Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-10-28 / 86. szám
4 oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 193 3. október ‘28 Csallóközi motorosvonat: közelharc, sötétség, veserázás. Abból az alkalomból, hogy a közlekedést meg akarják javítani szűk és keskeny ülésnek, — s kellc-Csallóköz, október hava. Bizonyos időközökben újra és újra megbeszélés alá kerül a csallóközi s általában a délszlovenszkói motorosvonalok állapota, nemcsak lapunk hasábjain, hanem általában az illetékes újságok valamennyijében. Meg kell állapítanunk, hogy hatalmas területen egyedül számbajöhelő molorosvonat csakis a Pozsony és Besztercebánya között közlekedő, anvelv megfelel azoknak a követelményeknek, .amelyeket 1933-ban, drága pénzéért megkíván az ulasember. Ami azonban a többi motorosokat s általában a lassujáratu vonatokat illeti, ezek a mai gyors időkben, valóban elszomorítóan hatnak. A vasutigazgatóságok csak ígérték a közlekedés javítását, a gyorsítás mindenképpen csak annyi volt, hogy egy-két perccel javították a menetidőt. Ami a kocsik kellemes bűzét illeti, arranézve különösen ajánlhatjuk a csallóközi és a garamvölgyi járatot. Ila pedig a zaklatott utasember rázatni, üttelni akarja magát, az bátran üljön bele a Pozsony—Komárom között közlekedő motoroskocsiba, nem fog belőle ép testtel kiszállni. Nagy dicsőségére a tervező mérnöknek s az építő gyárnak. Ezek elfelejtetlek rugót s kényelmes padokat beletenni a kocsiba. Indulás a fütött kályha mellett. Ha a kései idők krónikása számot tart arra, hogy az 1933-as év közlekedési \iszonyait egykorú adatok alapján közli, úgy nemcsak a skól villámvonat, az Orient-expressz, a repülőgép, a termés-autó, vagy mondjuk, a szaharai leve s az indiai elefánt keines fokhagymáillataval betöltötte a termet... Sajnos, visszafelé is ezzel az úrral volt szerencsénk találkozni, akkorra már kellemes alkoholszag is ömlött végig vastag kabátján, megjárta Pozsonyt, s csomagjai testi épségünket veszélyezlelték. I)c lagalább barátságos volt. Engedje meg a szíves olvasó, hogy a csallóközi álmos falvak életéről ezúttal ne szóljunk sokat, annyira átmos a Csallóköz, hogy várnunk kell, amíg magához tér. Társadalmilag, kulturálisan, szellemileg, valóságban: mindenképen álmos. Köd ült a telkekre, a szívekre, a magyar érzésre, a szándékokra s az egész lájra... Súlyos, csatakos, méla, paszszív köd... Visszafelé Pozsonyból a motoros állapota még aggasztóbb. Öt perccel a vonal indulása előtt tolják be a három kis. reszkető dobozi a sínekre, a közönség azalatt gyülekezik, fúj és dobog, mint a nemes paripa a start előtt. A pozsonyi állomás hivatalnoki kara bizonyára öröméi leli abban, hogy a közönség közelharcol vív a vonatocska minden lépcsőjéért, talpalattnyi helyéért. A vonal még meg sem állt, hogy felszedje az utasokat: a türelmetlen közönség három helyről is kitör, nekirohan a vonatnak, diadalüvöltéssel foglalja el a pozíciókat, kézitusát vív a lépcsőért, lökdösődik, csomagokkal hadakozik, nyomja egymást, éppenúgy, mint az iskolásgyerekek ... A harcias térfoglaló illán kiderül, hogy a vonatdobozkák hidegek, Hitetlenek s ami még nagyobb baj, félhomálynál sötétebbek. Hihetetlen rossz a világítás, szomszédunk arca csak halvány körvonalakban látszik. olvasni nem lehet, az út unalmas, hosszú, lassú, egymás hegvén-hátán az utas. akik minden kanyarodénál az öledbe esnek, vagy a lábadat tapossák. üunaszerdalielynél még az is közbejátszik, hogy a harmadik dobozt lekapcsolják s akkor újabb ostromra kell indulni az első két doboz ellen, amelyben színién vannak utasok s elkeseredetten védik a pozíciójukat... A füst, a félhomály, a hideg elkeserítő. Gyorsszámítást csinálunk: a dobozkában huszonhat hering szorong. Ez általában tizenöt koronát fizet az Híjáért, a kocsi használatáért, másfélóráig. (Nem számítva a háromórás és buszon halkoron ás utast Komáromig.) Ezért a tizenöt körűimért a doboz elcipeli öl ven kilométeren kérésziül, de nem ad neki sem világítást, sem meleget, sem kényelmet. Általában négyszáz koronát fizetünk huszonhalan a kocsiért. Négyszáz koronáért legfeljebb annyi a jogunk, hogy háborúsdit játszunk a pozsonyi állomáson s káromkodni megtanuljunk. Ez a »gyors, pontos és olcsó« csallóközi közlekedés. Érsekújvárra viszik a helyőrség egy részét, Dr- A. Oetker -féle sutopor Farkas Márta—Kálix Jenő hangversenye a Kultúrpalotában.- November 5-én, d. u. 6 órakor. -A Jókai Egyesület idei rendezései során csemegével kedveskedik közönségének. Nagy művészi élvezetet nyújtó hangversenvt rendez november 5-én, jövő vasárnap, d. u. 6 órai kezdettel a Kultúrpalota hangversenytermében, a hangverseny kél kiváló szereplője Farkas Márta, hegedűművésznő, az egyesüld tiszteletbeli lagja és Kálix Jenő zongoraművész, a prágai német zeneakadémia rendes tanára. Mindkét művész neve olyan márka, amely méltán lehel záloga az est komoly sikerének. Hegedűn Lato, Elgár, Ifubay, Recly. Simonetti, Gossec darabjai, zongorán Bach. Beethoven, Brahms, de Ealla. Chopin, Smetana, Liszt és Dolináim szerzeményei szerepelnek. A hangversenyen való megjelenés szigorúan uccai ruhában. Ülőhelyek 15, 12. 10. 8 (-koronás árban, állóhely 5, diákjegy 3 ckoronás árban. Számozott ülőhelyek már kaphatók a Spitzer könyvesboltban. rüljön bele könyvébe, figyelmébe ajánljuk a délszlovenszkói közlekedést is, amely jellemzőség tekintetében nem marad a többi érdekességek mögött. A Pozsony felé induló motorosvonat három kis iskátulya, az elsőbe nem száll be, tapasztalatból, senki, mert úgy ráz és zörög, hogy sem olvasni, benne nem lehet. Marad a másik két kis iskálulya. ebbe nagy tömeg ember vonul be, sokszor majdnem szétnyomja a dobozkákat. A dobozkákban kályha van. Éppenolyan kezdetlegesen fűtik, mint 1850-ben az amerikai vonatokat: mindegyik kályha igazi kályha, szénlapáttal, kutaccsal, védőköpennyel s azzal a veszéllyel, hogy megsülsz a kályha mellett, de ettől nem kell félni, mert a doboz egykettőre kihűl s ha kezdetben forró hőség ült a dobozba, a harmadik állomásnál dideregsz. Ha jó szerencséd van. a kabátodat ki is égetheted. A viszonyok csöppet sem különbek, mint a háború alatt a katonaszállító vaggonokban. És most egy pillanatig ne bosszankodjunk, térítsük el szemünk pillantását a vaggonról, nézzünk ki az őszi esős Csallóközbe ... Egykedvű, kis állomásokon áll meg a vonat, itt-ott nagy zajjal száll be egy csoport utas, a földeken enyhe alföldi mélabú ül s csak varjak sétálnak rajluk nyugodtan. Termésről, adóról s nehéz életről beszélnek az utasok. Dunaszerdahely felé olyan zajjal és olyan lökdösődéssel, hogy állandóan azt hiszed: szomszédaid a nagy üzleti vita hevében lesodornak az ülésről. Mellénk egy kövér üzletember került, aki fújtatott s gesztikulált, — hála a Komárom, — október 27. Egy pozsonyi hir szerint a Komáromban állomásozó 12-ik gyalogezred osztagait elviszik Érsekújvárra, ahol már elkészült a részükre épített laktanya. Érsekújvárból érkező jelentés szerint pedig Érsekújvár átenged a katonai parancsnokságnak 21 hold területet, ahol felépítik az uj kaszárnyát a 12-ik gyalogezred pótzászlóalja számára. Mind a két hir azt jelenti, hogy Komárom város fogyasztó közönsége nemsokára meg fog csappanni több száz fővel, ami az amúgy is csöndes forgalomnak érezhető hátrányára válik. Ha ez bekövetkezik, amiben alig kételkedhetik valaki, nagy veszteség éri a komáromi kereskedelmet és ipart, amelyeknek forgalmát az itt állomásozó katonaság állandóan élénkítette s amely a város vevő közönségének egyik jelentékeny rétegét képezte mindenkoron. Komárom évszázadok óta sztratégiai fekvésű hely volt, amelyet a szükséghez képest láttak el katonasággal, hol többel, hol kevesebbel, aszerint, hogy milyen szerepet szántak neki a stratégák. A világháború előtti időben állandóan több ezer főből álló helyőrség állomásozott városunkban, a fordulat óta valamivel kevesebb katona van Komáromban, azonban igy is jelentős az a forgalom, amelyet ennek révén elérni lehet. Tehát semmiképen sem lehet közönyösen nézni, hogy a katonaság egy része eltávozik a városból. A teljes pangásra kárhoztatott Komárom, mely mint határváros haldoklik évek óta, alig fogja kiheverni ezt az újabb csapást, amelyet forgalmára mérnek a katonaság egy részének elvitelével. Az a nagy letargia, amely mármár teljesen megdermeszti a kereskedelmet és ipart, ezzel az újabb lökéssel csak még jobban fogja siettetni a teljes elernyedést, amely azután végképen megpecsételheti a város sorsát Épen ezért nem szabad összetett kézzel nézni a bekövetkező intézkedést, hanem még idejében lépéseket kell tenni abban az irányban, hogy a tervbevett evakuálás ne történjék meg s ha ezt nem lehet már megakadályozni, akkor arra kelt törekednünk, hogy az elszállítandó katonaság helyébe legalább is ugyanannyi főnyi csapatot helyezzenek Komáromba. A Kereskedelmi Grémium agilis vezetősége bizonyára nem hagyja szó nélkül ezt a dolgot, de szükséges, hogy maga a város vezetősége tegye meg haladéktalanul a legszükségesebb lépéseket és lépjen érintkezésbe az illetékes katonai parancsnoksággal és kövessen el mindent, hogy Komáromban a katonai helyőrség abban a számban maradjon meg továbbra is, mint amilyenben eredetileg eddig volt. A város kereskedői és iparosai jól felfogott érdekei követelik a mielőbbi közbelépést. Egy komáromi tolvajbanda a bíróság előtt. — Komárom, október 27. Többizben megemlékeztünk a komáromi tolvajbandákról, amelyek közül egy fölött most Ítélkezett a bíróság. Sarina Károly, Kiss Ferenc, Liszt Rudolf tolvajlás miatt, Rigó István és Édes Sándor pedig orgazdaság miatt kerültek a vádlottak padjára. Ezév tavaszán meglopták Grünhut Sámuel tolikereskedőt, ezerkétszáz korona értékű tollat lopva el. Kiss nem jelent meg, ügyében uj tárgyalás lesz, Sarina és Liszt beismerésben voltak, Rigó és Édes is bevallották, hogy orgazdaságot követtek el. Sarina és Liszt egyegy heti fogházat kapott, Rigó és Édes feltételesen 5—5 napot. — Adjunk el nem hervadó virágot szeretteink sírjára! Közeledik a halottak napja. A rájok való visszaemlékezés szeretettel tölti el szivünket és azzal az őszinte meleg vággyal, hogy ezt a szeretetet velük éreztessük, azt kifejezésre juttassuk. Sietünk a temetőbe, ahol szerető gonddal hozzuk rendbe a sírokat. Elborítjuk örökzöld lombokkal, feldíszítjük virágokkal. Halottak estéjén pedig kigyulladnak a szeretet és emlékezés sokezer gyertyácskái. Legyen virág, legyen koszorú, legyen lobogó gyertyafény, de mindezek mellett ne feledkezzünk meg elhunyt kedveseink leikéről sem! S adjunk nekik ugyanakkor örökégő gyertyácskákat, el nem hervadó virágokat: az érettük felajánlott szentmise áldozat örök értékeit! A komáromi kath. papság megértő szeretettel ajánlotta fel, hogy a Karitaszt támogatók elhunytjaikért szentmiséket mondanak. E célból a Karitasz kisfehér kereszteket bocsátott ki, melyet a koszorúra kötve helyezünk kedveseink sírjára. Vásárlói szentmisékben részesítik elhunytjaikat. A jelvény 2 koronás árban kapható a Liturgia kegytárgykereskedésben, a kertészeknél és a Derzs cukorkaüzletben. Komáromi Karitasz. — Előadás a keresztényszocialista pártban. Szerdán este a keresztényszocialista párttagok részére Derfinyák Gusztáv körzeti titkár tartott igen tartalmas és szépen kidolgozott előadást a keresztény világnézetről a politikában, a gazdasági és a kulturális életben. A megjelentek, főleg a munkásosztály köréből, nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták az előadást és annak befejezésével két főiskolás értékes hozzászólásokkal kapcsolódott bele annak gondolatmenetébe, megvilágítván a keresztény világnézet és gondolat évszázados fejlődését. Az előadás dr. Alapy Gyula tartományi képviselő hozzászólásával ért véget.
