Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-01 / 52. szám
1933 július 1. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal A Jókai Egyesület rendes évi közgyűlése. A Jókai kultusz ápolása. — Dr. Alapy Gyula emlékbeszéde dr. Takáís Sándor és Kollányi Ferenc felett Komárom, június 30. Élénk érdeklődés mellett tartotta meg a Komáromi Jókai Közmivelődési és Muzeum Egyesület 22. évi rendes közgyűlését vasárnap délelőtt 11 órakor a Kultúrpalota képtártermében, ahol ez alkalommal az egyesület vezetőségének és a magyar közéletnek számos tagja jelent meg, hogy Komárom halhatatlan nagy szülöttének kultuszában emelkedett lélekkel vegyen részt és őszinte kegyelettel áldozzon a magyar történetírás két kimagasló alakja emlékének. A közgyűlést Szijj Ferenc dr. nyug. polgármester, az egyesület érdemes elnöke nyitotta meg és vezette, mélyen szánló megnyílójában visszapillantást vetett Jókai írói pályájának kiinduló pontjára, amikor kilencven évvel ezelőtt a 18 éves Jókainak Zsidó fiú című történeti drámáját dicséretben részesítette a Nemzeti Színház zsűrije. Ugyanezen időben készült az itteni Erzsébet sziget árnyas fái alatt a köb tőfejedelem első regénye, a »Hétköznapok« is, azért ezt az esztendőt jog-' gál lehet Jókai írói nagysága születési évének nevezni. Majd az örökemlékű költőnek halhatatlanságára mutatóit rá és lelkes szavakkal állapította meg, hogy a mi feladatunk azt a magyar lelket és annak a magyar kultúrának szeretetét, amely Jókai műveiből kisugárzik, állandóan ápolni és ébren tartani az ő szülővárosában. Az a tény — úgymond —, hogy ö itt született, az itteni nyelvet, az itteni alakokat, e város múltját vilié bele sok gyönyörű regényébe, a legerősebb bizonyítéka e város magyarságának. Sok melegséggel emlékezett meg arról az évfordulóról, amikor 1913. május 4-én a Jókai Egyesület otthonának, a Kultúrpalotának alapját ünnepélyesen lerakták, amelyen felépült a magyar irodalom, tudomány és művészet három testvérgéniuszának szentelt díszes épület és ugyanazon év november 29-én pedig átadták rendeltetésének. A megjelentek üdvözlése után kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elnök Apponji Albertnek, az egyesület volt tiszteleti elnökének, továbbá dr. Takáts Sándor tiszteleti tagnak, Csepy Dániel társelnöknek és Kollányi Fe— Az a legkisebb. A kaszinóból hozatom a vacsorát és az ottani pincérek fognak felszolgálni. így történt, hogy Pajji ott vacsorázott az Orom-uccában. Külön terítettek neki és két egész rostélyost megevett az angol vendégek nagy örömére. Egyébként oda is, vissza is autón utazott, amit csak azért említek, mert fontos annak az elbírálásánál, ami ezután történt, körülbelül egy félévvel a vacsora után. Ez pedig az volt, hogy Pajti egy szép napon elveszett. Elveszett a pasaréti villából. Péter ugyanis Stefivel együtt bement délután a városba, látogatóba. Pajtit nem vitték magukkal és mire hazakerültek, a kutyának hült helye volt. Pajtit ugyanis Síeli majd mindenpap megsétáltatta. Akárhová ment, vitte magával. Szegény kutya ehhez volt szokva, valószínűleg ezért nem tudott belenyugodni, hogy ezúttal otthon hagyták és egy óvatlan pillanatban utána szökött az asszonyának. Stefi kétségbe volt esve. Péter is. Telefonáltak a rendőrségre, a gyepmesterhez, beszaladgálták az egész környéket: a kutya nem volt sehol. Stefi sírt, Péter pedig leült, hogy egjr hirdetést fogalmazzon a lapoknak, gazdág jutalmai helyezve kilátásba a Pa jti megtalálójának. Ekkor azonban váratlanul megszólalt a telefon. Péter fölvette a hallgatót: Zoltán beszélt: — Halló... Te vagy, Péter? Kérlek, csak azt akarom mondani, ne aggódjatok, a kutyátok, a Pajti itt van nálam. Most jöttem haza és itt találrenc jáki apát tiszteleti tagnak clhunytárói. Indítványára a közgyűlés mind a négy kiváló férfiúnak jegyzőkönyvében örökítette meg emlékezetét. Nagy elismeréssel adózott az elnök K. Ledermayer Ilona zeneosztályelnöknek és Borka Géza dr. irodalmi osztály-elnöknek az elmúlt évben kifejlett fáradhatatlan és eredményes működéséért, akik az általuk vezetett osztályok rendezte hangversenyek és irodalmi estélyekkel az egyesület életébe eleven, lüktető erőt vittek bele. Majd köszönetét mondott Bariba János és Kenessey Kálmán dr. elnöki tanácsi tagoknak és Földes Dezső színigazgatónak szives adományaiért, amit a közgyűlés köszönettel vett tudomásul. Lelkes (aps é|s éljenzés fogadta a tartalmas elnöki megnyitót, mely után Hajdú Lukács dr. főtitkár terjesztette elő az elmúlt év működéséről szóló jelentését, amely felölelte az egyesület múlt esztendei kulturális, művészi és tudományos rendezéseinek gazdag sorozatát és meleg elismeréssel emlékezett meg mindazokról, akik az esték rendezésében résztvettek, vagy azokon közreműködtek. A Jókai Egyesület rendezései közül kiemelkedtek Kocsis Károly főg. tanár, egyesületi főjegyzőnek 1932. január 24-én a régi görög művészetről tartott vetítettképes előadása, Borka Géza dr. irodalmi osztályelnöknek febr. 28-án a modern líráról, s május 8-án a régi Rómáról tartott velílettképes előadása. Október 22-én Arany János halálának ötvenéves évfordulója alkalmából rendezett az egyesület emlékünnepélyt, amelyen többek közöli a Dalegyesület működőkara is közreműködött, nov. 27-én Er kel-ünnepélyt rendezett a zeneosztály, ezen az Egyetértés Munkásdalárda működött közre. Dec. 4-én Limbacher Rezső dr. pozsonyi főorvos tartott előadást a rózsáról, 1933. január 15-én finn-este gyönyörködtette a közönséget, január 22-én Schuberl -estét rendezett a zeneoszLálv Molecz Margit operaénekesnő közreműködésével, február 19-én Bolyky János szerzői estjét tartotta az egyesület irodalmi est keretében, márc. 12-én pedig Vécsey Zoltán, a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője tartott előadást. Az egyesületen kívül számos tam a ház előtt. Először nem ismertem meg, csak mikor nagy örömmel nekem ugrott... Most már, persze, itt tartom éjszakára. Holnap majd hazaviszem. Érdekes véletlen, hogy éppen idejött. Nem csodálatos? Mi?... Már akkor Stefi is fogla a másik kagylót. ( — Megfoghatatlan! — kiáltotta és ugyanakkor elkezdett örömében kacagni. Péter azonban nem nevetett. A fejét csóválta. — Meg vagyok döbbenve! — szólott bele a telefonba. Stefi felkapta a fejét, úgy figyelt. Péter folytatta: — Meg vagyok döbbenve, hogy oktalan állatban ennyi logika lehet... — És lelkesedve folytatta: — Kérlek, ez a kutya rendesen csak a feleségemmel sétál. Velem csak ritkán. Az, hogy ketten együtt vittük volna el, egyetlenegyszer történt. Akkor, mikor nálad voltunk vacsorán. Hát most mit szólsz ehhez, kérlek. Ez a kutya látta, hogy együtt mentünk el Stefivel $ ebből azt következtette, — egy félesztendő után, kérlek! — hogy hozzád mentünk. Hát nem bámulatos ez? És még mondja valaki, hogy a kutyának nincs esze! Hát én ki merem mondani, hogy több van neki, mint akárhány embernek. Csak éppen hogy beszélni nem tud! Sajnos... Zoltán ránézett a Pajtira és azt gondolta magában: — Nahiszen, még csak az keltene... más értékes rendezés, képkiállítás és estély volt az elmúlt szezonban, amelyek a kultúrát szolgálták különböző vonatkozásokban. Nagy melegséggel emelte ki a jelentés K. Ledermayer Ilona úrnőnek, a zeneosztály elnökének és Borka Géza dr. főg. tanárnak, az irodalmi osztály elnökének rendkívül értékes és nagysikerű rendezéseit és érdemeit, akiknek lelkes munkálkodása teremtette meg a lefolyt esztendő változatos életéi. A főtitkár jelentése végén a magyar ifjúságnak az egyesületbe való bevonását indítványozta és lelkes szavakkal mutatott reá arra a feladatra, amely a magyar ifjúságnak Jókai kultuszának ápoláí ában adó ik. A 1 í ő Hit szivet fölemelő szavaival fejezte, be Hajdú Lukács főtitkár lendületes jelentését, amelyet nagy tetszéssel fogadott a közgyűlés" Ezután Fülöp Zsigmond ügyv. elnök terjesztette elő az 1932. évről szóló zárszámadást, melyet a közgyűlés 30.583 Ke 69 f. bevétellel és 30.573 Ke 15 f. kiadással s 10 Ke 51 f. maradvánnyal tudomásul veit és Makky Lajos pénztárosnak, Herczegh István ellenőrnek, valamint a vezetőségnek a felmentvényt megadta. Az 1933. évi költségvetést 32.810 Ke 51 f.-ben állapitól ta meg a közgyűlés. Az ügyvezető elnök előterjesztette az elnöki tanács indítványait, amelyeket a közgyűlés egyhangúan elfogadott. Kimondotta a közgyűlés, hogy az egyesület közgyűléseire 1931. évtől kezdve az összes szlovenszkói kulturegyesületeket meghívja és az évi közgyűlésekkel kapcsolatban társasebédel rendez, amelyen a »Jókai serleggel« mondandó emlékbeszéd tartására minden évben más kulturegyesiilel képviselőjét fogja felkérni. A megüresedett társelnöki, alelnöki és elnöki tanácstagsági helyekre a közgyűlés a következőket választotta meg egyhangúlag: társelnöknek Nagy Nándor földbirtokost, alelnöknek dr, Aranyossy László ügyvédet és elnöki tanácstagnak Koczor Gyula ipartársulali elnököt. A közgyűlés tárgysorozatának kiemelkedő pontja volt Alap;/ Gyula dr. larlománygyűlési képviselőnek, a Jókai Egyesület társelnökének emlékbeszéde az egyesület nagynevű tiszteleti tagjairól: Takáts Sándor dr., volt magyar képviselőházi főlevéltárosról és Kollányi Ferenc, volt jáki apátról, az illusztris történetírókról. Elsőbben Takáts Sándorról emlékezett dr. Alapy Gyula, aki mesterien felépített tanulmányában ércnél maradandóbb emléket állítod a magyar történetírás eme halhatatlan képviselőjének, Komárom egyik leghűségesebb fiának. Markáns vonásokban elevenítette meg Takáts Sándor alakját, mint a magyar történelemtudomány egyik legkiválóbb és legegyénibb reprezentánsáét, akinek művei Komáromról írt monográfiájától kezdve végig a törökhódoltság korának gazdag feltárásával megírt történelmi munkáinak sorozatáig és a legutóbbi évtizedben írt s a Bach-korszak eseményeit tárgyaló frappáns történelmi tárcái a magyar törlénelemirodalom legértékesebb forrásmunkái maradnak. Megragadó módon elevenítette fel Takáts Sándornak szülőföldjéhez való rajongó szeretetét, amelyen a változás égő sebet iitölt, s azt a mindvégig szoros meleg kapcsolatot, amely ől régi komáromi diáktársaihoz és barátaihoz fűzte. Elmúlása nagy veszteségei jelent a magyar tudományra és történetírásra, de a veszteség súlyát érzi Komárom is és a Jókai Egyesület is, amely mindenkorra megőrzi feledhetetlen emlékét, amely felett egy nemzet géniusza áll őrt. ! Majd Kollányi Ferencről emlékezett Alapy Gyula dr., akinek tudományos munkásságát méltatta meleg elismerő szavakban. Számos egyháztörténelmi művel gazdagította a megboldogult jáki apát a magyar tudományos irodalmat, amely munkásságával nemzetének tett nagy szolgálatot s amellyel megörökítette nevét a tudományos irodalom történetében is. Az emlékbeszédeket a közgyűlés meleg tapsokkal fogadta, s a beszédek végén lelkesen ünnepelte a kitűnő előadót, akinek a közgyűlés hálás köszönetét szavazott. A Majláíhk és Simor-iskolák záróünnepélye. (Saját tudósítónktól.) Komárom, június 30. Az iskolai esztendőt kedves, családias ünneppel fejezték be úgy a Majiáth-, mint a Simor- katolikus elemi népiskolák. A Majiáth-iskola termében a Tedeum után egybegyűltek az iskola tanulói, a nagyszámban megjelent szülők és dr. Majer Imre prelátus-plébános, valamint dr. Alapy Gyula a katolikus egyházközség világi elnöke. A szép ünnepet a prelátus-plébános szavai vezették be, aki a tanulóifjúságnak a figyelmébe ajánlotta, hogy legyen hálás tanítóival szemben, akik egy esztendőn keresztül oktatták őket és vesződtek velük. Buzdította a gyermekeket a vallásos és erkölcsös életre és szüleik szeretetére is. Majd megkezdődött a jutalmak és az ösztöndíjak kiosztása, amelyekből a következők részesedtek: A Tihanyi Endre alapítványnak 1000 korona kamatát 20 szegénysorsú, szorgalmas és jó előmenetelő tanuló kapta, ezek: Langsádi Zoltán, Csütörtöki János, Fekete István, László József, Szombat Antal, Kubicza István, Varga Lajos, Kelemen László, Csevár Ferenc, Horváth József, Vajda László, Paál Lajos, Rusznyák Géza, Csizmadia Sándor, Valkó Ferenc, Lovász Béla, Füredi László, JNagy Mátyás, Virág Ferenc, Lapos Ferenc; Aranyossy László dr. a’apitványának 60 korona kamatát Jirka Ferenc; Alapy Gyula dr. alapítványának 50 korona kamatát Pothorni József; néhai Komáromi Sándorné alapítványának 50 korona kamatát Körmendi Lajos; néhai Korén József alapítványának 50 korona kamatát Bukris László; néhai dr. Kiss Gyula alapítványának 50 korona kamatát Salgovics Dezső és Grabner Antal; néhai Somogyi Károly alapítványának 20 korona kamatát Kustyán József kapták. A volt tanítványok jubileumi ösztöndíját 150 koronát a gimnáziumba fellépő tanuló kapta, amennyiben a felvételi vizsgán megfelel: Schwarz Mihály IV. oszt. tanuló; özv. Kalabusz Istvánná ösztöndíját 30 koronát Simoncsik Ferenc III. oszt. tanuló kapta; néhai Diósy Géza ösztöndiját 20 koronát Kádár István I. o. tanuló. A Galba Károly alapból jutalomkönyvet kaptak: Harsányi László, Huber János, Varjú Pál, Dosztál Béla, Bakács Béla. Özv. Barabás Jánosné adományából: Dosztál Nándor, Gyapay Iván, Szondra Tibor, Bakács Károly, Kánay István, Edenhoffer Nándor, Ópravil Béla. Kuszák Kálmán, Farnbaüer Nándor, Richter József, Johannesz Károly, Keszán Lajos, Soóky Béla, Kehely László, Kozáry Gyula, Dvornicsek Tibor, Stróbel Dezső, Baráth Rezső, Sándor Ferenc, Varga János részesültek. Egy volt tanítvány jutalomkönyveit Lukovics Béla, Varga Antal, Adamek József, Sotter józsef, Muck Dezső, Maurer Endre, Varsányi Gábor, Hápka Dániel, Baráth János, Paulik Gyula kapták.
