Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-10-28 / 86. szám
1933. október 28. »KOMÁROMI LAPOK< 3. oldal. A város vetése. 1934. évi költség-A tanács már letárgyalta a költségvetést. Megmarad a 180%-os pótadó. Saját tudósi tónktól. Komárom, október 27. A városnak törvényszerű feladata, hogy minden év november hó végéig megállapítsa a jövőév költségvetését, amely a város háztartásának rendbenlartását és a gazdálkodás megszabott mérvét és kereteit egy évre előírja. A város számvevősége elkészült a költségvetésre vonatkozó javaslatokkal és előterjesztette azokat a tanácsnak, amely október 25-én és 26-án tartott üléseiben foglalkozott a fontos üggyel. A számvevőség javaslatainak elkészítésénél az egyes szakbizottságokat hallgatta meg és a bizottságok határozatainak számbavételével dolgozta ki a költségvetést. Azt lehetne gondolni, hogy a költségvetés átmenvén a különböző szakbizottságok retortáján, a tanács számára minden tételében elfogadható költségvetési előirányzat került. .1 számvevőség figyelembe véve a mull évi zárószámadások eredményét és a bizottságok javaslatait, összeállította a költségvetést, de ez a tervezet még újabb és újabb megvitatásokon megy keresztül és a tanács után a pénzügyi bizottság, majd végül a képviselőtestület fogja megállapítani a költségvetést. Helyénvaló dolog, hogy ezt a kérdést minél szélesebb alapon vitatják meg. mert csak így alakulhat ki teljes egészében a jövő évi költségvetés s igy nyerhet olyan formát, amely a város teherviselő közönsége érdekének megfelel. Ez igy elméletben szépen is hangzik, de a gyakorlatban alig jut érvényre a legnagyobb körültekintés és előrelátás dacára. A költségvetést, — tekintettel a mai súlyos helyzetre, a takarékosság elvének teljes érvényesítésével kellene megalkotni. Tehát nem szabad felesleges kiadásokat előirányozni és túlzott, a mai viszonyoknak meg nem felelő igények kielégítését teljesíteni. A város üzemei révén nem lehel az eddiginél több hozamra. mégkevésbé nagyobb haszonra számítani. Erről le kell mondanunk, mert örülnünk kell, ha az elsőrendű üzemeket fenn tudjuk tartani. A város kiadásait redukálni kell és pedig azon az oldalon, ahol egyrészt a kiadással nem ált arányban a produkált teljesítmény, másrészt az időköziién beállott árredukció az alacsonyabb életnívót nem veszélyezteti többé. Ebből a felfogásból indul ki a tanács egyes tagjainak az a törekvése, hogy a város legnagyobb állandó terhét képező személyi fizetések és járandóságok rovatainál bizonyos arányú csökkentés vitessék keresztül és ezáltal megtekarítás éressék el. így került javaslat formájában napirendre a város állal foglalkoztatott munkások bérének leszállítása. Meg kell állapítani, hogy sehol nem fizetnek ma már olyan magas munkabért, mint a városnál. Az órabér szerint fizetett szakmunkások napi 43 koronát, a begyakorolt munkások napi 36 koronát és a segédmunkások napi 21 koronái kapnak, az uccaseprők napszám ja 23 korona. Ezeknek mérsékelt lecsökkentését kívánta a polgári pártok több tanácstagja, azonban ez nem járt eredménnyel. A városi munkások munkabérének mérsékelt csökkentése a többségben levő munkáspártok egyöntetű ellenállásán megtörik, mert ebből a munkás tanácstagok szintén elvi kérdést csinálnak és hasztalan minden igyekezet, nem reagálnak semmiféle érvre. Ilyen körülmények közöli azután alig van remény arra, hogy a jövő évi költségvetés kedvezőbb legyen a város polgáraira nézve. Végeredményben a jövőben is 180o/o marad a városi pótadó. A tanács Csizmazia György városbiró elnöklete mellett tartotta költségvetési tárgyalását, amelyen Sándor Ernő főszámvevő terjesztette elő a javaslatokat. Az első napon a város 1934. évi szükségletét tárgyalták este 9 óráig, második napon pedig a fedezeti tételekkel végzett a tanács. A szükséglet tételeit némi változtatással elfogadta a tanács. A fedezel tárgyalásánál a tanács elfogadta a számvevőség azon javaslatát, hogy a munkáslakások évi bére 1000 koronáról 720 koronára, a gúlái sori "azelőtt foltok és korom... ma a PADION Nincs többi bosszúság és fáradság a napon való fehérítésnél — mert a Rádión a fehérneműt, anélkül hogy megtámadná a rostokat, rögtön a kifőzésnél megfehérfti! A Rádión éppúgy, mint a napsugár, millió finom oxigénbuborékocskát hajt ót a szövedéken és ilymódon a fehérneműt fáradság nélkül és biztosan vakítóan fehérré feszi! t t ,1 —1 A KATLANBAN FEHERIT szükséglakások bére 600 koronáról 500 koronára, a régi szükséglakások bére 100 koronáról évi 210 koronára szállít tassék le. A Dunaparíi és Kossulh-téri vásári nagy bódék évi bérét 2400 koronáról 2000 koronára és a kis bódék évi bérét 1200 koronáról 1000 koronára szállították le. A vitában ismételt felszólalásaikkal az elnöklő városbírón kívül Fried Jenő, Tarics István, Fülöp Zsigmond, Kudelka főjegyző, Doszlál Jakab, Horváth István, Vitek Ferenc, Csővár Ferenc. tanácstagok vettek részt és a tanács a költségvetés tételeit a következőkben állapította meg: Szükséglet. (Kiadások.) Rendes szükséglet. A) Önkormányzat: Központi igazgatás 1,798.748.80 Községi vagyon 296.025.— Pótadók és adók 17 044.— Közbiztonság 282.792.Építészeti szolgálat 108.116.— Nép jól ét 636.365.— Egészségügy 3,291.428.— Földm. és gazdasági célok 71.854.— Iskolaügy, tudomány, vallási és kegyúri célok 721.125.— B) Vállalatok, intéznienyék 1,702.033.50 C) Adósságok 894.972.— Rendes szükséglet összesen 9,820.503.30 Rendkívüli szükséglet 6.480.692.Összes szükséglet: 16,301.195.30 Fedezel. (Bevételek.) A) Önkormányzat. Központi igazgatás 168.872.— Községi vagyon 661.807.— Pótadók, adók 1,297.684.— Közbiztonság 207.905.— Építészeti szolgálat 106.420.— Népjólét ' 64.488.— Egészségügy 3.176.618.— Földm. és gazdasági célok 99.378.— Iskolaügy, tudomány, vallási és kegyúri célok — .— B) Vállalatok, intézmények 1,708.780.C) Állami és országos jár. 371.794.10 D) Adósságok 75.000.— Rendes fedezet 7,938.746.40 Rendkívüli fedezet 6,100.000.— Összes fedezet: 14,038.716.40 Rendes költségv. hiány 2.262.418.90 A városi pótadói a tanács 1934. évre is 180»/o-ban javasolja megállapítani. mmmmmmmmmeeMummmmmmmmt A komáromi szakfényképészek kartellt kötöttek. A helyi önálló szakfényképészek kartellbe léptek s elhatározták, hogy a luxus képeken kívül egységes árban készítik a szükséges útlevél, fegyvertartási és vasúti stb. igazolvány képéket; úgy szintén az amatőr fényképészek részére a filmhívást, copiák készítését és nagyításokat stb. is. Az amatőr fényképészek munkáit (filmhívást, copiák készítését stb.) a legújabb rendelet szerint csakis hivatásos s iparigazolvánnyal bíró fényképész dolgozhatja fel, amelyeket eddig fotokereskedők és droguisták is elvállallak. E szerint ía legújabb rendelet szerint azonban a fényképész ipar bitorlói szigoi'ú büntetés alá esnek. A fejedelemasszony pillanatnyi zavart szünet után válaszolt: — Szabad, leányom, majd küldök neked cigarettát. A táncosnő melegen, hálásan szorította meg a főnöknő kezét. A fejedelemasszony összerezzent: a szép, puha kéz holnap már hideg és élettelen lesz. Az apácák vacsora után feszülten, szótlanul vártak a refektóriumban, mint valami csodára. Milyen váratlan, milyen különös volt mindez! Matild testvér játszani kezdeti s mint pajkos kis koboldok — régi emlékek futottak át a szobán. A hosszú padokon, a fal mellett szürke sorban ültek a fehérfőkötős apácák; középen a Tejedelemasszony. Kinyilt az ajtó, s belépett a ráncos, töpörödött arcú Lujza testvér, s utána imbolygó léptekkel, át a hosszú étkezőn, a sötét tölgyfapadló felett a táncosnő. Feléje fordultak a fejek; csak a fejedelemasszony maradt mozdulatlanul. A táncosnőn fekete selyemruha volt és ezüst cipő, keble fölött ezüstháló, fekete csipkével. Karja meztelen, fekete hajában piros virág, kezében elefántcsontlegyező. Ajkán csak nagyon kevés pirosság, arcán annál több fehérség. Olyan fehér és mozdulatlan volt az arca, mint egy álarc. Lesütött szemmel állt a terem közepén. Matild testvér játszani kezdett. A táncosnő fölemelte legyezőjét. Alig mozdult el helyéről, mégis annyi mozgás, olyan vad lüktetés volt a táncában, hogy kipirosodott a szürkeruhás testvérek arca. A táncosnő szeme végigfutott a fehér főkötővel övezett arcokon s a lelkekben eltemetett érzéseket ébresztett eletre. Kíváncsiság és zavar, öröm és ijedtség, vágy lüktetett a szívekben. Matild testvér abbahagyta a játékot. Halk moraj futott végig az apTfcák során. A táncosnő mosolygott. Matild testvér újra játszani kezdett. A táncosnő egy percig mozdulatlanul állott, aztán könnyedén megmozdult a lába s félig nyitott ajakkal libegett végig a termen — repülve és boldogan, gondtalanul, mint egy pillangó. Az arcokra mosoly ült s az öröm és izgalom halk moraja hallatszott. A fejedelemasszony most is mozdulatlan maradt és szorosan összeszorította az ajkát, összekulcsolta a kezét, mintha imádkoznék. Ó, milyen nehéz volt parancsolni az emlékek viharának, amelyek úgy robogtak el lelki szemei előtt, mint valami csodálatos, régi zenélődoboz figurái. Jegyesére gondolt, aki meghalt... ö zárdába vonult, a hideg, fehér falak közé. Régi emlékeket ébresztett fel a táncosnő, aki a pogány világból jött a szent falak közé, piros virággal fekete hajában, fehér arcával, csillogó szemével. Vágyat ébresztett benne boldog fiatalsága után, amely meghalt s amelyet eltemetett a kolostorban. A zene elhallgatott, aztán újra megszólalt. Most a Havaiméra dallama ébresztett emlékeket a fejedelemasszony szívében. Titkos, lüktető és homályos emlékeket eltemetett fiatalságából. Most a főnökasszony arcára is pirosság futott sichajtotta a Tejét. Szabad volt-e megengednie, hogy ez az asszony táncoljon a testvérek előtt? Annyi tapasztalatlan lélek, annyi fiatal szív... Mégis; talán boldoggá tette a pogány gyermek utolsó, nehéz óráit. Hogy örül, hogy átszellemül, milyen túlvilági fény ragyog az arcán. S hogy felolvad táncában, szinte ijesztő melegséget terjesztett maga körül. A szemek önfeledten, mámorosán csüngtek rajta, még Lujza testvér, a szelíd Lujza testvér szeme is. Megbűvölte őket, mint a kígyó a házinyulat. A fejedelemasszony tekintete Mária testvérre esett, aki tágrameredt szemmel, nyitott ajakkal, szinte kábultan, teljesen átengedve testét-lelkét a varázsnak, ült szürkeruhás testvérei között. Szegény kis Mária testvér... milyen fiatal, alig húsz éves, jegyese a nyugati fronton esett el, s alig egy éve, hogy itt él a vigasztaló falak között. Mária testvérnek remegett az ajka, előrehajolt s mohó, vágyódó tekintetét a táncosnő is észrevette. Feléje fordult, neki táncolt s úgy látszott, nem tud elszakadni a tekintetétől; belékapaszkodott, mint a méh az édes virágsziromba. S a fejedelemasszony arra gondoll: vájjon mit tettem, a szeretet cselekedete volt-e ez, vagy az ördögé. Szorosan az apácák sora előtt lebegett el a táncosnő, arca diadalmas volt, szeme égett. Gyújtó pillantás érte Mária testvért; egy érintés a legyezővel, egy odalehell csók. S a táncosnő könnyű léptekkel, úgy, ahogy jött, tovasiklott a sötét padló lelett, a fehér ebédlőszobán át vissza, cellájába. A töpörödött Lujza testvér követte s a táncosnőt hosszú, nehéz sóhaj búcsúztatta az apácák sorából és hangosan, tisztán, fájdalmasan valamelyik testvér felcsukló zokogása. — Menjetek celláitokba, leányaim, — szolt a fejedelemasszony. — Te, Mária testvér, jöjj ide, hozzám. A fiatal apáca odalépett a fejedelemasszonyhoz. Könnyek csurogtak végig az arcán. — Mária testvér, imádkozz Istenhez, hogy megbocsássa a szegény pogány lélek bűneit; imádkozz a táncosnőért, aki holnap meghal... Hideg, szürke hajnalon, — a mezőket könnyű hó fedte. •— A mise alatt elvitték a táncosnőt. Aztán — sortűz. A fejedelemasszony reszkető ajakkal imádkozott a félékért, amely már fenn táncol, a felhők végtelen birodalmában. Este hiába keresték Mária testvért, nem találták sehol. Két napra rá levél jött: bocsáss meg, nagytiszteletű anyám, visszatértem az életbe... A fejed elem asszony sápadtan, mozdulatlanul ült, kezében a levéllel. A múlt képei suhantak el előtte — és a táncosnő fehér arca — a piros virág fekete hajában, sötét, égő szeme és halvány, keskeny keze gyöngéden és önkénytelenül ajkához ért, hogy egy csókot dobjon valahová, valakinek messzire, — a semmibe... I
