Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-02 / 35. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934 májas 2. Közeledik a komáromi fürdőszezon! Hol, hogyan és mikor fürödhetünk mi komáromiak? — Fog-e a propeller járni a strandfürdőre, mint pár évvel ezelőtt? — Ha már az uszodánk elveszett a felebbezések útvesztőjében, legalább ezt a hajójáratot biztosítsuk valahogy. Saját tudósítónktól. Komárom, május 1. A nyári kánikula már néhányszor előlegezett egy-két forró napot és néhányan, akik nem sikoltunk föl velőtrázóan, amint a rémregényekben mondják, ha hideg vízzel jövünk közelebbi érintkezésbe, már jó párszor megfürödtünk és a komáromi strand is kezdte már bontogatni nyári szárnyait. A kánikula bizonnyal eljön és ezzel kapcsolatban az az örökös szemrehányás is gyakran alakot ölt panaszok alakjában, hogy Komáromban mért nincs uszoda és újra bejönnek hozzánk panaszra a szigeten és a Kúrián lakók, hogy nekik mért nem szabad a közeli Kisdunában fürdeni és mért kárhoztatják őket arra, hogy az órajárásnyira fekvő vágdunai szabadfürdőhelyig kutyagoljanak ki és így kétszer fürdetik meg őket, először a Vág vizében, másodszor a visszajövetelkor a saját izzadtságukban. A fürdő csak akkor üdítő, ha utána hamar és csendesen hazajut az ember, mert ha a fürdő után sokat kell gyalogolni, akkor ottvagyunk, ahol a mádi hitsorsos és a hazaérkezés után az úti port és az izzadtságot újra le kellene mosni. ha volna hol! Ez a legnagyobb hátránya a komáromi diákfürdőnek és a nagy strandfürdőnek. Amikor kijutunk oda és agyon vagyunk izzadva, az ember csak megvigasztalódik, hogy majd leviszi a port és a verejtéket a Vág vize. De visszafelé már vigasztalan a helyzet. A diákfürdőnél az odavezető kopár, bógáncsós út még inkább növeli ezeket a hátrányokat. A nagystrandra legalább árnyékos utat kap az ember. A diákfürdőhöz vezető útat évekkel ezelőtt be kellett volna fásítani. Minden évben, minden fürdőszezonkor többször hangoztattuk ezt, de senkise hallgatott ránk. Milyen másképpen nézne ki a fürdő, ha az odavivő utat lombos fák árnyékolnák be. A mai nagy szegénység miatt ma már meddő munka volna oda facsemetéket ültetni, mert téli tüzelőnek még azt is elvinnék a karókkal együtt a nagy nyomorban szenvedők. A város és a fürdők közötti távolságot olcsó és kényelmes közlekedési eszközökkel lehetne megszüntetni. Ilyen olcsó és kényelmes, sőt élvezetes közlekedési eszköz volt pár évvel ezelőtt az a hajójárat, amelyet a Csehszlovák Hajóstársaság tartott fenn a gőzfürdőtől a komáromi Lidóíg, a strandfürdőig. Valóságos kis élmény volt ez a hajóút oda és viszsza és a közönség a hűvös és nem tikkasztó viziúton és pormentesen tette meg az utat oda és vissza. Sajnos, ez a sok előny nincs meg az autó és a kocsiközlekedésnél. Az odavezető út hepe-hupás mivolta miatt nem egy autóutast kerülgeti a tengeribetegség. Sajnáljuk, hogy ez a partmenti hajójárat ki a strandra, megszűnt, de szeretnők hinni, hogy a hajóstársaság az idén már nem zárkózik el az általános és mindegyre növekedő közóhaj elől és az idén újra fölveszi a strandra való járatot, amely olyan népszerű és közkedvelt volt. Mindenesetre, mindazok a körök, egyesületek és intézmények, amelyeknek csak a legkisebb közük is van a közegészséghez, már most vegyék kezükbe az ügyet és lépjenek érintkezésbe a hajőstársasággal és keressenek megoldást arra, hogy az idei szezonban újra meginduljon a strandhajó. A Földmives Pénztár Szövetkezet közgyűlése Komárom, — április 30. Vasárnap délelőtt tartotta a Földmives Kölcsönös Pénztár mint szövetkezet évi rendes közgyűlését nagyszámú tag részvételével, a közgyűlésen Kunovjánek Ferenc igazgatósági elnök töltötte be az elnöki tisztet, aki kinevezte a hitelesítőket és tárgyalás alá vette az igazgatóság jelentését, melyet a közgyűlés közfelkiáltással elfogadott, majd Selye Hugó terjesztette elő a felügyelő bizottság jelentését és azt szintén elfogadta a közgyűlés. A Földmives Pénztárak Szövetségének revíziós jelentését ezek után Hermann István tanár olvasta fel és azt tudomásul vette. A közgyűlés ezek utáu vita nélkül vette tudomásul a múlt évi zárószámadásokat és a felmentvényt megadta. Ezek után következett az igazgatóság kilépő tagjainak helyére uj tagok választása, ezek voltak Kunovjánek Ferenc elnök. Vegr Bretislav bérlő és a lemondott öllős Zsigmond. Az igazgatóság javaslatával szemben Hermann tanár elleninditványt tett és igy név szerint való szavazás következett, amely másfél órát vett igénybe. Ennek alapján a közgyűlés Juhász István nagymegyeri főjegyzőt, Matula Antal telepest és Tóth Miklós gútai kisgazdát választotta meg az igazgatóság tagjaivá. A felügyelő bizottság kilépő tagjai helyére dr. Selye Hugó elnök, és Ve&r Bretislav választattak meg. A közgyűlés végén szólásra emelkedett Novotny Richárd járási főnök, aki meleg és elismerő szavakban méltatta Kunovjánek elnöknek nagy érdemeit, magyarul pedig Reviczky István földbirtokos, igazgatósági tag mondott hoszszabb beszédet, amelyben a lelépő elnöknek rendkívüli érdemeire mutatott reá és ezt az évi jelentésben foglalt statisztikai adatokkal szemléltetően is feltárta. A közgyűlés Kunovjánek Ferenc érdemeit jegyzőkönyvébe iktatta. Már két óra felé járt az idő, amikor az uj igazgatóság ülése elkezdődött. Az ülésen Novotny dr. kormánybiztos mondott beszédet, amelyben felemlítette, hogy a közgyűlés nem gondoskodott a nagymegyeri fiókpénztár elöljáróságának megválasztásáról és üdvözölte azokat a tagokat, akiket erre az igazgatóság kijelölt. Az igazgatóság uj elnökévé Prazsák József földmivelési iskolai igazgatót választotta meg, aki már az intézet kezdetén több éven át töltötte be az elnöki tisztséget. Az uj elnököt az igazgatóság üdvözölte és uj működéséhez sok sikert kívánt. Az alapszabályok napirendre tűzött módosítását a junius első napjaiban tartandó rendkivüli közgyűlésen fogják keresztülvinni. Mikor az ülés befejezést nyert, már két órai is elmúlt és a nem minden izgalom nélkül való gyűlésről a tagok sűrű csoportokban távoztak. ■ Négy szobás örök lakás minden kényelemmel felszerelve eladó a törvényszékkel szemben, a varos legszebb helyén. Cim a kiadóban. Minden pénteken este ha.lá.szlé a Horváth-féle étteremben Dunarakpart. Kis adag 5 — Ke. Nagy adag 9 — Ke. Az élelmes csallóközi korcsmáros, aki forgalmat akart csinálni a falujának, no meg a saját korcsmájának is! A loch-neui szörny Csallóközbe is ellátogatott. — Pompásan növekedett az idegenforgalom, de faj a szörnyet ellopták. — Most már vége mindennek. Saját tudósítónktól. Egyik Kisduna melletti község kocsmárosa állandóan azon törte a fejét, hogy hogyan lehetne rosszulmenő kocsmájának egy kis forgalmat, föllendülést szerezni. Sokféle terve volt, amelyeket bizalmas barátaival közölt. Azok egyikmásik tervét meghallgatták és aztán elragadtatással azt mondták a kocsmáimnak: — No, lássa... ez... nem jól Ezért az ugrató kifejezésért nem egyszer napokig orrolt a kocsmáros, de végre is kisütött egy olyan tervet, amelyet jónak talált az egész bizalmas társaság. A loch-nessi szörny után szabadon idomítva ők is ilyen szömyfélével akarták idecsalogatni az idegeneket. A falu melletti Kisdunának volt egy kiszélesedett kiöntése, amely az idők folyamán tóvá alakult át. Ide akarták letelepíteni a csallóközi szörnyeteget. A nagy idegenforgalmat egészen biztosra vették és már a tópartján olyan kis fiókkocsmát akartak berendezni, ahol pompás hüssítőkkel és frissítőkkel szolgáltak volna a megrémült idegeneknek. A csallóközi agyafúrt, vagy ahogyan Kukkóniában mondják, a csallóközi srófos ész leleményessége olyan pompás szörnyet állított össze, hogy a skóciai és angliai szörnyetegek szégyenkezve és lapulva mehettek volna el mellette. Lóbőrökből összevarrtak egy hajmeresztő kinézésű szörnyeteget. 1 jelül egy csomó fölfújt marhahólyagot helyeztek el, hogy a vízen pompásan úszkálhasson ez a rémisztő valami, amelyet a kitalálók és elkészítők az est homályában madzagon ráncigáltak ide-oda. A dolog pompásan kezdődött. Akik először látták ezt a pompás szörnyeteget, hajmeresztő rémülettel adták tovább a hírt úgy, hogy hamarosan már a szomszéd faluból is sokan jöttek, hogy önmagukat rémisztgessék. Nem egyszer sortüzet is adtak a bestiára, de az oda se hederített és tovább úszott az est sejtelmes homájában. A falubeliek féltek ugyan ettől a szörnytől, amelynek hatalmas lábnyomai pompásan kivehetők voltak a parti iszapban, de azért büszkék is voltak rá és a kisbírót csaknem agyon verték, hogy kéne szólani a hatóságoknak is. — Dehogy nem — ripakodtak rá, hogy kifogják ezt a mi kedvencünket és Prágába vigyék mutogatni. Ennek itt köll maradni, hogy idecsalogassa a világ népeit. A szörnyet összeállító szűkebbkörű részvénytársaság tagjai az egyik reggel éppen azon tanácskoztak, hogy a hatás emelésére éjszakára villanylámpával kell kivilágítani a szörnyeteg szemeit és ábrándozva szőtte a kocsmáros a jövő álmait az emeletes vendégfogadóról, amikor pár cigány nem sejtvén, hogy milyen kutya rossz helyre kopogtattak be, néhány elázott lóbőrt ajánlottak megvételre a kocsmárosnak. A részvénytársaság az elsőpillanatban látta, hogy az éjszaka ellopták a szörnyeteget ezek a cigányok és a szétszedett ióbőröket árulják. A szép álmok szétfoszlottak és erre Komárom, május 1. olyan nagy keserűség fogta el szörnyforgalmi részvény társság tagjait, hogy véresre verték a szörnytolvaj cigányokat, akiket lepedőben vittek haza. így aztán a csallóközi szörny siralmas történetének egyik, valószínűleg befejező jelenete a bíróság előtt fog lejátszódni. A nagyközönség panaszkönyve. Az ipari villanyórák és a vízmizéria. Igen tisztelt szerkesztő úr! — Az úgynevezett »ipari villanyórák« kérdésében szeretnék néhány szót szólani. Tudvalevő, hogy azokban a háztartásokban, ahol villanytűzhely, villanyvasaló s hasonló »ipari áramfogyasztószerkezet« működik, ott a villanytelep úgynevezett olcsóbb áramú ipari órákat szerel fel, bocsájt rendelkezésre, hogy az egyébként sem csekély villanyárak a háztartások számára kifizethetők legyenek. Mivel nekem is szükségem volt egy ilyen kis ipari órára, de ismerőseim körében még kettőnek szintén, az óraleolvasó alkalmazottól, — aki közvetítő szerv szokott lenni a fogyasztó és a termelő között, — ilyen kis óra beállítását kértem. Az óraleolvasó kijelentette, hogy hozna szívesen, de nincs. Nem neki nincs, hanem a villanygyárnak nincs. Régen nincs. — S mikor lesz? — kérdeztem kíváncsian. — Majd, ha valaki visszaadja. Előjegyzések vannak hónapok óta, sőt régebben, meg kell várni, amig valaki visszaadja az órát s akkor majd, az előjegyzés sorrendjében adhatunk. Hát ezt nem tudtam. A villanygyár propagálja, nagyon helyesen, az áram fogyasztását, üzletet is állított föl, amely üzletben éppen az ipari áramot fogyasztó cikkeket árulja, mi meg is vesszük ezeket a cikkeket, hogy háztartásunkat villanyosítsuk, — viszont az ígért ipari árakat az óra hiánya miatt soha nem fogják nekünk »megszámítani«. Ha nincs ez az óra, akkor rendeljen a gyár, gondoskodjon beszerzéséről, de a fogyasztókat azzal a reménnyel kecsegtetni, hogy »majd valaki visszaadja az órát s akkor mi is adhatunk« — ez nagyon vidékiesen hangzik, ennek szíves orvoslását kérjük. Vagy van az az ipari áram s ipari fogyasztás, — akkor kérjük az órát is hozzá, — vagy pedig nincs, de akkor tudomásra kell hozni ezt a körülményt is. Hónapokig, évekig várni, amíg valaki visszaadja, — édeskevés biztatás. És ugyan ki adná viszsza, ha már egyszer birtokában van? Soraim szives közzétételét kérve, tisztelettel aláírás. * Tisztelt szerkesztő úr! Nem is emeleti, csupán félemeleti lakos vagyok s mégis az a panaszom, hogy körülbelül egy hónap ót£ nincs víz a lakásunkban. Egy év óta lakom Komáromban s idejövetelemkor arra figyelmeztettek, hogy Komárom arról nevezetes: alul jön fel a víz a házak nedves falában, viszont felülről nem jön a vízvezetéken...
