Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-14 / 30. szám

2. oldal $KOMÁROMI LAPOK« 1934. április 14. Komárom, a szerencsés város! Egymásután jelentkeznek az egyes uccabeliek, hogy az uccajavitási költségekhez hozzájárulnak. — A Szénatér után most az Uj-ucca jelentkezett. mányi választásoknál és pedig oly­­formán. hogy mindkét helyen vagy a 21-ik, vagy a 2b-ik életév lesz az aktív választójog korhatára. A jelöltliszlák sorsolásában annyi változtatást esz­közölnének, bogy a pártok képviselői számot húznának, nem pedig a párt nevét tartalmazó papírjegyek kihú­zási sorrendje szabná meg a lisztaszá­­mot. A választók névjegyzékének ösz­­szeállításál és revideálását túl gyako­rinak tartják és e tekintetben is mó­dosítanák az eddigi rendszeri. Saját tudósítónktól. A komáromi törvényszéknek elvi­telét Érsekújvárra állandó témánkká kell tennünk, mert Komáromnak száz és száz érdeke fűződik ahhoz, hogy a törvényszék minél későbben kerüljön el innét. Azok a vidéki felek, akiknek a ko­máromi törvényszéken, kerületi bíró­ságon. ügyészségen, vizsgáló bírósá­gon dolguk van, azok legnagyobb­részt ilt Komáromban végzik el bevá­sárlásaikat, itt dolgoztatnak az iparo­soknál. nem is beszélve arról, hogy az illetők százai itt étkeznek és itt szórakoznak. így aztán csak ért­hető, hogy a komáromi kereskedő és iparosvilág, a vendéglői ipái- nagyon sokat köszönhet annak, hogy itt Ko­máromban törvényszék van. Az ide­gen és pénzforgalom mellett a tör­vényszéki, bírósági, ügyészségi tiszt­viselők százai élnek itt családjaikkal együtt. A törvényszék sok ügyvédet egyenesen ideköt. Ezeknek lakás, éle­lem. ruha és szórakozás kell. Ezek is emelik a kereskedők, iparosok forgal­mát. Ha bekövetkezik az a szomorú idő. hogy a törvényszéket elviszik in­nét Érsekújvárra, keservesen fogjuk azt megérezni mindnyájan. így aztán érthető, hogy ez a téma általános érdekű nálunk. Törvényszékünk elvitelének kér­dését újabban felszínre juttatta egy sajnálatos körülmény. Az érsekujvári járásbíróság elhelyezése ugyanis olyan szégyenletes módon van megoldva, a helyiség annyira kihívja maga ellen a kritikát, hogy a magyar, a szlovák és a eseti sajtóban egyformán fölhábo­rodva tárgyalják ezt a kérdést és ál­talános lett a vélemény, hogy ezt a kérdést meg kell oldani. No már most azt mondták, hogy az érsekujvári já­rásbíróságnak méltó elhelyezése csak akkor lesz igazán, ha megépül az ér­sekujvári igazságügyi palota és akkor odakerül nemcsak az ottani járásbí­róság. hanem a Komáromból odahe­lyezendő törvényszék is, amelyet a Nem novellálják a fizetési törvényt. Az állami alkalmazottak szerveze­tei ülést tartottak, am elyen részt vett Trapl dr. pénzügyminiszter is. Az ülé­sen felszólalt a pénzügyminiszter is, aki megcáfolta azokat a híresztelése­ket, hogy a kormány a fizetési tör­vényt novelláim akarja, hogy az ál­lami alkalmazottak néhány kategó­riájának depragmatizálását terveznék és hogy a férjes asszonyokat elbocsáta­­nák az állami szolgálatból. Ilyen ter-Komárom, április 13. csehszlovák törvényhozás már 1923- ban elrendelt. A dologban legutóbb az törtéül, hogy az érsekujvári ügyvédek ennek a kér­désnek gyors megoldása érdekében erélyes akcióba léptek és tömörültek. Kapóra jött az ottani ügyvédeknek az a körülmény, hogy a napokban Ér­sekújváron járt. dr. Kovalik Alajos kormánytanácsos, a szlovenszkói bí­róságok felügyelője és az igazságügyi minisztérium meg­bízásából a helyszínen tanulmá­nyozta a kérdést. Az érsekujvári ügyvédek fölhasznál­ták az alkalmat és Guth Jenő dr., az érsekujvári ügyvédek doyenje veze­tése alatt kiildötlségileg tisztelegtek Kovalik Alajos dr. kormánytanácsos előtt. , Az ügy véd k üldötlség tagjai rámu­tattak arra, hogy az érsekujvári ügyvédek nem a maguk érdekükből sürgetik a ko­máromi törvényszék odavitelét és így az érsekujvári törvényszéki palota sürgős fölépítését, hanem egyenesen országos érdekből, miu­tán a törvényben biztosított ke­rületi bíróságra Érsekújváron cél­szerűségi, nyelvi, politikai okok­ból sürgős szükség van. Kovalik Alajos dr. kormánytaná­csos válaszában kijelentette, hogy az ottani járásbíróság elhelyezése nem felel meg a mai kor követelményeinek. Ami a kerületi bíróság odavitelét ille­ti, kijelentette, hogy ebben a kérdésben nemcsak sze­mélyesen kívánja informálni az igazságügy minisztert, hanem az ügyvédek jogos panaszait memo­randumban fogja földolgozni és az illetékes helyen minden jo­gos kívánságot a legmelegebben pártolni fog. A minket, komáromiakat annyira érdeklő kérdés jelenleg tehát ilyen stádiumban vau. Saját tudósítónktól. Ma egy hete irtuk meg a szegény szénatériek szerény kérelmét, hogy nem kívánnak egyebet, csak azt, hogy a város szántássá föl a teret és vesse be fűmaggal, hogy igy a futó homokját a térnek lekössék. Ha erre se hajlandó a város, akkor maguk, a tér lakói végeztetnék el a fölszántást és a fűmaggal való bevetést. Ők csak azt kérik, hogy a téren összehalmozott, jórészt kiselejtezett uccakövet vitesse el a város. Úgy látszik, ez az áldozatkészség ragadós és nem hiába van a Széna­tér mellett az Uj-ucca, de az ujucca­­beliekre is ráragadt a szénatériek ál­dozatkészsége, mert ők is hajlandók az uccájuk rendezésének a költségéhez hozzájárulni. Uj-ucca! A neve azt mutatja, hogy valamikor uj volt ez az ucca a többi komáromi, régi uccákhoz képest. Ha azonban végig megyünk ezen az uccán és még világos nappal is nagyokat esetiünk, botlunk (hát még éjszaka vagy este !) a gidres, gödrös gyalog­járóján és megnézzük az arra haladó kocsik keserves végigvergődését a göd­rökkel és homokbányákkal tarkított úttesten, akkor bizony eszünkbe jut Petőfi Sándor Sári néni versének ref­rénje, hogy: Sári néni, hej mikor kendet még Sárikámnak, húgomnak nevezték! Bizony az nagyon régen lehetett! És mennyire régen lehetett az a boldog idő, amikor ezt a szerencsétlen uccát megnyitották és elnevezték Uj-uccának! Olyan régen volt, hogy tán igaz se volt.. Most bizony nagyon is ráférne az Ó-ucca elnevezés. Bizony ennek az uccának a gyalog­járója és a kocsiutteste nagyon is rossz karban van, ami annál szembe­tűnőbb, mert a környékező uccák, a Megyercsi-, a Deák Ferenc-, a Gazda­­ucca már kifogástalan állapotban van és az ellentét igen feltűnik. A kocsijáró olyan rossz, hogy még száraz időben is a kocsisok fölhajta­nak nem egy helyen a gyalogjáróra, Komárom, — április 13. mert az ucca közepén lehetetlenség kocsival haladni. Hogy mivé teszik ezzel a följárással az amúgy se prima gyalogjárót és hogy mennyire örül ennek, az illető háztulajdonos, az el­képzelhető. És ha száraz időben is ilyen bor­zalmas ezen az uccán a kocsi közle­kedés, tessék elképzelni, hogy milyen az esős időben. Az ujuccaiak is szerények és az kérik a várostól, hogy a környéken összehalmozódott uccakövet fordítsák az ő uccájuknak a kövezésére. A költ­ségekhez szívesen hozzájárulnak. Az összehalmozott kővel amúgy is jó lesz valamit csinálni, mert az egyre fogy és magáncélokra használódik fel. Las­san, de biztosan és folytonosan hord­ják ezeket a köveket. Igaz, hogy ez az elhordási mód a legolcsóbb, mert igy nem lesz a városnak fuvarozási költ­sége, de köve se lesz, hát mégis csak jobb volna azokat az Uj-uccába be­fektetni. Addig is, amig ez a kérdés eldül, a város a gyalogjárót védje meg a föl­hajtó kocsik ellen azáltal, hogy a járdaszélére szegély- és ütköző köve­ket ásson le. Szerény kérések mindezek és a szegény ujuccaiak remélik, hogy tel­jesíti ezeket a város, mert már eddig nagyon sokat szenvedtek az ucca po­rától, szálló homokjától és az ucca sarától. — A csalhatatlan diagnózis. A tanár ur nagy kísérettel a klinika egyik ágyához lépelt s a betegtől megtudta, hogy zenész. Fejcédulájáról pedig le­olvasta, hogy delirium tremensben szenved. „Uraim, — szólt kíséretéhez — a fúvós hangszerek kezelése a gé­gét annyira kiszárítja, hogy többnyire kiadós mennyiségű szeszes italokkal szükséges leöblíteni. Ennek természe­tes következménye az a betegség, amit magunk előtt látunk. Milyen hangsze­ren játszott?“ — fordult a beteg felé. — „Hegedűn“ — hangzott a felelet. A „Zsindelyezik a kaszárnya tetejét“ szenzációs szereposztásban adja elő a Legényegyesület 7-edszer, vasárnap este 8 órakor. kiessen megváltani jegyét, mert a darabot most filléres helyárak mellett megnézheti. Helyárak: 7.—, 5.—, 4.—, 3.—, 2— Ke. Jegyek elővételben Derzsnél, mig a pénztárnál előadás napján este 7 órakor. vekkel a kormány, nem foglalkozik. Legújabb helyzetjelentés a komá­romi törvényszék elvitele ügyében. Az érsekujvári ügyvédek léptek akcióba a kérdés gyors megoldása érdekében. Éjféli keringő. Irta: Zádor Tamás. A leány karkötő-óráján egy perc hiányzott az éjfélből. A kabaré zsongó nézőterén az utolsó szünetet habzsolta a közönség. Az arcokra kiült a tereiére édes­kés vonása és az egymást fürkésző szemek előtt kétség­telen voll, hogy mindenki a színházi lapok kommü­nikéinek hatása alatt beszélt a műsor közeledő utolsó számáról. Nagyon sokai vártak a színpadi apróságtól. Már a kommünikék beígérték, hogy a közkedvelt kon­feranszié az utolsó számmal ötletes, őszinte és igaz feleletet fog adni a háború utáni nemzedékek közös nagy kérdése: — Milyen volt a háborúelőtti világ? ... Milyen volt a béke?! A kabaré igazgatósága a kommünikéken keresztül Úszta romantikát, lírát és modern technikát ígéri egyszerre. A nézőtéren a szkeptikusok csak mosolyog­lak. Petyhüdt szájukon vonaglott a fanyar kérdés: — Mi lesz ebből? Csak az asszonyszemek voltak lázasak. Csak a leányszemek szegeződtek kérdő tekintettel a színpad bársonyfüggönyére. Színpadon és nézőtéren kialudt a villanyfény. A zsibongást fölváltó mély csendben a konferanszié a függöny elé lépett. — Hölgyeim és uraim!... Ebben a pillanatban a sötétség, mely ránk borul, a jelent szimbolizálja. A csend a mának kérdése, mely a tegnap emlékét hívja és a holnap titkának megfejtését sürgeti. Mind a két kérdésre magam kívánok megfelelni a rövid negyedóra alatt, amíg színpadunkon a kabaréapróság lepereg. Kérem, figyeljenek ... A konferanszié mögött a bársonyfüggöny lassan szétvált. Egyszerű falusi szobát mulatott a színpad. Gerendás mennyezet, csupasz, meszelt falak, egy ágy, egy asztal, néhány szék, ennyi volt az egész berende­zés. A háttérben azonban rácsos ablak nézett ki a holdfényes éjszakába. A holdfény nem jutott be a szobába, csak az ablak előtt futó tornác piros virágait világította meg. A szobában az asztal állt a legszembe­ötlőbb helyen.Az asztalon négylámpásos készülék A színpadon ebben a pillanatban a konferanszié mögött a férfiszereplő felnyitotta a készüléket és az asztal elé ült. A rádió két sárgafényű szeme megvilá­gította a férfiarcot és a mesék titokzatos világával nézett a közönségre. A nézőtéren megült az intim hangulata Az asszonyok érdekesnek találták a fősze­replő sápadt arcát. A leányoknak az ezüstös fekete haj és a szomorú szem tetszett. A konferanszié elvágta a hangulatot: — Bocsánat hölgyeim és uraim ... Bocsánat, hogy a szokás ellenére még mindig itt vagyok. De ne gon­dolják, nem zavarom a darabot. Ebben a játékban csak én és a rádió fogunk beszélni. A férfi, az igen tisztelt művész úr, aki most a békéből itt maradt, egy­kor híres, de ma már javakorán túlhaladt konferan­sziét személyesíti korához illően, mélyen hallgatni fog. Okosan is teszi, mert a függöny szétválása előtt éppen eleget vitatkoztunk. Üres szavakkal arról vere­kedtünk, hogy igazuk van-e az íróknak, amikor azt állítják, hogy az cmberarcról gyakran le lehet olvasni a titkot. Nézzék meg kérem jól az öreg konferanszié arcát. Ugye kérem a fáradságon, a bágyadtságon kí­vül most semmit sem mutat?! De kél szemével rávilá­gít és mindnyájunk leikébe belenéz a négylámpás készülék. Misztikus világ. Amikor így, éppen a hul­lámhossz szünetében nyitjuk meg. némaságával maga a titokzatos élet. Budapest szünetjele jelentkezett a hullámliosz­­szon. A fiatal konferanszié bclenézelt a sötét nézőtérbe és mosolygoit: — Hölgyeim és uraim ... Határozottan érzem, most közös az impresszió! Ez a szünetjel olyan, mini a vasúti állomás jelzőharangja. Éppen úgy kong, ka­lapácsai éppenúgy verik a szignált! És nagyot csa­lódnék, ha most csak egyedül érezném, titokzatos ál­lomáson vesztegelünk... Valahonnan az ismeretlenből az emlékek titkos vonata dübörög felém... Kérdés, hogy a kocsiajtó, a múlt közülünk kinek fog felpat­tanni ... És a következő percben kinek a szíve dob­ban meg?! — Halló!... Rádió Budapest!... Tizenkét óra tíz perc, öt perc múlva a békevilág legjobb dizőzének, Marga Melcernek hangversenyét közvetítjük, A bemondó hangja elvágódik. Újra csak a szü­netjel hangzik. A készülék sárga szemei azonban most már vonagló férfiarcot világítanak meg. A néző­tér közönsége észreveszi a férfiszemben feltörő cso­dálkozást és meglátja a régi tűz fellángolását. Egyet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom