Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-05-05 / 36. szám

42. oldal. »KOMÁROMI LAPOKt 1934. májas 5. Uirnumkiíl s tegyünk politikai előké­születeket s majd esak akkor kezd­jünk hozzá az autonómia keresztül­viteléhez, ha a helyzet erre megérik. Ezen előkészületek haladásáról, va­lamint Podkarpatszka Rusz általános fejlődéséről Csehszlovákia a Népszö­vetséggel való megegyezés szerint idő­ről-időre értesítéseket küld Genf be s a Népszövetség sohasem emelt eljá­rásunk ellen kifogást, ellenkezően el­ismerését fejezte ki. — Az előkészítő munkák befejezé­sükhöz közelednek, úgy hogy most már belátható időn helül hozzá le­hel kezdeni az aulonómia megvalósí­tásához. Ugv véli a külügyminiszter, hogy az autonómia folytatólagos ke­resztülvitelének pillanata elérkezett és a helyzet érni kezd. Az illetékes mi­niszteri bizottság már foglalkozik a konkrét előkészületekkel. A szlovák szociáldemokraták nemzeti irányú orientálódása. Derer Iván dr. igazságügyminisz­ter cikkel írt a Robolnické Novinv c. lap május 1-i számába, amely ez alkalommal ülte. fennállásának har­mincadik évfordulóját. Dérer cikké­ben többek között a következőket írta: A mi intcrnacionálénk mindig Prága volt és lesz. Elsők voltunk Szlovenszkón, akik az 1918-as liptó­­szentmiklósi májusi rezolucióban proklamáltuk a csehszlovák egységet és a szlovák szociáldemokraták az elsők közölt voltak, akik resztvettek a turócszcnlmártom deklarációban, a szlovák nemzeti tanács és a nemzeti választmány munkájában. A szloven­­szkói szociáldemokrácia csehszlovák állami és nemzeti vonala keletkezése óta egyenes vonalú, következetes és megalkuvást nem ismerő volt. S eb­­]>en a megalkuvást nem ismerő maga­tartásában a mai marxista én in­­lernacionális pártunk határozottabb volt, mint sok más párt, amelyet nem­zeti pártnak tartanak. Ez a mi poli­tikánk jól összeegyeztethet© a nem­zetköziséggel, amely csak abban az esetben leltei reális és hatályos, ha államunk és nemzetünk szilárdan biztosítva lesz. Állami és nemzeti meg­szilárdulásunk nélkül az inlcrnueio­­nálé esak fantom és teória. Hivatkozással azokra á támadások­ra. amelyek a pártot a szlovák nép­párt és a szlovák nemzeti párt ré­széről érték, annak a véleményének ad kifejezési, iiogy e pártok a cseh­szlovák szociáldemokráciái főleg azért nem szerelik, mert ez a párt a leg­­alkumentesebb védelmezője a cseh­szlovák állami és nemzeti eszmének«. Bár ellenfeleink -— írja tovább Dérer — internacionalizmust vetnek a szemünkre, mégis tény, hogy so­ha nem függöltünk idegen befolyás­iól. Budapesttől eszmeileg már ak­kor elszakadtunk, amikor a szlovák szociáldemokrácia megszületett. A szlovenszkói szociáldemokrácia 30 esztendeje három évtizedes harcot jeleni a csehszlovák kultúráért és szabadságért. Dérer Iván dr.-nak fejtegelései nagy feltűnési kelteitek, meri ezen állás­­foglalása lényeges változást jelent, amely az internacionalizmus megta­gadására és a nemzeti irányú átorien­­lálódásra vezet. Hatszázkilencvenezer a munkanélkü­liek száma. A hatósági munkaközvelítő hivata­lok által nyilvántartott munkanélkü­liek létszáma a statisztikai adatok szerint április hóban ismét csökkent és pedig a március hónapi kimuta­táshoz viszonyítva olyan arányban, hogy Csehországban 19.5, Morvaor­szágban 12, Szlovenszkóban 12 szá­zalékkal. 1933-ban ugyanezen idő­szakban a csökkenés 72 ezer főt tett ki. ami cS.2 százalék enyhülést jelen­­lett. czidén a csökkenés 94 ezer főre rúg, ami 12 15 százalékos javulás­nak felel meg. Április végén a nyil­vántartott munkanélküliek száma 890 ezer személyt lett ki, ezzel szem­ben március hó végén még 785 ezer munkanélküli volt. A munkanélküliek produktiv foglalkoztatására a napok­ban 10 millió koronái fog folyósítani a kormány. A Právo Lidu közlése szerint 300 milliót fordítanak az iit­­bálőzal javítására és kiépítésére, amellyel százezer munkás fog kéré­seihez jutni. A XV. század elején hon lakozik ki középkori formáiból a magyar élet. Abból a misztikus homályból, amely­ben a középkor embere a maga ra­jongó Iliiével, gvermekies elfogultsá­gával és babonáival elvesztette nem­csak a világban való eligazodási ké­pességéi, hanem a sajálmaga szub­jektív öntudatát is, hirtelen felbuk­kannak a nagy egyéniségek, akik mint az olasz humanisták mondták, - maguktól mindent tudnak, min­dent elérnek, mindenen diadalmas­kodnak, csak akarniok kell. A re­naissance embere pedig tud akarni. Ha eddig az. egyén beleolvadt a faj­ba. népbe, pártba, egyházba, testü­letbe, vagy családba, a feudalizmus hierarchiájába, most minden ütmé­nél nélkül kilépi magát az anyagi és erkölcsi élet összes kötelékeiből és konok egocenlrizmussal maga alá gyűr minden kollektiv intézményt. A zsoldos katona eszményképe a con­­dotlicre s nem nyugszik addig, amed­dig kardjával vagyont, hatalmat, díszt, halhatatlanságot nem verekszik ki magának; a condottierc pedig fejede­lemségre, koronára és kényuralom­ra törekszik és leigázza polgártársait, vezértársait, szövetségeseit és ellen­feleit. A Sforza-ncmzetség, a Borgiák, a Monlefeltrók és Gonzagák, az Esték így jutottak trónra, vagy teremlettek maguknak királyságok A Mediciek szorgalmas és ügyes kereskedőembe­rek voltak s megalapították a csalá­dot, amelyből kényurak, fejedelmek és pápák származtak. A Yiscontiak­­nál — mint Burckhardt írja — félre­ismerhetetlen családi hasonlatosság mutatkozik a legborzasztóbb római hnperátorokkal. Bernabo pápának je­lenti ki magát, elkobozza a papság birtokait és a papokat börtönbe veti. Öccse, Giangaleazzo, fellázad ellene, megfosztja hatalmától, átveszi a kény­­uralmai. Miután rombolt, építeni kezd, mégpedig a legnagyobb római Cézárok modorában. A folyókat gá­lákkal elrekeszti, más mederbe te­reli, megalapítja a legbámulatosabb kolostort, a Certosát Pávia mellett és a milánói székesegyházat, amely nagyságra és pompára a keresztény­ség összes templomait felülmúlja. Ez a renaissance-levegő árad be a XV. század elején Magyarországba s ebben a levegőben tud kivirágzóm a Hunyadi-család, amely Jánosban, a 173 Fűzők mérték ufán is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, kezíyű, harisnya nagy raktára. Mélyen leszállított árak! Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-ucca 17. Keztyük és fűzők tisztítása és javítása. hadvezérben és kormányzóban né­hány évtized alatt magyar embernél soha nem látott magasságot ér el. Eiatal korában még egyszerű erdélyi katona; tudományos műveltsége ío­­gvatékos, latinul nem tud, írni is bi­zonyára csak a nevét tudja. Zsigmond király az alsó Dunánál harcol a török ellen; vele van a királyi udvar egyik, katonája: Hunyadi János is, aki ez alkalommal ismerkedik meg Szilágyi Lászlóval és egyik leányál feleségül veszi. Ili kezdődik el karrierje. Szi­lágyi Erzsébetnek nagy hozománya van, apja és rokonsága hatalmas em­berek, s az ifjú vitéz, aki a családba került, homlokán hordja a hivatás és a nagyság jelét. Hunyadi János maga egyesítette egyéniségében a középkori lovag esz­ményi tulajdonságait a renaissance­­ember csodálatos energiájával ésrel­­lenthetetlen hősiességével. Temérdek vagyon ura lett. Amikor meghalt, her­cegi cím ékesítette, egész Európa áhí­tattal ejtette ki a nevét és az országi egyik legnagyobb, leggazdagabb és leghatalmasabb főura volt. Ilyen szü­lőknek csak lángeszű és zabolátlan egyéniségű gyermekük lehetett. Nem csoda, hogy amikor a gyermek Má­tyási Bécsbcn börtönőrei magyarok királyának csúfolták, ezek a szavak törnek ki haragtól reszkető ajkain: Várjatok, leszek még majd a ti ki­­rályotok is. Hogy mi lelt abból a kis bécsi fo­golyból rövid néhány esztendő múl­va, azt csakhamar ámulva látta a így kezdődik a reggel. Irta Dcbreezeny Miklós. I. itt ülök a ház küszöbén a reggeli napfényben és végiggondolom ezeket. A nap bebuvik az ingem alá és meleg arany­nyal önti el testemet. A méhek részegen dön­­genek az erősszagú reggeli sugarakban és boldog örömük, mint valami színes pántlika kavarog a levegőben. Reggel hat óra már. nemsokára megszólalnak a harangok. A tengeren túl. ahol barnabőrű kisfiúk hever­nek a banánfák alatt, megindul egy egészen apró kis szellő. Holnap reggelre talán ideér és elbe­széli távoli testvérei boldog életéi. Elnézek a bokrok közöt', túl a városon, orszá­gokon. ki egészén a tengerekre, ahonnan a jövő közeledik óriási lépéseivel. Mi történik még velem, mi történik azokkal, akiket szeretek? Lassan, ünnepélyesen megszólalnak a haran­gok és most tisztán érzem a kisült kenyér meleg illatát. Lehajtom az én korán őszült fiatal fejem. Csendesen énekelek. II. A vállalkozó, nagyon kegyes ember, barátsá­gosan elbeszélget a város egyszerű népével és búcsúzásná] még kezet is szorít mindenkivel. Nem­régiben az ácsmestert állította meg a városháza előtt és pedig fényes délben, az alpolgármester, meg a főszámvevő úr is látta. Hosszasan beszél­getett a mi ácsunkkal és fehér, keletien tésztához hasonló kezével egészen beborította az ács durva tenyerét. Az ács cl újságolta délután a pékbolt­ban, ahol azután én is meghallottam, hogy a vá­rosi bérházak építkezéséről beszéltek. A vállal­kozó — az ács elbeszélése szerint — legszíve­sebb hangján biztosította őt, már mint az ácsot nagyrabecsüléséről, sőt mondhatni barátságáról, már amennyire ez kettőjük közt megengedhető és csak úgy mellékesen megemlítette, hogy a közer­dőből kitermelt fát nem használhatják fel célsze­rűen az építkezéseknél. Ezt teljes bizonyossággal mondhatja, mert őneki magának is van erdeje. Az ács ezt a körülményt ne feledje el, ha elkö­vetkezik a versenytárgyalás. Lehet azonban, hogy ez az egész valótlanság és hasonlít az ács többi meséjéhez. Mindenki tudja, hogy a mi ácsunk nem mindig mond igazat és a vörös madarak sokszor felkiáltanak torká­ban. amikor kiváló és általánosan tisztelt szemé­lyekről beszélgetünk. Igaz, az emberek össze-össze néznek, amikora vállalkozó felesége végigkocsikázik a városon, ki egészen a határba, ahol most a. mérnökök dolgoz­nak. Egyszer meg is történt, hogy egy idegen fiatal legény, aki hallott valamit az ácsmester fecsegéséből, amikor a fényes úri fogat a temp­lom melleit befordult, kiáltott az útra, egészen szembe a lovakkal. Véres a kocsi kereke -- kiáltotta, úgy, hogy sokan meghallották. A vállalkozó felesége akkor — úgy mondják, elsápadt és kiadta a parancsot, hogy fordul­janak vissza. Valamivel később elhanyatlott a feje és teste lassan lecsúszott az ülésen. III. A vállalkozó feleségének kék a szeme és ártat­lanul tisztán csillog, akár az első szerelem, vagy az önzetlen jótett. Talán ezért történt mindaz, ami bekövetkezett, hogy a vakmerő fiatal le­gényt mindenki magára hagyta. Ez a legény, aki tudja Isten milyen szándékkal jött a mi váro­sunkba. bizony észrevehette, hogy egészen egye­dülmaradt. Először kissé meglepődött ezen a for­dulaton, azután hátatfordított a megdöbbent soka­ságnak és vidáman fütvörészve továbbállolt. Még aznap este nekikészült mindennek. Összerakta a szerszámait és olajjal átitatott durva vászonba varrta, 'hogy meg ne rozsdásod­janak. Összehajtogatta munkaruháját és úgy rakta el a ládájába. Aztán kiült a többiekkel az udvarra és jóízűen megvacsorázott. Egészen úgy visel­­kedett. mintha nem is ő indulna el most éjszaká­nak idején, hogy egy várossal, vagy egy országgal tovább újra megálljon és ismét valami munkához lásson. A házigazdájának azt mondta, hogy úgysem maradt volna itt, mert ahol ő letelepedik, asz­­szonvt is keres magának. Ebben a városban pe­dig könnyen lehetséges, hogy az asszonyok nyo­morékot szülnek. fiz csak olyan levegőbe való beszéd volt és senki sem értette, hogy mit akar a legény. Vacsora után felkelt, eléggé szívesen elbúcsú­zott a háziaktól és bement a ládájáért. Az emberek még cgyidcig beszéltek róla, egyik-másik jól emlékezett titokzatos, merész ar­cára cs arra a helyre, ahol elébe állott a vállal­kozó kocsijának. Azután ezek az emlékek is el­halványodtak. Mind ritkábban került ez a legény szóba és lassan-lassan mindenki elfelej­tette. , i \ IV. Az ács persze egész télen nem keresett sem­mi!: járt-kelt az uccukon, a délelőttiéi elcsatan­golta. délben azután, különösen, amíg szebb idők jártak, feltűnt a piactéren: átsétált a bódék kö­zöli. lomposan kerülgette az embereket és átérve a túlsó oldalra, megállóit a városháza kapujá­ban. Később hazament, de alig ette meg sovány ebédjét, megint az uccura indult; csak úgy cél­­nélkül ődöngölt a hideg délutáni szélben, sapká­ját a fülére húzta és nagy vörös kezét a zsebébe mélyesztve. kiment a temetőbe. A temetőőr régi jó ismerőse volt, ott elüldögélt csendesen, de egész idő alatt nem ejtett ki három értelmes szónál többet; hamarosan ott is hagyta a kísér­letek öreg barátját és visszaindult a keményre­­jagyoll úton. Megfordult a boltban, kikérdezte a parasztokat, hogy akad-e munka a tanván. dörmögve hallgatta a bepálinkázott és elérzéke­­nyült atyafiak sopánkodását, megvárta, amíg a vastag emberek felcihelődnek és bundáikat vál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom