Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-22 / 58. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 19 3. július 22. Az Aisócsallóközí-Rétck nagy ünnepe Vermes Vince bátyánk pápai kitüntetése. Az egyszerű falusi gazdálkodó, aki saját házikójában harminc évig tanította a szétszórt rétek gyermekeit. Alsócsallóköz, Julius 18 Mintha csak a Nagyalföldön járnánk, amikor a Rétek világába utazunk. Egész különálló jellegzetes világ a Guta— Ekecs—Nemesócsa—Keszegfalva közt elterülő síkság, melyet Bogyai, Laki, Megyercsi rét néven neveznek. Hiába keresünk falut eme nagy kiterjedésű vidéken; de mégsem mondható lakatlannak. Vannak emez áldott rónának lakói, de majdnem minden család 1—2 km-nyi távolságban egymástól. Szinmagyar, józan és szorgalmas nép lakja a Réteket. Csak itt-ott lehet látni kisebb újabb telepítéseket. Julius 16-án nagy ünnepnap köszöntött a Rétek lakóira, szinte az egész alsó Csallóköz lakói hosszú kocsisorban, autón meg kerékpáron, nagyon sokan csak gyalogosan iparkodtak a délelőtti órákban a Rétek központjába, a Bogyairétre, hogy egy egyszerű, velük élt, vérükből fakadt, áldott lelkű embert, Vermes Vince bátyát ünnepeljék. A Rétek lelke. Régi békés idők ismert embere, a ma is élő Lőrinczy György volt tanfelügyelő iró a század elején sokszor kijárt a Rétekre és mint többször említette, nagy örömét és boldogságát találta ott, mert ámulattal látta a magyar nép tudnivágyását, valamint a szinte páratlanul álló önfeláldozást Vermes Vincében, az akkortájt már ötvenes „néptanítóban“. Az irodalmi körökben is szakavatottnak ismert tollából novella is jelent meg: „Rétek lelke“ cimen, melyben megértő lélekkel méltatta Vermes Vince egyszerű falusi gazdálkodó népnevelő munkáját. Egyszerű, de áldásos magyar élet. 1847-ben született a Bogyai-réten. Kis házikójuk volt, meg pár hold földecskéjük. Már gyermek korában szomorúan látta, hogy sok iskolás gyermektársa mennyire elmarad a tudástól, mikor a távolság miatt nem tud az iskolába járni. O maga csak ment, mikor tudott menni, ha a nagy sár, viz is nem akasztotta tudásszomját. Mikor a harmincas évek felé közeledett, igaz magyar szive nem bírta már el, hogy oly számos réti gyerek iskola nélkül Írástudatlan emberré legyen. Végig járta a Rétek szétszórt házait s az őszi idő beálltával saját házába invitálta a serdülő gyereksereget. Mindig szépen megtelt a kis szobája, melyet iskolának rendezett be. — Hogyan, milyen módszer szerint tanította a gyerekeket az olvasásra? — kérdezzük. — Nem kellett nekem módszer. Úgy, ahogy én is tanultam. Volt nekem olvasó könyvem minden osztály részére, meg minden gyereknek vettem s aztán onnan szépen sorjában megtanultuk a betűket. El mondták sorba az ABC-t, megtanultuk a betűk Írását, az egyszeregyet, meg a többi számolást. De hát itt vannak ezek a jó öregek — s rámutat a körülötte álló szép seregre, mind hatalmas meglett nagybajuszu 60-65 éves férfiúra —, ezek mind náiam tanultak. Nem ismert úgy látszik egész életében fáradságot. Elvégezte a nyári nagy munkát. Majd meg az őszi szántást s akkor berendelte a gyerekeket a késő kitavaszodásig minden nap tanitgatta őket. A szükséges tudnivalók mellett nem feledkezett el a legszükségesebbről, a lélekről sem. Mint ő maga említi, a legfontosabb tanítása a katekizmus volt. De tudtak is ám imádkozni a gyerekek, talán jobban, mint ma. Elkészitgette őket a szentségek felvételére. Felrakta saját kocsijára s úgy vitte őket vasárnapi misére Ekecsre vagy Gutára. Nem csak tanítója, de valóban lelkipásztora is volt a Rétek népének. Gondoskodott a felnőttek lelki neveléséről is. 1882-ben megalakította a Rózsafüzér-társuiatot. Nagyrészt saját költségén 1889-ben kis kápolnát építtetett, melyet a mai napig is legkedvesebb otthonának tekint. 1930-ban már kis templomot építtettek belőle. 1909-ig tehát tanítója volt az egész vidéknek, akkor a magyar állam állami iskolát építtetett, mely most is igen csinos iskolája a vidéknek, melyben 1930 óta Szabados János állami tanító végzi nagy buzgósággal már modern utakon a nép nevelését és tanítását. Vermes Vince bátyánk azonban a nyugalombavonulása után sem pihent. Most már nem néptanítója, hanem papja lett a vidéknek. Mint tréfásan nevezte az akkori ekecsi plébános őt: Vince bácsi, a réti esperes. A kitüntetés. Ennyi jóság és buzgóság valóban már megérdemelte volna régebben is a nagyobb s nyilvánosabb elismerést. Mikor a nyolcvanas évek határát is átlépte, a kerületi esperes Marczy József és Bognár Gergely szentszéki tanácsos a nagyszombati püspöki hivatal figyelmét is felhívták emez áldásos életre. A hatóság, méltányolva az apostoli munkát, jóindulatulag terjesztette fel az ügyét a Római Szentszékhez mérlegelés s esetleges kitüntetés céljából. Néhány hónap előtt meg is érkezett XI. Pius pápa képével és a pápai jelvényekkel ékesített arany „Bene merenti“ kitüntető érdemérem s vele egyben a pápai államtitkárnak, Pacellinek aláírásával az elismerő s dicsérő okirat, melyhez a püspöki hatóság is külön dicséretét és gratulációját fűzte. Julius 13-ára kitűzték az átadási ünnep megtartását. * Ünnep a réten. Gyönyörű napsütéses nyári-aratási idő virradt a szép vasárnapra. A kis templom melletti füves, hatatmas telken tábori oltárt állítottak fel, melyet mintegy háromezer ember vett körül könnyes s ájtatos szemmel. Az ünnepi misét Bognár Gergely dr. szentszéki tanácsos, gutái plébános végezte, Mészáros József ekecsi plébános, Rédl Antal gutái káplán és Brinzik József teológus segédletével. A mise alatt s az ünnepélyen az énekszámokat az ekeli egyházi énekkar tagjai énekelték Benye Ferenc ekeli esperes vezetésével s az ekeli kántortanitó harmonium kísérete mellett. Mise alatt megérkezett Marczy József nagymegyeri esperes és Király Saját tudósítónktól. Komárom halhatatlan nagy szülöttje; Jókai Mórnak két népszerű regénye : Az aranyember és A tengerszemü hölgy kapcsolódik bele a komáromi Domonkos család történetébe. Az aranyember főhőse maga a család vagyon és tekintély szerzője Domonkos János, A tengerszemü hölgy hősnője Domonkos János unokahuga, öccsének, Domonkos Sándornak a leánya, Domonkos Erzsiké, aki nemcsak a regényben, hanem a valóságban is Márianosztrán hal meg, mint férjgyilkos, életfogytiglan elitéit asszony. Erre a két regényhősre igen sok adatot találtam a Kömlőd melletti Par-József csicsói plébános is s igy Alsócsallóköz egész papsága részt vett a nagy ünnepen Mise után Marczy József esperes méltatta a nap jelentőségét s megrázó erejű hatalmas beszéd keretében nyújtotta át a rétek egyszerű emberének, a bölcs, a hős embernek, a felebaráti szeretet példájának, a legmagasabb helyről jövő elismerést és kitüntetést. * Hősök emlékének felavatása. A kitüntetés átnyujtása után még egy igen kedves s megható ünnepély következett. Az uj ruhába öltözött templomnak a temető felé eső oldalán igen szép szürke márvány táblát helyeztetett el szintén Vermes Vince a világháborúban hősi halált halt 10 bogyaréti és 2 lakiréti hős magyar katona emlékére. Szinte megható, hogy az első két hős, kinek nevét hirdeti a tábla: Vermes Béla és Vermes Vilmos, mind a kettő az ünnepelt Vermes bácsi fia. Őket is odaadta a hazáért. A felavatás szertartása után ismét Marczy esperes mondott ünnepi beszédet a magyar hősökről, kiknek nagy hitét és rettenthetetlen bátorságát méltatta. Rámutatott Vermes bácsira, ki az elesett hősökkel szemben az itthon maradottaknak lett a szeretet hősévé. 1 |Az ünnepély fényét nagyban emelték az ekecsi tűzoltók kivonulása, valamint Komjáthy István bogyai jegyző tapintatos és figyelmes intézkedése. Az ünnepély gyönyörű lefolyása után ünnepi ebéd következett, melyet Borsányi Gyuláné, Vermes bácsi menye rendezett s melyen az ünnepélyen megjelenteket látták magyaros szeretettel vendégül. A szép nagy teremben mintegy ötvenen ünnepelték a fehér asztal mellett is Vermes bácsit, a Rétek papját, tanítóját. Vermes Vince megköszönte keresetlen, tiszta magyár szavakkal és lángoló magyar lélekkel kért Istentől áldást a magyar népre, az egyházra, élőkre s megholt hívőkre. A sok köszöntés és éltetés után reménykedő mosollyal mondotta, hogy bízik benne, hogy még fog élni egy pár évig. * Mi is mindnyájan, kik ott voltunk, kívántuk a magunk, de kívánnunk kellett az egész alsócsallóközi, sőt az egyetemes magyarság nevében is azt, hogy az Űristen éltesse, áldja s jutalmazza meg sok-sok örömmel az ily páratlanul önfeláldozó, reménykedő s hivő, áldozatkész magyar lelket. Komárom, július 21 nak pusztán lakó Pázmándy család leveles ládájában és a családi hagyományok között. A szomori és somodori Pázmándy család a régi Magyarország egyik legtekintélyesebb és legnépszerűbb családai közé tartozott. Ez az előkelő birtokos és hivataltviselő család Komárom és Fehérmegyékben hatalmas birtoknak volt az ura. Az ősök között gondos vagyonszerző volt György, aki az apáthi és parnakpusztai, több ezerholdas birtokkal növelte a vagyont, Károly, aki a fehérmegyei Baracskán lakott, 1826-ban magtalanul hunyt el, óriási vagyonát a Dénes ágra hagyta. A Dénes ág három nevezetes Dénest adott a magyar közéletnek, mind a három a kömlődi ősi Pázmándy kastélyban született. I. Dénes (sz. 1781.) az 1825/27-iki országgyűlésen, mint Komárom vármegye követe alapos közjogi tudása és kiváló szónoki képessége folytán országos népszerűségre tett szert, Komárom vármegye al- majd Fehérmegye főispánja, 1848-ban főrendiházi tag és a honvédelmi bizottmány tagja lett. A forradalmi eszmékkel nem rokonszenvezvén, visszavonult a közélettől baracskai birtokára. Felesége Péli Nagy Judit, a magyar nagyasszonyok egyik legnépszerűbbje. Ebből a házasságból született a II. Dénes 1816. Az 1848—49-ki magyar képviselőház elnöke. Szülővármegyéjének kétszer is országgyűlési képviselőé,] másod, majd első alispánja. A Batthyány kormány 1843-ban őt küldte ki Szalay Lászlóval a frankfurti német parlamentbe, hogy a magyar-német érdekszövetséget megkösse. Mivel a magyar kormány őt szemelte ki a magyar országgyűlés elnökének, haza hívta. E tisztségében féltékeny gonddal őrizte meg a képviselőház szuverenitását. Küldöttséget vezetett V, Ferdinándhoz, hogy a horvát lázadókat intse le, a nádorhoz, hogy a horvát lázadók ellen vezetendő sereg élére álljon. Az ö elnöki nyilatkozataiban fejeződött ki a magyar nemzet álláspontja a horvát betöréssel, a nemzetiségi anarchiával és a bécsi udvari intrikával és reakcióval szemben. Élénk tevékenységet fejtett ki a kormányt helyettesitő honvédelmi bizottmány megalakításában. Az országgyűlésen 1848 dec. 30-án elnökölt utoljára. A kormányt nem követte Debrecenbe. A nemzet jövőjébe vetett hitét elvesztette, visszavonult baracskai birtokukra, ahová aggódó szülei aunyiszor hívták. Kétszer volt halálra Ítélve. Egyszer az osztrákok, egyszer a magyarok állították a rögtönitélő törvényszék elé. Mind a kétszer sikerült megmenekülni a haláltól. Az utóbbi veszedelemből maga Kossuth mentette meg. A család birtokában megvan az a futár által késő éjszaka küldött levél, amelyben Görgey Arthur, aki ellenlábasa volt Kossuthnak, fölszólítja, hogy Kossuthtól vegye át az ország kormányzói tisztségét. Dénes erre nem vállalkozott. Felesége volt Domonkos Lidia, az aranyember unokahuga és a Tengerszemü hölgy nővére. Ebből a házasságból született III. Dénes, a most is élő hírlapíró, aki Párizsban, Szentpéterváron is ujságirókodott, Géza, Szeréna, akit báró Földváry Sándor, Vilma, akit gróf Lónyay Ödön, Lónyay Elemér, Stefánia özvegy trónörökösné férjének atyja vett nőül. A házasságok, férjhezmenések által a hatalmas birtok mindegyre összezsugorodik. Géza a párnák pusztai birtokot örökli. Amikor én összeismerkedem a Pázmándy családdal, a kömlődi ősi Pázmándy kastély márnem a családé, Párnák pusztán egy nagyobb urilakban lakik a család. Az ősi kastélyt csodálatosan szép berendezésével, antik bútoraival egy ideig Simonsits, a magyar képviselőház volt alelnöke bírta a hatalmas ősi parkkal együtt. Az volt a terve, hogy a kastélyhoz megfelelő birtokot is vásárol, de az nem sikerült, az ősi, emeletes kastélyt eladta. Gézának gyermekei Kata (Guoth Gyuláné, majd Győrffy Imréné), László, Pál, István és Ilon. A megkisebbedett ősi birtok e testvérek között megosztódván, a hatalmas, két megyére kiterjedő régi Pázmándy birtokóriás ma már csak az emlékekben és a családi iratokban él. A nagybirtoknak immár vége. Az unokák és a dédunokák fájó szívvel haladnak el egy, egy hatalmas határrész előtt elgondolván, hogy ez is a nagyapámé volt. Fájó érzés még az én lelkemben is főitámadt, amikor nemcsak a nagy vagyon, de a gazdag könyvtár, a család értékes okmánytára, leveles ládái is nagyrészt szétkallódtak a testvérek közötti szétosztásban. Amikor én a család barátja és bizalmasa lettem és kijártam a kedves parnakpusztai Pázmándy kúriába, a könyvtár és levéltár annyi értéket képviselt még, hogy kultúrára éhes lelkemnek legnagyobb boldogsága az volt, ha a folyosószerü könyvtárba bevehettem magamat és a messzeföldön hires Kata asszony konyhájának a gazdag ebédjéről és vacsorájáról is nem egyszer lekéstem a Király József. Az „Aranyember" és a „Tengerszemü hölgy“ rokonai között A Domonkos lányok. - A Pázmándy család. - Az Aranyember unokahugai. - A nagy idők, nagy emberek. - A férjgyilkos asszony. Márianosztra. - Titkos látogatások. - A töméntelen gazdagság. - Akit kétszer halálra Ítéltek. - A régi, boldog emlékek dedikált fényképei, - Noémi fia. - A parnaki mennyezetes ágy.
