Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-22 / 58. szám
1933. juius 22 »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. Mátyás király főlovászmesterének örökségét keresi a dercsikai „nemzet“ évek óta, két országban Hogy lesz a tízezer holdból háromszáz s miképpen fogyadozik ez is eí. — A pozsonyi szabó, aki eltűnt s a birtokban ül már könyvtárban való böngészésem miatt. Az 1848—49-diki országgyűlési nyomtatványok között vannak olyanok, amelyek a budapesti parlament könyvtárában sincsenek meg és amikor nagynevű történész szülöttünk Takdts Sándor a magyar országgyűlések történetéhez adatokat gyűjtött a parnakpusztai Pázmándy könyvtárból kérte el azokat. Maga a család névjegygyüjteménye mesés ritkaságokkal volt tele és ott láttam Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Görgey Arthur névjegyei mellett Metternichét, sőt még a véreskezü Haynauét is a sok-sok száz, nagy szerepet vitt férfiak névjegyei között. A családi iratok közül én is ismertettem annak idején néhányat. Kívülem még Edelényi Szabó Dénes tett közzé sokat. A családi hagyományok között érdekes az a visszaemlékezés, hogy az Aranyember unokahugainak a szép Domonkos lányok mesés gazdagságát azzal is ki akarták mutatni, hogy a komáromi házuk egyik terme nem padlóval, nem parkettal, se nem perzsaszönyeggel, hanem ezüst húszasokkal volt kiverve. A nagynénit, Domonkos Erzsikét, a Tengerszemü hölgyet, amikor az férjgyilkosságért életfogytiglan vezekelt a márianosztrai női fegyházban, minden évben meglátogatták a testvérek, igy Domonkos Lidia is, II. Dénes neje. A család persze titkolta, hogy egyik közeli rokonuk Márianosztrán fegyencuő és a látogatás is nagy titokban történt, még a gyerekek előtt is titkolták, de a figyelő gyerekek, a nagy titkolódzásból és sugdosásból mindig megtudták, hogy most az Erzsi nénit megy látogatni a család. Rendesen Kömlődről indultak el, persze négylovas kocsikon. De hogy a kocsisokat is félre vezessék, éppen az ellenkező irányba mentek pár napi járó földet, onnét aztán valami kitalált ürüggyel visszaküldték a kocsikat és ők a helyes irányba térvén, mentek Márianosztrára. Pázmándy Géza nagyon vig életet élt és rajongott a művészetért, különösen a színészetért. Nem egyszer kihozta az egész színtársulatot Győrből és hetekig tartott a nagy dinum-dánum, de a pesti színházakkal és művésznőkkel is föntartotta az ismeretséget. A parnaki kúria kék szobája tele volt a legnagyobb magyar színésznők fényképeivel, amelyeket, ha megfordítottak, a rájuk irt, kedves, intim sorok soksok nagy és izzó szerelem emlékeit árulták el. Ilyen nagy szerelem fűzte Gézát a kolozsvári magyar nemzeti szinház nagy művésznőjéhez, Laczkó Arankához, akinek művészetében a budapesti rádió révén most is gyönyörködhetünk. Hogy ezt megemlítem, nem vétek a diszkréció ellen, mert hiszen maga a nagy művésznő fia, Laczkó Géza, a Pesti Napló jelenlegi szerkesztője megírja ezt a romantikus szerelmet Noémi fia cimü népszerű regényében. Laczkó Aranka most is fönntartja az érintkezést a parnakpusztai Pázmándy családdal, minden nyáron meglátogatja őket Párnákon, ahol mindig szeretettel várják a végtelen kedves Aranka nénit. A napokban, hogy immár másodszor töltöttem be násznagyi tisztséget a Pázmándy családban, erősen várták a jó Aranka nénit, aki mint irta, még egyszer látni akarja azokat a helyeket, ahol életében olyan boldog volt. A Pázmándy család nagy tiszteletben tartja ma is Az aranyember, Domonkos János emlékét, akinek a komáromi kultúrpalotában őrzött arcképének a hü mása ma is megvan a család birtokában. Érdekes, hogy Az aranyember a családban még mindig érezteti hatását, mert hiszen nem nehész kitalálni, hogy Laczkó Géza kitűnő regényének a címét Az aranyember hatása alatt irta Noémi fiá-nak. És talán nem is lehetne jobb címet adni ennek a regénynek. Ha én Párnák pusztán járok, a végtelen nagy szereteten, a Vasgereben regényeibe illő vendégszereteten kivül még abban a megtiszteltetésben is részesülök, hogy a régi mennyezetes ágyban vetik meg az ágyam és éjszakánkat olyan szépeket álmodom Senki szigetéről, Noémikről, Tímeákról és végtelen nagy izzó, perzselő szerelmekről, amelyeknek ez a mennyezetes ágy sok-sok csókos percét látta ... Dr. Baranyay József. Saját kiküldött tudósítónktól. Az egésznek az oka egy bizonyos illető Grünblatt úr, aki néhány évvel ezelőtt Magyarországon, Szolnokon ispánkodott egy Szilasi Jenő nevű birtokosnál. Azt mondja egyszer ez a Szilasi úr Grünblatt úrnak: — Kunszentmárton táján van egy gazdátlan birtok, néhai való Erőss Györgynek, Mátyás király udvari főlovászának birtoka. Utolsó gazdája tizenöt évvel ezelőtt elhunyt. Meg kellene találni az utódokat. Grünblatt úrban szöget ütött az eszme. Alighogy hazajött Diószegre, otthagyván a magyarországi ispánságot, nekifogott Erőss-utódokat keresni. Ha Mátyás király is benne van a játékban, hol lehetne legalkalmasabb, mint a Csallóközben keresni ezeket az utódokat, hiszen a jó király ugyancsak szeretett errefelé vadászni, kalandozni. Kinyomozta Grünblatt úr az Erőssöket s a család többi tagjait, meg is találta őket részint Csallóköznyéken, részint Dercsikán. Grünblatt úr levelet ir. Grünblatt úr lelkiismeretes ember volt. Azonnal levelet irt az illetékes község birájának, amelyben jelezte a nagy örökséget s összeköttetésbe kívánt lépni az állítólagos örökösökkel. A levél érthető izgalmat keltett az Erőss családban s a rokon dercsikai nemzetekben: a Bartal, Fekete, Zakál, Vida, Katona, Mészáros, Szemes nemzetek tagjaiban. Tízezer holdra van kilátás, mondogatták a vérmesebbek. Több oldalról is nekifogtak a dolognak, de, mint általában a falusiaknál szokás, sok-sok tájékozatlansággal, mendemondákra adva, itt- is-ott-is beszélgetve, nem pedig gyökerénél fogva meg a dolgokat Zakál, a pozsonyi szabó. Az egyik mozgatója az ügynek, a család megbízottja, Szemes József. „Hajtotta“ az ügyet. Betéved egy nap Pozsonyba, régi szabójához, bizonyos Zakál József uramhoz, aki szintén rokon, hegyrül-végrül. Elmeséli neki az esetet. Ahogy Szemes József uram később előadni szokta, a nagy örökség hallatára Zakál uram csak elsápadt s kijelentette, hogy három év óta ő is nyomoz a birtok után, eddig neki háromezer koronájába került. Szemes uram nemsokára ismét felkereste Zakál szabót Pozsonyban, de akkor már nem volt ott, eltűnt Pozsonyból. A dercsikai nemzetek véleménye szerint Zakál uram alighanem megtalálta a birtokot s már ül is az ezerholdakban. — Ezt kellene kigyúrni! — mondja a nemzet egyik tagja. Kérvény a magyar igazságügyminiszterhez. Az örökséget más oldalról Erőss Katalin, férjezett idősb Méhes Lászlóné, csallóköznyéki asszony is „gyúrta“. Közvetlenül kérvényt irt a magyar igazságügyminiszterhez, amelyben a szolno^ megyei örökség s örökhagyó kinyomozását kéri. A kérvény érthető érdeklődést keltett, az igazságügyminiszter leirt a szolnoki telekkönyvhöz, az pedig a kunszentmártoni járásbírósághoz s megindult a hajsza az örökség után. Néhány magyarországi újság hozta ezt rövid hírben. Itt kapcsolódtunk azután mi is bele a munkába. Mivelhogy a lapok csak annyit mondtak, hogy egy Erőss Katalin nevű csallóközi asszony keresi Mátyás főlovászának hagyatékát, közvetlenül irtunk a kunszentmártoni járásbíróságnak, amely nemsokára készséggel válaszolt is nekünk. Küldtek egy másolatot, amely szerint: „Erőss Katalin, csallóköznyéki, csehszlovákiai lakos közvetlenül az Igazságügyi Miniszter Úrhoz intézett kérvényt, amelyben előadja, hogy Erőss György Jásznagykunszolnok megyében, de eiötte ismeretlen községben és időben tekintélyes vagyon hátrahagyásával elhalt s hogy a nevezett Mátyás király főlovászmestere volt s hogy a vagyonnak állítólag Szilasi Jenő volna a bérlője. Az igazságügyminiszter úr rendelete folytán megkeresi a szolnoki kir. járásbíróság a kunszentmártoni kir. járásbíróságot, hogy a szóbanforgó hagyatékra vonatkozólag az ott esetleg rendelkezésre szolgáló adatokat a netán lefolytatott örökösödési eljárás során keletkezeit jogerős hagyatékátadó végzés, vagy örökösödési bizonyítvány kiadmányának megküldése mellett közölni szíveskedjék, nemleges es tben is“. Ehhez a csavaros szerkezetű íráshoz a kunszentmártoni járásbíróság hozzáfűzte, hogy semmi nyoma sincs a hagyatéknak. Az örökösöknél, a helyszínen. A múlt héten kimentünk Csallóköznyékre, hogy személyesen beszéljünk a reménykedő örökösökkel. Nyék falu elején áll Méhesék szép háza. Méhes uram eleinte végrehajtónak néz bennünket, különösen, hogy az örökséget is említjük, mikor azonban megtudja, mi járatban vagyunk, még a széket is megtörölik alattunk. Hátha az újság segítségével lehetne valamit „kieszközölni“. (Mert lehet, hogy az örökség komolyra fordul s lesz belőle valami, hiszen lám, már az újságok is érdeklődnek felőle.) Erőss Katalin, Méhes néni éppen babtisztitással foglalkozik, reméljük nem sokáig, mert ezt a munkát aztán majd a kukták intézik... Méhesék nem sokat tudnak csak a diószegi illető urat emlegetik, aki elhelyezte bennük a remény gyökerét. Zakálról beszél, a szabómesterről, aki eltűnt s alighanem a birtokban ül, néhány szép mondát mesél Mátyás királyról s a riporter őszinte örömmel lepődik meg azon, hogy a Csallóközben még most is él, szinte személyes valóság a nagy király emléke. A monda különben azzal foglalkozik, hogyan szaladt be magának Erőss György nagy darab főidet s hogyan épített Dercsikán erősséget... — Aztán menyi lehet az a birtok? — kérdezzük Méheséket. — Lehet az tízezer hold is. Nem sajnálnánk belőle vagy ezeret az úrnak és az újságoknak, ha kinyomoznák a hagyatékot. .. Sokáig beszélgetünk. Méhesék elsőséget tartanak a birtokra. A leszármazás kérdését majd meg oldanák, csak a birtok legyen már meg ... Dercsikán leolvad a birtok. Átmegyünk a szomszédos Dercsikára is, ahol Mészáros Antal „ uram tartja kezében a család ügyét. Ő is megbízottja a nemzeteknek. Általában szívesen megbíznak mindenkit, csak a birtok legyen már meg. Itt eredéiben olvasom a nevezetes Grünblatt úr fantasztikus helyesírással megfogalmazott levelét, amelyben hirt ad a birtokról. A tízezer hold ebben a levélben már háromszázra olvadt, de azt sem tudják megtalálni. Ez mondta, az mondta, ezt hallották, azt hallották: a bizonyosság azonban hiányzik s nem is értenek hozzá, hogy Csallóköznyék, július hó a hivatalos apparátusokon keresztül megpróbálkozzanak. Óvatosságra intjük őket a szélhámosokkal szemben. Még azt is fontos hallomásnak tartják, amit jégkocsisoktól hallottak ... „Az Est“ újság tavalyi, kivágott hire is fontos okmány-számba megy .. : Rezümé. Valaki elindított egy hirt s most nyolc nemzet ki tudja hány családját tölti el reményekkel. Száll az ének szájról-szájra ... — Vannak Erőssök, akik óriási gazdag emberek, — mondja az egyik családtag, — csak nem tudunk róluk. Nem akarják megmondani jőszerüen. — De hát ehhez nemesi levél, soksok irat, örökségi per kellene, — feleljük. — Mind meglenne, csak a bírtok volna már a kezünkben. Dercsika, Nyék, Patonyszél, az egész vidék várja örökségét, családok keverednek a reménység vizében s ha most valóban akadna egy Erőss, akinek valahol birtoka van, megpörölnék mindenképen, mert hát a diószegi illető azt irta hogy jussuk van rá ... Várják, várják az örökséget. Milyen jó is az, szépeket álmodni. Addig az egy-két évig, amig a birtok elő nem kerül, még csak elszenvedik valahogy ezt a földi életet... De aztán ...! Csak az az ügyes pozsonyi szabó előkerülne már, Ravasz ember, nem szólt senkinek, megkeritette a birtokot s biztosan vigan ül benne már .. . Havanna szivart szív és a talpát pávatollal simogatják ... (sz. v.) Népek három sorban Most jelent meg Genfben egy könyv, benne kedves apróságokat lelünk, melyekkel a népszövetség politikusai és újságírói űzik el unalmukat a tárgyalások fölvonásközeiben. A különféle népeket például igy jellemzik három sorban: A németeket: Egy német — tanár. Két német — sörcsarnok. Három német — fogyasztási szövetkezet. Az angolokat: Egy angol — hülye. Két angol — társaskör. Három angol — világbirodalom. A svájciakat: Egy svájci — cukorkabolt. Két svájci — vendéglő. Három svájci — nagyszálloda. A skótokat: Egy skót — takarékpénztár. Két skót — golfjátszma. Három skót — az angol kormány. Az oroszokat: Egy orosz — lángész. Két orosz — két őrült. Három orosz — a zűrzavar. A franciákat: Egy francia — magánbeszéd. Két francia — előadás. Három francia — házassági háromszög. Az amerikaiakat: Egy amerikai — milliomos. Két amerikai — ivótársaság. Három amerikai — szesztilalom. Az osztrákokat: Egy osztrák — két bevándorolt. Két osztrák — két bevándorolt. Három osztrák: Anschluss. T
