz hadsereg főparancsnokságát átvette. Anna Vyrubova történelmi szerephez jutóit anélkül, hogy erre hivatott leli volna és mint mindenki, aki erőtlenül és talán akaratán kívül kerül bele a történelemije, katasztrófát idézett fel önmagában és maga körül..

Mert Anna Vyrubova valóban nem volt történelemre, termett alak. Típusa volt a szelíd polgár asszonynak, akinek, az a kötelessége, hogy a főzésre felügyeljen, hitvesi csókkal várja haza délben az urát a linoleiungyár irodájából, becsületes és megbízható hivatalnok-fiúkat adjon az államnak., És r> szegény nem is álmodta ezt másként régi kislányos álmaiban. S hogy nem lett belőle mégsem egyszerű polgárasszony, nem az ő hibája. Elkapta a cárné kegye és egy, az ő szemében, misziikusan hatalmas ember, Raspntin akarata.

Ez a zseniális muzsik meglátta Vyrubova Annában azt a jó eszközt* akit nagyravágyó céljaiban felhasználhat, mert meglátta benne a cárné kegyeltjét. Bizlos, hogyha ez az udvarhölgy egy másik hasonlóan szuggesztiv, de tisztább célú ember befolyása alá kerül. Oroszországot nem Rasputin kormányozza és a birodalom sorsa ma más lenne. Ha Vyrubova Anna egy szerencséi len napon nem ismerkedik