Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-02 / 44. szám
3 oJdai. 1934 iunius 2. »KOMAKOMI LAPOK« PERESZLÉNYI-TÉGLA PER ESZLÉN Yl - CSERÉP árban és minőségben vezet. Garantáltan salélrommentes 1 155 Mindenütt kapható! gorodik össze. így a magassága huszonöt centimeter, a szélessége 20 centiméter lenne, ugyanannyi méter helyett. Afféle babaliázzá válna. Tegyük fel továbbá, hogy te a díványon aludnál, mikor ez megtörténik. És mind te magad, mind pedig fekvőhelyed az eredeti nagyság századrészére húzódnék .össze. A szobád 5 centiméter széles, hét centiméter hossszú és három centiméter magas lenne. Ébredésed pillanatában semmit sem vennél észre a változásból, mert testnagyságod aránya a szoba nagyságához viszonyítva nem változott. Ha most zsebedből elővennéd egy centiméter hosszúságú mérővessződel és megmérnéd ennek az asztalnak a szélességét, megállapítanád. hogy az egy méter hosszá. Az előttünk kiterített palacsinta pedig ugyanolyan nagy és ugyanolyan étvágygerjesztő lenne, mint azelőtt, pedig — ha úgy tetszik az átmérője csak három milliméter lenne. Ila meggondol ja az ember, tényleg így ál! a dolog. — Óvakodnod kellene azonban attól, hogy kinézz az ablakon. Akkor egészen biztosan észrevennéd, hogy liliputi lettél. — Ez csak természetes! — Nem is olyan természetes, mint gondolod. Csak azt látnád, hogy a házon kívüli tárgyak sokkal nagyobbak lettek, mint azelőtt voltak. Nem állapíthatnád meg azonban, hogy a külvilág nőtt-e meg, vagy pedig te zsugorodták-e össze másfél centiméter nagyságúra. Sőt: ha nem is aludtál volna, amikor a változás megtörtént, akkor sem tudnád, hogy a külvilág nőtt-e meg, vagy pedig a ház zsugorodott-e össze, veled együtt. Nincs mód arra, hogy ezt megállapítsd. De folytassuk a gondolatot! Tegyük fel azt, hogy nemcsak a ház és te magad, hanem az egész világmindenség egyszeriben nagyságának századrészére húzódnék össze. Semmit sem vennél észre. — Feltéve, hogy zsugorodás közben az anyagok fizikai tulajdonságai is megfelelően megváltoznának, — Ezt felleltem, továbbá a/.l is. hogy a Föld. a Nap és a világűr öszszehúzódása cselén hasonló mértékben csökken a tömegvonzás is. És most visszatérek az első kérdéshez: mekkora egy méter'? Vagy más szóval: mekkorák a tárgyak a valóságban?- És mit szólnak mindehhez a filozófusok? A filozófusok időközben, úgylátszik, kiérdemelték tiszteletedet. Abból látom ezt, hogy most már kiváncsi vagy a véleményükre. Megmondom: Kant kijelentette, hogy a tárgyaknak a valóságban nincs is nagyságuk ... Micsoda? A tárgyaknak nincs nagyságuk? Ez őrültség! Hogy születhetett. meg Kant agyában ez a lehetetlen gondolat? Nem is olyan bolond gondolat ez. Figyelj csak ide. Általában azt szokás mondani, hogy a világűr végtelen nagy. De nem mindenkinek ez a véleménye. Einstein például nagynak és végtelennek tartja a világűrt, de nem a szó szoros értelmében. Vessük ezt össze előbbi fejtegetésünkkel. Képzeljük el, hogy az egész világűr összehuzódik és minden, ami benne van, ugyanolyan mértékben válna kicsinyeivé, mint a mindenség. Ila a megmérhetetlen világűr akkora lenne, mint egy porszem. Kant megállapítása ellen legfeljebb csak azt lehetne felhozni. hogy ha az egész világ nagyobb egy porszemnél, akkor a benne lévő tárgyak olyan csöppek, hogy nem adnának az egész mindenségérl egy lyukas fillért sem. . . A kegyetlen anya elásta újszülött gyermekét, Nemesócsa község egyik udvarában, elásva, egy oszlásnak indult csecsemőholttestet találtak. A holttestre a szomszédok lettek figyelmessé, akik értesítették a csendőröket. A vizsgáló hatóság kiszállott és megállapította, hogy fiúgyermek hullája volt a földben. A gyermek anyját Puzsér Máriát letartóztatták s beszállították a komáromi ügyészségre, mivel az az alapos gyanú, hogy maga az anya földelte el a kisgyermeket. Az anya egyelőre menti magát azzal, hogy a gyermek halva jött a világra s szégyenétől akart menekülni, de több mint valószínű, hogy a gyermek élve jött a világra s azután ásta el a kegyetlen anya. Hangsugarak harca a köddel. A hang, mint a repülőgépek Ariadne fonala az amerikai légiforgalomban A daytoni repülőtéren érdekes kísérletek folynak egy új találmánnyal, mely az eddigi sikerek alapján Ítélve, korszakalkotó lépes a repülés biztonságának fokozásában. Ez. a találmány legyőzi a ködöt, a repülőgépek legveszedelmesebb ellenségéi. A légi szerencsétlenségek igen nagy száma, melyekről az újságokban olvasunk, a köd rovására írható. Ennek a terjengő, tejfehér rémnek a láttára a legbálrább repülő szívét is szorongóvá leszi a bizonytalanság. Mert ködben lehetetlen tájékozódni. Nem látni, hol van, milyen magasan repül a gép, a pilóta vaktában halad s nem veszi észre a közeledő hegycsúcsot. Legfeljebb akkor, ha már orra elölt merül fel a gomolygó felhőkből a fenyegető sziklafal. De akkor már késő. Ha a légi kikötőt köd borítja, a leszállás mindig játék a halállal. Csalárd takarója álól váratlanul épület, torony, vagy nagyfeszültségű áramvezeték bukkanhat a lefelé ereszkedő gép útjába és a következő pillanatban elformátlanodott égő holttestek szaporítják a levegő vértanúinak számát. Az utóbbi esztendőkben azonban a köd már jócskán veszített félclmességéből. Megtörte eddigi töltetlen hatalmát a láthatatlan rádióhullám, melyet repülők jóideje tájékozódásra használnak fel és segítségével ködös időben is megtalálják az utal. Most a gépmadár új fegyvertársra tett szert a köd elleni harcban. Az új szövetséges a hang. Helyesen úgy kellene mondanunk: régi szövetséges új köntösben. Mert a ködszirénái, ködágyul már a rádió elölt is ismerték a tengerészek ködben tévelygő hajók útbaigazítására. Sőt a levegő birodalmában is már évek óta használnak egy német találmányú magasságmérő készülékei, mely pisztolydurranás segítségével méri a légi jármű magasságát. A léghajón elsütnek egy pisztolyt, a hang lehatol a földre és visszaverődve isinél felszáll a magasba. A járóműre szerelt mikrofon felfogja a visszhangot és belőle pontosan ki lehet számítani, milyen magasan lebeg a gép a föld felett. Chester W. Rice amerikai mérnök most egészen más módszert eszelt ki. Találmánya nem magasságmérésre, hanem irányításra szolgál és nem egyéb, mint a különleges szerkezein villamos hangsziréna, mely a fényszórók fény kévéjéhez hasonlóan, hanghullámok láthatatlan kúpját löveli a magasba. Két ilyen fülsiketítő erővel süvítő szirénát állít fel a repülőtér kél oldalán, melyek ködös időben szünet nélkül szólnak. A szíréi» három hangvctílő tükre égnek mered és a kiáradó hangokat mintegy vékony kévébe, sugárba tömöríti össze. Mindenik sziréna pontokból és vonásokból álló, Morse-szerű szaggatott sípjeleket ad és a jelek különbözőségéből a pilóta nemcsak azt Ítélheti meg, helyes irányban tart-e a tér felé, hanem annak fekvését és méreteit is megbecsülheti, jóllehet, talán a vastagon gomolygó ködben egy centiméternyire sem lát maga alá, mégis, amint a. tér felé közelít, a ködfelhőkön és a motorberregésen kérészül tisztán áthallatszik a jelzőszirénák figyelmeztető sivítása és a repülőgép a szakadatlanul bömbölő kürtök hangversenye közepette egyre lejebb és lejebb körözvén, végül is teljes biztonságban ér földet a hangárok előtt. A jelek puszta füllel már 600—1800 méter magasságban is megkülönböztethetők és már eddig is nem egy csetl>en hárítottak el -végzetes katasztrófát ködben leszálló repülők feje felől. A Daylonban és egyebütt végzett kísérletek alapján a szakértők bíznak benne, hogy a rádiószolgálatlal egyesített újrendszerű hangsugárlájékozódás elterjedése végkép megszabadítja a légiközlekedési a köd rémuralmától. veit és évi csekély pausál összegért felügyelek a könyvelésre. wo Spielberger Béla — A túlsó parton mög jeget vágnak, oszt hordják a verőmbe, — fordítja el a szót János. — leginkább keres a fuvarosféle. Végigjáratva szemét az asztal körül, felcsillan lekintele és odafordul a másik legényhez: Te, Pista! Úgy vélekszök, hogy a csákányozás kihajija a harcsát a fészkibül, tán léereszthetnénk egykéi horgot a vágásnál, éjfélre mög is néznénk, hátba kerül valami? Az öreg Néniül föllekinl az okos szóra. Hál, ha úgy gondójjálok, — válaszol Pista helyett. De a hangjában olt van, hiába úgyis. A két fiatal azért fölcihelődik. Köszönés nélkül indulnak és kilépnek a reménytelen éjszakába. II. Az asszony leszedi a mosatlanl, az öreg meg ütemesen szortyogiatja pipáját, a petróleumlámpa sárga lángja álmosan serceg. Szekér áll meg a ház elölt. A kutya éktelen ugatására a kél öreg összenéz. az ember fölteszi báránybőrsüvégéi, kifelé tartana, de nyílik a konyhaajtó és Maris lép be. Anyja elészálad, egymásra borulnak. Édös lányom, Marisom! Éctös anyám! llát édös apám?! Mögvónék, illetődik meg az öreg is. Egy kis forró levest Marisom, az út után. — kínálja az anyja és már elé is kerül az étel. Hát János, more van? Kimönt Pislával a vágáshon, merhogy a hétön sömmi sé vöt, hát mögpróbálik mégéccő az ünnep elölt. Azon ugyan né busujjon édös apám, hogy Jaein vöt fogás, máj' lösz máskó", hoztam én haza mindönt, még élőpénzt is. Mögszőgáltani, mög mögdógózlam érle. — Nono! Az a lied, lé szenvedtél érle. Nézd mög csak anyjuk, ki zörget az ablakon ilyenkó? Néni ütné azzal jön vissza, hogy a jegyzőék szolgálója akart halat. Nullái, az nincs. mondja Némöt keserűen. Most meg Pista ront be majd ajtóstul. Liheg, mint liba kánikulában, alig fél ki szé> a torkán. Némöt liá! Cyék kend gyorsan a merőhálóval, mert ahogy lécresztöltük a horgot, elkapta valami. János aszongya. hogy nagy harcsa lőhet, mer lassan húz, de nagyot! Csak gyorsan, nehogy elvigye a horgot, vagy a jég széle vágja el a fonalat! Némötné imára kulcsolja a kezét, úgy hálálkodik. Hát mégis csak mögsegít bennünket a Mindenható. Nosza, Némöt bácsi gyorsan megfiatalodik, úgy ugrik ki. mint a nyúl. süvegjét is siettében nyomja lejébe az asszony. Szaladnak a hálóval a jégen, míg a vágáshoz érnek. Olt János küzködik egyedül, indiaiig bírja tartani a kötelet, olyan véres a tenyere. Némöt messziről kiáltja: Tartsd, Te! Tartom. Igyeközzenek kendtök. Némöt odaér. Jánosnak csöpög a vér a kezéből. Fngeggy! Ide! Ili fogja kendtök. Nekidűlnek. Hol húzzák, hol meg nekiereszlik a kötelet, hogy belelássák a hálót. Lihegnek. Ez tán nem is hal. Akkora. — Az a, csak húzd. Ebben a pillanatban alaktalan tömeg vágódik ki a jégre. Hej! — kiáltja Pista és fölragadva a csákányt, teljes erejéből a behemót hal fejére sújt. Akkora a harcsa, hogy bizony összevissza szakgalla a hálót, de benne maradt. A többi abbahagyja a vágási, mind odasereglik, ilyet még nem láttak. Hál ez nyom vagy hatvan kilót! — dicsekszik Némöt bá, nagyokat fúj, kacabájaújjával törli verejtékes homlokát. Nocsak kötelet a kopoltvújába. oszt kössük a rúd közepire, mer ezt úgy költ vinni, mint a inöglűtt vadkant! Úgy is viszik, hogy a farka a jeget söpri, mennek, mint a búcsúsok, mert a sok jégvágó, meg fuvaros^ mind utánuk csődül. III. Maris a holdvilág fényénél a konyhából nézi a nagy örömet és amikor János a konyhába nyit. nem tud szólni. Maris! — ugrik mellé János, Hát té itthon?! Maris szemlesütve áll, csak nézi János havas csizmáját. HazagyiUtem, János. Ölég vöt a városból. János kap a szón és kérlelőn néz a lány szemébe. Ügyé. nem mész vissza? Ha lé is úgy akarod, János, hát nem... Asztal mellé telepednek mindnyájan, lőrr.dlbov kerül mindenki elé, lassan sziircsölik. Piros arcuk majd kicsattan, fénylik az öröm mindnyája szemében. Az öreg töri meg a csendet. Hát ezt jól csináltad, fiam! Legény vagy! János féloldali nézi Marist, mindig rajta a szeme. Legény vagyok Némöt bá?..... Most mög mán embör szeretnék Jönni!... *
