Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-17 / 14. szám
8. oldal. »KOMAROMI LAPOK« Komáromi Színház 1934. február 17. Éjféli tangó. Szegény librettisták, már alig tudják, honnan szedjék az élveshető szöveget s hogyan meríthessék ki azt az adottságot, hogy van két fiatal szív, akik összeismerkednek s akiknek a harmadik felvonás végén mindenképen egymás karjaiba kell omolniok, de akiknek viszont a második felvonás végén egyelőre el kell válniok, vagy össze kell veszniük, vagy félreértések áldozatává kell lenniük, vagy Isten tudja, mit kell tenuiök, hogy a közönség a sorozatos és párhuzamos boldog végezés után megnyugodva hagyja el a színházat. Annyi kevés ötletes szöveg van s olyan sok a Lopkovie-zene... Az éjféli tangó szövegére sem foghatjuk rá, hogy sekszpiri agyból pattant s hogy Schubert csinálta hozzá a muzsikát... Nem, a legjobb akarattal sem... A librettó elég vérszegény, szinte látszik a lihegés, amellyel el akarja érni végre a happy-endet, a tévedések vígjátékán keresztül. Legfeljebb annyi az eredetiség benne, hogy a kérdéses hölgy a férjet ugyancsak a férjjel, ugyanazzal a férfivel csalja meg egy csók erejéig, de a kritikus időpontban a férj álarcot visel... Dója Vu, déja vu, miÜefois... No, mindegy. A zenében van néhány pattogó ütem, amely gyanúsan hasonlít egyéb pattogásokra s egyéb dallamokra, dehát mindegy, elvégre nem kívánhatjuk, hogy minden operett olyan eredeti legyen, mint a Lohongrin! Erről a színház nem tehet, a színház, amely kötelességszerű igyekezettel hozza ki sorozatosan a darabokat, hogy elmulattasson. A mulattatás egyrészt sikerült, ismét jólesett hallani például Csillag Ilus szép hangját. A szép hang azonban megkívánja a lélekből fakadó, meggyőződést» játékot, azt a hajlékonyságot, amelyet csak hosszú-hosszú gyakorlattal lehet megszerezni. Mintha félne a színpadtól Csillag Ilus néha, nem olvad fel benne. Gergely Imra viszont túlságosan beleolvad, de javára kell írni nagy temperamentumát, máris kifejlődött rutinját. Kár, hogy a karzatnak játszott s egy-egy tánckettősében az egész földszint egyöntetű felszisszenését vívta ki. Földes Dezső kitűnő színész, jó karakterábrázoló tehetség, sikere volt, örömmel láttuk mindaddig, amíg karzati sikerekre nem vágyott. Miért kell minden vidám darabnál odakacsintgatni a társulat felének? Ezt nemcsak a kritikus mondja, hanem a nézőtér is. Boszszantó, hogy a földszintet ennyire semmibe veszik. Viszont meg kell jegyeznünk annyit, hogy a Sajó alakja egyenesen ilyen rögtönzéses figurának íródott és sok szabadság volt a szerzők részéről a szerepben. Nagy Gábor szimpatikusán játszott, hangjával azonban valami baj van mostanság. Szerepkörével nem vagyunk egészen tisztában. R. Mihályi Vilcsi pompás karakterfigurát adott s játékában nem túlozott, megmaradt a formák között, szinte stilizálta csak szerepét, ami tetszett. Mihályi Ernő szerepe színtelen volt, különösebbet nem lehetett kihozni a szerepből, de volt egy szép szeriöz dala. Gábor György, mint mindig ebben a körben igen jó, pattanó, rugékony, ügyes, sok tapsot kapott jutalomjátékán. — A kiállítás jó volt, a díszletezés ötletes, sikerült. A zene túlerős, különösen a Csillag közép- Iiangjaihoz: hol a hegedű, hol a kürt érvényesült, csak az énekhang nem hallatszott néha. Az egész zenét tompítani kell, úgy, ahogy van, az önálló szólamok olvadjanak el. A szövegrésznél nem tudtuk, hol kezdődik a könyv s hol végződik a rögtönzés. Mert »rögtönözve« aztán volt... (SZU.) Ember a hid alatt Indig Ottó a »Torockói menyaszszony« óta nem tudott még átütő erejű színdarabot írni. A most előadott darabja sem az, amit teljes értékű színműnek nevezhetünk, a cselekménye szétnyúlik, sok benne a szónokiasság, a happy-end előrelátható, a darab. középtájon elveszíti élénkségét, hogy ismét megtalálja a végefelé. A munkanélküli diplomásról van szó benne, aki nem tud elhelyezkedést szerezni s már a Dunának megy, amikor a híd alatt egy betörővel találkozik, aki megmenti az életnek s ad neki egy kulcsot, hogy a kulcs segítségével új exisztenciát teremtsen magának: legyen betörő. Hogy a kulcs a régi professzor lakásába vezet, az természetes. A professzor nyaral, egész családjával, a fiatalember betör, de nem visz el semmit, hanem felhúzza az orvosi köpenyeget. Elő is kerül egy beteg, aki azt hiszi, hogy a fiatalember az orvos asszisztense, ezt meg is gyógyítja, ámde váratlanul megérkezik a professzor, — (csupa helyzetekre felépített jelenés-sorozat), — tabló, a fiatalember bevall mindent, a professzor megbocsát, ottfogja nyári aszszisztensnek, a fiú kitűnő erőnek bizonyul, végre, lelki kétségek, viszontagságok után a professzor lánya kezét is elnyeri. Itt a happy-end, jól fogja meg kend! Mindenesetre hálás darab, néhány jó szerepe van s ha itt-ott meg is csuklóit a játék s a mű, a közönség szeretettel nézte, sőt nyiltszini laps is csattant. Sajnos, az előadás nem pergett kellőképpen. A szereptudással baj volt. Még akkor is, ha egyegy prózai darab csak egyszer kerül színre a szezonban, nagyobb felkészültséggel, több lendülettel s erősebb tudással kell nekimenni. Például, a súgót rögtön az első jelenetnél pompásan hallottuk, a súgó lelkiismeretesen, szinte visszhangozva dolgozott. Az előadás nem volt folyékony, — most már értjük, miért szakítják meg a színészek minden szó után a mondanivalót. Ez nem »hatáskeltés«, vagy új drámai stílus«, dehogy, ez fülelés a súgóra. A mondatoknak, gondolatoknak folyékony izzással kell hangozni, nem szabad a hallgatóság idegeit próbára tenni azzal, hogy arra legyen kiváncsi: művészi hatáskeltésből tartunk-e szünetet, avagy mindjárt belekeveredünk a szerepbe? Kabina Margitnak sikere volt, kedvesen, finoman, lírai lágyságokkal játszott, sok tapsot is kapott, most csak bátran előre, merészen kell játszani, gátlások nélkül! Nagy Gáborról nem tudjuk, bonvivánnak, vagy drámai színésznek szerződtették-e? Szimpatikusán megállja a helyét mindkét színpadon, de: túlságosan szónokias volt néhány nagyobb jelenetében. Szinte az volt az érzésünk, Hamletét szavalja a felvételi bizottság előtt, mintegy önmagának. Közelebb kell hoznia figuráját a való élethez, legyen egészen közvetlen, mindennapi, gesztusait gazdagítsa, újítsa föl, mert hiszen az az igazi színész aztán, aki minden szerepében más gesztust, más karlendületet, más mozgást vesz föl... Honfi Sándorban is találtunk, — elvétve ittott, — néhány régi mozdulatot, ő sem volt mindenütt közvetlen, kisimult. Mindenesetre, a professzort kellemesen, jól hozta elénk. Hosszú Irén igyekezett rendesen, jól, kissé fiatalos volt, Kabina Kálmánnak még nagy ez a szerep, le kell szoknia az egyforma intenzitású erős hanghordozásról, nagy lendülettel szalad neki a szerepnek s túlzottan kiabál. Próbáljon modulálni. Reményi János, ha a szereptudással nincs baj, mindig megtalálja a megfelelő hangot, kitűnő karakterábrázoló. Kissé jobb kidolgozás nem ártott volna. A kiállítással meg voltunk elégedve. Mihályi Vilcsi jutalomjátéka iránt, amely holnap, vasárnap lesz, igen nagy érdeklődés nyilvánul meg, ami érthető is, mert a művésznő mindig művészi játékot nyújt és annyira kedvence a komáromi és a vidéki szinházbajáró közönségnek és annyi kellemes estét szerzett már nekünk aranyos, ennivaló mókáival, hogy rút hálátlanság volna, ha nem telt ház tapsolna holnap, vasárnap este a Csipetke előadásán a végtelen szimpatikus művésznőnek. Az előadás értékét emeli, hogy a címszerepet Mihályi Lici, a népszerű primadonna játsza, aki igazán aranyos csipetke lesz. Föllép még Földes Dezső, a kitűnő színész is, akinek egy hátránya van, hogy színigazgató és emiatt nagyon ritkán lép föl, pedig minden föllépte csupa siker. A komáromi műkedvelő gárda legügyesebb táncosnője, Korai Juci is föllép, mint revütáncosnő. Reményi János és Ross József jufalomjátéka hétfőn este lesz és reméljük, hogy a közönség ennek a két vérbeli művésznek azzal hálálja meg 'a sok kellemes órát, hogy üres helj nem lesz a nézőtéren. Mind a kettőnek kiforrott művészete megérdemli a pártolást. Igen pompás darabban lépnek föl, Korcsmáros Nándor Füsti fecske című nagysikerű vígjátékában. Reményi János egy kisbirtokost fog adni, Ross József pedig egy lókupecot. A címszerepet, a Füsti fecskét, Kabina Margit, ez a kiváló drámai színésznő alakítja a tőle megszokott magas művészettel. Ezúttal egy kikapós menyecskét ád, aki — mint a füsti fecske — ide-oda szálldos és gyakran szeretné változtatni a fészkét. Nagy Gábor jutalomjáléka. Nagy Gábor, a társulat népszerű bonvivánja szívét mégis csak a drámai műfaj vonzza, mert jutalomjátékául nem a könnyű fajsúlyú operettek közül választott, hanem a drámai irodalom legszebb gyöngyének egyikét, az ifjú Dumas örökbecsű drámáját, a Kaméliás hölgyet, amely szerdán kerül színre és amelynek Armand szerepét játssza. A színházba járó közönség előtt olyan szimpatikus Nagy Gábor, hogy nem fogják elmulasztani ebben a drámai darabban is megnézni őt A darab a legjobb szereposztásban kerül színre, mert Margitot Mihályi Lici, a kitűnő művésznő adja, akinek ebben a szerepben már nagy sikerei voltak. A színháznak szerdán igazán meleg estje lesz. Vasárnap délután utoljára kerül színre Dubarry. A Komáromban is fényes sikert aratott Dubarry operett, amelynek fülbemászó zenéjével igazán nem lehet eléggé betelni, holnap, vasárnap délután kerül utoljára színre ebben a szezonban. A főszerepeket Csillag Ilus, Gergely Irma, Mihályi Vilcsi, Mihályi Ernő, Kabina Margit, Gábor, Honti, Reményi és Ross adják. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelő». Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában. Komárom. —mini finn i ii 11—mu I iiii ............ Nyilttér. Köszönet. Mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk id. Kelemen István temetésén megjelentek, vagy részvétüknek bármily módon kifejezést adni szivesek voltak, ez utón mondunk hálás köszönetét. Komárom, 1934. február 17. Ozv. Kelemen Istvánné 56 és családja. Az alanti műszaki könyvek a jelzett mélyen leszállított árakon kaphatók a Spitzer-féle könyvesboltban. Barna: Szerelők és lakatosok kézikönyve Barna: Eszterga, fúró, maró-szerszám metszési sebessége Barna: Hatványok, gyökök stb. táblázata Barna: Csavarmenetvágás Balogh: Dieselgépek kezelése és karbantartása Balogh: Rádió-telefon Balogh: Osztófej Betegh: Trigonometria Bodh: Cipészipar kézikönyve Boldizsár: Esztergályosok és marósok gyakorlati kézikönyve Bossányi J.: Kőműves és kőfaragószerkezetek Clementis: Bádogosság Doletskó: Á robbantás teknikája Farkas: Algebra Gresz: A modcllrepülőgépek készítése Grész: Különleges csengőberendezések 2.— Grofcsik: Építőipari anyagtan 12.— Hinsenkamp: Elemi műszaki mechanika 10.— Hoszpodár: A telefon 1.20 Jalsoviczky: Gőzturbinák 20.— Jalsoviczky: Gázmotorok 36.— Jaschik: A könyvkötőmesterség 13.20 Juhos: Általános mezőgazdasági üzemtan 15.— Knapp: A kenőanyagok 4.80 Kiss: Egyenáramú motor működése és kezelése 2.40 Kőhalmy Sulyszámítás tankönyve 2.40 18.— 3.— 2.40 7.20 6.-3.60 3.— 3.— 10.-3.60 20.— 12.— 10.— 1.80 5.Perl: A textilipar I. 10.80 László: A föltaláló útja 1.20 Lencz: Cséplőgépek 3.60 Lusker: Vasipari szerszámok 2.40 Mende: Drótnélküli telegráfia 3.— Meleg: Fémek színezése 5.— Mihályi R: Az autó 18.— Mihályi R: Autójavítás 12.— Mihályi E.: Motorkerékpár I/IL 14.40 Mihályi E.: Hogyan vezessünk autót 4.80 Mihály D.: Az automobil 30.— Morva R.: Cséplőgépek 10.— Morva R.: Villamosság a gyakorlatban I/II. 12-Morvay Z.: A vas- és fémipar elméleti és gyakorlati kézikönyve 18.— Németh J.: Kőművesmesterség 28.80 Németh Z.: Kis földszintes házak építése 5. Neményi: Vasbetonszerkezet Palotai A.: A vízvezeték szerelő Péter J.: Vas -és acélöntő Prohászka J.: Vasipari szerszámok Rafay L.: Faipari szerkezettan Rothmeyer I.: A traktorok jelentősége a mezőgazdaságban Sávoly M.: A gőzmozdony Schächter: A motorekék I/II. Streihammer A.: Modern automobil Szegő: A vegytan és a vegyipar Szuppán: Bádogosok kézikönyve Vértes: A modern autó szerkezete kezelése és vezetése Zeidler: A modern bőrgyártás 56.-6.-6.-6.— 9.— 30.-30.-9.-25.— 2.40 7.20 20.-6.-1 #
