Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-08-05 / 62. szám
2. Olch'. »KOMÁROMI LAPOKc 1933. augusztus 5. A Kőmives Társulat vasárnap délután egyesületi helyiségében a Fehér Jánosvendéglő különtermében délután 5 órakor jubiláns közgyűlést tart, melyen ifj. Langsádl Lajos építőmester, városi képviselőtestületi tag elnököl és mond elnöki megnyitót. A társulat hatvanéves működését Zámbó József kőmivesmester ismerteti előadásában. Majd a fiatal generációt érdeklő ünnepélyes aktus következik: hat most szabaduló kőmivestanonc felszabadítása a régi hagyományok megtartásával. Az uj segédekhez az elnök intéz buzdító szavakat. A közgyűlésen ezután a testvér társulatok és egyesületek üdvözlései hang-A gödöllői országút síma aszfaltján kora délután búgva rohan az autónk. hogy az ünnepélyes megnyitásnál jó helyet biztosítsunk magunknak, két és fél órával a megnyitás előtt, már kint vagyok, hogy az első sorokban láthassam annak minden mozzanatát. Az úton szürke taxikkal találkozunk. melyek az amerikai cserkészeket, akik délelőtt a fővárost tekintették meg — szállítják ki. Odébb hatalmas katonai teherautókon az olasz ballilák és avantgárdisták vonulnak víg énekszóval. Feltűnik a tábor. Illetve csak a tábor egy része, mert hiszen az egész oly határtalan nagy, hogy áttekinteni nem is lehet. A megnyitó ünnepség színhelye egy hatalmas mező, — elképzelhetjük 30,000 cserkész s mintegy 20—25,000 néző volt ott. A mező egyik oldalán öt hatalmas tribün, a másik oldalon mered az égnek a tábori oltár. A mező egyik szélén gyönyörű szimbólumként nyúlik az égnek egy hatalmas, mintegy 20 méter magas kereszt. Mellette acélvázon négy-öt tekintélyes nagyságú harang. Rengeteg zászló szegélyezi a mezőt és az összes résztvevő nemzetek lobogói lengnek a szélben a tribünön. Cserkész-csendőrök. A táborban rendőrt vagy csendőrt nem látni. Végig az úton fokosos cserkész-rendőrök irányítják a forgalmat. Hogy jellemezzem őket s hogy mit tudnak, leírom a következő jelenetet. Egy gróf Andrássy kér bebocsátást a kordonon át. Rengetegszer elismétli a nevét. — fontos, hogy bemenjen, — zanak el, melyek után az elnök zárószavai fejezik be az ünnepi közgyűlést, melynek úgy a megkezdése, mint befejezése alkalmával a Katolikus Egyházi Énekkar ad elő alkalmi énekszámot és ezzel is emeli a jelentőségteljes ünnepnek fényét. A társulat közgyűlése után este 8 órakor társasvacsora lesz a Fehér János-féle vendéglő kerthelyiségében. Az egyesület vezetősége ezúttal — külön meghívások helyett — tisztelettel meghívja ünnepségére az érdeklődő közönséget, a testvér-egyesületeket és társulatokat, hogy az ünnep jelentőségét szives és minél számosabb megjelenésükkel emeljék. három angol úr várja. Magasrangú katonatiszt protektorokkal ostromolja a kordont tartó fiúkat. Hiába, míg egy cserkészrendőrparancsnok nem adott engedélyt. A közönség állandóan özönlik, a tribünök felé. Harsogó zeneszóval megindul a csapatok bevonulása. Bevonulás. Mindenen meglátszik a fegyelem, — rend, tervszerűség. Szemben a tribünnel a mező másik oldalán már zászlóerdők lobognak. Halk dobpergéssel egy csapat jön. Ütemesen lépnek, elől egy kámzsás franciskánus barát. — és nyomában egy öt méteres fakeresztet hoznak a cserkészek. A kereszten fából Krisztus alakja hatalmas méretekben, lábánál egy koponya, amelyet egy kígyó fon át. Gyönyörű, a közönség megdöbbenve szemléli ezt a bevonulást. Valahogy a tannháuseri zarándokok karára emlékeztet ez a jelenet. — A csapat: Ausztria. Az égen felhők rajzanak, hol sötétebbek, hol ragyogóak. A nap kegyes volt a világ ifjúságához és a felvonulásra ki is sütött. Leventecsapatok vonulnak be, a pálya szélén kordont vonnak. Gazdalegények jönnek zászló alatt, lobogó ingújjakban, gatyásán, — piros pitykés mellényben, s közben egyre tart a csapatok özönlése, zenekarok szólnak. Feltűnnek a csehszlovák zászlók. Látcsővel figyelem őket, látom a komáromi raj élén Bíró Luciánt és Kocsis parancsnokokat. A kezdés óramű pontossággal megy. Pont félötkor felhangzik a Himnusz, a csapatok és a közönség vigyázba merevednek. a zászlók a földre hullnak és fehér lován belovagol a kormányzó. Nyomában Baden Powell, a világ főcserkésze lovagol és gróf Teleky Pál a magyar főcserkész. Utánuk díszruhás lovastestőrök fehér lovakon és cserkészlovas rendőrök. A kormányzó elléptet lován a meghajtott zászlók előtt. Amikor elhalad egy-egy nemzet előtt kiugrálnak a sorból a fényképész cserkészek, rohannak utána és kattognak a gépek. A szemle befejeződik, a kormányzó és kísérete lassú vágtában, a közönség lelkes éljenzése közben a vörös drapériával feldíszített emelvény elé lovagol. Elfoglalják az emelvényt és harsogva továbbítják a megafonok a kormányzó angol, majd magyar beszédét. Utána a főcserkész beszél. Érdekes jelenet volt, midőn beszédében j óidőt és napsütést kívánt fiainak, — a nap rögtön kisüt, mintha csak a Bi-Pi hívását várta volna. A közönség nevet. Felvonulás. Felhangzik a zene és gróf Teleky dobbanó díszlépésben tisztelegve halad el az emelvény előtt, a közönség éljenzése közben. Nyomában a magyar cserkészszövetség gyönyörű selyemzászlaját viszik. És most következik valami, ami páratlan és feledhetclen marad az ember életére, felvonulnak a csapatok. Ezt leírni nem lehet, ezt látni kellett. A zene állandóan szól, öt cserkészzenekar felváltva játszik. Persze zászló és csak zászló. Dobbanó díszlépések. Jönnek a svédek, a díszpáholy előtt éles süvítés és minden egyes svéd cserkész kezéből piros-fehér-zöld léggömb röppen el. Gyönyörű volt a svájciak felvonulása, fegyelem, rend, teljesen egyforma egyenruha és mindegyik kezében apró fehérkeresztes zászló. Ausztria a tiroli csapatokkal a fahangszeres zenekarral kezdi. — A belgák élén népviseletbe öltözött fiú és lány halad. Egetverő »csúwaj« kiáltás fogadja a lengyeleket. Feltűnnek a csehszlovák zászlók. A közönség éljenez. Nagyon szép és fegyelmezett sorokban vonulnak. Meglepő a közönség szimpátiája, míg a jugoszlávok és románok teljes közönyt kaptak, a cseheknél a közönség éljenzett. Hatalmas taps és éljenzés közben látom a komáromi fiúk díszmenetét. Elől Bíró Lucián »díszlép«, de olyan rutinnal és szépen, mintha életében csak ezt gyakorolta volna. Meglátom az én régi raj zászlómat, könnyek öntik el szememet. Nem törődöm semmivel, nekiugrom a kordonnak, áttöröm és kiugorva kattantom el a fényképezőgépet. Bíró parancsnok úr meglát és elmosolyodik. Rohan egy cserkészrendőr, vissza akar hajtani, rákiáltok: nézd, ez az én régi rajzászlom — rámnéz és otthagy. Látom Kocsis Károlyt és feltűnik Balogh Kálmán trópusi szakállal, s a többi ismerős arc. Egy öreg cserkész köszöni Nektek fiúk, ezt a feledhetetlen pillanatot. A csehszlovák csapatok előtt szlovák nemzeti viseletben zenekar halad. Az öt japáni libasorban tipeg hatalmas zászlójuk alatt. Szeretnének díszlépni, de nem sikerül. Élénk derültség. Egetverő taps köszönti Egyptomot. Piros fezben deli tartással lépnek, utolsó emberük egy igen idős cserkész lábán nincs cipő, csak kalucsni és sántít. Viharos nevetés fogadja Most csupa exotikus országok következnek: Irak trópusi sisakban, Palesztina érkezésekor rohan a rengeteg fényképész, hogy a humuszos fiúkat lekapja. Megható látvány, amikor Trinidad három képviselője feltűnik. De nyomában végeláthatatlan sorokban menetel a britt világbirodalom. Leírhatatlan lelkesedés fogadja őket, ők is csatakiáltással, kalap lengetéssel felelnek. Néma rendben, katonásan lépnek a norvégek. Tengeri cserkészeik egyforma kék egyenruhája gyönyörű. Irdatlan csillagos lobogós zászlóerdő következik. Amerika. Mintha hadsereg lenne, pompás egyformaság, kalaptól cipőig. Csak Svájc volt ehhez hasonló. Nyolcezer árvalányhajas magyar cserkész zárja be a több mint egy óráig tartó szünetlen felvonulást. — Minden megye mellett egy cserkész karjára erősített pajzsot visz, megyéje címerével. A felvonulást a magyar vizioserkészek, cserkészrepülők és végül állandó éljenzés közben a kis farkaskölykök sora zárta be. Természetesen beszámolóm nem lenne teljes a skótok nélkül. Hát ez pompás látvány. Gyönyörű szoknyákban vannak, élén a dudazenekar, amely egész kellemesen hangzik. Nagydobosuk artista mutatványokat végez a dobverővel. Szenzációs, leírni sem tudom. A nagy üvöltés. És most, amikor minden csapat ellépett, következik egy olyan jelenet, amelyet csak látni lehet, de érzékeltetni nem. Kürtszóra megindult harmincezer fiú és bábeli csatakiáltással és lobogó zászlókkal rohantak a kormányzói emelvény elé. Felejthetetlen jelenet, éljenzés, Bi- Pi üvölti az ifjúság, minden csupa A gödöllői világjamboree megnyitása. (A Komáromi Lapok alkalmi tudósítójának riportja.) Elmult már az élet. Bujdosó kuruc, kedveséhez. Szivedért hevültem, Messzi elkerültem, S nem mehetek hozzád. Őszök elrepülnek, Telek nem enyhülnek, S elhervad az orcád. Bánattal bujdosva, Váratlan városba Menekültem mostan, Te meg ott maradtál Labancnak szolgáló Szomorú városban, Ahová nem száll szó, Hír sem jut el semmi, Hol dal sincs, — ahová Nem lehet üzenni, Nincsen nászkoszorú, S nem lehet szomorú Szivedért elmenni. S míg vad szelek fújnak Zajjal messze zúgnak Erdői a fáknak: Fodros fellegekben Fájva, megveretten Sóhaj nászok szállnak, — Elmúlt már az élet, Halottak beszélnek, Halottak üzennek, Kik hiába várnak: — Áldjon meg az Isten, Velem hal emléked, — Áldjon meg az Isten, ... Én már sohse látlak. Malvinnal nem lehet tisztába jönni. Irta Majthényi György Malvinnal tulajdonképpen nem lehetett tisztába jönni. A húgommal járt iskolába s jjgy elég sűrűn volt szerencsém hozzá. Versenyen kívül ő volt a legcsunyább nő, akit valaha láttam. Szenzációsan csúnya volt és ezt maga is tudta. Valósággal úgy volt, hogy szinte ápolta a csúnyaságát és amikor tehette, még különféle lehetetlen ráncokba is húzta az arcát, úgyhogy néha már-már félelmes volt. De határtalan önérzettel, mint valami különös kitüntetést, viselte ezt a csúnyaságot s az a bizonyos »Minderwertigkeitsgefühl«, amely igen sok csúnya lányt a szelídség és szerénység pózába merevít, soha egyetlen pillanatra se vett erőt rajta. Az utolsó iskolai évben ezeknek a csitriknek az esze többet járt a fiukon és a férjbezmenésen, mint a könyveken és egyszer hallom, amint Malvin azt mondja a díszes hölgykoszorunak. amely Irén húgom szobájában hangoskodott: — Én csak szerelemből fogok férjhezmenni. De azt, hogy kibe leszek szerelmes, alaposan megfontolom. Erre nagy gágogás támadt, mire Malvin: — Jaj, milyen libák vagytok! No, majd meglátjátok!... Ilyen blattal, mint az enyém, karriert lehet csinálni... Múltkor mondta is egy piktor: Magáoska olyan csúnya, hogy az már direkt szép! De ez a nagy hencegés se bátorította a lányokat az igazságig. Mindig csak ilyeneket feleltek: Jaj, hogy mondhatsz ilyet! Meg: Nem is vagy olyan csúnya, Malvinkám, csak »bebeszéled« magadnak... Az effélékre azonban Malvin valósággal dühbe jött és kikérte magának, hogy az ő csúnyaságát kétségbevonják. Igazán nem lehetett tisztába jönni vele. Miből gondolta, hogy az ő csúnyaságának valami értéke lehet? Vagy csak a kétségbeesés harangozott ki belőle? Egyébként jómódú lány volt és igen jól öltözködött. Ez utóbbit a barátnői is, —bármilyen nehezükre esett — elismerték. Magas, iius alakjához pompásan illettek a sima, angolos szabású ruhák, járása, mozgása meg olyan graciózusan könnyed volt, hogy az uccán mindenki megbámulta. Akik csak hátulról pillantották meg, utána siettek s amikor utolérték és az arcába tekintettek, valósággal megdöbbentek a meglepetéstől. De ez mintha nem bántotta volna. Néha csufondárosan rászólt egy-egy ilyen alakra: — Ugy-e, csúnya vagyok? Az iskolai év vége után aztán elszéledtek a leányok, ki ide, ki oda, s volt olyan szerencsés is, aki nyomban állásba jutott, az aztán siratta a vakációt, hogy ne irigyeljék olyan nagyon a többiek. Malvint csak ősszel láttuk viszont. Olyan barna volt, mint a politúr és ez kiválóan rosszul illett neki. Nem való ugyan ilyet leírni, de förtelem volt ránézni is. Ő azonban egyáltalán nem vett tudomást erről, sőt igen nagyra tartotta a Nappal folytatott kacérkodásának következményeit. — Na, és a fiuk? — érdeklődött Irén — Ááá, alig volt néhány! Például Barabás Gyuszi nagyon evider fiú volt, sötétben mindig szerelmi téboly vett erőt rajta és vallott, mindenáron vallott ... — Na, látod, hisz ez kaland! — örvendezett Irén. — S ki tudja, talán házassággal is végződhetett volna. — Ugyan! — mondta fensőbhséges megvetéssel Malvin és a kezével jelezte, hogy Gyuri milyen fiatal, meg nem is valami gazdag, két év múlva fejezi be a jogot, szóba se kell vele állni. De volt ott két földbirtokos, igazán príma mindkettő, az egyik csinos is, valami Kraján. Ezerkétszáz holdja van. Meg ott volt Stróbl bácsi is, jaj, de szép ember, csupa ősz, pedig még negyven éves sincs, igazi atléta, ilyen magasra dobott a levegőbe engem és elkapott, mint a labdát ... Ékszerész pedig két üzlete is van. égjük Berlinben és azt mondta mindig ha meghal a felesége, — mert szegénjmek rákja van, — hát elvesz engem... Itt egj'szerre félbeszakadt a pontyö-
