Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-12-23 / 102. szám

I

1933. tiewaaVw 28

v. - Ezt a pénzt maga, még ina, még most dételötty ípíg ebben az órában szétosztja a cselédség között. Megértette?

. — óh, hogyne, nagyságos uram. ~ felelte sietve . Bokor.

Az utolsó fillérig minden a cselédségé, ~~ ismételte Cserháty. — Mert ha maga megkísérelné,

: ha maga meg merné kísérelni, hogy csak egy fillér is...

Bokor meggörbítette a derekát, csupa megint* nyászkodás, csupa alázatosság volt.

— óh, nagyságos uram, ne méltózlassék ...

Cserháty ránézett. Bokor elhallgatott.

Akkor, —- mondta egy kis szünet után Cserháté akkor végeztünk. — írást nyújtott át Bokornak. Ez a magáé, — mondta, aztán hátat fordított neki.

Bokor meghajolt, menni készült. Az ajtóban viszszatördult.

— Nagyságos úr ...

Cserháty arca elsápadt.

— Mi az?

— Nagyságos úr, — dadogta Bokor — ha szabad-na érdek-lődnöm, hová méltóztatik ...

Cserháty sápadt arca kipirult, egy lépést tett -előre, a karja megmozdult és Bokor rémülten ugrott ki az ajtón.

... Pontosan déli tizenkét órakor. Cserháty László ■a tükör előtt kitapogatta a szívét és ott, ahol legerősebben dobogott, ott keresztüllőtte...

{•:

Bokor két hét múlva beköltözött a Cserháty-kasiélyb. A régi bútorokat kihordatta, a falakra selyemkárpitok kerültek és lent a park végén — mire az akácfák kivirágoztak. két gyárkémény emelkedett a levegőbe. Pálinkái főztek a falunak. A kocsmában dolgozott a bicska és a csendőrszurony.

Bokor dörzsölte a kezét, pirosodott, gömbölyöcfött, a felesége a tenger mellől küldte Cserhátra a képeslapokat.

így ment ez egy évig. kél évig.

Két év után tavasszal a falu első végén kocsik álltak meg munkások jöttek, mérnökök, feltúrták a midet s őszre három ú j kemény okádta a füstöt Cserhát határában. Ez a pálinka büdösebb volt, mint Bokoré, de olcsóbb, mint Bokoré. És ettől a naptól kezdve nem Bokor pálinkája húzta ki a cserháti legények zsebéből a bicskát.

Újra elmúlt egy év, ősz lett, ködös, szürke szeptember. Egy ilyen szeptemberi éjszakán Bokor odaült az íróasztala elé és számolt hajnalig. Hajnalban zúgott a feje, veröjlékes volt a homloka. Bokor akkor átment a másik szobába, ahol a falon ott csünglek Cserháty László fegyverei. Bokor a revolver után nvult.

Ekkor kinyill az ajtó és belépett rajta a felesége. Főlsikoltott. Bokor nyugodtan visszaakaszlotta a revolvert a helyére, odalépett a feleségéhez, átölelte és mosolyogva mondta:

— Ne félj, nem történik semmi. Cserháty László megtehette. Cserháty úr volt. De én?...

És fölneveletl, egészséges, gurgolázó nevetéssel.

Karácsonyi hópelyhek.

Irta: Tóthkárolyi Lajos.

A szenvedés úgy hat az emberi lélekre, mint kohó öze a nemes ércre: fémmé tisztítja a salaktól.

Keresed a boldogságot? Ne keresd! Igazságos ielkiismeret láthatalan sugárzásában erezheted meg csak.

Hiába kincs, hiába rang, hiába tudomány, ha »zere tétlenség fagyától didereg a lelked.

Körülöttünk fény és homály váltakozik egymással; a gondolatok világában pedig jó és rossz eszmék viaskodnak. Ha a sötétséget villannyal igyekeznek csökkenteni: miért nem ébred az emberiség annak felismerésére, hogy a jót kell diadalra segíteni?!

Az okos nem törekszik sohasem arra, hogy rendelkezzék affelett, akinek engedelmességgel tartozik.

Rend nélkül nincs jólét, - szeretet nélkül nincs

béke.

Finom és boldogító patinát rak a leiekre az a ludat, hogy másoknak szerzett örömökben kereste és utálta meg saját őrömét.

Tökéletesedésre vágyó szív nem faji és hitbeli megkülönböztetés szerint osztályozza embertársai!, hanem erkölcsük és telteik alapján.

•h

Ahogy a kémény felfelé gomolygó füstjéből viszszapergő szemcsék bekormozzák a havas háztetőt: éppúgy veszélyeztetik a fiatal lélek tisztaságát a hitetlenség csíráit hordozó eszmék.

. . Társaságban az igaz, egyeneslelkű és szókimondó emberről beszélgettünk. Ferjegyzésreméltó egyik hölgynek ez a kijelentése: »Az ilyen embert kevesen sze- étik. sokan félnek tőle, de mindenki tiszteli.*

; llégy önálló karakter! Aki mások akarata, vagy tetszése szerint irányítja cselekedeteit, abban a .jellem

»KOMAROMI LAPOK«

hasonlatos az óraszerkezetet mozgásbantartó, de meglazult rugóhoz, amely miatt végre a használhatatlanságig elveszti megbízhatóságát — az egész.

.. .. :$j • * ■ .

Csüggedésnek remény a gyógyszere.

tj: .

A múltba nézz, a jelennek élj és a jövőre tervezz!

$ ' ' ■

Az őrök természet titokzatos műhelyébe emberi elme csak addig juthat és onnét csak annyit vihet mggával: ameddig akarja és amennyit enged — Isten.

Az első komoly férfi.

Irta: S:i(nyai Zoltán.

Bíbor György dr., újdonsült kórházi alorvos, először lépte át a Szabó-ház küszöbét. A szobalány bevezette a tágas szalónba, ahol György néhány percig egyedül maradt. Odaállt a mennyezetig érő tükör elé és mégegyszer megnézte magát a tükör csillárfényes foncsorában. Elégedett voll. A fekete nyakkendő lepkeszárnya simán terült el a fehér ing csillogó páncélja fölöttit s a (szmoking is jó volt, vadonatúj és nagyon jő. Dédelgető mozdulattal elsimította sűrű, szőke haját és hamisítás hunyorral önmagára mosolygott. Biztosra vette, hogy sikere lesz. Aztán kcresztbevetett lábakkal elhelyezkedett egy fotel mélyében és kellemes szimatolással szívta magába a parfőmillatot, s a központi fűtés egyenletes melegét.

— Kutya gazdagok lehetnek gondolta magában, amint szétnézett a vörössel bevont falakon és nehéz bútorokon.

Az ajtó rézkilincse megmozdult és belépett a háziasszony. György ünnepélyes ábrázattal fölemelkedett. Tenci még öltözik, az utolsó simításokat végzi magán, ahogy a mama nevetve mondta. Az »öregem« is itt lesz mindjárt Paliról sose lehet tudni, hogy mikor robban be.

— Foglaljon helyet, kedves doktor, nagyon, nagyon örülünk.

És ez az öröm őszinte is voll. Végre egy komoly férfi az éretlen ifjoncok táborában, akik odahaza lebzselik át a szemesztereket s csak a szigorlati bukdácsolások végett utaznak fel a fővárosba. Meg néhány katonatiszt, ami sohase vezet jóra. A meglett kort egy túlságosan is érett cégvezető képviselte, már jóval a harmincon túl. Erről azonban a ház ura, Szabó Kelemen, a Dobozgyár Rt. főrészvényese és igazgatója egyszerűen hallani se akart. Mert az ő lányának vagy diplomás ember lesz az ura, vagy senki. A diplomák iránti rajongását még azokból az időkből őrizte meg, amikor a diploma jelentette a magasabbrendíí embert. Téliéinél ez a diploma-ügy egyáltalában nem számított, de ha a papának fontos, hát annál jobb. mert neki éneikül is épp eléggé tetszik ez a Gyurka.

Mindenképp el lehet mondani, hogy élénk várakozás előzte meg az első komoly férfi jelentkezését Szabóék lányos házánál.

Tessék elhinni, vigasztalta György az aszszonyt, aki éppen a rúzs, púder s általában a mai divat ellen kesergett, --- nem tarthat soká ez a mostani korszellem. Tisztultabb világáramlat fogja elsöpörni rövidesen és visszahozza a régit. Mennyivel boldogabbak volnánk, ha úgy élhetnénk, mint apáink valamikor.

Az asszony sűrű helyesléssel bólintott és szeretettel nézett az orvosra: ;

— örül az ember, ha ilyen beszédet hallhat, ez a legnagyobb ritkaság a mai fiataloknál.

György örömmel állapította meg magában, hogy a mamánál, úgy látszik, nyert ügye van.

Aztán gyors ajtónyitással, nekipirosodva s barna I hajában pár szál virággal, belibbent Tenci, karcsú alakján fehér báliruhazuhatag ereszkedett le csillogva és kissé megpihent a derék fölött, ahonnan szemérmes ráncokban fodrosodon a bokáig. György felpattant a székről és önkéntelen mozdulattal kezel akart csókolni, aztán elszégyenkezett kissé, amint Tenci ujjai sietve elmenekültek s ijedt, korholó pillantása jelezte némán, hogy ez a mozdulat nem megengedett.

— Féltem, hogy megfeledkezik ígéretéről, mondta aztán engesztelő pillantással. György buzgón tiltakozott. Tekintetük bizalmas melegséggel egymásra villant s a mama, mintha nem venne észre semmit, gyönyörködő mosollyal fűzte össze őket gondolatban. Pompás pár lenne belőlük.

Végre megérkezett az apa is. ő is szmokingban. A bemutatkozás után rögtön szervuszt mondott és letelepedett a díványra, életepárja mellé.

— Mi is a te foglalkozásod? — kérdezte fontoskodva és a leereszkedő szeretet érdeklődő bizalmasságával.

Orvos vagyok — válaszolt György csodálkozva.

— Értem, értem, de melyik fakultáson? makácskodolt tovább is Szabó Kelemen.

— De apus, — szégyenkezett Tenci, —- talán azt akarja tudni, hogy mi a specialitása?

Na ja, fakultás, vagy .specialitás... Értem én azt, értem. Szóval melyik specialitás a fakultásovi?

Tenci fülig vörösödre, szemhéjai mögé menekült szégyenkezésével, a mama nem értette a pillanatnyi zavart, mert ő együtt járta be az urával a hosszú utat a kis műhelytől a dobozgyárig, s ha többet akart tudni annál, Tencit kérdezgette titkon. Féltette a férje‘méltóságát és tétován pillantott az arcokba. Tibor sietve válaszolt, anélkül, hogy’ nevetésre feszülő izmai egyetlen rándulással is elárultak volna

13.

valamit az arcán:

— Ideggyógyász vagyok. "

— Ideggyógyász, — hümmögötU az apa, feje csóválva; — Azt mondom, édes öcsém, hogy ez azt., egész idegesség afféle modern nyavalya, mint a többi divatos hóbort. A mi időnkben is volt elég gondjuk* bajuk az embereknek, de senki se beszélt idegekről. No de ez a te szempontodból mellékes, az a fő, hogy: jól fizessenek érte. A közönséggel nem lehet és nemi is szabad vitatkozni, azt kell neki adni, amit akar. Én például tavaly jojót gyártottam, mert az kellett neki. Hát legyen jojó. Miért ne gyógyítanál te idegbajt, ha az a legkeresettebb cikk nálatok, az orvosi iparban? Nemdebár?

■. — De apus, — röstelkedett Tenci. — hogyan

lehet az orvosi foglalkozást az üzlethez hasonlítani^

György' az apa védelmére sietett:

— Mért ne, Tencike? Az orvos is azért dolgozik, amiért az üzletember. Azért, hogy» jobb életet teremtsen magának. Higyje el, manapság mindé» üzlet a világon.

— Okos, reális beszéd, — helyeselt az apa s most már egészen a szívébe zárta ezt a fiatal orvost, aki mái’ az első pillantásra is megnyerte a tetszését. György pedig csöndesen megállapította magában, hogy minden a legjobb utón halad.

Utolsónak a ház fia robogott be, mint Tenci mondta: »az én dicső bátyám«. Dicső voltát csillogó monokli is hirdette a szemén. Az apa szerint a világ naplopóinak közös ismertető jele.

Aztán a szobalány jelentette, hogy előállt az autó. Szabóék az Evezős Club estélyére tartottak. Tencire felröppent a hermelinprémes belépő, pillanat alatt tele lett a kocsi belseje parfőmje kellemes illatával. Hosszú búgással eliramodtak, himbálódzva a könnyű rugókon. György arra gondolt, ha majd ezen a szép, nagy* Boick-kocsin gördülliet naponta a kórház épülete elé .

A Vigadó kivilágított ablakain túl már javában búgott a dzsesz. A rendezők sorfala összecsapott a belépő Tenci körül, aki hívóan és várakozóan nézett Györgyre a váltak fölött. Az szabadkozó mozdulatot tett. ö nem táncol. Tenci csalódottan elfordult s egy hajlongó fiatalember karján elindult a táncterem felé. A mama felszisszent és György fülébe súgta:

— Mért engedi, hogy Tenci inassal kezdje a táncot?

György’ fanyar mosollyal felelt:

Nem tudok táncolni.

Szabóné felhúzott szemöldökkel csodálkozva bólintott, aztán felséges ruhasuhogással bevonult ő is a táncterembe és elfoglalta anyai trónusát a falnál, a tükör alatt, csillárok fényében tündökölve.

György egyszerre elvesztette jókedvét. Igazán ostobaság, hogy eddig nem tanult meg táncolni. Már annyiszor el akarta kezdeni, csak néhány óra és pár pengő az egész... Most aztán bámészkodhat és lődöröghet egész este, okosabb lett volna cl sem jönnie. Az apának viszont így is tetszett, mint újabb bizonyítéka a "komolyságnak. Györgybe karolt és magával vitte az éttermi részbe. Ott már együtt volt a vezető állású urak társasága a hosszú asztalnál. Az apátplébános, egy ügyvéd, Kazai városi tanácsnok, egy fiatal tanár, aki verseket ír a helyi lapba és két hölgy is, akik bridzspartnereket várlak. Szabó Kelemen dicsekedve mutatta be a doktort:

— Bíbor György doktor, akit nemrég neveztek ki ide, a kórházhoz. Végre egy komoly fiatalember, aki nem becsüli a táncot.

— Talán bridzsezni szokott? — reménykedett az egyik asszony.

Nem, azt se. No, akkor igazán nagyon komoly lehet. Próbálták a társalgásba vonni, de nem ment az sem. Hallgatott. Elkedvetlenedve ült a széken, mélyen az asztal alá süllyesztett lábakkal s egyre az ajtót nézte, melyen túl látni lehetett a táncolok forgatagát. Néha Tetici arcát is megpillantotta, amint egv pillanatra feltűnt és feléje mosolygott a kitárt ajtó rámájában. Egyre ritkábban és egyre kevesebb mosollyal. Már egy hadnaggyal táncolt és élénken csevegett vele. Többször is ellebegett az ajtó előtt, anélkül, hogy Györgyre nézett volna. A szerencsétlennek lassan egészen elsötétült az arca, elhagyatottnak és megbántottnak érezte magát. Ej, mit, mondta magában gyerekes daccal, aztán hamarosan megmarkolta a poharat. Egyetlen hajtásra kiürítette tartalmát. Utána megismételte. Egyik poharat a másik után ürítette ki.

Mire elérkezett a szupé ideje és Tenci bevonult a mamájával, a hosszú asztalnál már György vitte a szót.

Ha tudni akarja — mondta Telidnek, aki mellette helyezkedett el, kihívóan és elszántan, — táncolni is tudok, csak nem szoktam, mert a tánc a legnevetségesebb mozgás. Egyébként is mindenhez értek, amihez akarok. Telepátiához, szuggeszcióhpz s üres óráimban zsonglőr voltam az orfeumban.

Bizonyságul felkapott két poharat s egyik kezéből a másikba hajigálta az asztal fölött. Már mindenki őt figyelte. Az asszonyok összemosolyogtak, hogy be jó kedve kerekedett ennek a kis doktornak egyszerre. A hadnagy, aki Tenci másik oldalán ült, azt súgta Tenci fülébe, hogy ez a doktor úgy látszik, elkészült már egészen. Tenci tombolt belül, de azért védte, ideges, ingerült mosollyal, hogy dehogy is készült el, csak jókedve van kissé. Az anya meg egyre döbbentedben nézegette Györgyöt, hogy ez legyen-e az a komoly fiatalember, akit néhány órája megismert? Szabó Kelemen a behnr.'s mosolygott. & a