Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-10 / 20. szám

1934. március 10. KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. Mozi előadás a városi népkonyha javára. szerdán, március 14-én V27 és */a9 órai kezdettel. A társadalmi akció keretében, mely a városi népkonyha fenntartásának anyagi lehetőségét segíti elő, a Mo­dern Mozi a népkonyha javára egy napot szentel. Szerdán, március 14-én mindkét előadás jövedelme a nép­konyhát illeti. Bemutatásra kerül az idény ragyogó slágeroperettje: Orlov, Petrovits Iván és Liane Maiddal a főszerepben. Pótműsornak pedig si­került azt a Fox hangos híradót meg­szerezni, melyben T. G. Masaryk, a Csehszlovák Köztársaság elnöke szól karácsonyi üzenetében a jóakaratú emberekhez. A mozielőadásokon a rendes hely­árak maradnak érvényben. A nép­konyha javára azonban felülfizetések eszközölhetők, melyeket a társadalmi akció vezetősége köszönettel fog nyug­tázni. Nem férhet hozzá kétség, hogy a jótékony cél a gazdag műsort bemu­tató mozi tömeges látogatására fog serkentem, mert a város éhezőinek ellátása mindannyiunk szívéhez nőtt kérdés, melyet a népkonyha az anya­gi eszközök előteremtésével igyekszik megoldani. Rheumás fájdalmak és fáj­dalmas nőibajokgyógyke­­zelése rövid hullámokkal SZANATÓRIUM Dr. SELYE KOMÁRNO, DEÄK-UTCA3. Telelőn sz. 68. Mihola János és társai nyugdíjazása. Lapunk folyó évi március 3-iki szá­mában »Mihola János és társai nyug­­jaztatási ügye« c%n alatt egy hír je­lent meg, melyre vonatkozólag Mihola János rendőrfőkapitány és társai a következő közlemény közzétételét ké­rik: A Komáromi Lapok egyik előző szá­mában foglalkozott már nyugdíj­ügyünkkel, amikor megírta, hogy az országos hivatal, vagyis a legmagasabb közigazg hatóságunk 206303/33—5. sz. határozatával úgy a járási hivatalnak, mint a városi képviselő testületnek a nyugdíjazási ügyben hozott összes határozatait törvénytelenség indokából semmisítette meg, kimondván, hogy a nyugdíjazás elrendelésénél törvényes alap nem volt és, hogy ezen megsem­misítő határozata ellen felebbezésnek helye nincsen, vagyis az végérvényes, jogerős és feltétlenül végrehajtandó. A városi tanács f. évi március 1-én tartott ülésében mégis úgy határozott, hogy azt tudomásul nem veszi, hanem ellene panasszal fog élni a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz s egyben ké­relemmel fordul az országos hivatal­hoz, hogy amíg a panasz elintézést nyei’, addig az érdekelt nyugdíjasok­nak illetményei kiutalását függessze fel Ami a legfelsőbb közigazgatási bí­rósághoz beadandó panaszt illeti, úgjT véljük, hogy a városnak panaszjoga ezen ügyben egyáltalán nincsen; ami pedig a határozat végrehajtásának fel­függesztése iránti kérést illeti, annak honorálását kizártnak tartjuk, mert nem tételezhető fel, hogy az a magas hatóság, mely tegnap még azt álla­pította meg, hogy a nyugdíjaztatás törvénytelen és a hozott határozatok semmisek, holnap viszont határozati­­lag azt mondja ki, hogy a törvény­telenségei, a törvénytelen állapotot to­vábbra is fönttartja, talán hosszú évek során át, amíg a halasztó hatállyal nem bíró panasz elintézést nyer. A cél a város részéről nyilvánvaló: a város vezetősége húzni-vonni akar­ja az ügy befejezését, csak azért, hogy fizetnie ne kelljen. Ez egy város veze­tőségéhez legalább is nem méltó és nem illő eljárás. De súlyos anyagi felelősség is terhelheti a város vezető­ségét, mert minél tovább tarl az ügy likvidálása, annál jobban fog szapo­rodni a nyugdíjasoknak visszafizeten­dő összeg. Itt nem csekélységről, hanem több 100.000 koronáról lehet szó, amit eset­leg egy sétára küldött nyugdíjazott társaság részére kell majd a városnak kifizetni. A városnak ilyen luxuskia­dásra nincs pénze, épp azért nagyon megfontolandó a város minden hatá­rozata és intézkedése. Egyébként a fenti tanácsi határo­zattal az ügy még nem nyert befeje­zést, mert az utolsó szót a képviselő­­testület van hivatva kimondani shisz­­szük is, hogy a képviselőtestület na-UX7 Hadd írjunk föl néhány tavaszi fel­jegyzést ebben a hidegben, ahogy ép­pen a szedőgép alá kerül. Nem ri­port és nem újdonság, dehiszen mi­nek is ebben a különös, furcsa, ne­hezen induló, sok rosszat és kevés jót hozó tavaszban mindig szenzációk után futkosni? A nagy szenzációk úgyis különféle­képen hatnak s valahány ember van, annyiféle szenzáció érdekli. Itt van például ez a Camera, a hústorony, ahogy mondani szok­ták. Múlt héten valakit leöklözött ez a hústorony, a kezével, az egyik mel­léktoronnyal s tele volt vele a világ­sajtó. Camera nagy küzdelem után lett csak a világbajnok, —- ordította, üvöltötte első oldalon az uccai sajtó s kénytelen-kelletlen tudomást kellett venned arról, hogy a hústoronynak, az olasz szénégetőnek akkora öklei vannak, hogy egy sujtással bikát te­ríthet le. Már-már azt hitte e sorok írója, hogy aludni nem fog tudni a nyugtalanságtól, amely e nevezetes Camera cselekedete folytán szívét mardosta, már-már akkora volt a sportolók izgalma, hogy attól lehetett félni, komoly európai bonyodalom következik Carneráből és szerencse, hogy egyéb újdonságok érkeztek meg idejében, különben a hústorony ökle még most is foglalkoztatná a közönsé­get. Hogy közben Ausztria rendi ál­lammá alakul, hogy a külügyminisz­terek megkezdték tavaszi sétájukat, hogy a fantasztikus nevű Pu-Jit man­dzsu császárrá koronázták, ez mind nem volt fontos Camera mellett, aki egy szenvedélyes menetben agyonök­lözte vívótársát. Hogy közben testileg és lelkileg millió és millió embert öklöznek le a viszonyok, erről senki sem beszél. Húszmillió éhenhalt kínai mit sem számít. A tízzel kiszámolt ökölvívó­mester hörgése ellenben roppant fon­tos... Hogy közelebbi szenzációk után jár­junk, itt van az újságolvasó és kávé­­házjáró közönség helyi újdonsága is, amelyet szintén említsünk meg boldo­gan, — az ember szinte szeretne kis versikét is írni és tapsikolni hozzá, ehhez a helyi szenzációhoz: mert a kávéházban friss képeslap van. Naiv és vidéki megjegyzés ez ugy-e? Csajágröcsögén is így örülnek a helyi újdondászok, együtt a nagyér­demű közönséggel, ha valami új ne­vezetesség érkezik a városba. Nálunk örömmel jegyezzük fel, hogy sike­rült új képeslapot látni a viharvert ujságrámákban, amelyekben néha a tavalyi képeslap-saláták olyan rendü­letlenül tartják az uralmat, hogy le­vakarni se lehet a borítólapról. Min­dig örömmel figyeljük s jegyezzük meg, ha kávéházainkban új lapot ad a pincér kezünkbe. Mi már ilyen kis újdonságokkal is megelégszünk. Csak azt szeretnénk tudni, kik azok a tit­kos műgyűjtők, akik a legfrissebb képeslapból is kivágják Marlene Dil­­rich képét, vagy a velszi herceg váll­­rózsáját... örömünket kizárólag ez rontja meg, de aztán alaposan. Mi­csoda titkos élvezet lehet ez: ollóval, bicskával, tíz körömmel nekimenni gyón megfogja gondolni, vájjon nem lenne e inkább tanácsos és kívánatos a felajánlott egyezséget elfogadni, vagy legalább is a nyugdíjazottakkal tár­gyalásba bocsátkozni, mint a legfel­sőbb közig, bíróság bizonytalan ki­menetelű s talán évek múlva megho­zandó határozatát bevárni. A város érdeke sürgős és gyors intézkedést kíván, mert a nyugdíja­zottak a jogerős határozat alapján kö­veteléseiket bírói úton is érvényesít­hetik, ami ismét csak a városra lehet hátrányos, amennyiben a város ter­hére tetemes perköltségek merülhet­nek fel, amit egy méltányos egyesség­­gel mindenkép el lehetne hárítani. Mihola János és társai. egy-egy képeslapnak, amikor úgyis olyan kevés van belőlük, hogy érde­mesnek tartjuk külön megemlékezni róluk, kicsiny cikkecske keretében... Ne hagyjuk ki a mozit sem. Az újabb időkben néhány jó filmet volt szerencsénk látni, de ezen­közben megállapíthattuk azt is, hogy a komáromi közönség Ízlése igen sze­szélyes, változó. Tanulmányt lehet­ne írni közönségünk lélektanáról, ez a lélek túlnyomólag a könnyűt s az egyszerűen szórakoztatót keresi, — kiváncsiak volnánk, hogy egy Sha­­kespeare-sorozat milyen hatást, s mi­lyen Lömegsikert váltana ki közönsé­günkből? A moziban olyan élesen le­het látni a közönség érdeklődésének fokát, amilyen élesen másutt sehol nem tapasztaltuk még: egyizben két előadást láttunk, egymás után való estéken. Az első estén komolyabb fényszalag pergett: ekkor az úgyne­vezett első-felső helyek voltak elfog­lalva, talán az ötödik sorig. Az isteni nép viszont igen gyéren képviseltette magát. Második este valami könnyű, kalandos izé ment, ekkor pedig az első-felső helyek maradtak üresen, de a katonai helyektől kezdve lefelé nem fértek a látogatók a székeken, oly zsúfoltság volt. Mintha középen ketté­vágták volna a nézőteret s egyik este az egyik fél telik meg, másik este a másik fél-rész... Kiváncsiak vagyunk, hogy egy VIII. Henrik-film milyen házat fog vonzani? Már szeretnénk látni, a Cavalcade-val együtt. A világutazók is megérkeztek, a tavasz első fuvalla­tára. Csütörtökön estefelé a Klapka téren kedves csődületet okoztak külö­nös alakú kocsijukkal és állandó le­velezőlap-árusításukkal. Az ember szeretné, ha ezek a világvándorok már új ötlettel jönnének, az útiköltsé­get nem levelezőlappal vennék ki a Mindennapi masszázs véd a meghűlés ellen E tanácsot mindenkinek meg kellene fogadni! S ez oly könnyű: Pár csep­pet az ALPA sósborszeszből a tenyérre s vele a testet jól be­dörzsölni; először hűsít, aztán kellemes melegsé­get érzünk és ami a leg­fontosabb: a test a meg­hűlés és a belőle eredő betegségek ellen védve vanl Ezt az orvos is mondja! f zsebünkből, hanem valami eredetibb formában, mondjuk revolverrel és gáztámadással, szeretnénk, ha nem mindig búrkalapban és sonkanadrág­ban jelennének meg, hanem frakk­ban, római tógában, bicikli helyett valami varázsböröndben, mint Ander­sen mese-alakja, mert így, évek óta ugyanez, már unalmas. Mindig az egész világot akarják bejárni, de so­ha nem jutnak Zsolnától feljebb, mert elfogy a türelem s elemésztődik a néhány garas. Nagy a gyanúnk, hogy a nyári vándorok télidőben sze­rényen megbújnak valami irodában s a szabadságukat úgy töltik el, hogy komáromi polgárok zsebéből húzzák ki a maradék koronákat. Nem világvándor, de mégis neveze­tesség az a biciklis leány, aki valahonnan faluról szokott be­jönni hetenként kétszer Komáromba, s mindenkivel megbámultatja magát. A férfi-biciklit igen helyesen üli meg, ruházata halvány emléke a népvise­letnek, ami azonban legmegragadóbb benne, az a csipkés fehér alsószok­nya, amely úgy lebeg a szélben s a kerekek fölött, mintha békezászló vol­na. Csipkés alsószoknyában kereke­zik egy falusi lány, hetenként kétszer végig a Nádoron, arcán a roppant igyekezet és a büszkeség, lábaiban fürgeség, — csak a fejfedője változik. Kezdetben kendőben járt be s úgy formázott, mint egy eszkimó nő, — újabban már kackiás kis kalapja van s az mindig leesik a sárba. Nehéz dolog biciklizni, meg kala­pot is viselni... (thyvi.) Nyolcvanegy csalás, tizenkét okirathami­­sitás és még jónéhány hasonló bűn nyomta a lelkiismeretét egy reményteljes magán­hivatalnoknak. Bejárta egész Szlovenszkót egy fiatalember, aki nemlétező könyvekre gyűjtött előfizetést és hirdetést. - Egyévi és négyhónapi börtön a jutalma. Saját tudósítónktól. Komárom, március 9. Szokatlanul nagy bűnlajstrommal állott a komáromi kerületi bíróság dr. Iírizs-tauácsa előtt Varjú Jenőma­­gánhivatalnok, akiről bízvást állítható, bőgj’ az utóbbi időben Szlovenszkón a legtöbb csalást és sikkasztást ö követte el. Varjú Jenő legutóbb zólyomi lakos volt s onnan indult kirándulásaira«. Nem kevesebb, mint nyolcvanegy csalás, tizenhat ok­irathamisítás, hétrendbeli sikkasz­tás terhelte a lelkiismeretét, ál­dozatai között nemcsak egyszerű emberek, hanem szállodások, hi­­vatalnokok, járásfőnökök, városbí­­rák, pénzügyi főnökök is vannak: behízelgő szavával s komoly előadóké­pességével úgyszólván mindenkit be­csapott, aki a közelébe, került. Külön­féle úton-módon szedte össze a pénzt, amelyet gyorsan el is költött: majd­nem három esztendeig utazgatott Szlo­venszkón s hol életbiztosítási csalást követett el, hol egy nemlétező »Szlovák emlékkönyv« javára szedett fel hirde­téseket, hol kölcsön vett pénzt, hol pe­dig egyéb furfanggal élt. Hontvarsány­­ban például Pomczkó Pált és nejét rá­beszélte, hogy kössenek életbiztosítást, mert akkor tud nekik előnyös kölcsönt szerezni. Ezek kötöttek is 10.000 ko­rona értékűt, fejenkint, az egyik kötvényt Varjú rögtön százezer koronásra javította. Majd váltót íratott alá velük s azt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom