Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-09-27 / 77. szám
1933. szeptember 27. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal sajtó szívével éreznek. A sajtónak nagy hatalmát ellenségeink hamar felismerték és azt ellenünk fordították. A rossz sajtó megmételyezi a tiszta erkölcsöket, meghamisítja a történelmi múltat, lerombol minden szent emléket. Ez a sajtó rendezi a féktelen szocialista, kommunista izgatást, a fennálló társadalmi rend és a tulajdonjog szentsége ellen. Ezen támadások ellen védekezésül ugyanolyan fegyverekhez kell nyúlnunk, amilyenekkel ellenünk támadnak és ez a sajtó. A keresztényellenes sajtóval csak a keresztény sajtó küzdhet meg. Ezért legszentebb kötelessége minden kereszténynek a keresztény sajtót támogatni.« Az ünnepség este fél 8 órakor folytatódott, midőn Gregorovits Lipót jókai és Letocha József galántai plébánosok tartollak ünnepi beszédeket az Arany Oroszlán hatalmas termében. Az Akció Katolika által rendezett katolikus nap műsoros esttel nyert befejezést. T artománygyülési képviselőink munkája. — A földmivelés védelmének, a munkásbiztosításnak kritikája. A hétfőn kezdődött tartománygyülés a politikai események bélyegét viselte magán. A napirendre tűzött 1932 évi zárószámadások bizalmi kérdést képezvén, ellenzéki pártjaink szóno-j kai nagy felkészültségre valló beszé (leikben tárgyilagos kritikát gyakorol-f tak agy a politikai viszonyok felett,' mint a kormány egyéb intézkedései rői. Jaross Andor (magyar nemzeti pár ti) magát a zárószámadást boncolta szét és az eredményeket bírálta. Ezek az eredmények hű tükrét adják magának az állami háztartás súlyos be tegségének is. Majd az agrár- és a szociáldemokrata párt viharos ellenmondásai közben hárította ezekre a felelősséget a szomorú eredményekért. A vita folyamán Drahovsky iglói városbíró (szociáldemokrata) igyekezett Jaross érveit megerőtleníteni, azonban ez hiábavaló munka volt az alaposan elvégzett tanulmánnyal szemben, amelyen Jaross beszéde felépült. Alapi) Gyula (keresztényszocialista) beszédében a mezőgazdaság védelme tárgyában hozott törvényhozási intézkedések és a felhatalmazási törvény alapján kiadott kormányrendeleteket telte beható kritika tárgyává. Foglalkozott a bérlők védelmére kiadott rendelet érthetetlen és sok vitára alkalmat nyújtó káros hatásaival főleg a községek háztartására, az alapok és alapítványok, a célvagyonok, valamint a jótékonysági intézmények súlyos károsodására, melyet a rendelet előidézni fog és ezzel rámutatott annak antiszociális oldalára. Majd a warrant-rendszer életbeléptetésének kései voltát és magát a rendszert rette kritkiai bonckés alá. (Megállapította, hogy más államokban inegei égesznek a gazda búzájának elzálogosítása esetén 5o/o-os kamattal, ez a rendelet pedig 6 és 7o/o kamattal terheli meg a gazdálkodót. A fakitermelés ügyében kiadott rendelkezés — a fa szindikátus — befolyására csak (ÍOo/o kitermelését engedi meg azon az állítólagos címen, hogy így a termelők jobb arakat érnek majd el. A felszólaló azonban rámutatott a rendelkezésnek antiszociális voltára, mert *?■ ebben az esetben az erdei fakitermelő munkásság negyven százaléka marad keresel és kenyér nélkül és szaporítani fogja a munkanélküliek számát. De a községek háztartására is nagy befolyással van ez a megszorítás, mert azok nagy része erdőbirtokos Szlovenszkó északi és keleti részén. Az iparosság helyzetének felvázolása után, amelynek létért való küzdelme elérkezett a legszomorúbb végső kifejlődéshez, a munkanélküliség kérdésének ügyénél, ahol a baloldali úgynevezett munkáspártok cserbenhagyták a munkásságot, a szlovenszkői fiatalság iskolákat végzett és évek óta elhelyezkedni nem tudó tömegeire hívta fel a figyelmet, amely igen veszedelmes jelenség, végül kulturális sérelmeinkre mutatott rá hosszabb beszédében. Alapy beszéde is alkalmat nyújtott egy agrár képviselőnek, dr. Pálovics ügyvédnek, hogy azzal foglalkozzék, de az is kénytelen volt elismerni Alapy beszédének megcáfolhatatlan igazságait. Képviselőinket az újonnan létesített bizottságokba részint rendes, részint póttagul beválasztotta a tartománygyűlés. 1 j j j ■ A szanatórium. A napokban történt az egyik csallóközi jegyzőségen. ősz van, terméstakarítás, gyümölcsszüret, kukoricahántás, babfosztás: egyszóval a mezőgazdaság most aratja le az egész esztendei küzdelem eredményét. De aratni akar az adóhivatal is, a biztosítási iroda, a boltos, a községháza és a többi hitelező. Szegény embert még az ág is húzza. A gazdagabbat pedig még jobban rángatja. Ennek a kukkónak is, annak is dolga van a községházán, be-beidézik őket, el-el keseregnek, üldögélnek, néha még fizetnek is. Ambrust is beidézték, Ambrus gazdát. Ambrusnak tizenöt hold tehermentes földje van, ami nagy sor ebben az időben. Ambrus szorgalmas, megtartó, jó gazda, nehezen adja ki a pénzt. Most is pénzügyben idézték. A jegyző szívvel-lélekkel beszél hozzá, szemmel láthatóan és füllel hallhatóan arra akarja csábítani Ambrust, hogy Ambrus adót fizessen. Ambrus hümmög és bólogat. »Persze-persze!« — mondja és krákog nagyokat. a tárgyra: — Hát fizet, Ambrus, vagy nem? Ambrus megrántja a vállát és tűnődve mondja: — Mér fizetnék? — Mér? Mert fizetni kell. Ez a valóság! Ambrus felhúzza a szemöldökét tövig s neheztelően mondja: — Hát nem tudja a jedző úr, hogy nálunk szanatórium van? Moratóriumot akart mondani, de így is eltalálta ... A rendőr és az ötven fillér Az egyik délszlovenszkói városban történt, fel kell jegyezni, örül az ember, ha derék rendőrökről hall. A város egyik forgalmas pontján keservesen sír egy hatéves gyerek. Arca maszatos már a könnyezéstöl, feje födetlen, bőg keservesen. Városban a kíváncsiság és az olcsó részvét mindenki tulajdonsága. Csakhamar embergyűrű veszi körül, a kiváncsiak serege odatömörül. — Mit sírsz, kisgyerek? Zokogva beszél, alig tudja élmondani, hogy egy ötkoronás volt a kezében, azzal kellett mennie a boltba. Az ötkoronás kicsúszott a kezéből, pontosan beleesett a kanálisba s elhint a csatornában. Most mit tegyen? Hazamegy, megverik. A fantáziára hajlamos lelkek azonnal a leglehetetlenebb ötletekkel állottak elő: fel kell emelni a csatornattetőt s bebújni a mélységbe a pénzért. A másik villanylámpát ajánlott, a harmadiknak is volt valami különös ötlete s legyre-másra érkeztek a jobbnál jobb ajánlatok. A csoportosulást meglátja egy rendőr s odamegy. Azonnal megismerkedik a tényállással, de neki nincsenek fantasztikus ötletei, tudja, hogy a csatornába bebújni, ötkoronást olt megtalálni lehetetlen. Mégis, azonnal határoz. — Egyszerű az egész — mondja — az urak itt sajnálkoznak, ahelyett, hogy mindenki adna ötven fillért és a gyerek meg volna mentve ... Észbekap mindenki. Erre nem jöttek rá. A rendőr adja az első ötvenest, kinyújtja a lényedét s egy perc alatt együtt van az öt korona. Van, aki beváltja az ötvenfiltéréseket s a gyerek markában újra megcsillan az ötkoronás. Nem ugyanaz, mint az előbbi, de ugyanolyan jó. — Most pedig tessék oszolni, nem szabad csoportosulni, — mondja csendesen a rendőr s újból hivatalos közeg lett. De mindenki megértő szeretettel nézett rá. A gyermek első szava♦ Barátom kisfiát ismeri az egész város. Időközönkint e lapok hasábjain is említést teszünk róla, szeretjük mindnyájan, figyeljük minden lépését, nevezetes kisember, gyúrja a vasat is. Olykor végigsétál a Nádoron, tolja a kiskocsiját, eléjeszalad a biciklistáknak s néha komoly forgalmi akadály, de ezt olyan kedvesen csinálja, hogy nem haragudhatik rá senki. A kis kollégáknak utánaszalad s a hasonlókorú hölgyeket máris kisérgeti az uccán, nem kis i jedelmére az inzuilált hölgyeknek, akik sírva fogóznak mamájuk szoknyájába. Barátom kisfia már fürdőit a Dunában s ismeri a lengő csónakot, apja egyidőben szenvedélyesen fényképezte s jelenleg több komoly családi album őrzi arcvonásait. Érthető, hogy mindnyájan izgatottan lestük a gyermek első szavát. Már mutogatott, gügyögni kezdett s nagy örömünkre megkülömböztette az órát a cipőtől. Csak már beszélne! Ha egy SZÓt is! 1 !$; A Titokban mindnyájan abban reménykedtünk, hogy a gyerek a mi nevünket mondja. Az apja kijelentette, hogy a gyerek első szava nem lehet más, csak: »Appa!«, az anyja abban bízott, hogy: »mamma!«. Mi pedig a »Bácsi« és a »nenne« kijelentésekre fogadtunk. A gyerek tényleg elmondta az első szót. A hetekig tartó várakozás, fejtörés, fogadkozás és reménykedés eredménye egyetlen tömör, de sokatjelenlő szó lett. Első szóul a gyerek, 1933-ban ezt jelentette lei: — »Nni! Auto!« Se apa, se anya, se bácsi, se néni. Pontosan, félreérthetetlenül, csakis: autó... írunk 1933-at... Nem becsületsértés, ha a házigazda bíráló megjegyzéseket tesz a végrehajtóra Egy komárornkőrnyéki földbirtokoshoz bejáratos volt egy végrehajtó. A földbirtokos, mint vendéget, szívesen látta a végrehajtót, egész családja igyekezett kedvére járni a hivatalos személynek, aki azonban, mint magánszemély jelent meg nála A végrehajtó többször volt vendégségben a birtokosnál, később már meg sem várta a hivást, magától kért enni. A végrehajtó a jóbarátság ellenére valami adóügy miatt mégis feljelentette a házigazda-földbirtokost. A földbirtokos ezen igen elkeseredett s egy alkalommal a falusi vendéglőben kifakadt a végrehajtó ellen, aki „evett-ivott nálam, mégis megtette, hogy feljelentett engem!“ — Syomtot, ■$áéés a jó bánásmódért. Érzékeny gyomor nehéz zsiradékot nem bír megemészteni ----- Ennek a következményét, a fejfájást, gyomorégést oly könnyű elkerülni .... könnyen emészthető zsírral: A KIADÓS. TISZTA NOVENYZSIR, CT 2-33 CSAK AZ ALÁÍRÁSSAL ELLÁTVA VALÓDI mint a földbirtokos mondotta. A végrehajrónak fülébe jutott ez a kijelentés és becsületsértés miatt feljelentette a földbirtokost. A komáromi bíróság most tartotta ez ügyben a tárgyalást. A földbirtokos nem is tagadott. A biróság helyt adott a védelem bizonyításának s a tanuk vallomása alapján felmentette a vádlottat a becsületsértés alól. ■áBsm&mmm&im.’mmms.mamtmusm HÍMEK A napos oldalon Anna!; a szerencsétlen gyereknek az esete, aki valami iskolai lappália miatt odavágta az éleiét a vonat kerekei alá, nem diáktragédia. Sokkal inkább a felnőtteké, akiknek ezerkilencszázharminchármas hisztériáját, beteges megfutamodását az élet kisebb-nagyohb nehézségei elöl, ostoba szégyenérzetét a fiatal lélek l)eszívja magába az iskoláiban éppúgy, mint odahaza. Nem a diákban van a hiba, kedves olvasó, hanem a felnőttben, aki korrumpálja a fiatal lelket és az ifjúság isteni bátorságát felhígítja a maga vénemberes gyávaságával. Ugyan hogy lehetne józan és bátor az a diák, aki egyebet se lát maga körül, mint az élet problémáinak iszonyú felnagyítását, ijedős fejvesztettséget és valami bolondos szégyenkezést minden bukás, minden sikertelenség fölött? Ha valaki megbukik egy-egy próbálkozásával, elvonul az emberek elöl és szégyeli magát, ahelyett, hogy tanulna a bukásból és — kezdené újra. A rezignáltság beteges nyavalyája pusztít az emberek között: vájjon nem természetes-e, hogy a ragály imitt-amott a fiatalokat is megfertőzi? Azt a fiatal generációt, amely itt nő fel a szemünk előtt, nem arra kell nevelni, hogy kétségbeessék iskolai bukások és tanári lehordások miatt, hanem arra, hogy a fiatal lélek nagyszerű bátorságával és rugalmasságával feküdjön neki a maga kis problémáinak és ha az egyik megoldás nem sikerül, kezdje újra az egészet. Bátornak és jókedvűnek kell neveim a fiatalokat és nevelni kellene őket azzal, hogy az öregek példát mutassanak neki. Példát abból, hogy az élettől nem kell megijedni és hogy megbukni lehet kellemetlen, lehet boszszantó, de semmiesetre se szégyen. Sőt: a sikertelenség lehet szerencse is. Tanulni lehet belőle. Okos és bátor emberek számára a bukás — lépcsőfok a siker felé. A győzelemhez az út vereségeken keresztül vezet. Az amerikai közmondást kellene belenevelni a fiatalokba a felnőtteken keresztül. »A man may be down but he is never out«: — egy embert leteríthetnek az élet nagy bokszmeccsében de — »kiszámolni« haláláig nem lehet. Nincs az az ütés, amely után fel ne lehetne tápászkodni és kezdeni bátran és elszántan. — Vasúidat árverezlek el. Párkányban egy régi, 1!) méter hosszú vasúidat árverezlek el. A hidat Érsekújvár város vette meg, mint legtöbbet igérö.
