Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-09-27 / 77. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1933. szeptember 27. Eaus cherné kozmetikai intézete Komárom, Deák Ferenc-u. 1. Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás. Összes modern kozmetikai eljárások Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. Benes dr. külügyminiszter Komáromban. Szinajába való utazása közben kiszállt szalonkocsijából és egy óráig sétált a városban. Saját tudósítónktól. Komárom, szeptember 26. A kisantant szinajai konferenciájá­ra utazott szombaton, szeptember 23- án Bcnes Eduárd dr. csehszlovák kül­ügyminiszter és ezen útjában érin­tette Komáromot is. ahol kiszállt és egy órán át végigsétálva az uccákon. megtekintene a városi. Az Érsekújvár felől délben 12 óra 09 perckor érkező vonattal érkezett a külügyminiszter a komáromi vasútál­lomásra. ahol szalonkocsiját átkap­­csollák a délután 2 óra elölt Magyar­­országba induló szerelvényhez. Ed­dig az ideig Bcnes dr. külügyminisz­ter társaságával a helybeli államrend­őrség vezetőinek kíséretében a Gazda uccán keresztül gyalogsétát tett a vá­ros uccuin, a Király püspök, Nádor- és Baross uccákon, megtekintette a város nevezetesebb épületeit. Majd a Város­ház uccán, a Jókai uccán és Kossuth téren keresztül ment ki a vasutállo­­másra, ahol beszállt szalonkocsijába, amelyen átvitték Magvar-Komáromba, az oltani MÁV állomására. Oil a 2 óra 01 perckor induló gyorsvonathoz csatolták szalonkocsiját, amelyen dél­után utazott el Budapestre. A teljes inkognitóban levő külügy­miniszter egyszerű szürke utiruhában volt cs komáromi sétája alall a rend­őrség tagjai szolgáltak neki felvilá­gosításokkal. Meg lehel állapítani, hogy a külügyminisztert senki sem ismerte fel a déli órákban az uccán járókelők közül, s személye teljesen rangrejtve maradi a magyar város­ban. A miniszteri látogatás híre azon­ban szombaton délután gyorsan elter­jedi a közönség körében. A hetvenéves Herczeg Ferenc életének legnagyobb élménye: Tisza István barátsága Kérdések és feleletek a nagy iró születésnapján. Messze a várostól, a hűvösvölgyi villanegyed csöndjébe elhúzódva, ahol az ember előtt leijes csodájában meg­tárul a sokszínű ősz, áll egy norvég­­stílusú ház. A teteje úgy visz az ég felé, mint két imára készülő tenyér és rejtegetve, titkolózva hull vissza, egészen az ablakok felső pereméig. A villa homlokán egyszerű mono­gram: H. F., alatta évszám: 1912. Az ablakokban muskátli, a kertben sok virág, egy-kél fehéren villanó szobor, magas póznán madáretető. A bejá­rai elölt négy kúpalakúra nyírt, ko­mor tiszafa áll őri. Herczeg Ferencé ez a villa. Herczeg Ferencé, aki most lett het­ven esztendős. Amint felénk jön a hatalmas ívű szalonon keresztül, öt­­vennek is alig látszik. Feszes dere­kát nem hajlították meg az évek, moz­gásában nincs meg a kor bizonytalan lassúsága, nvilt arcára nem gyűrőd­­tek ráncok. A haja most őszül. De ha még olyan öreges volna is. meg­fiatalítaná az arcát a szeme, amelyből erélv. frisseség. jóság árad. A dolgozószobában ülünk le. A fa­lak hosszában, söléltónusú könyvszek­rényekben könyvek szorulnak, falmé­lyedésekben komoly szobrok, egv, a könyvektől szabadon hagyott falon ké­pek. Itt-oll néhány fotográfia. Min­denütt rendszer. ízlés. Az egyetlen ha­talmas ablak napimádó állandósággal kelet felé fordul. Egy nagy magyar iró világtól elszigetelt, csöndes mun­kahelye ez a szoba. — 1912-ben jöttem ide. — mondja Herczeg Ferenc, — ebbe a házba Máé­ról, ahol három évig laktam. Egy fia­tal építésszel beszéltem meg az épít­kezési, Zrumeczkyval, akinek ez volt úgyszólván az egyetlen munkája. Fia­talon cselt ej, a háborúban. Mikor be­költöztem, az voll az érzésem, hogy a falusi csendből bekerültem a nagy­város lármájába. Pedig ez igazán a legnyugalmasabb pontja Budapestnek. Azután beleszoktam abba, hogy városi lakó lettem. — Az édesanyja, méltóságos uram, ugyanilyen hamar beleszokott a vá­rosi életbe? — ő talán még hamarabb, mint én. Az édesanyám rögtön megtalál ja ma­gát minden helyzetben, ő mindig jó­kedvű. friss és gondoskodó. Most is a háztartás ügyeit vezeti a szakács­nővel. Mialatt Herczeg Ferenc az édes­anyjáról beszél, erélyes szeme felen­ged és valami hallatlan gyengéd sze­retet fénylik benne. — Dolgozik most valami nagy mun­kán? — Az emlékirataimat írom. Az első kötet már e hónap végén megjelenik. — A múltban, a regényei közül me­lyikei tartja a legnagyobb sikerűnek? — Talán egyiket sem. Úgy van, hogy »habet fala sua libelli Amilyen sorsa van egy könyvnek, aszerint szá­mítom a sikert, örömöm lehetett a »Pogányok«-ban és az »Élet kapujá«­­ban .Nagy sikere voll a Cyurkovics­­könyveimnek. azonban én ezeket nem tarlom komolyaknak. — A darabjai közül melyeket sze­reli Legjobban? \ — A Kék róka volt a legsikeresebb. Nagyon szeretem még az Ocskay bri­­gadérost is. — Mi volt a legnagyobb élménye? — Tisza barátsága. — Politikai élményei közül melyik­re emlékezik legjobban? — A háború alatt, 1916-ban, hiva­talos küldetésben kint jártam Ber­linben. Akkor sok politikussal vol­tam együtt, katonatisztekkel és sok érdekes megfigyelést tettem. — Arról a régi párbajról szóljon néhány szót. — Csak azt mondhatom, hogy gye­rekfejjel. akaratomon kívül sodród­tam bele. A körülmények kénvsze­­rítettek. Nem szívesen beszélek erről, bár a memoárjaimban kénytelen vol­tam megemlíteni, meri enélkül nem volna teljes. Herczeg Ferenc most nyári útjai­ról, szórakozásairól beszél. — Van a Földközi tengeren egy 36 tonnás hajóm, a »Hajnal«. Kinn. Sou- Ihamptonban vettem. Ezen szoktam nyáron nagy utakat tenni. Azután ta­vasszal és ősszel le-lelátogatok Bada­csonyba, a szőlőmbe, autón. Ilyen­kor van nekem két aranyos kísérőm, a két kis tacskóm. Gyere ide. Tommy, Kislány! Ivét barna drótszőrű daxli rohan boldogan a szomszéd szobából a gaz­dája felé. Körülugrálják Herczeg Fe­rencet, aki szeretettel simogatja a két kutya okos fejét. Kislánynak kétféle színű szeme van: barna és kék. — Nagyon szeretem az állatokat, kivéve a macskát. Ezt a fajtát nem tudom elviselni, amióta tudom, hogy madarakat pusztít. Láttam a kertben a madáretető­ket. — Igen, a madarakat nagyon ked­velem és tőlem telhetőleg védem is őket. Herczeg Ferencnek vendége érke­zik .Felállók és megköszönöm az in­­tervjut. Melegen megrázza a keze­met. Mikor kiérek a kapun, puhán ölébe vesz az a nagy nyugalom, amely ebből a hetvenéves férfiből árad. Az őszi szél nyugodtan száll egy távoli templomtorony felől. Nyugalom hall­gat a Herczeg-villa fölölt. Fz az író megérdemli ezt a szép őszt, ezt a nagy, elomló nyugalmat. (f. b.) A Járási Fiatalsággondozó „Gyermeknapja.“ A Komárno Járási Fialalsággondo­­zó, melynek hatáskörébe tartozik az egész komáromi járás területén lévő elhagyott, árva és egyéb okokból gon­dozásra szoruló gyermekek felügyele­te és gyámolítása, szeptember hó 18- án tartotta az újonnan választott igaz­gatótanács első teljes ülését Mar ka­vics Ede kerületi tanfelügyelő alelnök elnöklése mellett. A gyűlésen resztvettek: Papp- Ivovách Elemérné, Guoth La josné, Ká­­cser Erna szoc. testvér. Grünfeld Mér­né, Stern Izidorné, Szilágyi Mária, Machacsck Pálné, Zsabková Margit, dr. Mezey János, Galambos Zoltán, dr. Göndör Ábris, Bolló Vince, Viz­­várv Vilmos, Rabenseifer Alfons, dr. Lestár István. Balogh Miklós, dr. Kal­­variszkv Jenő, Gödör Kap. János, Än­derte Gusztáv, Bélák Mihály, Takáts Vince. dr. Fazont Alojz. Bénító Máté. Az elnök üdvözlő szavai után dr. Kulvariszky Jenő titkár örömmel je­lenti, hogy az egyesület működése mind szélesebb téri hódít a járás fia­talságának szociális gondozásában. Ké­ri az igazgatótanács tagjait, hogy-az egyesület, amely végeredményben központja és szövetsége mindazon egyesületeknek, amelyek a járás terü­letén a fiatalság gondozásával és tá­mogatásával foglalkoznak, közreműkö­désükkel tovább fejleszteni segítsenek. Majd ismerteti a közyyámi intéz­­ményre vonatkozó azon kormányren­deletei, mely egész Szlovenszkó te­rületén a közgyámi tisztség betöltését az egyes járásokban működő Járási Fialalsággondozó Szövetségek hatáskö­rébe utalja át. Az igazgatótanács el­határozza, hogy a közgyámi funkció ■betöltésére úgy személyi, mint anyagi szempontból a szükséges előkészüle­tekéi megteszi és a közgyám megbí­zásának ügyét egyik legközelebb ösz­­szeülő igazgatótanácsi ülésére bízza. A gyűlés legfontosabb tárgyát a já­rás területén megrendezendő gyer­meknap ügye képezte. Az összes igaz­gatótanácsi tagok hozzászólásaival le­folyt beható vita után az igazgatóta­nács elhatározta, hogy a belügymi­nisztérium által engedélyezett idő­pontban, október 1-étől november hő 3-ig terjedő időben az egész járás te­rületén gyűjtést rendez, részben gyüj­­tőívek, részben uccai gyűjtések utján. A gyűjtésből befolyó összeg 75<y0-a a normális gyermekek gondozására, a fennmaradó 25o/0 pedig az abnormá­lis (szellemi vagy testi fogyatékosság­gal rendelkező) gyermekek gyámolí­­tására fordítandó. Az igazgatótanács szükségesnek tartja felhívni a közön­ség figyelmét az egyesület eddig le­folytatott munkásságára, különösen arra, hogy az elmúlt tél folyamán Komáromban és a járásnak még hat községében 51,581 korona összköltség­gel összesen 1511 gyermeket részesí­tett élelmezési állomásai utján iskolai tejakcióban, vagy levesakcióban. Komáromra vonatkozóan az igazga­tótanács úgy döntött, hogy október hő 1-én ,vasárnap délelőtt 8-tól 1 óráiy a város különböző pontjain felállítan­dó gyüjtőasztaloknál uccai gyűjtést folytai le. Az igazgatótanácsban a helybeli nőegyletek képviseletében he­lyet foglaló tanácstagok a legnagyobb készséggel ajánlották fel az általuk képviselt egyesületeknek az uccai gyűjtésben való közreműködését. Az igazgatótanács végül elhatározta, hogy az október 1-i komáromi uccai gyüj­­téssel kapcsolatos részletkérdések meg­vitatására a nőegyletek és leányegy­letek képviselőiből valamint a titkár­ból álló bizottságot küld ki. Mit használ a nagyság, dicsőség, csodálatos haladás, ha az emberiség nem boldog, ha az szenvedi Érsekujvárott az „Akció Katolika“ által rendezett és fényesen sikerült katoli­kus napon az ünnepi beszédet Majer Imre dr. komáromi apátplébános tartotta. — Saját tudósítónktól. — Az »Akció Katolika« Érsekújváron vasárnap igen fényesen sikerült ka­tolikus napol rendezett. Az ünnep­séget bevezette a főpapi szentmise, amelyet dr. Majer Imre komáromi apálplebános, prelátus celebrált fé­nyes papi segédlettel. A szentmisén rég nem látott embertömeg zsúfolásig megtöltötte a templomot, mely alka­lommal a katolikus egyesületek zász­lóik alalt vonultak fel a szentmisére. A szertartást követle Majer Imre dr. prclátusnak ünnepi beszéde a ke­resztény katolikus sajtó fontosságáról. A nagyhatású főpap mindenkit lebi­lincselt mély hatású beszédével, mely­nek egyes részleteit alább közöljük. »Negyven év előtt, papi pályám kezdetén — mondotta Majer prelá­tus állottam itt, mint fiatal káp­lán és most negyven év eltelte után életem alkonyán, újból megjelentem az érsekujvári buzgó hívek kívánsá­gára. a katolikus nap alkalmával. Az elmúlt század, melyet büszkén neve­zünk a felvilágosodás korszakának, a rohanó évekkel letűnt a századok hul­lámsírjában és mi büszkén tekintünk vissza az emberi szellem csodálatos haladására. De vájjon ez a haladás közelebb hozta-c az emberiséget a bol­dogsághoz? Mert mit használ nagyság, dicsőség, csodálatos haladás, ha az emberiség nem boldog, ha az szen­ved. Hiányzik — úgy mond — valami a haladásból, s ez a hiányzó valami képes megmérgezni, megrontani min­dent és elsősorban az ember boldog­ságál. Hiányzik az Isten eszméje, a vallás nyugalma, mert Isten nélkül ember boldog nem lehel. Ma, sajnos, a vallástalanság mérge ott pusztít mindenütt, még a családi tűzhelyekben is. És ebben a lélek­ölő munkában a főszerepet az istente­len, erkölcstelen sajtó viszi. Ma as emberek már a sajtó szavával beszél­nek, a sajtó fejével gondolkodnak, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom