Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-11-18 / 92. szám
2 oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1933. november 18. I TUNGSRAM SCHAUB PHILIPS HAVEL BLAUPUNKT TRIOTRON rádiókészülékek raktára. MILLER rádió-, elekiro- és mechanikai szaküzlet raktáron tart bármilyen legmodernebb rádiókészüléket és Ízléses csillárt. Olcsó és garaniált jó akkumulálortöltés. Szakszerű átalakításokat és javításokat 1 éves jótállás mellett a legolcsóbban végzem. MÜLLER KURT,Vármegye-u. 10. Tekintse meg üzletemet! annak a demokráciának az alapelvén, amely védekezni tud és biztosítja azt, hogy a szabadságból nem lesz anarchia. A kormány semmiféle előítélettel nem viseltetik a nemzeti kisebbségekkel szemben és bánásmódja a kisebbségekkel szemben minden esőiben olyan lesz, amilyen a kisebbség viszonya az államhoz. Az országok és az önkormányzati testületek eladósodása A képviselőház költségvetési bizottságának ülésén Cerny belügyminiszter fölszólalt és a belügyi tárca költségvetésével összefüggő ügyek ismertetése folyamán rátért az országok és önkormányzati testületek súlyos helyzetére. A miniszter jelentése szerint az országok eladáósodása az 1932. év végén elérte az 1218 millió koronát, míg az összes önkormányzati testületek (városok, községek) adóssága 11 milliárdot meghaladó összegre rúgott. Csehországban több mint 6812 milliót, Morvaországban és Sziléziában több mint 3300 milliót, Szlovenszkóban több mint 966 milliót és Ruszinszkóban több mint 51 milliót tesz ki az adósság. Morvaországban és Sziléziában az önkormányzat pénzügyi megterhelése az útügy terén Gsehország-Még élénken emlékeznek bizonyára olvasóink arra, bogy a komáromi pénzügyi kirendeltség megkeresésére a komáromi államrendőrség több komáromi lakostól elvette az útlevelét azzal az indokolással, hogy az illető nagyobb adóhátralékban van és így nem kívánatos, hogy az illető külföldre utazgassák. Annak idejében cikkekben foglalkoztunk ezzel a dologgal, amely a komáromi közvéleményt ugyancsak foglalkoztatta. Kezdetben száznál több elvett útlevélről beszéltek, később azonban ez a szám túlzottnak bizonyult és időközben is többen visszakapták útlevelüket. Ebben az ügyben F üssy Kálmán, hoz viszonyítva jelentéktelenebb, mert Morvaországnak hozzávetőlegesen 800 kilométerrel kisebb állami útja van. Szlovenszkóban az utakról főleg az ország gondoskodik. Összeül a közigazgatási bíróság mandátum tanácsa. A kormány közölte dr. Háchával, a legfelső közigazgatási bíróság első elnökével ama határozatát, mely szerint a pártföloszlató törvény alapján föloszlatla a német nemzeti szocialista pártot. A nevezett törvény értelmében a legfelső közigazgatási bíróság mandátum-tanácsot köteles alakítani és az a tanács két héten belül köteles dönteni, hogy a föloszlatott politikai párt tagjai megtarthatják a törvényhozó mandátumaikat vagy sem. A legfelső közigazgatási bíróság mandátumtanácsa november 25-én tartja meg első tárgyalását. A mandátumtanács a föloszlalott német nemzeti szocialista párt törvényhozói mandátumairól fog tanácskozni. A német nemzeti szocialista partnak nyolc képviselője és négy szenátora volt. A párt képviselői és funkcionáriusai mindaddig megtartják jogaikat, míg azok gyakorlásától az illetékes hatóságok jogérvényesen meg nem fosztják őket. Komárom, november 17. a magyar nemzeti párt szenátora meginterpellálta az illetékes minisztereket, amely interpellációra most jött meg a válasz. A válasz így hangzik: Válasz a belügyi és pénzügyi miniszterektől Füssy Kálmán szenátor és társai interpellációjára a komáromi lakosok útleveleinek tömeges bevonása tárgyában. Az útlevelekről szóló 1928. márc. 29,-i 55. tgysz. törvény 7. § 1. bek. e) pontja értelmében az útlevél kiadása megtagadható oly személyektől, akik adókkal vagy más köztartozásokkal aránylag jelentékenyebb összeg erejéig vannak hátralékban, úgyhogy azon személyek külföldi utazása az állam vagy más közjogi testület érdekeit veszélyeztetné, feltéve, hogy az ily adók és köztartozásokra elegendő biztosíték nem nyujtatnék. Az idézett törvényes rendelkezés szemelőtlartásával a komáromi pénzügyigazgalósági kirendeltség, illetőleg ennek utasítására a komáromi adóhivatal megkereste az illetékes útlevélhivatalt, hogy Komárom városában lakó 13 és Komárom körzetében lakó 11 adóhátralékosnak az útlevél kiadását tagadja meg. Nevezett pénzügyigazgatósági kirendeltség azonban valamennyi eset gondos megvizsgálása után eme megkeresését az útlevélhivatalnál Komárom városában lakó 7 adóhátralékos és a komáromi járásban lakó 3 adóhátralékos irányában visszavonta; az eredeti megkeresés tehát csupán 6 komáromi és 8 komáromi járásbeli lakos iránt maradt érvényben. Ha számbavesszük azt, hogy az egész komáromi járásban kb. 20.000 adózó lakik, s hogy ebből útlevél adótartozások miatt csupán 13-tól vétetett, el, továbbá, hogy ezek közül is csupán 6 lakik Komáromban, akkor a komáromi útlevelek tömeges bevonásáról szó nem lehet. Az indokok, amelyek a komáromi pénzügyigazgatósági kirendeltséget erre a lépésre késztették, a fentidézett törvényes rendelkezésekre támaszkodnak. Valamennyi esetben oly adózókról volt szó, akik aránylag jelentékeny összegű s kellőleg nem biztosított adókkal vannak hátralékban; közülük öt ellen adómegrövidités miatt büntetőeljárás i£ indíttatott. Az említett személyek közül az útlevél visszaadása iránt csak némelyek folyamodtak; a pénzügyigazgatósági kirendeltség, amidőn a folyamodók megfelelő biztosítékot nyújtottak, kifogásaitól csaknem valamennyi esetben elállóit. Amaz adózók között, akiktől az útlevél a komáromi pénziigyigazgatósági kirendeltség által clvétetett, nincs egyetlen olyan földműves sem, aki Magyarországon földekkel bírna. A fél az útlevél kiadásával emez üli igazolványhoz való kétségtelen és kizárólagos tulajdonjogát még nem szerzi meg, ellenkezőleg, a kiadott útlevél hatályát veszti, ha oly okok merülnek fel, amelyek miatt az nem volt kiadható, s ez esetben a féltől elvehető. Az ügy ilyetén állapotához képest valamiféle intézkedés foganatosítására ok nincsen. A jelen interpelláció megválaszolását a belügyi miniszter a pénzügyi miniszterrel egyetértőleg magára vállalta, minthogy az interpelláció belállami közigazgatási és pénzügyi hatóságok eljárásával szemben emel panaszt oly ügyben, amely a külügyi minisztérium hatáskörén kívül esik. Praha, 1933. szeptember 27. A belügyi miniszter: Cern^s. k. A pénzügyi miniszter: dr. Trapl s. k. Fogászati munkát u. m. foghúzást, plombálást, arany- és porcellán fogakat szakszerűen és telkiismeretesen készít PINTÉR M. áll. vizsgázott fogtechnikus Komárno, Deák Ferenc u. 7. 933 A komáromi adóhátralékosok útlevelei visszavonásának az epilógusa. A miniszter válasza Füssy Kálmán, magyar nemzeti párti szenátor interpellációjára. — Azóta elsimultak a hullámok. Saját tudósítónktól. A szórakozott táblabiró. Irta: Ráth Zsigmond. A múlt század hatvanas éveiben V. vármegyének igazságszolgáltatását vezető alispánját mindenki igen nagyon becsülte, mert nem annyira a paragrafusok rideg szavai, mint inkább a méltányosságból fakadó emberséges érzése szerint osztogatta az igazságot s noha a jogtudománya nem állott valami' magas színvonalon, ítélkezésénél mégis rendszerint fején találta a szeget. De nemcsak ezért, hanem tapintatos modoráért s nemesen érző szivéért is mindenki igen szerette a jókedélyű öregurat. Még alig volt túl élete delén, életkoránál fogva tehát nem illett rá ez a tiszteletet parancsoló, de egyébként éppen nem kívánatos titulus; nyakig kopasz koponyája, tagbaszakadt testalkata, lassú mozgása s tempós beszédmodora azonban a valódi életkoránál jóval idősebbnek mutatta őt. Ennek köszönhette, hogy öregurazták s olyanok is Pista bátyámnak szólilgatták, akik már az iskola padjait faragcsálták, mikor őt még hátulgombolós bugyogóban sétáltatta Istenben boldogult mamája. A jó Pista bácsi nagyon szerette a vármegyéjét. Eszeágában sem volt, hogy attól megváljon, mig az 1869:IV. törvénycikk 1. §-a ki nem mondta: »az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztatik c. Ez nagy szeget ütött a fejébe s csak hosszú töprengés után barátkozott meg azzal a gondolattal, hogy neki is a királyi bíróságok kebelében kell majd elhelyezkednie, természetesen az eddigi társadalmi állásának megfelelő rangbeli beosztással. Nagybefolvásu barátai támogatásával, kik közül egyik már miniszter, a másik pedig államtitkár volt, csakugyan ki is nevezték a régi pesti táblához bíróvá. Ezzel, az akkor még igen előkelőnek tartott hivatalbeli állással azonban vége szakadt a jó öreg ur gyöngyéletének. Csakhamar kiapadt a jó kedélye s valósággal zsémbelő öreg emberré vedlett a volt szeretetreméltó alispán. Az uj törvények, a régi felsőbirósági gyakorlat által szentesített jogszabályok szétszórt tömege, a sok bürokrata alakiság, a nagy munkateher s a sűrűn tartott unalmas tanácsülések nagyon megviselték és elkedvetlenítették a jó Pista bácsil. Mindinkább hiányzott az alispáni tekintély jóleső melege, a jóizü vármegyei hangulat s a mozgalmas vidéki társadalmi élet keresetlen kedélyessége. Sok gondjának s fájó érzésének volt forrása családi élete is. özvegységre jutván, a háztartás gondjai mellett két hajadonná serdült lányának gardírozása is a nyakába szakadt. Nehéz szivvel sokszor sóhajtott fel: mennyivel jobb dolguk lenne szegénykéimnek, ha most is mint a vármegyeház tündérei, a nagyságos alispán ur kisaszszonyleánvai szerepelhetnének a várni eg}7 e úri köreiben. A vármegye fiatalságának szinejavából mennyi udvarló forgolódnék körülöttük. Tán még komoly kérő is jelentkeznék közülök? Ebben az átkozott fővárosban pedig ismerősük is alig akad. Apai szivét ez keseritette legjobban. Ezt bizonyítja a következő párbeszéd is, mely közte, meg a tanácsjegyző között a kir. tábla egyik tanácsának a Lipót-uccai Navratil-ház második emeletén bérelt helyiségében folyt le. Pista bácsi, mert ez maradt ö a kir. táblán is, a tanácskozó nagy asztalnál már hosszabb' idő óta némán kínlódott a tanácsülésben keresztül ment határozatterveinek kiigazításával. A háta mögött álló kisasztalnál pedig a tanácsjegyző körmölgette a legutóbbi tanácsülés jegyzőkönyvét. Ennek a fiatalembernek szüleit még az otthoni vármegyei életből ismerte az öregur s vele, mint régi földijével, néha-néha szívesen szóbaállt. Munkaközben, hosszú hallgatás után, most is hátrafordult s a szemüvege felett a tanácsjegyzőre pillantva, minden előzmény nélkül, jó dunántúli szójárással azt a kérdést intézte hozzája: — Ides Györgyöm, mint van a kedves papája? — Köszönöm alássan, nagyságos uram, Istennek hála, elég jól, — tiszteletteljesen meghajtva magát, válaszolá a fiatalember. Erre mindketten tovább folytatták a dolgukat s csak körülbelül tíz perc múlva szólt megint hátra az öregur, mondván: — Hála Istennek! Ismét néma csend borult a tanácsteremnek csúfolt kis füstös szobára s az előbbi móddal, csak hosszai hallgatás után szólt hátra a jó öreg Pista bácsi: — S a kedves mamája? — Köszönöm alássan, nagyságos uram, — monda a nótárius, — ő is jól érzi magát. Megint elmúlt egy-két perc, mig Pista bátyánk munkaközben újból hátratekintett s mosolyogva jelentette ki: — Nagyon örülök, kedves öcsém, jelentse tiszteletemet. Ismét hosszú szünet következett s a tanácsjegyző már dolgabefejezéséhez közeledett, mikor az öregurnak arra a kérdésére került a sor: — Aztán hányán vannak testvérek? — Hát bizony heten volnánk, nagyságos uram, — válaszolá elegáns hangon a nótárius. — Jézus Mária! Biz’ ez szép szám! — tört ki az az öregurból a szörnyülködés. Jó ideig csóválgatta kopasz fejét, inig ismét dolgozni kezdelt. Már-már úgy látszott, hogy ki van elégítve a kíváncsisága, de újabb szünet után megint csak hátratekintett s résztvevő hangon kérdé a fiatalembertől: — Aztán mondja, édes Györgyöm, mindnyájuk fi? — Dehogy is azok, nagyságos uram, bárom leány is van köztünk. — Ne mondja! Ez már egy kissé sok a jóból! — kiáltott föl az öregur. Még a tollat is letette s tenyerével nagyot csapott a térdére, hogy nyomatékosabb kifejezést adjon a leánytestvérek száma feletti részvétének. — Nagy baj biz’ ez, nagy baj, — folytatá. — Nekem csak kettő van s már az is sok! Hát még három, — mormogá magában.
