Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-02 / 44. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK< 1 934. junius 2. A helyzet változatlan. Komárom, június 1. Ez a sztereotip megállapítás illik a belpolitikai helyzetre, amely az elnökválasztás után sem mutat változást. A köztársasági elnök köztiszteletnek örvendő személye egypár órára még a koalíción kívül álló pártokat is összehozta, de amint végétért a nevezetes aktus, már a koalíciós pártok között is kiütközött a régi egyenetlenkedés és széthúzás. A kormány régóta megvalósításra váró íminkaprogrammjának elintézése még mindig súlyos problémái jelent, amelyet meg kellene oldani, de a feltornyosuló akadályok elhárítása nagy nehézségekbe ütközik. Az elnökválasztás előtt sikerüli az utolsó napokban kikapcsolni a belpolitikából az egyes pártok állal támasztott, különböző alakban megnyitvánult igényeket, azonban a választás után újra előtérbe kerüllek a pártérdekek és ezek ismét keresik az érvényesülés lehetőségeit. Legsürgősebb kérdés volna a meglialalmazási törvény meghosszabbítása és kiterjesztése, amely elsősorban és különösen a kormány szempontjából fontos, de ebben a kérdésben eddig még nincs meg a kívánt megegyezés. ami a belpolitika stabilitását biztosítani tudná. A mezőgazdaság szempontjából nagyon fontos az idei termés értékesítésének biztosítása, amit rövidesen el kell intézni, mert sok életexisztencia érdeke. Csakhogy a kérdés elintézésénél szinte elhárít hatatlanul súlyos nehézséget okoz az agrárpártnak követelése, amely több százmillióra rúgó pénzbeli garanciát kíván az államtól. Hogy az állam mai szűkös pénzügyi viszonyai között mit jelent ez a követelés, nem nehéz megállapítani, ha figyelembe veszsziik a köztársaság siralmas gazdasági helyzetét. De nemcsak az agrárok támasztanak teljesíthetetlen igényeket az állammal szemben, hanem a nagyipar is támogatásra szorul és ebbeli kívánságát igen érthetően adta tudtára a kormánynak, amely valóban nem tudja, hogy kinek tegyen eleget. Mindezek ellenértéke gyanánt a szocialisták követelik a negyvenórai munkaidőt, amelyet a szocialista munkástömegek előtt mint vívmányt lehetne a legközelebbi választásokon felmutatni. A kormánypártban helyet foglaló néniéi pártnak nem teljesen egyenrangú viszonyára enged következtetni az a feltűnő eset, amely szerint egyik agrár képviselő indítványára a szociális biztosító ügyében folytatott tanácskozáson kimondották, hogy a biztosító intézetnek két német osztályát megszüntetik, mert az állam fennállásának tizenhatodik esztendejében nem lehet tűrni, hogy az állami hatóságoknál a hivatalos nyelv német legyen. Ez a határozati javaslat, ha a kormány elé kerül, aligha fog simán keresztül menni. A kormánynak tehát súlyos gondjai vaunak, amelyeket a fenti problémák halmoznak fel és amelyeknek megoldását várják a különböző érdekeltségek. Az elnökválasztás előtt már szigorú volt a kormány helyzete, a pártokkal Folyó kulissza mögötti tárgyalások nem hozlak eredményt s most, hogy a köztársaság elnökét megválasztották, újra föl kell venni a tárgyalásokat magában a koalícióban levő kormánypártokkal ott, ahol ezelőtt egypár héttel abbahagyták. Vagyis a helyzet még mindig változatlan, pedig a köztársaság lakossága epedve várja sorsának jobbrafordulását, amelyre a súlyos megpróbáltatások után nagyon is rászolgált. Mekkora egy éter? Arthur Kiesel, a tieidelbergi egyetem tanárának újonnan megjelent müvéből vesszük ezt az érdekes részletet. Vacsora közben a palacsinta nagyságáról arra terelődött a beszéd, hogy manapság már mindent pontosan meg tudunk mérni. Másképpen nem is volna lehetséges, hogy megépítsünk például egy több kilométer hosszú alagutat, mondottam amelyet egyidőben kél oldalról fúrnak be a hatalmas hegybe, míg a két alagút kél része, az előre pontosan kiszámított középponton találkozik. Tudod-e, jegyezte meg a barátom, hogy minden pontosságunk ellenére is, alapjában véve fogalmunk sincs arról, hogy milyen nagyok az egyes lárgyak. Ugyan, ne beszélj már ilyenekei A filozófusok azt mondják ... Persze, persze, a filozófusok — szakítottam félbe, de nem folytattam, mert tudom, hogy nem szenvedhet el becsmérlő megjegyzéseket a tudósoknak erről a fajtájáról. Nos, — elmélkedett tovább - mindent megmérünk ugyebár: méterrel, vagy annak egy törtrészével? A méter minden mérésnél az úgynevezett ősmérték szerepét játsza. De mekkora egy méteri Egy méter a föld kerületének 10 milliomod része, ez áll legalább is minden tankönyvben válaszoltam. És milyen nagy a föld kerülete? 10 millió méter, ez csak természetes mondtam nevetve. — Nyilván tréfát akarsz űzni velem. Éppen ellenkezőleg, úgy veszem észre, hogy le akarsz engem megtréfálni. Hogy-hogy? Hogy-hogy? Majd elmondom neked. Egyszer régesrégen, gyermekkoromban szerettem volna megtudni, hogy mi az a barométer. Kivettem a könyvszekrényből régi lexikonunkat (sokkal kisebb volt, mint a maiak és megkerestem benne a barométer!. A szó melleit ez állt: lásd, léysídymérő. Megnéztem hát a légsúlvmérő alatt. Ili meg azt olvastam: lásd: barométer. Pontosan így válaszolsz le is. Nem értein. Mire vagy kiváncsi tulajdonképpen? Szeretném tudni, hogy mekkora egy méter? Ezt csak láthatod! Az asztal rövidebbik oldala - egészen pontosan tudom egy méter hosszú. Nézd meg s akkor meglátod, hogy mekkora egy méter. Azt akarod ezzel mondani, hogy a lárgyak akkorák, mint aminőknek azokat látjuk? Ezt te kétségbevonod? — kérdeztem csodálkozva. De még mennyire! Elemista koromban egyszer kedves versikét olvastam. Arról volt benne szó. hogy két paraszt beszélget egymással. Véletlenül nem trágyázásról, vagy sertéshiz-Adómentes szép uj ház forgalmas helyen sürgősen eladó. Bővebbet: RUJDER vaskereskedésben Kossuth-tér. m lalásról van szó, hanem arról, hogy mekkora a nap. Az egyiknek az a véleménye. hogy a nap körülbelül akkora. mint egy strncctojás. A másik fejcsóválva kijelenti: hogy a nap sokkal, de sokkal nagyobb, legalább is akkora, mint egy jót megrakott szénásszekér. Az égitestek természetesen kivételnek számítanak. Magától értetődik, hogy azokat sokkal kisebbnek látjuk a valóságnál. Itt, a földön azonban mindent akkorának látunk, mint a tárgyak valódi nagysága. Nagy tévedés. Nézd csak meg az embereket és a tárgyakat a távolból, milyen kicsinyek. No igen, igen. Ami messze van, kicsinynek látszik. Én különben is csak azt akartam mondani, hogy közelről a tárgyak valódi nagyságát látjuk. Közelről. Mi az: közelről? Ha például egy automobil közeledik felénk, egyre nagyobbnak látjuk. Nem egyszerre lesz naggyá, hanem lassan, fokozatosan, abban a mértékben, amilyenben hozzánk elér. Mikor látjuk tehát a valódi nagyságát? Akkor, ha tíz méternyire van. vagy ha csak egy méternyire áll előttünk? Egy zsebórának akkor látom talán a teljes nagyságái. ha icgy arasznyira van az orromtól, vagy pedig száz méternyi távolságból? Ez szőrszálhasogatás!- Ugv hát más módon foglak meggyőzni arról, hogy a dolgok nagyságáról fogalmunk sincs. Tegyük fel, hogy ez a ház egy századrészre zsu-Kossányi József: Fizet a falu. Kik igazsággal és jósággal álltok őrt a falvak fölött Nektek küldöm. Jöttem, mint a bíbor hajnal friss énekkel, testvér-dallal. Szívem; igazság harsonája riadót fújt a falvak fölött nyomorult, zokogó éjszakába... Rám nyelvet, hogy senkisem öltsön nótát, pénzt én nem kértem kölcsön. Dalolgatlam és arattam s míg bekötöttem pár sebet helyette magam ezret kaptam. ,. Jöttem a próféták hitével piros szívemből szűz igével. Száz pásztort űz duruzsolt bennem síró falukról, testvér utakról: száz szép tűzzel mire mentem?!? Bíbor hajnal: ármányt talál, énekes lélek: rontás, halál, igazság -jóság: pestises métely kicsiny lelkek ialkája ugat s konkolyt arat, ki búzát vét el. lm, a falun ezt tanultam, megtanultam, de nem puhultam s térdig gázolva piszokban, sárban, ha kell és kell a hős halálig mindég és egyre ezt üzenem: álljatok strázsát az éjszakában... János embör lösz. Irta: Polgar László. I. A füzek kopaszán hajlanak a partra, a gyér nádat a jég hálára verte a szél. Távol, ahol könyökbe hajlik a Tisza, templom tornya szegei az égnek. Vág a hideg beállt a Tisza. Szótlanul ballagnak a halászok a jég hálán, nehéz a lépésük, egyenletesen kopognak a csizmák. füstöl a pipa, gyalogszerrel igyekeznek hazafelé. Csak reggel indultak, ilyen fagyban nem maradhatnak el napokig. Rövid a halászai ideje mostanság, későn szürkül, korán alkonyul. Még a vetőhálót se igen használhatják, mert amint felvágják a jegel, tüstént fagy is, de meg nem is lehet azt egyhelyben dobálni, haladni kell azzal ármentén, ahogy a ladik úszik. A fenékhorognak ugyan csak kis léket kell vágni, nincs nagy munka vele, mégis célirányosabb ilyenkor a partmenti »töszi-vöszi«, azt leginkább kiemeli, meg visszasüllyeszti, hát nincs ideje a víznek fagyásra. Nem is nehéz ilyenkor a halász-szerszámokat cipelni, pláne, ha mint most is, a zsákmány a Tisza fenekén marad. Egészben két kis csuka került a hálóba, azokat is visszahajította Némöt bá’ a vízbe, hadd nőjjenck tovább, úgyse ment volna velük semmire, az egész nem nyomott félkilót se. Mégis véres a fiatalja marka. A fagyos kötelet húzták-e resztették, az pedig hamar fölsérti a halász tenyerét, de oda se neki! Ilyenkor ez már így szokott lenni, majd bekenik écakára egy kis avas szalonnával, az mindenre jó. így érnek haza. A félszerbe felakasztják a félvállról ledobott hálókat, beállítják a rudakat, csákányokat. aztán igyekeznek befelé a kemencéhez, mert még a csontjuk is csikorog az islenverte hidegtől. Agyisten! — ez az asszonynak szól. Némötné már tudta, hog\ ezúttal elmaradt a jószerencse. Huszonötévé, hogy együtt vannak, már a hangjából érzi, hallja, hogy mi van, volt-e fogás, vagy üresen jöttek-e? Nem is kérdezte még soha, minek ingerelje emberéi. Az öreg meg hallgat az ilyesmiről, ezen nem segít a szó, de meg is szokta már a mesterségei, beletörődőit, hogy egyszer hopp, másszor kopp. Pedig hát elkelt vóna a pénz' — szólal meg az öreg. — Ünnep előtt jó is a hal ára, ha akármilyen kevés is vóna, nágv pénzt kaphatnánk érte, mert a piacon kilózná ki az anyjuk. A kukorica is fogyóban, a hízóknak meg most kéne a. legtöbb e les ég. merthogy amit most fölszednek, az mind szalonna lösz februárig. Lukasak a hálók is, fonál kéne hozzájuk, őszi a rozsda a horgokat, tavaszra a ladikokat is kátrányózni köllenc, itt az ünnep is, valami kis hazait Marisnak is kék kűdeni, jól esne szögünkének, úgyis kevés a része a jóbul a szógálatba, cselédsorba. Hát hogy lösz? — dörmög csak úgy magában. Az öreg Némöt előtt súlyos fekete felhők gomolyognak. Csak szürcsöli az előkerült levest, azt se tudja tán, mit eszik-iszik. Asszonya titkon pillant rá, de jól látja, mi háborog benne. János, ki szegről-végről rokon is, Némöt bá’ nevelte halászlegény, megszólal kanalazás közben: — Nem írt a Maris, hogy hazagyün az ünnepekre? Az asszony nem válaszol. Kezében a levesestál, közelebb húzza, kurtább lesz a kanál útja, szinte beletemeti arcát, nagyot nyel a forró levesből, kis híjjá, hogy könnyeivel hígítja fel az ételt. A lánya! Az ő lányuk, Marisuk!
