Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-17 / 14. szám
(994' íetüittÁ tj. . »KOMAROMI LAPOK« 9. oldal AGYÉ ~R~W E K E K N E ~K 4 Szerencsétlen ébresztőóra Az ébresztőórát Zrr-Crr Ivlangi Kiingnek hívták. de a gyárban, ahol készült, csak Kiingnek bérezték. Mindenki szerette őt. A gyárból az órásboltba került és itt is hamar megszerették, mert nem csak pontos volt, hanem kedves és csinos is. A boltban jó dolga volt, társaival hamar megbarátkozott. Voltak itt kakukos órák, meg más, melyhangú faliórák, voltak aztán ezüst- és aranyruhájú zsebbevalók és pirinvó kis órafiókák, amilyeneket nők viselnek csuklón, akkorácskák, mint egy gomb. de büszkék és kényesek. Hosszú éjszakákon, amikor magukra maradlak a boltban, elbeszélgettek és Kiing ilyenkor nem titkolta, hogy szeretne már szolgálatba állni. Az órásbolt pultján s a fiókokban sok rokkául és beteg óra feküdt, akik már megjárták az emberek világát. Törött bordákkal, megkínzottan hevertek szanaszét. Egy nagyobbacska zsebóra szomorúan legyintett kificamított nagymutatójával. Hja, az emberek vigyázatlanok és kegyetlenek. Engem a gazdáin mindig a szék hátához vág, amint este a mellényét leveti, most aztán itt fekszem kétoldali gyulladással, sose lesz már belőlem rendes óra. Egy másik zsebóra is nagyot sóhajtott: Fin egy kisfiúnál szolgáltam, aki mindig kinyitotta a hátsó ajtómat és bicskával piszkálta a szerkezetemet. Csupa seb vagyok, nem tudok járni se. Oh, sokat panaszkodtak a betegek, de Kiing nem rettent vissza. Biztosan nem dolgoztatok rendesen. Majd meglátjátok, én pontos és hűséges leszek s nem is lesz semmi bajom. Karácsony elötl nagy megtiszteltetés érte Klingel. Bársonyos kis talapzaton kitették a kirakatba. Csakhamar gazdája is akadt. Karácsonyi ajándék lett Klingből. Egy fiatalember kapta, aki nagyon örült neki. Kiing három napig ott parádézott a karácsonyfa alatt. Naponta tízszer is felhúzták és berregtették rokonok, ismerősök, meg maga a gazdája. És Kiing vidáman fújta versikéjéi: Zrr-Crr Kling-Klang. ébredjetek, Xagyemberek és gyerekek. A kicsinyek iskolába. A felnőtteket munka várja. Aki lusta, nem jut sokra. Ki az ágyból, hoppla, hoppla! A harmadik napon este Klinget felhúzta a gazdája, hogy holnap reggel hétkor, legyen szövés, keltse fel. A derék Kiing egész éjszaka egy pillanatra nem hunyta le a szemét. Reggel, amint kismutatója a hetesre, a nagy a tizenkettesre ért. abban a pillanatban nekifogott harsány jókedvvel : Zrr-err, kling, klang, ébredjetek!... Gazdája ránézett az ágyból, de igazán olyan csu-jiván. mint valami gyilkosra s azt mondta, egész górom bán: Kuss! és lejére húzta.a paplant. Kiing megdermedt első ijedtségében, aztán folytatta: Nagy emberek és gyerekek... — Gazdája most kinyúlt az ágyból, durván megmarkolta és a párnája alá dugta. Kiing lélegzet után kapkodott a párna alatt s fájdalmasan és rekedten kiabálta: A kicsinyek iskolába... — 'felnőtteket munka várja... kérem, én csak a'kötelességemet feljesítem. ne tessék vetem gorombáskodni már majdnem sírt aki lusta, nem jut-sokra... A fiatalember most ismét megmarkolta, fűjénél fogva előrángatta a párna alól és a falhoz vágta. ...nem jut sokra, ki az ágyból, hoppla, hoppla!... - zokogta Kling, inig repült, aztán éles fájdalom hasított belé, egy kicsit gurult a földön és ájultan nyúlt el a sarokban. Este a gazdája felhúzta, de szegény Kiing nem tudott elindulni. Minden tagja sajgóit és fáz gyötörte. A fiatalember többször alaposan megrázta s mindig a füléhez tartotta utána. Végre is Kling összeszedte erejét és elindult. Na, csakhogy! mondta a fiatalember és bcigazítotla reggel hétre. S szegény Kiing búsan biztatta magát: Tikilaki, reggel hétkor, tiki-taki, reggel bélkor... Ám elkinzott tagjait alig vonszolta és végül is miután átvirrasztotta az egész éjszakái reggel h á rom negyed hétkor elaludt. A fiatalember aznap elkésett a hivatalból és mikor hazajött, • összeszidta Klinget. Zsebrevágla és .elvitte az óráshoz.- Ugyan nézzék'meg ezt az órát. mondta nem akar járni. Az órás súlyos műtétet hajtott végig rajta. '(Mindenféle reszelőkkel és csipeszekkel kínozta, inig elindult. . "Ezen az estén ismét beállította a fiatalember hétre. 5m Kiing most már sokat szenvedett és aki sókat szenved, az megérti a mások gyengeségeit. Jól van gondolta Kiing szeretsz aludni? Aludj. Csak félnyolckor foglak felkelteni. Reggel hétkor megszólalt benne a lelkiismeret picikét megzörrent de csak félóra múlva kezdte rá a mondókáját. Ö, hol volt már a régi, vidám csilingelő hangja. Rekedten zörögte: Zrr-err. kling-klang, ébredjetek. A fiatalember ránézett és rémülten kiugrott az ágyból. Félnyolc! Te szemtelen, most kell költeni? s rohant mosdani, borotválkozni, kapkodott jobbra-balra és elvágta az arcát, mire dühösen földhözcsapta Kiinget és elszaladt a hivatalba. A takarítóasszony eszméletlenül találta Klinget az asztal alatt. Valahogy életre rázta és Kiing elindult. De már nagyon fáradtan és bizonytalanul. Ezen az estén másnap vasárnap nyolcra állították be Kiinget. Ám ő. most így gondolkozott szegény : inkább egy kicsivel előbb, inkább egy kicsivel előbb, tiki-taki. reggel hétkor, tikitaki. reggel hétkor... S amint eljött a hét óra. rákezdte nagy bú san: Zrr-err, kling-klang, ébredjetek .. . Hát, hogy a fiatalember, milyen arcot vágott, azt leírni nem lehet. Vasárnap van. te hülye! és felkapta, hogy odavágja. Jaj, síri Kling jaj. jaj. nem kell azért mindjárt verekedni, hiszen itt van egy kis gomb rajtam oldalt, ha azt megtetszik nyomni, rögtön elhallgatok! de a fiatalember vak dühében földhözvágta Kiinget s mert az még mindig nyöszörgőit, hozzávágta a papucsát ne feleselj! Kiing végzete beteljesedett. A fiatalember még aznap csavargatni kezdte jobbra, balra. Rázta és csavarta. S szidta. En nem tehetek semmiről nyöszörgőit Kiing és bánatában megpattant a rugója. Kiing lelke felszállott a fényes mennyországba, ahol a jő Isten hallva szenvedéseit az emberek között, megsímogatta jóságosán és azt mondta neki: Ne busulj. Kiing. Kinevezlek téged azonnal a Nap ébresztőjévé. A mégdicsőült Kiing azóta egy cifra kis bárányfelhő csücskin üldögél és költögeti a Napot. Nagy hivatal! És soha, de soha még panasz nem volt rá. Amint Kiing megszólal, a Nap rögtön felkel és elindul útjára. Vagy hallott valaki olyant, hogy a Nap elaludt Volna? Na ugye, hogy nem. Kéri Pityu szánkója Ma is úgy emlékszem még rá, mintha csak tegnap történt volna. Azt is tudom, egész pontosan, hogy ott volt közöttünk Kéri Pityu is a szánkójával. Gazdag, módos szülőknek volt a fia Kéri Pityu. A mi városkánkban az ő apja volt az első kereskedő. Annak volt a legszebb boltja. Mert az ő ajtaja fölé oda volt írva szép aranybetűkkel: Kéri László». S a boltnak négy kirakata is volt és mind tükörablakból állott. Hanemhát nem ez volt a fontos a dologban, hanem az, hogy Kéri Pityu szerfölött elbizakodott és gőgös voll. Nem is volt annak pajtása sem az uccán, sem az iskolában. Gsak akkor az egyszer próbáltuk megszólítani, mert nagyon szép szánkója volt. Mi a magunkét deszkából gyártottuk, de az övét valóságos bognár csinálta, az öreg Kákonyi bácsi. Hát persze, hogy szerettük volna kipróbálni. Szerettünk volna ráülni mi is. mert azt hittük, azon egyenesen a Tündérországba lehet repülni. Úgy emlékszem, mintha csak ma volna, vasárnap délután volt éppen, mikor mi nekibátorod lünk s odaáll tünk Kéri Pityu elé. — Pityu, — szóltam én hozzá engedj rá a szánkódra. Ekkor már öt-hal fiú állt meg körülöttünk s azoknak a szeme is csillogva tapadt a szánkóra. No, Pityu, nyílott könyörgésre a szájuk engedj minket is rá! Meglátod, néked is jobb kedved lesz mindjárt, ha mi kacagni kezdünk! Kéri Pityu zavartan nézett ránk előbb, aztán már szólni akart éppen, mikor ringyes-rongyos ruhájában oda toppant Bodzás Feri s a szánkó madzagját a kezébe fogta. Az ő szeme is ragyogott. mikor, ránézett vele Pityura. Majd én húzom. Pityu, jó? M i azt hittük. Kéri Pityu belenyugszik abbé. De. nem így történt ám. Mert egyszer csak azt láttuk, hogy kinyújtotta Kéri Pityu a karját s úgy mellbelökte vele Bodzás Ferit, hogy az menten hanyatt esett a térdigérő hóban. Pillanatra még a szívünk is megállt, mikor hallottuk, hogy Pityu ezt sziszegi a fogai között: — Frigy, ha mondom! Az én szánkómra ugyan rá nem ülsz! Mi csak álltunk és bámultunk, szinte gyökeret eresztett a lábunk. Hanem ez csak egy pillanatig tartott, mert akkor elkiáltotta már közülünk magát valaki: Bombát a hencegőre! — És már az első golyó neki is vágódott a Pityu háta közepének. Aztán, mint a megbolygatott darazsak, mindnyájan gyúrtuk a kezünkkel a hógolyót s uccu, — hajrá! — űztük ám Pityut egészen hazáig. Fején, hátán porzott a sok hógolyó. S ha meg egy-egy jól odatalált a fejebúbjára, akkorát ordítottunk örömünkben, csak úgy zengett tőle az ucca. Hej, mert nagy öröm volt ám nekünk, hogy bosszút állhattunk Bodzás Feriért. De másnap megdöbbentünk. Ijedten, szomorúan néztünk egymásra az iskolában. Még a zsibongó kedvünk is elcsöndesedett, mikor suttogva cseréltük ki a szót: Beteg a Bodzás Feri... Istenem, hogy fájt a szívünk nekünk akkor. Mert igaz, hogy rongyos, szegény fiú volt a Bodzás Feri, de nagyon jó pajtás ám! Hogy Özvegy asszonynak volt a fia, arról ő nem tehetett. Sem annak nem volt az oka, hogy három kisebb testvére volt még odahaza. Hej, tudtuk mi azt. hogy azért rongyos a Feri gúnyája. De azt is tudtuk ám, hogy a szíve, akár a színarany. Nem is volt senki, aki haragudott volna rá. Szerette őt mindenki, csak a Kéri Pityu fordult el tőle gőgösen. Most aztán nagyon fájt a betegsége. Különösen az fájdította meg a szívünket, hogy olyan beteg, hogy félre is beszél. S mikor félrebeszélt, mindig a szánkót emlegette, özvegy édesanyja sírva üldögélt olyankor az ágya mellett s miközben a vékony, lázrózsás arcát simogatta, meg a sovány kis kezét melengette, könnyezve Ígérte neki: Kapod a szánkót, kisfiam, csak nyugodjál meg! De Ferkó az ágyból is ki akart ugrani, úgy kiáltozta: Fogjátok meg, viszi a szánkómat! Angyalom, édes fiacskám, ölelte szeretettel magához az édesanyja nyugodj meg, nem viszi senki a szánkódat! Hát persze, hogy nem vitte -senki, hiszen nem is volt neki szánkója. De mi fogadni mertünk volna, hogy a betegség lázában is Kéri Pityuval birkózott. Ö lökte be a hóba, szentül hittük, azért lett beteg a Feri. Igen, azért, mert akkor fázott ál. Hiszen csurom vizes volt, mikor aznap hazament. Már éjjel is nyugtalanul forgolódott az ágyában, másnap pedig nem jött az iskolába. Hosszú, keserves napok voltak azok nekünk, valami két hétig nem volt kedvünk szánkázni. De néhányon mindig olt ólálkodtunk a Bodzásék ablaka alatt s halkan zengett a szavunk, mikor néha megkérdeztük: — Bodzás néni, jobban van már a Feri? Sohase felejtem el, akkor is ott áesorogtunk éppen, mikor Kéri Pityut kézen fogta az édesapja s úgy vezette BodzásékKoz. Irult-pirult Pityu s folyton a földet nézte a szemével, ahogy elhaladt mellettünk. De mi nem szóltunk hozzá semmit, csak kíváncsian vártuk, mi fog történni? Hál az történt, hogy Kéri Pityut odavezette az apja Feri ágyához s így szólt a beteg fiúhoz: Hallom, fiacskám, hogy Pityu lökött be a hóba. Hát elhoztam, hogy ne haragudj rá. Azt akarom, hogy pajtások legyetek. Bodzás Feri csak nézett, bámult a kerekrenvilt szemével. Majd kiny ill ott arcán a mosoly s a könyökére támaszkodva, szembefordult Pityuval. Ugy-e, Pityu kérdezte szelíden — nem löksz el többet? Ugy-e, szabad lesz majd ráülni a szánkódra? Kéri Pityu örömmel nyúlt ekkor a Feri keze után s amíg simogatta, boldogan felelte: Szabad Jesz, Feri, csak ne haragudj rám. szeress engem. És ha meggyógyulsz, neked adom a szánkót is. Minekünk pedig, odakint az ablak alatt, hullott a szemünkből a könny. És a szívünkben mi is kibékültünk Kéri Pityuval. Tudtuk, hogy azután már ő lesz a legjobb pajtásunk. Ne elégedetlenkedjünk! Az igában nyögő ökör nehezen húzta az ekét és szó, ami szó, tele volt pimasszal... Irigységgel nézte a fel-felbukkanó egérkét, amely a tarlón vidáman cincogott. Búsan mondta az igásállat. Én az igát hordom, nehéz munkát végzek, az egérke meg ugrál és vígan muzsikál. Egyszerre hopp: a macska elfogta a vígan muzsikáló egeret. — Inkább hordom a nehéz igát, —■ mondta az. ökör - az egerek csak cincogjahak... , T
