Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-07-01 / 52. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1983. július 1. Ruha teszi az embert — „Ne her a“ csinálja a ruhát! Sport-sacco tiszta gyapjú 59'— K6 Kasha-nadrág 59— KC összesen: 118-— Kö Tennisz nadrágok mosó 29’-, 39’-KC la. gyapjú 139'— Kő Női mosóruhák 15*-, 19-, 29 - Kő Tenniszhez 19 —, 29— Kő Délutáni ruhák 39 -, 59 -, 79 - Kő Látogasson meg minket I ruhaszolgálat. Komárom Bat’a-palota I. emelet Leszállítottuk nyári gyermekruháinkat, hogy fiának megkönnyítsük és ol­csóbbá tegyük vakációját!!! Janker 3. sz. 12— Kő Nadrág 3. sz. 5— Kő Összesen: 17-— Kő ÖLTÖNYÖK 35— Kő-tő 1 Alapy Gyula dr. könyvadományai­ban Deminger István, Petőcz Károly, Prasek Lajos és Denk Gottfried része­sültek. Dicséretet kitűnő előmenetelükért: László József, Vincze Géza, Ratimorszki József I. o. tan., Bulger István, Németh Ferenc és Varga Ferenc V. oszt. tanulók. A jutalmak kiosztása után dr. Alapy Gyula szólt a tanulókhoz, szülőkhöz és a gyermekeket szülőik iránt való há­lára buzdította. Majd megemlékezett a tanuló ifjúság nagy jótevőjéről, Tihanyi Endre ipolynyéki volt plébánosról, aki Saját tudósítónktól. Sohasem felejtem el azokat az érzé­seket, amelyek akkor keltek a szivem­ben, amikor először léptem Sziciiia föld­jére és már az első nap reggelén vígan robogtunk Katániából, ahol partra száll­tunk, autónkkal Szirakúza városa felé, amelyről már annyit hallottunk életünk­ben. Az utépitészeti technika csodálatos alkotása volt az a szerpentinut, amelyen végig robogtunk. A merész kanyarula­tokban, emelkedésekben, lejtőkben, pompás hidakb in, merész viaduktokban bővelkedő utunkat jobbról, balról na­rancs, citrom, pálma, füge, ciprus, man­dula, datolya, olajfa, babérfa, tamaqszk ligetek szegélyezték. Micsoda szinpompa, micsoda illat! Milyen más lehet itt az élet, a kirándulás a zöldbe, milyen más lehet itt az ifjúság, a csók, a szerelem, a találka az ilyen tündérligetekben!Még a kerítések is érdekesek ezeknél a lige­teknél. Az árokparton ugyanis vadon nő a kaktuszoknak száz és száz, érde­kesebbnél érdekesebb fajtája. Ami nálunk az elevensövény, a Krisztus­tövis, a gledicsia, az akácsövény, a tüskésdrót, az itt a kaktusz, amely olyan kerítést alkot, hogy biztos vé­delmet nyújt a kertnek. Végre 90 kilométeres, gyönyörű ut után berobogtunk Sziraküza ősrégi városába, amelyet a korinthusbeliek alapítottak Kr. e. 734-ben. Szirakúza tulajdonképpen a Jóni tenger Ostigia szigetén épült, amely szigetet Kr. e. 485-ben Gelon, Szirakúza akkori ura kötötte össze mesterséges földnyelv­vel Sziciiia földjével. E város hatalma fénykorában félmillió lakost számlált, most 64 ezer lakosa van. Megnéztük a katakombákat, ahol valamikor szent Péter apostol is pré­dikált. Aki látta Rómában a több kilőméteres hosszú katakombákat, az nem sok látni valót talál ebben az egyszerű katakombákban. Érdekes akusztikája van a Dionizius füle, másképpen Latónia del Paradiso nevű, hatalmas, több emelet magas­ságú barlangnak, amelynek nagyrészét a földrengések bedöntötték. Ennek a csigavonalban görbülő barlangóriásnak az a nevezetessége, hogy a legkisebb zörejt, pl. egy papirszelet elszakitását, nagyobb lélekzetvételt százszorosán megnagyitja és döbbenetes nagyságban adja vissza. Van ennek a barlangnak fönn a magasban egy kis csücskéje, ahol jól lehet hallani a barlang legtá­volabb zugában elmondott suttogást is. Ez a Diónizius füle ősrégi hagyomány szerint Diónizius, Szirakúza kegyetlen zsarnoka ezt a barlangot, amelyet rab­egész vagyonát az iskolára hagyta, ahol gyermekéveit töltötte. De buzdította a gyermekeket tanítóik iránt való tiszte­letre és hálára is. Végül a kis tanulókhoz, Dosztdl Gyula mondott kedves búcsúszavakat az elválás perceiben. A szép és ben­sőséges ünnepély a gyermekek imád­ságával ért véget. A Simor-leányiskolában az irgalmas nővérek a jő tanulók közt kis emlék­tárgyakat osztottak szét és ezzel a két iskola bezárta egy hosszú és eredmé­nyes esztendő munkája után kapuit. szolgáival tengeri csiga alakjára vése­­tett ki, fényes fejedelmi pompával ékesített mulatónak rendezett be és oda hívta meg a neki gyanús politiku­sokat. A fölbérelt emberei mulatozás közben véleményeket csaltak ki belő­lük A leghalkabb suttogást is meghal­lotta a Diónizius fülében hallgatódzó kényur és a neki nem tetsző megjegy­zéstevőket eltétette a láb alól. Megnéztük a szirakuzai színház elég jókarban levő romjait is. Itt nemcsak a színház hatalmas lépcsőzetes nézőtere és a nagyméretű színpad ragadott el bennünket, hanem azt hittük, hogy bűbájos álom szállt reán*, amely visz­­szaszállt velünk több ezer esztendővel. A színpadon megismétlődtek az elmúlt idők és az álarcos, koturnuszos, chito­­nos görög színészek és színésznők, mintha megjelentek volna a régi szín­padon. Nem álom, hanem valóság volt az, amit látunk. É szirakuzai régi gö­rög színpadon az év tavaszán le szok­ták játszani a görög szinmüirodalom repertuárját és most éppen valamelyik darabból táncpróbát tartottak csodála­tosan szép színésznők. Nemcsak próba volt ez, hanem mozifelvétel is, mert a filmező gépet ugyancsak csavargatta az egyik rendező. Az előadásokat délutá­­nonkint tartják, amely alkalomkor zsú­folásig megtel a hatalmas nézőtér. Sorra bemutatják Aeschylos, Sophocles, Euri­pides, Aristofánes darabjait, minő a Heten Thaéba ellen, Agamennon, Elek-Komárom, június 30. A képviselöházban most nyújtot­ta be a földművelésügyi miniszter a gabonaközraktárak létesítése és a ga­bonazáloglevelekről szóló törvényja­vaslatot, amelynek parlamenti tárgya­lása elé élénk érdeklődéssel tekinte­nek nemcsak a gazdakörök, de az egész magyar közvélemény. Hiszen Szlovenszkó gabonatermő vidéke a ma­gyar Kisalföldön és az attól keletre fekvő földsávon terül el. A Warráns-rendszer angol eredetű és annyit jelent, hogy a beraktározott gabonáról raktárjegyet állítanak ki. Az a közraktár, amelyben a gabonát tárolták, elismervényével igazolja, hogy megőrzés és kezelés céljából a gabonát átvette. A gabona szintén ér­ték, igaz, hogy ingó és romlásnak ki­tett dolog, amely helyettesíthető is ha­tra, Antigone, Eudipos király, A bachans­­nők, Medea, A békák, A szatirok, A ciclops cimüek. A háttérben festői ren­detlenségben álltak a hatalmas díszle­tek, Jáson Argó nevű hajója, a trójai faló, a mikenei királyi palota homlok­zata és hasonló díszletek, amelyeknek hatalmas méretei érdekes milliőt nyúj­tottak a chitonban táncoló színész­nőknek. A színház nézőtere fölötti dombon sziklába vájt mély utat találtunk, amely­ből kisebb nagyobb szoba nagyságú üregek nyíltak. A földrengések miatt nem egyszer hajléktalanná vált szira­­kuzaiak ide szoktak menekülni. Ezek az üregek valamikor sirkamrák voltak. Szirakúza, Archimédes városa, Archi­­médes köreinek, az archimédeszi csa­varnak, az archimédeszi tantétel szüle­tési helyének egyik értékes látnivalója a katedrális, amely az egykori pogány templom, Minerva szentélye helyén, sőt a Minerva templom oszlopainak az eredeti helyén való meghagyásával épült. Ez oszlopokon kivüi is igen sok részt fölhasználtak a régi Minerva templomból. Az oldaloltároknál üveg­koporsók vannak befalazva és láthatók az elég jól bebalzsamozott holttestek, amelyek nagyobbrészt mártírhalált szen­vedett püspökök és egyéb egyházi fér­fiak földi maradványai. Az előbb em­lített katakombák baptisztériumából, keresztelő kápolnájából idehozták a keresztelő medencét, amelynek szokat­lan nagy méreteiből arra lehet követ­keztetni, hogy a szicíliai őskeresztények a kisdedeket egészen belemártották a keresztelő medencébe. A régi, szomorú idők borzalmas em­lékei elevenültek föl lelkűnkben, amikor megnéztük a szirakuzai cirkuszt, ahol a keresztényeket tépették szét-a vad­állatokkal. Az „ad bestias“, a vadálla­tokkal való viaskodásra Ítélt szeren­csétlenek vére áztatta ennek a hatalmas amphiteátrum köröndjének minden kö­vét, göröngyét. A két bejárat ivei még elég jó karban vannak. A körönd kö­zepén látható a négyszögletes nyílás, amely a földalatti csatornába torkollik. Szomorú rendeltetése volt ennek a nyílásnak. Ha vége volt egy izgalmas jelenetnek és ártatlan áldozatok gőzölgő vére pirosra festette a köröndöt, vizet eresztettek oda, hogy a vért lemossa. A véres viz ezen a nyíláson folyott le a csatornába, hogy a vértől megtisztított porondon újra kezdődjék a következő véres jelenet. A szél végig sir a romok között és szinte hallani véljük a halálra Ítéltek borzalmas végső üdvözletét a kegyetlen zsarnok felé, hogy: „Ave Caezár! Mórit úri te salutant!“ Dr. B. J. sonló minőségű áruval, de mégis az a fontos, hogy a gazdának a termése, amelynek értékesítéséből pénzt fog kapni. A Warráns — vagyis közraktári je­gyeket a Nemzeti Bank számolná le, akkor a kisgazda beraktározott bú­zája vagy egyéb gabonafélesége érté­kének kétharmadát kapná előlegül a kezéhez és ennek birtokában kifizet­hetné az év folyamán felmerült, eset­leg Iliiéibe vett üzemi költségeit és be­szerzett anyagait vagy gépeit. Szóval a termelő anélkül, hogy áruját vásárra vinné, azt a közraktárban helyezi el és a közraktárban heverő árura előle­get kap. Ez tulajdonképen ingó zá­loglevél, mert a teljes biztosítékra fe­­dezetet nyújt maga a beraktározott áru. A törvényjavaslatból előreláthatólag törvény lesz rövid időn belül és ekkor felmerül a kérdés, hogy a közraktárak kiépítése milyen módon lesz az ál­lam részéről biztosítva. A mai nehéz időkben az állam aligha tud lényeges segítséget erre a célra nyújtani. Ezt a feladatot csak etapponként lehet megvalósítani, határozott pénzügyi program szerint. Nekünk ugyanis megvannak a hitelszövetkezeteink és rendelkezésre állanak a földmives pénztári szövetkezetek is, csakhogy ezeknek nincsenek közraktáraik. Ideig­lenesen tehát vagy bérelni. kell ilyen gabonaraktárakat, vagy pedig magán­raktárakat a nyilvánossági joggal fel­ruházni, hogy a gabonazáloglevél ki­állítása nehézségekbe ne ütközzék. Idő­vel azután járásonként vagy más te­rű leli beosztás alapján, vagy vidéken­ként mégis csak meg fog oldódni a közraktárak építési ügye és ezt is szö­­vetkezeti alapon lesz a legcélszerűbb megoldani az állam támogatásával. A másik kérdés tisztán pénzügyi kérdés. A gabonazáloglevelek bevál­tását ma a meglévő földmives szövet­kezeti hálózat segítségével óhajtja a kormány megoldani. Az agrárhitelek folyósítását a kormány ezek révén a szövetkezetek révén kívánja biztosí­tani. Ehhez azonban ezeknek a szö­vetkezeteknek tisztán agrárintézmé­nyekké kell átalakulniok. Maga aföld­­mivelésügyi miniszter is azt kívánja, hogy a földmives szövetkezetek kizá­rólag csak földmives hitelekkel fog­lalkozzanak és üzletkörük többi ré­szét engedjék át a népi pénzintézetek­nek vagy takarékpénztáraknak. Szlovenszkónak ezen a téren nagy szerep jut. Az egész állam termésének 1929. évben 37.6 százaléka esett Szlo­­venszkóra a búzából.és 37.9 száza-» lék árpából, tehát több, mint az össz­termés harmadrésze. Ez az arány­szám bizonyosan emelkedett, mert a bevetett terület nagysága is emelke­dést mulat Szlovenszkóban. Ez meg­felel nagyjában 1,500.000 métermázsa búzának és 1,300.000 métermázsa ár­pának. Az eladó készlet circa 58.000 vagon, amely eddig a gabonakereske­delem utján került részben a malmok­hoz. Mint termelési felesleg, 28.000 vagon búza és rozs, tehát kenyérmag állott rendelkezésre. Természetes, hogy ezt a meglévő 26 szövetkezeti raktár befogadni nem lehet képes és annak nagy része a magánraktárakba ke­rül, mely 67 kereskedelmi gabona­­áruháznak áll rendelkezésre. Ebbe azonban a malmok rendkívüli nagy kapacitású tároló helyiségei nincsenek számításba véve. 69 kereskedelmi ma­lom mellett 13 csere és vegyes ma­lom van Szlovenszkón, amely azon­ban nincsen mindig üzemben és tá­roló helyiségei is csekélyebbek. A szövetkezeti raktárházak alapítá­sának érdekei első sorban a kisgazda érdekeivel azonosak, mert többnyire ezek voltak a spekuláció veszélyének legjobban kitéve és a legtöbb veszte­séget ezek szenvedték. A nagyobb gaz­dáknak kevesebb érzékük van a szö­vetkezeti kérdés iránt és így az új törvény sem remél sokat azok áldo­zatkészségétől. A szövetkezetek rak­tárházainak a felépítése az első lépés a gabonazáloglevclek életrehívása fe­lé. Ebben bizony igen jelentékeny idő eltelik, mert a gazdasági válság nem kedvez semmiféle új alakulásnak, sőt a régiek is meginognak ennek követ­keztében. Az új gazdasági egyesületek, amelyek mostanában alakultak meg és nagy taglétszámmal rendelkeznek, mint pl. a Galántán működő délnyu­­gatszlovenszkói, amely mögött olt áll a Hanza szövetkezeti központ nagy átfogó anyagi ereje is, bizonyára meg fogja ezt a kérdést kedvezően oldani. A többinek kiépítésébe bizony sok idő telik. rriiimirawiiiíiiniiiiBii>iiníiTMmíi>aiillil»IH,BI,aaM,iM!B*a^,^i|||WiíasimniT»ii^giTnm r Szirakuzai emlékeimből. (Kóborlások Sziciiia szigetén) Utazás tündérligetek között. — Ahol szebb az élet. — Dionizius, a szirakuzai kényúr. — A barlangóriás. — Valósággá vált gyö­nyörű álom. — Bebalzsamozott mártírok között. — Sirkamrák, mint szükséglakások. - Ahol az embervér patakokban folyt. — Véres cirkuszi játékok. — Amikor a szél végig sir a romok között. Komárom, — július 1 ffffMtlfflilWTniTOrmwjlllMfMifm A gabonaközraktárak és a gabonazáloglevél

Next

/
Oldalképek
Tartalom