Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-10 / 20. szám
6. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1934. március 10 Kivasaljuk, kitisztítjuk 59 esi I rúnáját ^ rendszeresen havonta vagy hetente.— Kívánatra a házhoz is elmegyünk érte. Ruhatisztitás és vasalás ... Ke 10‘— Öltönyvasalás... „ 6'— Nadrágvasalás . . „ 2'— Ruha mérték után is csupán...........Kó 140*— Használja fel ruhaszolgálatunkat 1 ruhaszolgálat Komárno, Bafa szolgálatkészség házában. megbízást adta Poniczkónak, hogy menjenek a bankba, ott kapnak pénzt. Pénzt azonban nem kaplak, ellenben ez az ügylet 1000 korona kárt okozott nekik. Hasonló csalást még más családoknál is elkövetett, ott mindig, mini banktitkár mutatkozott be. Léván számos üzletben jelent meg s úgy mutatkozott be, mint a »Szlovák emlékkönyv« szerkesztője. Az emlékkönyv állítólag öt nyelven lelt volna kiadva, ennek számára fényképeket szedett össze s klisiroztatásra és hirdetésre rögtön nagyobb összegeket gyűjtött. Egy alkalommal Prágában járt, ahol a szállodai számlát elfelejtette kifizetni, csupán a címéi adta oda pénz helyett. Pozsonyban Dvoroczky Józseftől bizományba könyvel vett át eladásra, valamint képeket s egyéb tárgyakat: ezeket elzálogosította, megjelent Pozsonyban egy órásnál is és azzal a mesével, hogy autótúrán van, órát csalt ki az órástól. Ugyanott a Szlovák védőegyesülettől pénzt vett át azzal, hogy a bankba teszi, de elfelejtette betenni a bankba. Aranyosmaróton hasonló manipulációkat végzett, Pőstyénben már a »Vrana« szerkesztőjének adta ki magát s így vett fel előfizetéseket, — csak éppen ezeket elfelejtette beküldeni a kiadóhivatalnak. Turócszenf márt ónban a városbírót is megtévesztette az emlékkönyv meséjével, majd megjelent Nyilrán, Zsolnán, Trencsénben, ahol Hodzsa ajánlólevelével agitált, majd felment Dobsinára, ahol előfizetéseket szedett fel meglévő s meg nem lévő újságokra. Végül már egész Szlovenszkóu ideodajárkált s nehéz volt olyan nagyobb helységet találni, ahol még ne járt volna. A terjedelmes vádiratot a komáromi "kerületi bíróságon olvasták föl a vádlottnak, — mert Var jut végül is feljelentették, tartózkodási helyét kinyomozták s beszállították a komáromi ügyészségre. Több, mint száz terhelő jegyzőkönyvet olvastak föl, Varjú azonban állhatatosan tagadott s nem ismerte be csalásait, mindenre tudott valami körmönfont magyarázatot. Kiderült, hogy a sokat emlegetett emlékkönyv meg sem jelent. A bíróság tanácskozása alatt Varjú meggondolta a dolgot, még Ítélethozatal előtt jelentkezett s bevallotta, hogy az emlékkönyvre és az újságokra felszedett pénzt jogtalanul vette föl és elsikkasztotta. A kerületi bíróság két és félnapon át foglalkozott az üggyel, bűnösnek mondta ki Varjú Jenőt s mivel már hasonló bűncselekmények miatt büntetve voll egyévi és négyhónapi börtönre ítélte jogerősen. Banditák gyöngyélete a börtönben A Welfare-Island börtön szenzációi napok óta izgalomban tartják egész Amerikát. A lapok napról-napra fantasztikus, európai ember számára szinte elképzelhetetlen részleteket hoznak nyilvánosságra. Welfare-Island kis sziget a város szívében, az East River széles medrében. Évtizedek óta börtön áll rajta. Az elavult és kezdetleges börtönben hivatalosan 1368 ember számára van hely, de a vizsgálat most 1656 fegyelicet talált a cellákban. A bűnöző társadalomban ugyanis nagy népszerűségnek örvendett a kis sziget fegyháza. amelynek lakói sokkal több szabadságot élveztek, mint más börtönökben. A hatóságokhoz már a múlt augusztusban érkeztek feljelentések a börtönben uralkodó különös viszonyokról, de az új börtönügyi komiszárius, akitől az illetékes körök alapos tisztitó munkát vártak, csak január elsején foglalta el hivatalát. Éppen ezért szinte érthetetlen, hogy a börtönben nem igyekeztek megnehezíteni a dolgok felderítését. Talán nem vették komolyan, hogy valóban megbukik a Tammany Hall, a korrupciós rendszer fészke, amely a gangszterek és segítőtársaik dolgait mostanig hathatósan támogatta. Sáros kalucsni a szekrényben. MacCormick, az új komisszárius hivatalabalépése után kötelességszerűen végiglátogatta a newyorki börtönöket. Welfare szigetén is benézett a cellákba és valamelyikben találomra kinyitotta a szekrény aj Lót. A szekrényben meglepetésére egy sáros kalucsnit látott. Ebből arra kellett következtetnie, hogy az illető fegyenc nemcsak a fegyház jól kövezett udvarán szokott sétálni. Ezért mindenekelőtt beidézett hivatalába néhány embert a fegyinzet volt rabjai közül, olyanokat; akikről feltételezte, bőgj» félelem nélkül beszélhetnek a börtönben szerzett tapasztalataikról. A hallottak alapján nagy óvatossággal készült a következő lépésekre, hogy életének veszélyeztetése nélkül végezhesse el tisztogató munkáját. Nagyobb kísérettel újra megjelent Welfare-Islenden — csupa megbízható embert vitt magával. A főhegyőrt kihívta egy szobába és közölte vele, hogy tekintse magát a katonia hatóság foglyának, azután összehívta az őrséget és felszólította őket. hogy az összes foglyokat zárják be celláikba, minthogy tudomása szerint egy fogoly hiányzik. Ezzel az ürüggyel sikerült a foglyokat celláikba terelni, ami a komisszárius munkájának legnehezebb része volt. Amerikában ugyanis a foglyokat csak éjjel zárják be, nappal szabadon járnak-kelnek, futballoznak, kártyáznak, zenélnek. Minden fogháznak autonómiája van, amely ellen a hatóságok a világért sem vétenének. Mr. MacCormick ez az intézkedése megsértette a napirendet, ezért vad üvöltés, pisszegés és fütyölés fogadta, amikor kíséretével együtt bevonult a fogház csarnokába. Még hangosabb lett a felháborodás, amikor az idegen detektívek hozzáláttak a cellák szekrényeinek, ágyainak átkutatásához, sőt néhel a padlót is felfeszítették. Az fír — pinkapénzt szed. A detektívek gyanúja nem volt alaptalan. Egymásután kerültek elő hoszszú tőrök, kések, borotvák, de főképpen nagy tömegben került napvilágra kokain, heroin, más kábítószer poralakban, ampullákban, hozzávaló injekciós lükkel egyetemben. Mint a komisszárius kíséretében lévő orvos mingyárt megállapította: a legtöbb foglyon észlelhető is voll ezeknek a szereknek hatása! A kábítószereken kívül különböző italokat találtak a szekrényekben, a legfinomabb pezsgőktől kezdve a legolcsóbb pálinkáig. A fegyencek két jól megszervezett banda vezérétől szerezték be italkészletüket. A két bandavezér fegyveres erővel tartotta fenn hatalmát a szigeten és valósággal monopóliumokat élvezett: így például az éjszakánkint az őrök tudtával (és gyakran részvételével) folyó kártyacsatákból a két bandafőnök rendszeresen pinkapénzt szedett. A két banda egyikének feje az ír Edward Cleary volt, a másik az olasz Joseph Rao, mint ahogy a külvilági bandákban is írek és olaszok játsszák a főszerepet. Ezek a főgangszterek állítólag bátran követhettek el bármiféle bűntényt. Elég volt, ha pár terhelő tanul ismeretlen tettesek« eltettek láb alól és a vádlott »bizonyítékok hiányában« szabadlábra kerülhetett. így szabadult számtalanszor a két bandafőnök is, Raot tizenkét emberölés és rablás vádja alól mentették fel 13 év alatt. Ezúttal mégis befogták őket, igaz, hogy börtönéletük a lehető legkellemesebb volt. A két vezér ötven főből álló tisztikart szervezett magának és ezek az »elitrabok« egészen jól éltek. Közéjük tartozott egy Owney Madden nevű híres bandafőnök, akinek a szesztilalom tizenhárom éve alatt egészen nyiltan működő óriási serfőzője virágzott Newyork szívében, ezenkívül több elegáns éjjeli lokál tulajdonosa, villája, remek autója van és fejedelmi lakást tart a Park Avenuen. Sokszor mentették fel emberölés vádja alól, mert a tanukat rendszeresen »holtan találták« és végül is »munkakerülés« ürügyével került a börtönbe, nehogy a választások alatt a maga radikális eszközeivel zavarja a politikai életet. A főnökök és a tisztikar. Cellája a legelegánsabb hotelszobákhoz hasonlít. Volt alkalmam a cellát látni pár nappal azután, hogy titokzatos körülmények között kiszabadult a Sing-Singből. Hű fegyvertársa Dutch—Schulz, aki ellen letartóztató parancsot adtak ki, de nem találják. Állítólag Newyorkban vezeti vállalatait. Ennek a bandának a tagja Rao is, aki a polgári életben — díjbirkozó. Minthogy Welfare-Island legszebb szobái a kórházi szárnyban vannak, a két főnök tisztjeivel együtt itt lakott. Az ötven »beteg« közül 44 voll egészséges. Viszont egy súlyos álomkóros a többiek között élt és terjesztette a ragályt. A két főnököt a fegyenckollégák egész sora szolgálta ki. Külön konyháikon a legfinomabb ételeket főzték számukra, éléskamrájukban a legdrágább inyencfalatokat halmozták fel. Külön kertjük is volt, amelyet a többiek elől elzártak, a kertben tarka virágok, kényelmes padok — és egy tejelő kecske. Pék és cukrász hordta számukra naponta a kenyeret és a süteményt, amit nem is értek, mert szebb fehér kenyeret seholsem láttam, mint a Sing-Singben. Egy kis leltár. A főnökök ruháit külön inasfegyencek vasalták. Rao szekrényében hat tucat szappant, 12 tubus fogkrémet, sok csokoládébombont, hat doboz drága szivart, monogramos levélpapírt, H doboz különféle színű arcpúdert, szépítőkrémet találtak, orgonaparfőm társaságában. Ágyán selyem pizsama feküdt kiterítve, szekrénye alján gondosan sámfázolt cipők sorakoztak. Körülbelül 500 börtönlakónak megfelelő összeg lefizetése ellenében az őrök megengedték, hogy celláikban külön kosztot fogyasszanak. Míg a vizsgálat folyt, a fogház orvosa sietve eltávozott egy raktár kulcsával. Feltörték a raktár ajtaját és abban hoárt, ananászt, áms sokféle csemegét találtak óriási tömegben. Akinek nem volt készpénze, az kaphatott kölcsönt a bandafőnököktől bevásárlások céljaira. Hetenkint mindössze 50 százalék kamatot kellett fizetni. Nehéz megérteni, hogy MacCormick a kosztot mégsem találta elég bőségesnek. A rajtaütés napján a következő ebéd volt: zöldségleves, marhahús főtt burgonyával és babbal, hozzá természetesen kenyér. Mikor a Sing- Sing fegyőrétől megkérdeztem, hogy hetenkint hányszor kapnak húst a foglyok, az őr azt hitte, hogy rosszul értette és szégyenkezve felette: »Naponta csak egyszer.« Ezenkívül itl is, de minden más fogházban annyi élelmiszeri vehet és főzhet magának a fogoly (az elegáns gáztűzhelyen, az állam pénzén), amennyit csak akar. 250 postagalamb. Közben a folyosókon életveszélyessé vált a járás, mert a fegyencek részben ijedtükben, részben támadó szándékkal kidobálták a rácson fegyvereiket. Csak úgy röpködtek a kések a levegőben. Találtak azonban egyéb érdekes dolgokat is, például 250 galambot. Ne mvalószínű, hogy állatvédelmi szempontból tartogatták volna őket, hanem bizonyosan postagalambok voltak, amelyek a külvilágból leveleket és kábítószereket szállítottak. Bár erre talán nem is volt szükség, hiszen a foglyok naponta többszőr is fogadhattak látogatókat és még csak engedély sem kellett hozzá, mint például a Sing-Singben, hanem a sziget őrei egészen nyiltan belépődíjat szeműek a vendégtől. Kokaint tehát a látogatók útján is kaphattak. MacCormick egyébként kevesli az eddig megtalált kábítószer mennyiséget, ezért a szigeten titkos raktárak után kutatnak és ásnak, eddig azonban csak a raktárakból ellopott konzervek titkos lerakatát fedezték fel. A dolog történetéhez tartozik, hogy miután az őrök közül a főcinkosokat azonnal eltávolították, a börtönben hagyott »megbízható« őrök véresre vertek két rabot, akik a vizsgálat folyamán túlságosan beszédesek voltak. Az egyiket annyira megverték, hogy kórházba kellelt. szállítani. Az is jellemző az amerikai felfogásra, hogy MacCormick a történtek után naponta mentegeti magát a sajtóban, amiért pár napra »kénytelen korlátozni a rabok szabadságát«. A napokban beszédet tartott egy banketten és sietve szögezte le, hogy amint csak lehetséges lesz, visszaadja a foglyoknak a nekik járó autonómiát. Bár a két bandafőnököt más intézetekbe vitték, félve kell arra gondolni, mi lesz, ha szabadlábra kerülnek azok, akik ma még a cellákba vannak? Hány ember fogja életéi veszteni azok közül, akik ijedtükben beszélni mertek ...! V. M. — Amerikai humor. — Kérem, nem felejtettem itt tegnap az esernyőmet? — Milyen az esernyő? — Ó, teljesen mindegy, nem vagyok válogatós. Fesziy GaÉsío 6 fiyatla.
