Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-14 / 30. szám
1934. április 14. > KOMÁROMI LAPOK« 3. oldat Katolikus blokk — csehszlovák centrum. A német félhivatalos a Hlinka-párttal folyó tárgyalásokról. — április 13. Figyelemreméltó cikk jelent meg a kormány német nyelven szerkesztett félhivatalosában, a cseh nemzeti szocialista párt orgánumában, a Prager Presseben azokról a tárgyalásokról, amelyek a cseh néppárt és a Hlinkapárt együttműködése érdekében folynak. A katolikus biok megteremtéséről van szó s a cikk rámutat azokra a nehézségekre, amelyek a két rokonpárt egyesülését főleg Hlinkáék részéről akadályozzák. Bár a németnyelvű félhivatalos igyekszik megerősíteni a siker reménységét) mégis a következőket Írja: — A cseh néppárt és a szlovák néppárt nagypártok közötti együttműködés kérdése a legjobb utón halad. Semmiesetre sem szabad azonban szem elől téveszteni azt, hogy Hlinka szlovák néppártja erős befolyása alatt áll a Sziillö Géza dr. és Eszterházy János magyar keresztényszocialista pártjának, amely mindenképpen megakadályozni törekszik a két néppárt egyesülését. A szlovák néppártnak, még mielőtt a csehszlovák centrum megteremtése keresztülvihetővé válik, meg kell találnia azokat a rendszabályokat, amelyekkel magát a magyar keresztényszocialista párt várható rendszeres támadásaival szemben megvédelmezheti. A magyar keresztényszocialista pártnak igen sok olyan szervezett tagja van a szlovák katolikus nép között is és a párt agitációjának súlypontját arra helyezi, hogy Szlovenszkónak autonómiát kell biztosítani az őslakosság rendelkezése alapján. — Az őslakosság olyan fogalom, — irja tovább a lap, — amelyet a magyar revíziós körök hoztak Szlovenszkóba. Nem szabad ennek az agitációs jelszónak vonzóerejét lebecsülni. A félhivatalos véleménye szerint ennek a mozgalomnak az ellenszere az volna, hogy Hlinka pártja magyar Judová straná“-t keltsen életre, ami által megfen mthető lenne a csehszlovák centrum.“ Ehhez az operációhoz természetesen idő kell és nem lehet márólholnapra megvalósítani. Tudvalevő dolog, hogy e gondolatot már magáévá tette a csehszlovák püspöki kar konferenciája és hogy a gondolatnak a legmagasabb klérus körében is meggyőződéses szószólója találkozott. A már hónapokkal ezelőtt meghozott határozat úgy szól, hogy azoknak a pártoknak, amelyek katolikus világnézeti alapon állanak, konstruktiv politikát kell folytatniok. Dudich László izsai monográfiája Milyen kevéssé ismeri a "ároíi nép a falut! Izsai szokások, amely ebről nem is tudunk. - Öltözködés. - „Papa és nyanya." Hányszor kell hátával betaszitani az aftőt a leánykérőnek, ha „susogóba" megy. Itt-ott megemlékeztünk már arról, hogy két évvel ezelőtt. Dudich László, Izsa község kánlortanítója milyen nagy munkába fogott s munkájának milyen szép eredménye is lett: egy véletlenül jött ötlet folytán megírta a falusi monográfiák egyik legjobbját. Tanító-ember: alkalma és hozzáértése volt, iskolásgyermekeivel szedette öszsze az adatokat, kérdőíveket fogalmazott. azokat rendezgette, egészítette ki, beszélt halásszal és eladólánnyal, öreg emberrel és daloló legénnyel, míg végre egg száz gépelt oldalas, nagy könyv sikerült a kérdőívekből s a késő utókor számára is becses érték lesz a kis dunamenti falu tüzetes leíréisa. Bár minden faluban akadna hasonló férfiú, aki megmentené a korfordulóba jutott falu mai emlékeit, amelyek el fognak tűnni rövid évtizedek alatt! Dudich László azóla a garammenti Lekéren tanít, de izsai monográfiája mindig példa lesz a dolgozó tanítóság előtt. Érdemes végiglapozni ezt a könyvet, rajzok és idézetek, kottamellékletek és csipkeminták ékesítik, benne van a falu földrajza, történeti leírása, minden szokása, népviselete, dala, építkezése, gazdasági statisztikája, népmozgalma, babonája, gazdasági élete s akárhol lapozunk a könyvbe, komáromvidéki ember számára mindig érdekes sorokat fogunk benne találni. Célja az volt, hogy az emlékek megőriztessenek s hogy az intelligencia érdeklődését felkeltse a nép élete iránt, »hadd ismerhesse meg közelebbről azokat a nagy és mély értékeket, amelyek népünk lelkében még kiaknázatlanul hevernek s hadd törekedhessék a tanításiig segítségére sietni a szintén eléggé nagyszámú erkölcsi fogyatkozások és hibák eltüntetése érdekében folyó munkában.« Népviselet. Lássunk néhány példát tehát a könyvből, Ilt van mindjárt a legszembetűnőbb izsai érdekesség, a népviselet. Frrenézve ezt mondja a könyv: »Bármennyit írnék is a népviseletről, nem lehet teljes egészében híven leírni. Ehhez, — főlapén a női nem, — nagyon ért s keresetének jókora részét a maga cicomázásara fordítja. Főleg az »eladók« közül senki el nem maradhat a többitől ruházkodás dolgában. Nem kitalált dolog, hanem tény, hogy egy anya mondotla nekem: »//a egész héten a puszta kenyeret esszük is, a lányom mégsem maradhat el ruha dolgában a többitől.« A ruházat tekintetében mindenki fölé való emelkedés minden leányban megvan s ezt a vágyát rendesen az elégíti ki legjobban, akinek anyagi viszonyai nem a legjobbak s így szedi rá a világot. A túlságosan kicicomázott hingt látva, biztosak lehetünk afelől, hogy szülei nem a legjobb anyagi viszonyok közölt édnek. A népviselet különben szép s nagy kár volna, ha levetné a nép. Úgy a férfiak, mint a nők viselete hatásos, mulatós, — de drága.« Hűen le van írva a népviselet, a ruházkodás minden darabja, a vasárnapi csizmától a nyári Bat’a-cipőig s még az is, hogy mennyi babona akad az öltözködésnél. Például, ha valakinek nem egyforma hosszúra van megkötve a haj pántlikája, akkor sánta ura lesz az illelőnek... Aki azonban nem lúd jól és gazdagon öltözködni, az a templomba sem megy el, nehogy megszólják s csak a litániákra, vagy a hajnali misére jár el. Bármely hivatalba való menetel előtt, vagy ha csak holtba megy is az izsai lány, már tisztába öltözik, de még akkor is, ha mezei munkára megy s akkor a munka előtt veti le a réten a díszesebb ruhát. A legény, amikor lányokhoz készül, teljesen ünnepi ruhát' ölt. Érdekes megtudni például azt is, hogy a férfiak nagy pitykegombjai, — amelyeket Komáromban vásárolnak, — a gyermekkortól együtt nőnél: 20—25 éves korig, aztán e kortól kezdve ismét fokozatosan kisebbek lesznek a gombok, az öregek már csak apró ólomléffenlyííkct hordanak. A gombokat nem varrják rá a posztóra, hanem a posztó és a bélés közé húzott erősebb szíjjra, vagy zsinórra erősítik, úgy, hogy le sem szakadhatnak. Étkezés. Amilyen sokat ad a nép ruházkodásra, olyan keveset ad étkezésre. A felnevelt baromfii, a termelt vajat, tojást mind eladja Komáromban. A nagy, nyári munkáidtól eltekintve a legtöbb helyen naponkint csak kétszer főznek, reggel és este. Az ebéd legtöbbször hideg ebéd. Újévkor lencsét esznek, hogy sok legyen a pénz, valamint többféle rélest, — hogy a gazdasági is nyúljék, szaporodjék, sok háznál minden családtag számára sütnek pogácsát s mindegyikbe dugnak egy-egy tollat. Akinek tolla a sütés alatt legjobban megég, az meghal abban az esztendőben. Elég tapintatlan baboha... Minden nagy ünnepnek meg van a maga menüje. Különös, hogy nyáron, főleg aratáskor, szívesen isszák a Danavizet s azt állítják, hogy az kinn a határban nem melegszik meg olyan hamar, mint a kúlvíz. Evés előtt a legtöbb háznál imádkoznak. A család. Teljes szemelvényeket nem tudunk közölni, csak egy-egy apró érdekes jellemvonást szúrunk ki a könyvből. Például, itt a családi élet. A gyermekek az apjukat papának hívják, az anya neve általánosan: nyanya. Sógornak nevezik még a nagyapa, vagy a nagyanya testvérét is, így aztán akárhányszor megtörténik, hogy öt-hatéves gyermek így szólít meg egy hatvanéves embert: »Gyüjjön már ide, sógorom!« Feltűnő, hogy férjhezmenelel után sem nevezik az asszonyt férje nevén, hanem a leánynevén. Nem a legszebb jellemvonás az, amelyet más vidéken is megtalálunk, hogy a fiatalok bánásmódja az öregekkel sok kívánnivalót hagy maga után. Nem minden családban van kifejlődve a szülői tisztelet, különösen, ha az öreg szüle nem tud már dolgozni. De ezt az öreg szülék nem is tartják bántónak, mert ifjúkorukban ők is hasonlóképen viselkedtek a szüleikkel szemben. Ezért van aztán az, hogy újabban sok idős ember nem adja át a birtokot a fiataloknak, mert a birtokátadás erős háttérbeszorítást jelent. Érdekes a könyvnek éles jellemzése a fiatal leánytagokról: A családnak főleg leánytagjait, 10—12 évesnél idősebb korukban, kiliintetőleg kényeztetik, emiatt len kérdőjel az egész kabaré és $z ifjú konferanszié meghat ottan szól: — Hölgyeim és uraim!... Úgy látszik, hogy az ördöngős készülék az én kiöregedett konferanszié barátomban emléket idézett fel. Nézzék a szemét! Minden villanása nyíltan mutatja, hogy a nemsokára mikrofon elé lépő Marga Melcer nem idegen az életében. Nézzék a vonagló száját. Éles, keserű vonása világosan mutatja a nagy sajnálkozást, ő jön, ő fog énekelni, aki valamikor az egész világot meghódította! A legszellemesebb emberek konferálták be minden fellépését. És most, néhány perc múlva, csak a bemondó szürke szavai fogják hirdetni, hogy néhány dalt fog énekelni a múltból, a békevilágból... Kár, hogy ez a darab némaságra kényszeríti a férfi főszereplőt. Ha most elmondhatná, hogy egyszer, régen hogyan konferálta be az akkor csak kezdő Marga Melcer ‘ fellépését... Akkor most itt, ebben a kabaréban a színes szavak muzsikálnák el a békevilág éjjeli keringőjét... Holló! Barátom, mesterem a konferálásban! A csukott függöny mögött hiába tagadtad, most magad is belezuhantál a kritikus helyzetbe és arcodra kiült az egykori konferansz. Érzem a vonásaidat, mester. Leolvasom arcodról a színes szavak muzsikáját! Nincs titok!... Hölgyeim és uraim!... Figyeljenek... szenzáció... titkos írást olvasok maguknak egy emlékező férfiarcról... * — Hölgyeim és uraim ... Marga Melcer, a szépséséges fiatal dizőz első fellépését jelenthetem be önöknek. Marga Melcer olyan szép és olyan ragyogó ígéret, hogy szürke szavakkal nem lehet konferálni. Különös, csodálatos, muzsikáló szavakat kell keresni. hogy zene legyen a közeledése, himnusz a fellépése és keringő a szereplése. Keringő... Igen, valami csodálatos keringet kell konferálnom, hogy a kabarészínpad gyaíulatlan deszkája méltó legyen a tüneményes jelenséghez, aki percek múltán rajta meg fog jelenni. Szerezzünk hát zenét... keringőt... De tartsuk be a formát!... Introduction... Fürdőt elep a délkeleti országhaláron. Apró vasúti állomás. Valahonnan jön, közeledik, dübörög a vonat... Berobog, megáll... Néhány utas kiszáll a vonatból... Az állomásfőnök azt mondja, hogy ezek kabarészínészek a fővárosból. Este játszani fognak a kúrszalónban... A vonat eldübörög. Az utasok az állomásépület mögött könnyű homokfutókra kapaszkodnak. A paripák tüzesen vágtatnak el a kanyargó, széles, mészporos országúton a fürdőtelep felé. Virágos kertek, muskátlis ablakok fogadják az érkezőket. Távolban nagy hegyek húzódnak a fújó paripák szeme előtt. A nap a hegyek mögé hagyallik. Lassan leszáll az est és lágyulnak a fürdőtelep ívlámpái, villamoskörtéi... Tempo di Vuls... Pezseg az élet a kúrszalónban. A széksorok megtelnek. Emberek zsonganak. Leányfejek, asszonyfejek, szívek és szívek ... sejtelmesen dobbannk. A fővárosi kabaréművészetnek nincs bemondójuk. Valaki jelentkezik, valaki vállalkozik. A műkedvelő bátortalan pillantása a fiatal művésznő szemében feledkezik. Játszik az élet és kezdődik a játék. A nyári kabaréelőadás utolsó száma is lepergett és fehér asztalnál poharaznak a vendégek. Csak keilen nem keresnek helyet. Csak ketten nem ülnek a terített asztal mellé. A dizőz és a műkedvelő konferanszié a csillagos éjszakában gyalog vágnak neki a széles, kanyargó, mészporos országúinak. Mennek, mendegélnek... Mindig egymás szemébe néznek. És néha szól is váltanak. Megszakadt felhők foszlányai közül tör elő a hold. Ezüstös fénye szétömlik a végtelenen. És az útszéli fakereszten megvilágosodik a bádog-Krisztus. A vándorok megállnak. Körülnéznek és a végtelenben is csak egyet keresnek. Egymást keresik. Szólni szeretnének, vallani az útszéli kereszt előtt, de csak a gyötrő szomjúságot érzik. Valahol egy távoli faágon madár ébred a fészkében. Madárének csendül a haldokló éjszakában. És a természet dala az élet csókját isteníti... Fogytán az országút. A hajnali szürkületből kibontakozik az apró vasúti állomás. Leány és a fiú kéz a kézben várakozik az állomás előtt. Szól a jelzőharang. Távolról felhangzik, közeledik, dübörög a hajnali vonat... A vonat megáll. Felszakítolt ajlók csapódnak. A kocsi egyik fülkéjében sárga függönyt húz össze a férfi. Az utolsó pillanatban még látszik a leányszem villanása. De már fütyül a vonat... és... Da Capo al Fine... És ennél ü láncnál, hajlik a nő, minta nádszál ... < 5*í A készülékben is elhal a szünetjel. Újra jelentkezik a bemondó. Még egy pillanat és Marga Melcer már csak alig csengő hangon énekli a békevilág dalát, az éjféli keringőt. A függöny összecsapódik. A kabaré nézőterén zúg a. taps, de az utolsó szám után a közönség is sietve távozik.
